“Éreztük a halál jelenlétét a pályán” – Alex Zanardi horrorbukása (18+)

“Éreztük a halál jelenlétét a pályán” – Alex Zanardi horrorbukása
A baleset egyik legismertebb fotója (credit: Speed Sport)


“Éreztük a halál jelenlétét a pályán” – Alex Zanardi horrorbukása


Négy nappal az egész világot megrázó támadás után, 2001. szeptember 15-én rendezték meg a CART németországi versenyét a EuroSpeedway Lausitzon.

A tragédiát követően kegyeleti okokból, valamint nem mellékesen a fokozott terrorveszély miatt szinte a teljes tengerentúli sportvilág leállt. Az amerikai open-wheelesek azonban ezt nem engedhették meg maguknak.

A World Trade Centert és a Pentagont ért merényletsorozat idején már a széria teljes mezőnye 4000 mérfölddel arrébb tartózkodott és esélyük sem volt arra, hogy a szigorú óvintézkedések közepette rögtön visszautazhassanak az USA-ba.

Alapos mérlegelés után az a döntés született, hogy fájó szívvel ugyan, de megrendezik az eredetileg German 500 névre keresztelt, az áldozatok emlékére viszont ‘The American Memorial’ -ra átnevezett versenyt.

A CART teljes közössége abban reménykedett, hogy erre a néhány órára elterelhetik rajongóik figyelmét a történtekről és egy felhőtlen, izgalmas futamot prezentálhatnak.

A sors morbid fintora miatt azonban a 143. körben rémálomba illő fordulat következett be.

A kétszeres bajnok Alex Zanardi a pitből kifelé tartva megcsúszott.

A nagy sebességgel érkező Patrick Carpentier még el tudta kerülni, Alex Taglianinak viszont már esélye sem volt rá.

A becsapódás hatására a Mo Nunn Racing 66-os Reynard-Hondájának teljes elülső része megsemmisült.

A versenyt sárga jelzés alatt fejezték be, a győzelmet pedig a két évvel később szintén brutális balesetet szenvedő Kenny Bräck szerezte meg.



A biztonsági csapat gyorsan a helyszínre ért, köztük a CART ortopéd orvosával, dr. Terry Trammellel.

Nagy sietségében viszont megcsúszott és elesett. Eleinte azt hitte, hogy olajfolton vesztette el az egyensúlyát, hamarosan viszont azzal szembesült, hogy a versenyző vére folyt le az ovál döntött részén.

“Odaérve azt kérdeztem, hol vannak Alex lábai?” – emlékezett vissza Trammell az Associated Pressnek adott, 2019-es interjújában.

“Egy dolog, hogy mit gondolsz és másik, hogy mit látsz. Tudtam, valami nagyon nincs rendben. A lábai egyszerűen hiányoztak. Úgy tűnt, mintha minden lassított felvételben zajlana és csend volt. Tökéletesen néma, halálos csend. Éreztük a halál jelenlétét a pályán.”



A bajnokság orvosigazgatója, dr. Steve Olvey később úgy jellemezte az olasz sérüléseit, mintha taposóaknára lépett volna. Az alsó végtagjai szó szerint szétrobbantak.

Miután mindkét combartériája roncsolódott, Trammellnek nem volt más választása, mint egy lifegő bőrdarabbal elszorítani a vérzést.

A balon viszont már egyáltalán nem volt ezt mivel megtenni, így végül improvizálva az egyik mentőtiszt derékszíját használták.

Zanardit és Taglianit egyaránt a legközelebbi kórházba szállították.

A kanadai szerencsére nem sérült meg súlyosan, az olaszt azonban tovább kellett vinni egy 50 km-re lévő, teljesen felszerelt intézménybe.

A mentőhelikopterben közel fél órába telt, mire sikerült annyira stabilizálni az állapotát, hogy egyáltalán felszállhassanak vele.

Ezidő alatt a mezőny tagjai pontos információk hiányában sötétségben tapogatóztak.

“Nekem azt mondták, hogy Alex meghalt” – emlékezett vissza arra a napra Jimmy Vasser.

“Tony Kanaan-nel együtt egy ideig abban a tudatban voltunk, hogy elvesztettük őt. Hála Istennek végül kiderült, hogy ez nem igaz.”

Nem sokon múlt.

Berlin felé tartva Zanardi szíve kétszer is megállt, az életmentő műtétet követően pedig napokat töltött mesterséges kómában.

Amikor pedig a mindössze 34 éves versenyző felébredt, azzal szembesült, hogy már nincsenek lábai.

“Nagyon kevés maradt meg bennem a balesetből” – nyilatkozta Zanardi 2007-ben a The Guardiannak.

“Később tudtam csak meg, hogy Alex Taglianival ütköztem össze a pitből kifelé jövet. Az erőhatások óriásiak voltak és az emberek sikítottak. Az első emlékem egy héttel későbbre tehető. Hallottam, hogy a feleségem, Daniela szólongat. Hatalmas fájdalmaim voltak, nem tudtam elfordítani a fejem, mivel rengeteg vezetékre, elektromos eszközre voltam kötve. Több telemetriám volt, mint egy F1-es autónak! Ekkor Daniela elmondta, hogy mindkét lábamat elvesztettem. Hiszik, vagy sem, az akkor is egy jó nap volt! Életben voltam. A baleset előtt ha láttam valakit lábak nélkül, azt mondtam: inkább a halál, mint hogy én így éljek. Amikor viszont megtudtam, hogy már nekem sincsenek, hirtelen arra gondoltam, ennél nagyobb problémám sose legyen.”



Scott Dixon saját bevallása szerint sokkos állapotba került, különösen miután először szembesült azokkal a felvételekkel, amik mára már Zanardi bukásának világszerte ismert és ezerszer leközölt dokumentumai lettek.

“Számomra a legnehezebb a másnap volt. A következő futam [Rockingham 500, Egyesült Királyság – a szerk.] miatt Európában maradtunk és láttam, hogy az újságok címoldalon hozzák le a baleset képeit, amiken mindent, de tényleg mindent látni lehetett. Alex cipőjét a levegőben, bőr- és húscafatokat, vércsíkokat a pályán…. Nem gondoltam volna, hogy ilyen fotókat egyáltalán engednek megjelenni. Még nagyon fiatal voltam, az volt az újoncévem a szériában és előtte soha nem találkoztam még csak ilyen borzalomhoz hasonlóval sem.”

Felépülése, majd az azt követő új karrierje során Zanardi valódi inspirációvá vált emberek milliói számára.

2003. május 11-én visszatért a EuroSpeedway Lausitzen, hogy egy átalakított CART-autóval teljesítse azt a 13 kört, amennyi a két évvel korábbi, kis híján végzetes balesetkor még hátra volt a versenyből.

A kézzel hajtott kerékpárosok mezőnyében néhány év alatt az egyik legsikersebb sportolóvá vált. A londoni, majd a riói paralimpián egyaránt két arany és egy ezüst érmet szerzett, emellett pedig számos világbajnoki első hellyel gazdagodott, sőt még iron man viadalon is indult.

Zanardi az autósporthoz is visszatért.

Versenyzett a Blancpain Sprint Seriesben, az IMSA daytonai 24 órás vidalán, a DTM-ben, valamint a WTCC-ben – utóbbi szériában ráadásul négy győzelmet is szerezett.

A lausitzringi baleset következtében az IndyCar biztonsági csapatának alapfelszerése lett az úgynevezett “Zanardi Kit”, amit kifejezetten a nagy vérveszteséggel járó sérülések helyszíni ellátására állítottak össze.

Ennek köszönhette az életét 2015-ben James Hinchcliffe is, miután az Indy 500 egyik edzésén szó szerint felnyársalta az autójának felfüggesztése.

Azt szokták mondani, hogy Isten, vagy a sors – kinek hitétől függően – a legerősebb katonáit küldi a legnehezebb csatába.

Borzalmas módon Zanardival ez kétszer is megtörtént.

A sportember 2020. júniusában életveszélyes fejsérüléseket szenvedett, miután egy közúti, jótékonysági parakerékpár-rendezvényen elgázolták.

Az eltelt bő egy év során számos operáción átesett, a legutóbbi hírek szerint pedig már képes kommunikálni a családjával.

Zanardi most is ugyanolyan keményen harcol, mint húsz évvel ezelőtt.

Egyszer már bizonyította, hogy számára nem létezik a ‘lehetetlen’ szó.

Reméljük, ismét sikerül meglepnie a világot. Rajta nem fog múlni.



Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy