Vadbaleset a versenypályán – Cristiano da Matta randevúja a halállal

Vadbaleset a versenypályán


A 2006-os szezon két legnagyobb, nemzetközi sajtót is bejárt Champ Car vonatkozású híre nem az izgalmas versenyekhez voltak köthetőek, sokkal inkább két borzasztó balesethez.

Katherine Legge a széria szeptemberi versenyén, Road Americán elszenvedett bukása a motorsport egyik leghorrorisztikusabb momentumaként írta be magát a történelemkönyvekbe.

Az eset természetesen hatalmas sajtófigyelmet kapott aminek révén a CCWS két hónapon belül másodszor került fel a mainstream média palettájára.

Legge csodával határos módon szinte sértetlenül hagyta el az incidens helyszínét, egy versenyzőtársa azonban ugyanezen a pályán már korántsem volt ilyen szerencsés.



hirdetés


Augusztus 3-án a mezőny tizenkét autója egy kétnapos tesztre érkezett a versenyzők és rajongók körében egyaránt hatalmas népszerűségnek örvendő, 4.048 mérföld hosszúságú, 14 kanyarból álló pályára.

A cél a szeptember végén ezen az aszfaltcsíkon megrendezésre kerülő futamra való felkészülés lett volna, azonban az eredeti terveket jócskán felülírta a sportág történetének egyik legfurcsább, legbizarrabb balesete.

A tesztsorozat résztvevői között ott volt a RuSPORT Racing kettőse, a brit Justin Wilson, valamint a CART sorozat 2002-es bajnoka, Cristiano da Matta is.

A brazil versenyző a szezon negyedik, milwaukee-i futama után távozott addigi munkaadójától, a Dale Coyne Racingtől és a soron következő fordulón, Portlandben már AJ Allmendingert váltotta a RuSPORT 10-es számú autójában.

Az ekkor 32 éves da Matta a Road America-i teszt előtt alig négy nappal azévi első dobogós helyezését ünnepelte, miután San José utcáin a második pozícióban intették le, és abban reménykedett, hogy új csapata színeiben nemsokára újra felállhat a dobogó tetejére. Ekkor még senki nem gondolta, hogy a rendkívül szimpatikus és közvetlen természettű brazil élete hamarosan gyökeresen megváltozik.

A Road America-i teszt első napján da Matta egy sokadik, rutinfeladatnak számító körön volt, amikor a pálya ötös kanyarjában hirtelen egy szarvas tűnt fel a semmiből, közvetlenül a brazil autója előtt.

A több, mint 200 km/h-val érkező versenyzőnek már nem volt ideje arra, hogy elkerülje: először a Lola jobb első kerekével találta el, aminek következtében az állat a levegőbe repült és teljes erővel a cockpitnek, valamint da Matta sisakjának csapódott.

A helyszínre érkező mentőcsapat jelentése szerint a pilóta lába még ekkor is a gázpedálon volt, ami egyértelműen bizonyította, hogy da Matta a szarvassal való találkozást követően tizedmásodperceken belül elvesztette az eszméletét.

A RuSPORT San Joséban még kettős dobogót ünnepelt


A szerencsétlenül járt brazilt kritikus állapotban, mentőhelikopterrel szállították a közeli Theda Clark Medical Centerbe, ahol azonnal életmentő műtét hajtottak végre rajta, miután a CT vizsgálat nagy kiterjedésű agyi vérömlenyt mutatott.

A történtek mélyen megrázták a széria közösségét, beleértve a versenyzőket, csapattagokat és a rajongókat is. Annak ellenére, hogy Road America egy dimbes-dombos, erdőkkel sűrűn körülvett területen fekszik, beleértve annak állatvilágát is, a baleset teljes mértékben egyedülállónak számított.

“A versenypálya már több, mint ötven éve működik itt és még soha nem fordult elő hasonló. Ez nagyon, nagyon szokatlan” – nyilatkozta Julie Sebranek, Road America médiaigazgatója.

A létesítményt többek között magas, szögesdróttal szegélyezett kerítések választják el az erdős területtől, így még inkább adta magát a kérdés, hogy mégis, miként volt képes egy ekkora állat bejutni a pályára.

“Ismert, hogy a szarvasok akár két és fél, három méter magasba is fel tudnak ugrani” – próbált választ találni Sebranek, majd ismét hozzátette:

“Rendkívüli, ijesztő baleset, amilyenre még soha eddig nem volt itt példa.”

Ha Road Americán nem is, máshol már történt hasonló incidens.

Az egykori Forma-1-es pilóta, Stefan Johansson McLarenje elé az 1987-es Osztrák Nagyíj egyik szabadedzésén futott be egy szarvas. A svéd versenyző azonban bordatörésekkel ugyan, de mondhatni szerencsésen megúszta a kalandot.

“Elmondhatom, hogy pokolian megrémültem” – emlékezett vissza a da Matta baleset kapcsán saját élményeire Johansson.

“Ráadásul az volt a helyzet, hogy a szarvas ott rohangált fel-alá a fák között és a pálya mellett, mégsem jutott senkinek sem az eszébe, hogy az edzést meg kellene szakítani.”

Johansson a szarvassal való találkozás pillanatában


A Champ Car azonban állította, hogy a szarvasbalesetre versenyhétvége során nagy valószínűség szerint nem kerülhetett volna sor.

Egy futam, vagy akár egy edzés alatt is jóval több pályamunkás tartózkodik a helyszínen, nem beszélve a nézőkről, így valaki biztosan jelezte volna, ha egy nem kívánt, négylábú látogató is felbukkan a közelben, amire a versenyigazgatóság azonnal a pályaaktivitás felfüggesztésével reagált volna.

Egy tucatnyi autót számláló teszten azonban jelentően kisebb létszámú személyzet teljesít szolgálatot, így lehetetlen egy olyan hatalmas területnek, mint amilyenen Road America fekszik minden egyes négyzetméterét folyamatosan kontroll alatt tartani.

Az amerikai és a nemzetközi motorsport világa mindeközben feszülten várta a fejleményeket da Matta hogylétét illetően.

A mesterséges kómában fekvő brazil pilóta állapotát továbbra is életveszélyesként értékelték orvosai. Az ütés következtében kialakult agyduzzanat miatt koponyacsontja több, mint 40%-át el kellett távolítani és napokig az is kérdéses volt, hogy egyáltalán a következő órában életben lesz-e még. 


hirdetés


Az eset hatására a RuSPORT hivatalosan is visszahívta da Matta 10-es számú Loláját és csak Justin Wilsont indították az egy héttel később esedékes denveri versenyen.

A Champ Car mezőnyére sötét felhőként vetült a baleset ténye. Segíteni nem tudtak sérült társukon, de igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni, hogy kifejezzék tiszteletüket és támogassák a da Mattához közelállókat.

“Amikor megtudtuk, hogy komoly dologról van szó, minden versenyző kiugrott az autójából és egyenesen a [Champ Car] mobil orvosi központja elé sietett” – nyilatkozta a SPEED-nek Justin Wilson.

“Ezt követően hatan, vagy heten egyenesen a kórházhoz indultak, hogy ott várják a további híreket. Mindenki le akarja győzni a másikat a pályán és megpróbálunk mindent megtenni, hogy show-t csináljunk, de nem vagyunk vakmerő fenegyerekek. Autóversenyzők vagyunk, a pályán kívül pedig barátok és Cristiano határozottan az egyik legszorosabb tagja ennek a közösségnek.”

A Champ Carban megfigyelhető összetartás teljes mértékben szokatlannak számított más, amerikai és nemzetközi szériákhoz viszonyítva.

“Ez egy közösség a közösségen belül” – vélte az ekkor már két bajnoki címnél tartó Sebastien Bourdais.

“Külön csapatok vannak a szériában, de mégis egy nagy családot alkotunk, a brazil közösség a sportban ráadásul kiemelten erős.”

Bruno Junqueira és Cristiano da Matta együtt nőttek fel a brazíliai Belo Horizontéban, szüleik pedig közeli barátságot ápoltak; Da Matta édesapja, Antonio például José Junquiera esküvői tanúja volt.

A Newman/Haas Racingnél versenyző Bruno volt az, aki a baleset után csapata pick upjával egyenesen a milwaukee-i repülőtérre hajtott, hogy da Matta barátnőjét a kórházhoz fuvarozza, majd honfitársaival, Christian Fittipaldival, a rivális IRL-ben vezető Tony Kanaan-nel, valamint az olasz Max Papisszal együtt a sérült pilóta szüleinek és két testvérének is segítettek abban, hogy azok ideiglenes amerikai vízumot kapjanak, ezáltal Cristiano mellett lehessenek.

A RuSPORT a baleset utáni denveri fordulón visszahívta da Matta #10-es Loláját, a pilóta iránti tiszteletből azonban nem csak a pit, de az autó is versenyzésre készen várakozott


A hivatalos papírok gyorsított intézését követően da Matta családtagjai Kanaan magángépével utaztak Brazíliából az Egyesült Államokba.

“Mindenki megpróbál annyit segíteni, amennyit csak tudott, de beszélni a történtekről senki nem akar” – mondta a könnyeivel küszködő Junqueira.

“Cristiano a testvérem, de, hogy őszinte legyek, senki nem vár el a tetteiért cserébe hátba veregetést, mi csak azt akarjuk, hogy ő jobban legyen.”

A Champ Car – és elődje, a CART – az egyetlen olyan széria volt, amely már 1984 óta állandó biztonsági és egészségügyi stábbal, valamint saját lelkésszel utazta végig a szezont, így a személyzet szintén a bajnokság nagy családjának alappillérévé vált.

“Más szériákban ez nem jellemző” – mondta Lon Bromley a Champ Car Safety Team vezetője.

“Ha valakivel valami történik, vagy megbetegszik akkor az én embereimhez fordul, de nem csak [a Champ Car alkalmazottakat], de az ő barátaikat és családtagjaikat is szívesen látjuk. Mi egy nagyon szűkkörű csoportot alkotunk és itt mindenki tudja, hogy törődünk az emberekkel, mindegy, hogy egy elvágott ujjról van szó, vagy egy személyes beszélgetésről. Csodálatos dolog ehhez a szériához tartozni.”

Bromley 1988 óta kísérte a biztonsági csapat tagjaként a CART, majd a Champ Car mezőnyét, de a da Mattával történtek még őt is meglepték.

“Teljes mértékben fel vagy készülve arra, hogy egy autó nekiütközik, vagy felrepül a falra, kerítésre, de amikor észreveszed, hogy az egyik versenyződ egy szarvas miatt sérül meg, akkor csak megrázod a fejed és annyit mondasz: ‘Ó, ember..’. Egyáltalán nem ismeretlenek számomra más pályákról a szarvasokkal történt balesetek, így az első dolog, amire gondolsz ilyenkor az a fejsérülés, és hogy az mennyire súlyos lehet.”

Valamennyi versenyhétvégét megelőzően Road America mellett egy kerítéssel körbe határolt területre terelik a szarvasokat, különös figyelmet fordítva arra, hogy egyetlen állat se legyen képes kijutni onnan.

A Newman/Haas Racing állítása szerint azonban erre a baleset napján nem került sor.

Denverben a RuSPORT gárdája egy pitstop bemutatóra is sort kerített da Matta autójával


“Olyan volt ez, mint egy ’70-es évekbeli baleset, ami nem történhetett volna meg 2006-ban” – mondta Bourdais.

“Ez egy jelzés a pályának, egyszerűen elfogadhatatlan.”

A francia versenyző szerint a pilóták mindig tisztában vannak azzal, hogy valami, vagy valaki hirtelen felbukkanhat a pályán. A madarak például állandó fenyegetést jelentenek, de korántsem jelentős mértékben.

“Az égre nem lehet védőhálót tenni. Azonban mindegy, hogy egy állatról, vagy egy őrült öngyilkosjelöltről van szó, nem szabad megengedni, hogy bármi bejusson a pályára. Ennek nem szabad megtörténnie a XXI. században.” 

A horrorisztikus baleset utáni első fordulón, Denverben minden da Mattáról szólt.

Ahogyan már szó esett róla, a RuSPORT csak egyetlen autóval vett részt a futamon, a gazdátlanul maradt 10-es számú Lolát és annak pitjét azonban – akárcsak minden versenyhétvégén – teljes mértékben felkészítették, hogy ezzel is tisztelegjenek a szerencsétlenül járt brazil előtt.

A Champ Car kezdeményezésére egy da Mattának szóló videóüzenet is rögzítésre került a verseny előtti ceremónia során, amelyen a nézők egyszerre ordították a lelátókról, hogy “Get well, Cristiano”, azaz “Jobbulást, Cristiano”. Ezen kívül a pálya mellett egy nagyméretű transzparenst is felállítottak, amire a rajongók felírhatták jókívánságaikat.

Apró, de mégis óriási gesztusként továbbá a Champ Car, valamint annak nevelőszériája, a Champ Car Atlantic autóin matricák formájában is jelezték, lélekben társuk mellett vannak.

A da Matta család által tervezett képen a pilóta jellegzetes, kék-sárga sisakja volt látható a brazil zászlót idéző háttér előtt, felül a ‘Kiki’, alul pedig a ‘Push Please’ feliratokkal. Előbbi a versenyző gyerekkori becenevét takarta, utóbbi kifejezés pedig még a Forma-1-es időszakára vezethető vissza, amikor a Toyota japán mérnökei így ösztönözték a gázadásra.



Ez a két szó azonban 2006. augusztusában egy teljesen más jellegű versenyen való sikerre biztatta, amely akadályt – ellent mondva a modern tudomány álláspontjának – végül képes volt leküzdeni.

A statisztikák szerint a da Mattáéhoz hasonló jellegű és súlyosságú agysérülések mortalitása meghaladja a kilencven százalékot, a túlélők pedig a tapasztalatok alapján örökre vegetatív állapotban maradnak.

Egy későbbi interjújában Antonio da Matta, a versenyző édesapja elmondta, az első napokban az orvosok arra kérték a családot, készüljenek fel a legrosszabbra, mert a fiuk sérülése gyakorlatilag a túlélhetetlen kategóriába tartozik.

Ez alapján nem meglepő, hogy a brazil versenyző életmentő műtétjét végző professzor, Dr. Randall Johnson egyszerűen csak csodaként értékelte páciense felépülését.

“Pályafutásom során egyetlen olyan esettel sem találkoztam, de még a szakirodalomban sem olvastam hasonlóról, hogy valaki ilyen súlyos agysérülés után egyáltalán felébredt volna. Teljesen ellentmond az orvostudománynak. Ha kategorizálnom kellene Cristiano esetét,akkor azt csak a ‘csoda’ kategóriába tudnám besorolni.”

A baleset után a 2002-es CART bajnok négy napig feküdt mesterséges kómában, azonban sokakat aggodalommal töltött el, hogy még ezután sem nyerte vissza öntudatát.

Az első pozitív hír egy héttel később érkezett, amikor a kórház közleményben tudatta, hogy da Matta képes spontán mozdulatokat megtenni, noha kommunikálni továbbra sem lehetett vele.

A brazilt azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy feladja és hihetetlen küzdeni akarásának is köszönhetően augusztus 20-án, tizenhét nappal a kis híján végzetes, szarvassal való találkozás után elhagyhatta az intenzív osztályt.

Ekkor még mindig nem lehetett vele érdemben kapcsolatot létesíteni, újabb tíz nap múlva azonban minden addiginál nagyobb lépést tett meg. Augusztus 30-án már folyékonyan beszélt angolul, valamint portugálul, emellett pedig lábra is tudott állni és képes volt rövidebb távokat minimális segítséggel megtenni.

Visszatérés: 2008. májusában ismét versenyzett, ezúttal már a GrandAM sorozatban. A képen csapattársával, Jimmy Vasserrel.


Bár a szakértők szerint fejsérülések tekintetében valamennyi eset egyedi és különböző, a da Mattával történtek rendkívüliségét csak tovább bizonyítja, hogy a brazil alig több, mint másfél hónap után elhagyhatta a kórházat, hogy saját, Miamiban lévő otthonában, majd rövidesen hazájában, Brazíliában folytathassa felépülését.

“Két nyelven beszél, jön-megy, gitározik, hamarosan kerékpározni is fog” – nyilatkozta páciense hazatérésének apropóján az AP hírügynökségnek dr. Johnson.

“Valószínűleg nemsokára közúti autót is vezethet. Fog-e valaha nagy sebességű géppel versenyezni? Ezt jelenleg nem tudom megmondani, de egyáltalán nem zárnám ki a lehetőséget.”

Da Matta két hónappal később, novemberben nyilatkozott először a baleset után a sajtónak.

“Majdnem teljesen jól vagyok, normális életet élek. Boldog vagyok, amiért szinte bármit meg tudok csinálni, amit a baleset előtt, például gitározom, futok, biciklizem, sok időt töltök a családommal, a barátaimmal és a barátnőmmel.”

A brazil már ekkor sem rejtette véka alá, hogy nagyon szeretne visszatérni a pályára.

“Megígértem, hogy még csak nem is gondolok a versenyzésre addig, amíg száz százalékos nem leszek újra. Nos, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy be tudom ezt tartani, de igyekszem távol tartani magam a sporttól addig, amíg az orvosok zöld utat nem adnak.”

Da Matta útja azonban a csodával határos felépülése ellenére sem volt zökkenőmentes. Rövid ideig problémái voltak a jobb és bal oldal megkülönböztetésével, emellett gyakran küzdött szédüléssel. Idővel ezek a problémák enyhültek, majd teljesen elmúltak, és már 2006. decemberében, négy hónappal a kis híján végzetes baleset után engedélyt kapott arra, hogy közúti autót vezessen.

A versenyzés terén azonban még jó ideig meg kellett elégednie a gokartozással, adrenalinéhségét pedig mountain bike-ozással vezette le.

2008-ban azonban pont került a hosszú várakozás végére és márciusban valódi versenyautó volánja mögé ülhetett, miután tesztelhette a GrandAm-ben szereplő GAINSCO/Bob Stallings Racing autóját Texasban. Nem vallott kudarcot, még annak ellenére sem, hogy egy olyan típusú géppel kellett pályára gördülnie, amilyet pályafutása során még soha nem vezetett.

A legnagyobb dolog, amit éreztem, az a megkönnyebbülés volt” – nyilatkozta a teszt után da Matta.

Még akkor is, ha a legjobb orvosoktól kaptam engedélyt arra, hogy ismét versenyautóba üljek, és gokartban is otthonosan éreztem magam, még mindig voltak kételyeim afelől, hogy miként teljesítek majd a pályán. Ez nagyon aggasztott. Az első körök után azonban rájöttem, még mindig tudom, hogyan kell ezt csinálni, mindenre emlékeztem.”

2008. május 17-én élesben is próbára tehette magát a GrandAM Laguna Seca-i versenyén Jimmy Vasser csapattársaként, a versenyt azonban nem sikerült befejezniük. Da Matta a szezonzáró fordulón is lehetőséget kapott és ezúttal már az amerikai Brian Frisselle, valamint a kanadai Mark Wilkins csapattársaként végül az összetettbeli hatodik helyen zártak.

Bár ha az open-wheel visszatérésre nem is volt sok esélye, da Matta reménykedett abban, hogy a sportautók világában hosszabb távon megvetheti a lábát, sajnos erre azonban nem került sor. A teljes szezonos versenyzéshez 2010-ben tért vissza, miután leszerződött a hazájában roppant népszerű Formula Truck sorozatba, a számára ismét újszerűnek ható gépszörnyek között azonban kevés sikerélmény érte, mindössze 13 pontot szerzett, ami a bajnokság 23. helyére volt elegendő.

2011-ben még három verseny erejéig elrajtolt az American Le Mans Series-ben, és bár a gyógyulása csodaszámba ment, a karrierjét már nem tudta újraindítani. Ennek számos hivatalos magyarázata van a szponzorációs problémáktól kezdve a hosszú kihagyásig, meg nem erősített hírek szerint azonban a valós ok az, hogy egyetlen magasan kvalifikált szériában lévő csapat sem merte bevállalni, hogy autójába ülteti a brazilt. Annak ellenére ugyanis, hogy az orvosok engedélyezték da Matta számára a versenypályára való visszatérést, a legtöbb gárda mégis szkeptikusan állt hozzá.

Arról nem beszélve, hogy nem lehetett biztosra venni, egy esetleges újabb baleset milyen hatással lenne rá, ezért egyetlen csapat sem szerette volna vállalni ezt a kockázatot.

Da Matta manapság már főként a családi vállalkozásként futó Da Matta Design nevű sportfelszereléseket forgalmazó cég ügyeiért felel.



hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy