Indy 500: Győzött a szívek bajnoka

Indy 500: Győzött a szívek bajnoka
credit:IndyCar Media


Az Indianapolis 500 a világ egyik legikonikusabb versenye, amelyen hatalmas drámák zajlanak és íródnak újabb tündérmesék.

A viadal 2021-es felvonása erre ismét ékes bizonyítékként szolgált.

Helio Castroneves 46 évesen, irgalmatlan küzdelemben győzte le a hajrában a mezőny feltörekvő ifjoncait, bezsebelve ezzel karrierje negyedik Indy 500 győzelmét.

Az elképesztő népszerűségnek örvendő, minden túlzás nélkül már élő legendának számító brazil ezzel olyan nevek mellé csatlakozhatott az örökranglista élén, mint AJ Foyt, Al Unser és Rick Mears.



hirdetés



hirdetés


Castroneves idén immár huszonegyedik alkalommal rajtolt el az IMS oválján, most először viszont nem a Team Penske színeit képviselte.

A futam utolsó szakaszában a veterán csillag óriási csatát vívott az Chip Ganassi Racing 24 éves tehetségével, Alex Palou-val, miközben egy másik fiatal, az Arrow McLaren SP-t szolgáló Pato O’Ward is egyre nagyobb fenyegetést jelentett.

A spanyol versenyzőtől a végső vezetést két körrel a leintés előtt vette át és repítette ezzel a victory lane-re a Meyer Shank Racing 06-os Dallara-Hondáját.

A mindössze második teljes IndyCar-szezonját futó gárda ezzel fennállása legelső diadalát aratta.

“Imádlak titeket!” – üvöltötte a kockás zászló után csapatrádióján a Sao Pauló-i pilóta, aki jelenleg csak hatfutamos szerződéssel rendelkezdik az MSR-nél.

“Imádlak, IndyCar! Köszönöm IndyCar!”

Castroneves ezt követően akkora ünneplésben részesült, amilyet már régen látott a Speedway.

Számos versenyzőtárs, ellenfél csapattag és tisztviselő gratulációját fogadhatta, valamint a védjegyének számító kerítésmászás sem maradhatott el.



Helio nem csak negyedszerre nyerte meg az Indy 500-at, de egyben annak negyedik legidősebb győztese is lett Al Unser, Bobby Unser és Emerson Fittipaldi után.

A második pozícióban Palou zárt, míg harmadikként a Team Penske-s Simon Pagenaud végzett. O’Ward végül a negyedik lett, de befért még a top 5-be a saját alakulatának vezető Ed Carpenter is.

Az ötszáz mérföld során mindössze két alkalommal került elő a sárga zászló.

A 34. körben Stefan Wilson csapta falnak az Andretti Autosport 25-ös Dallara-Hondáját, aminek következtében fel kellett adnia a versenyt.

A pace car szakasz során a pitlane le volt zárva, a pole-ból indult Scott Dixonnak és Alexander Rossinak azonban mindenképpen be kellett iktatnia egy vészkiállást, mivel az autóik üzemanyagtartálya totálisan kiürült.

A pitben végül mindkettejüket ugyanaz a csapás sújtotta: teljesen leállt a motor, mire pedig vissza tudtak térni a mezőnybe, már körhátrányban találták magukat.



A második, egyben utolsó, pace cart kívánt incidens a 119. körben történt. Graham Rahal autóján nem megfelelően rögzítették a bal hátsó kereket, ami a pálya felé hajtva le is esett a 15-ös Dallara-Hondáról.

Ennek eredményeként az amerikai versenyző a falban találta magát, az elszabadult kereket pedig az érkező Conor Daly el is találta.

Szerencsére ezúttal sem történt személyi sérülés – leszámítva Rahal lelkivilágát, aki a bukás után elmondta, biztos abban, hogy győzelemre esélyes autójuk és stratégiájuk volt.

Nem Wilson volt az egyetlen, akinek gondjai akadtak a pitben. Scott McLaughlin és Ryan Hunter-Reay kis híján szintén falazott, míg Simona De Silvestro, valamint Will Power meg is forgott.

Utóbbi ausztrál – aki az utolsó sorból küzdötte fel magát a top 10-be – emiatt végül körhátrányba is került.

Az Indianapolis 500-at 105. alkalommal rendezték meg, ebből másodszor a Penske-érában.

Tavaly a koronavírus-járvány miatt zárt kapuk mögött voltak kénytelen lefutni, most viszont már tomboló közönség előtt írhatott Castroneves egy újabb fejezetet a motorsport történelemkönyvébe.





hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy