A nő, aki megnyerte az Indy 500-at

Manapság már senki nem kapja fel a fejét annak hallatán, hogy az Indianapolis 500-on hölgyek is próbára teszik magukat. Arról azonban szinte szó sem esik, hogy egyiküknek már sikerült is diadalt aratnia a legendás viadalon.

Az IndyCar 2011-es, Kentucky Speedwayen rendezett Kentucky Indy 300-a a Sarah Fisher Racing autóját vezető Ed Carpenter elsőségét hozta.

Ezen siker kapcsán Fisher kvázi bevonult a történelembe, miután szinte valamennyi statisztika és cikk máig úgy hivatkozik rá, mint az élkategóriás autóversenyzés első futamgyőztes női csapattulajdonosa.

Ezzel a “ténnyel” csak egy baj van, márpedig az, hogy nem teljesen fedi a valóságot.

Ha annyit mondok, Maude Yagle, akkor nagy valószínűség szerint mindenki csak megrántja a vállát, holott ez a hölgy tulajdonosi tisztségben már akkor – ráadásul nem is akármelyik verseny – győztesének mondhatta magát, amikor könnyen lehet, hogy Fisher nagyszülei még meg sem születtek.

hirdetés

Maude 1885-ben látta meg a napvilágot Philadelphiában és már egész kislány korában megmutatkozott, hogy átlagon felüli üzleti érzékkel áldotta meg a sors.

Eleinte csak apróságokkal, mint például gyümölcsök, édességek “kereskedett” a szomszéd gyerekek körében, majd tinédzser korában beállt a helyi kisbolt tulajdonosa mellé, hogy testközelből lesse el a szakma minden csínját-bínját. A kor szellemének megfelelően Maude már nagyon  korán megházasodott, férje pedig Edward Yagle személyében nem meglepő módon egy jól menő üzletember lett.

Téved azonban, aki azt hiszi, hogy az ifjú feleség innentől fogva a társadalmi normáknak megfelelve kizárólagosan csak a gyerekei és élete párja alá rendelte mindennapjait. 

Az üzleti világban egyre otthonosabban mozgó Maude önerőből több sikeres kisvállalkozást hozott tető alá, emellett pedig pénzügyi befektetések révén is csinos kis vagyonra tett szert.

Mrs. Yagle hamar felismerte az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő autóversenyzésben rejlő anyagi lehetőségeket is, így amint lehetősége nyílt rá, rögtön bevásárolta magát a sportba.

Sajnálatos módon ehhez egy tragédia szükségeltetett.

Az 1926-os Indianapolis 500 győztese, Frank Lockhart két évvel később Daytona Beach-en sebességrekordot akart felállítani a kísérlet azonban végzetes balesetbe torkollott.

A néhai pilóta által hátrahagyott autókat és alkatrészeket a család kiárusította, Maude pedig rögtön le is csapott a Lockhart által korábban használt Miller Simplex Piston Ring Special versenygépre, amelyet aztán komoly pénzeket beleölve újíttatott fel.

Az autót Ray Keech-csel a volán mögött benevezte az American Automobile Association (AAA) nemzeti bajnokságának teljes szezonjára, amelynek összesen hat futamából hármat meg is nyertek.

Az autó az 1928-as Indianapolis 500-on is részt vett, egy műszaki hiba miatt azonban Keech a biztosnak tűnő győzelem helyett végül csak a negyedikként zárt.

Mindeközben Maude kínosan ügyelt rá, lehetőleg ne derüljön ki, hogy a tulajdonos egy nő, ezért mindig az M.A. Yagle név alatt adta be a szükséges papírokat.

Ne feledjük, még a hetvenes évek elején is szigorúan tiltott volt a hölgyeknek a pitlane-en való tartózkodás, a húszas-harmincas években pedig a rendőrségi fogda sem volt kizárva azon renitens nőszemélyek számára, akik nem a pálya külön számukra kijelölt területén tartózkodtak.

Nem volt meglepő tehát, hogy a kritikák elkerülése végett Maude igyekezett titkolni valós identitását, de az egyik hírügynökség riporterének még így is sikerült megneszelnie és azon melegében, az alábbi címmel publikálta kiemelt cikkét:

“Szentséges Úristen! Nézzék már meg, hová tolakszanak be a nők!”

Majd levonta a végső konklúziót is:

“A gyengébbik nem beront a sebesség játszmájába minden ok nélkül, de legalább kreálnak egy jó sztorit.”

Mrs. Yagle-t azonban nem igazán rázta meg a sajtó gúnyolódása, pláne azt követően, hogy Keech az előző évi fiaskót követően 1929-ben már probléma nélkül meg tudta nyerni az Indianapolis 500-at /a nyitóképen/.

A nagy sikernek köszönhetően Maude – aki a szabályok értelmében nem ünneplhetett pilótájával a leintés utáni ceremónián – a verseny történetének első és máig egyetlen, győzelemig jutó női autótulajdonosává vált.

A teljesség kedvéért muszáj megjegyezni, hogy rajta kívül még egy másik hölgy is indított autót ezen a futamon, méghozzá a néhai Norman Batten özvegye, Marion Batten személyében.

A Wesley Crawford, valamint három további helyettesítő pilóta által vezetett jármű végül a tizenötödikként zárt.

Tragikus módon a mindössze 29 esztendős Keech tizenhat nappal később, az Altoona Speedway-en halálos balesetet szenvedett.

A motorsport történelemkönyveiben méltatlanul elhanyagolt Maude Yagle 1968-ban, 83 esztendősen hunyt el családja körében.