Juan Pablo Montoya: “Egy s*ggfej vagyok”

Juan Pablo Montoya: “Egy s*ggfej vagyok”
credit:IndyCar Media

Juan Pablo Montoya: “Egy s*ggfej vagyok”



Juan Pablo Montoya nem egy olyan ember, akit kenyérre lehet kenni. Sokan ezért nem kedvelik, mások viszont pontosan emiatt istenítik.

Az F1-es világbajnoki harmadik helyezett, kétszeres Indy 500 és háromszoros Daytona 24-győztes, továbbá egyszeres CART-, valamint IMSA-bajnok szupersztárt azonban az érdekli a legkevésbé, hogy mit gondolnak róla.



Ő csak nyerni akar.

“Egy seggfej vagyok” – ismerte el JPM a McLaren.com-nak adott interjújában.

“Azért viselkedem seggfejként, mivel győzni akarok. Mindent beleadok. Az egyetlen ok, amiért ezt csinálom – a seggfejséget -, mert teljesíteni akarok. Ha megértik a szándékaimat, hogy miért is vagyok ennyire kemény, akkor azzal is tisztában lesznek, miért van annyi jó eredményem.”


hirdetés


A 45 éves kolumbiai idén az Arrow McLaren SP színeiben tér az Indy 500-ra, amelyet a huszonnegyedik helyről kezdhet meg.



“Egyszerűen csak imádok versenyezni” – válaszolta arra a kérdésre, hogy mi motiválja még mindig.

Azért szerepeltem annyi különböző kategóriában, mert mindig azt nézem, hogy hol érzem jól magam. Ez az első számú dolog számomra, hogy élvezzem amit csinálok. Olyan vagyok, mint Zak [Brown], szenvedélyem a versenyzés. Ha a pályán vagyok, akkor mindenkit le akarok győzni.”

Montoya idén három fronton is megméreti magát. Az Indy mellett teljes szezont fut a WEC-ben, valamint az IMSA WeatherTech SportsCar Championshipben is.

“Minden autó más, az abroncsok, az érzés, hogy mit keresel, hogyan csináld… Hatalmas élmény. Olykor stresszes, de mégis nagyon szórakoztató.”

Az interjúból az is kiderült, hogy Montoya és Brown régen együtt is versenyeztek.

“Én inkább úgy mondanám, hogy egy mezőnyben voltunk, de nem versenyztünk egymás ellen” – tette hozzá nevetve a McLaren-vezér.

“Szerintem Juan Pablo észre sem vette, hogy ott voltam a pályán.”

JPM rábólintott:

“Fogalmam sem volt róla.”

credit:IndyCar Media


Brown szerint jelenlegi pilótája más versenyzőkre sem emlékezhet.

“A gond az, hogy Juan Pablo senkit sem vett észre, mivel senki sem látta őt. 1994-et írtunk, ez a Barber Saab Pro Series volt Miamiban. Juan felbukkant és szétrúgta a seggünket. Mindenki azt mondogatta, hogy ő a következő Ayrton Senna. […] Az a védjegye, hogy minden körülmények között elvezeti az autót, legyen meleg, hideg, bármi… gyorsabb, mint a többiek.”

Már a legmagasabb szinteken versenyezve Montoya számos csapattársat elfogyasztott, arra a kérdésre pedig, hogy ki volt közülük a legnagyobb falat egy sokak számára meglepő választ adott.

“Kimi Räikkönen és Ralf Schumacher egyaránt erősek voltak, de a legjobban Ralf keserítette meg az életemet. Kimi nagyon, nagyon jó volt, Ralf esetében viszont az is nehezítette a helyzetem, hogy utáltam az autómat. Nem éreztem jól magam benne. Olyan gyorsan próbáltam vezetni, ahogyan csak tudtam, ő mégis hét tizeddel jobb volt nálam. Ilyenkor elgondolkodsz, hogy mi legyen most: leülhetsz és sírhatsz, vagy folytatod tovább a programot és megpróbálsz rájönni. Most egy kicsit hasonló a helyzet Patóval [O’Warddal]. Ő bármihez képes alkalmazkodni. Felteheted a kerekeket fordítva és ő még így is elképesztő köridőket hoz. Én inkább arra megyek, hogy az autó azt csinálja, amit kell, a köridők csak utána jönnek. Szerintem ez már a korral jár.”

Montoya 2000-ben, újoncként nyerte meg első Indy 500-át a Chip Ganassi Racing színeiben. Ezen sikernek ráadásul sportpolitikai jelentősége is volt, lévén a CGR képében ekkor először tért vissza egy teljes szezonos CART-csapat a legendás viadalra az 1996-os szakadás óta.

“Úgy nyertem meg a versenyt, hogy ott sem akartam lenni. 1999-ben megszereztem a CART bajnoki címét, 2000-ben pedig Chip tető alá hozta az új szerződéseket, amelyek értelmében már egy teljesen más autóval mentünk. Különböző motor, karosszéria, minden. Szenvedtünk is. Nagyon gyorsak voltunk, de a gép folyton megadta magát. Erre előálltak azzal, hogy indulunk az Indy 500-on. Akkor megmondtam, hogy én nem megyek oda, nem akarom, hogy elvonja a figyelmem a bajnokságban végzett munkáról. Őszintén megmondom, hogy azért versenyeztem mégis az 500-on, mert muszáj volt.”

A tizenöt évvel későbbi, immár a Team Penske színeiben megszerezett győzelem viszont egy teljesen más tészta volt.

Roger akkor már hat éve nyeretlen volt Indyben. Ez eléggé sokkolt, figyelembe véve azt a rengeteg erőfeszítést, amit tettek. Jó volt végre megtörni a jeget és szerezni nekik egy újabb győzelmet.”





Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy