Iron Maiden – Az IndyCar legkémenyebb nője motiváltabb, mint valaha

Az elmúlt héten rendezett kollektív teszten ült hat év után először IndyCar-autóba Simona De Silvestro, a kétnapos körözést pedig meglehetősen optimistán zárta.

A svájci versenyzőnő az Indianapolis 500-on debütáló Paretta Autosport 16-os Dallara-Chevyjével vág neki a legendás viadal idei kvalifikációjának.

A Beth Paretta által tető alá hozott csapat személyzetének jelentős részét hölgyek alkotják, emellett pedig a Team Penske technikai partnerségét is maguk mögött tudhatják.

De Silvestro az IMS-en rendezett teszt csütörtöki – az eső miatt rövidre szabott – napján sikeresen teljesítette az Indy 500-ra visszatérő versenyzők számára kötelező frissítő tesztet, pénteken pedig összesen 92 kört pakolt az autójába. Egyéni legjobb tempója 223.458 mph volt, ami a huszonegyedik helyre lett elegendő a harmincegy fős mezőnyben.

hirdetés

A jelenleg a Porsche gyári pilótájának számító Simona elmondása szerint a teszt főként az összerázódásról szólt.

„Őszintén szólva nagyszerű érzés volt” – nyilatkozta a 32 éves versenyző a RACER-nek.

„Ideges és izgatott voltam, hogy visszatérhetek Indybe. Az első pár köröm határozottan nagyon gyorsnak érződött, hiszen a legutóbbi Indy 500-am óta közel sem mentem ilyen tempóval. Nagyon klassz volt és már szinte azonnal otthon éreztem magam a Paretta Autosportnál, noha mindenki újnak számít. Összességében igazán pozitív tesztet zártunk, komfortos volt az autóban, amit a múltban nem nagyon tapasztaltam meg. Talán az a kis szünet 2015 óta jól is jött. Rendkívül különleges számomra, hogy a Paretta Autosporttal és a Team Penske-vel dolgozhatok. Nagyon sok újdonsággal szembesült a csapatunk, így szinte mindent óvatosan kezeltünk. Az autó önmagában gyors, emellett pedig volt néhány etapunk forgalomban is, igaz, közel sem annyi, mint a többieknek. A cél a belerázódás volt.”

De Silvestro 2010-ben jelent meg az IndyCarban a HVM Racing jóvoltából, debütáló szezonja azonban hullámvasútszerűen alakult.

Az Indianapolis 500-nak a huszonkettedik helyről vághatott neki és végül a tizennegyedik pozícióban intették le, ezzel pedig ő lett a verseny legjobb újonca, majd év végén a legígéretesebb fiatal tehetségnek járó Tony Renna Rising Star Awardot is átvehette.

Az elismerések mellett Simona gyorsan megtapasztalta a motorsport árnyékos oldalát is.

A Texas Motor Speedwayen rendezett Firestone 550-en ijesztő baleset részese volt, minek köszönhetően a jobb keze csúnyán összeégett.

Az incidens ráadásul a biztonsági csapat lassú reakciója miatt is sokáig téma maradt, akik meglehetősen nyugdíjas tempóban eredtek az égő autóba beszorult versenyző segítségére.

A 2011-es szezont rögtön egy negyedik hellyel kezdte, majd még két alkalommal végzett a legjobb tízben. Sajnálatos módon azonban pechszériája ebben az évben is folytatódott, először újabb balesetek, másodszor pedig egy banális félreértés képében.

Az Indianapolis 500-at megelőző egyik edzésen akkorát esett, hogy első látásra mindenki a legrosszabbra gondolt.

A 78-as számú HVM Racing autó műszaki hiba következtében kormányozhatatlanná vált, a levegőbe emelkedett és nagy erővel a pályát szegélyező falnak csapódott.

Simona szerencsére szinte sértetlenül megúszta a kalandot és a tartalékautóval sikerült kvalifikálnia magát a versenyre, melyet végül szintén meghibásodás miatt a negyvennegyedik körben feladni kényszerült.

Ha mindez nem lett volna elég, két futammal később a Milwaukee 225 kvalifikációján újra szaltózott egyet és mivel ezt követően szédülésre panaszkodott, az IndyCar orvosa nem engedte elrajtolni a versenyen, valamint az egy héttel későbbi iowai fordulót is kénytelen volt kihagyni.

A torontói utcai pályán egy tizedik hellyel tért vissza, alig három fordulót követően a sonomai futamra azonban ismét parkolópályára került, ezúttal egy tragikomédiába illő ok miatt.

Az történt ugyanis, hogy Simona éppen Svájcból utazott vissza az Államokba, ahol azonban megtagadták tőle az országba való belépést, miután néhány kotnyeles hivatalos személy furcsának találta, hogy egy egyedülálló, fiatal külföldi nő rendszeresen ki-be járkál az USA határain és ebből adódóan okuk volt feltételezni, hogy Miss de Silvestro esetleg az ősi mesterséget űzi a csillagos-sávos lobogó hazájában.

2012-ben megérkezett az IndyCarba a Lotus, mint motorszállító, amelyről hamarosan kiderült, hogy konkrétan egy centet sem érnek az erőforrásaik.

Eredetileg öt csapat versenyzett volna a sárga-zöld logójú márka égisze alatt, pár futamot követően azonban már mindegyikük fejvesztve menekült a szerződésből, miután rájöttek, hogy ezek a motorok fasorban sincsenek a Hondához és a szintén új belépő Chevrolet-hez képest.

Pechére viszont a HVM Racing több szálon kötődött a Lotushoz, miután többek között a kasztnit is az ő segítségükkel tudták megvásárolni, így Simona kénytelen volt a teljes szezon során hátulról szemlélni a mezőnyt és szó nélkül elviselni többek között azt, hogy az azévi Indy 500-on őt, és a Lotus nagyköveteként is ténykedő Jean Alesit tíz kör után egyszerűen kiintik a futamból ön- és közveszélyes lassúságuk miatt.

Pontosabban, ezt már előre tudta az IndyCar. Pusztán azért engedték őket egyáltalán elrajtolni, hogy meglegyen a 33 fős rajtrács.

hirdetés

Az ‘Iron Maiden’ becenévre hallgató svájci számára ezek után megváltásként jött a KV Racinggel kötött szerződése.

A 2013-as szezon során kilencszer zárt a top 10-ben, ebből kétszer a legjobb 5 között, Houstonban pedig a dobogó második fokáról locsolhatta a pezsgőt.

A következő idényben Simona engedett a Forma 1 csábításának és a Sauber úgynevezett „kapcsolódó versenyzője” lett. Hamarosan azonban kiderült, hogy a programnak nagyobb a füstje, mint a lángja és lényegében csak a pénzére pályáztak, így De Silvestro alig pár hónap után – miután a történtek következtében a menedzserével is szakított – távozott a honfitárs gárdától.

Törekvései ellenére az IndyCarba sem sikerült visszatérnie, noha az F1-es kaland előtt több gárda is érdeklődött iránta.

2015-ben, három futam erejéig felbukkant ugyan az Andretti Autosport jóvoltából, a következő idénytől viszont már az ausztrál Supercarsban rótta a köröket inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Simona megfordult továbbá az IMSA-ban, a Formula E-ben és az ADAC GT Mastersben is, de az útja végül visszaterelte oda, ahol elkezdhette szárnyai bontogatását.

Most pedig vele együtt egy másik hölgy is megtapasztalhatja a Speedwayt.

„Végigsétáltam Beth-szel [Paretta] a Gasoline Alleyn és azt mondtam neki: ‘Fogadok, hogy úgy érzed mintha szupererőd lenne’. Erre ő határozott igennel válaszolt. Így érzünk mindannyian. Beth az utóbbi években keményen próbálkozott, hogy összehozzon valamit Indyre. Őszinte leszek, elképesztő, ahogyan megcsinálta. Továbbá köszönettel tartozom Roger Penske-nek, hogy hisz bennünk és megadta azt a lehetőséget, hogy együttműködhetünk a csapatával. Ez egy óriási mérföldkő.”

Legelső tesztjükön kilenc női szakember dolgozott Simona autóján, akik mindenben számíthattak a Team Penske tagjaira.

„Fantasztikus esélyt kaptak arra, hogy a legjobbaktól tanuljanak” – folytatta a svájci.

„A penske-s srácok nagyszerűek, folyamatosan segítettek, megosztották a tudásukat, tapasztalatukat. Velük gyakoroltuk a pitkiállásokat és minden mást. Mint mondtam, minden új volt a csapatunknak. ugyanakkor rögtön tiszta is, hogy mit kell csinálni. […] Megvannak az eszközeink, ott áll mögöttünk a Chevy, a szponzorok, mint a Rocket Pro TPO és a MoneyLion, valamint olyan emberek, akik tényleg hisznek bennünk. Mindez rendkívül büszkévé tesz bennünket. Néhány lány a csapatnál nemrég még csak arra sem gondolt, hogy egyszer a fal másik oldalán fog kereket cserélni. Most viszont már élvezik a lehetőséget és tudják, hogy a részesei lehetnek [az Indy 500-nak] ha jól végzik a munkájukat. Örülök, amiért láthatom, hogy a nők is ilyen esélyt kapnak. Boldoggá tesz, hogy ez az én életemben történik meg.”