A fekete Dahlia – Egy Fülöp-szigeteki tragédia a NASCAR árnyékában
Enzo Pastorra hazájában a motorsport leendő Manny Pacquiaójaként tekintettek, aki rátehette volna a Fülöp-szigeteket az autóversenyzés nemzetközi térképére. Egy brutális gyilkosság azonban még azelőtt véget vetett a fiatal tehetség életének, hogy beteljesíthette volna nem csak a saját, de egy teljes nemzet álmát.
Ferdinand ‘Enzo’ Pastor 1982. január 24-én született Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában egy hatgyermekes család ötödik sarjaként.
Édesapja, Tom Pastor a hetvenes-nyolcvanas években maga is hivatásos autóversenyzőként tevékenykedett, a legnagyobb vágya pedig az volt, hogy az Egyesült Államokban is letegye a névjegyét.
Többek között ez is közrejátszott abban, hogy 1984-ben a família Kaliforniába emigrált.
Tom rendületlenül próbálkozott, de kapcsolatok, valamint anyagi támogatás hiányában minden ajtó bezárult előtte, a nagy áttörés pedig ennek következtében el is maradt.
A Pastorok tíz év után, 1994-ben úgy döntöttek, visszaköltöznek Manilába, a családfő azonban továbbra sem kívánt szakítani imádott sportágával. A sisakot már szögre akasztotta ugyan, de a háttérben továbbra is keményen dolgozott azon, hogy hazájában is népszerűvé tegye az autóversenyzést.
hirdetés
1997-ben megalapította saját stock-car csapatát, amellyel regionális bajnokságokra nevezett a volán mögött többek között legidősebb gyermekével, Carlóval.
Másik két fiúgyermeke, az ekkor még csak 15 éves Enzo, valamint a 12 esztendős Don azonban korukból adódóan még csak gokartfutamokon mérethették meg magukat, miközben édesapjuk árgus szemekkel követte minden egyes kormánymozdulatukat.
Enzo egészen kiskorától fogva rajongott az autókért.
Szülei visszaemlékezései szerint a rajzfilmek soha nem kötötték le, az olyan sorozatok azonban, mint például legnagyobb kedvence, a Knight Rider – azon belül is legfőképpen az ikonikus, beszélő Pontiac Trans-Am – a szó legszorosabb értelmében véve elbűvölte, játékok terén pedig kizárólag Matchboxok és Monster Truckok jöhettek szóba.
A gokartos évek során megszerzett tapasztalat birtokában Enzo 1999-ben, tizenhét évesen debütált a Fülöp-szigeteki Toyota Corolla Cupban, ahol rögtön megszerezte az év újonca címet. Ezt követően kisebb formaautós nevelősorozatokban is kipróbálta magát, 2002-ben pedig bezsebelte az ázsiai Formula Renault bajnoki címét. A versenyzés mellett azonban a tanulmányait sem hanyagolta el és még ugyanebben az évben megkezdte egyetemi tanulmányait nemzetközi kapcsolatok szakirányon.
2004-ben úgy tűnt, Enzo magánélete is sínre került. Az ekkor 22 esztendős fiatalember egy rave partin találkozott a nála négy évvel fiatalabb, félig filippínó, félig pedig dél-afrikai származású Dahlia Guerreróval.
A Fülöp-szigeteki felső tízezerből származó lány ekkor már maga is profi autóversenyzőnek számított, az eseményen pedig promóciós céllal, a részvételével zajló Ford Lynx Cup bajnokság képviseletében volt jelen.
hirdetés
“Rám nézett, majd megkérdezte: ‘Te versenyzel?’, mindezt olyan stílusban, mintha azt sem hinné el, hogy egyáltalán tudok vezetni” – idézte Guerrerót a Top Gear Phillippines 2014-ben. “Azt gondoltam, ez a srác egy totális se**fej, de aztán megváltozott a véleményem.”
Ismerőseik szerint Dahliát és Enzót látszólag egymásnak teremtette a sors. Mindketten éltek-haltak a gyors járgányokért, szabadidejükben is versenyekre, autókiállításokra jártak, még a tévéműsoron sem vesztek össze soha, hiszen a képernyőn kizárólag csak motorsportot voltak hajlandóak figyelni.
A pár hamarosan hivatalosan is megpecsételte kapcsolatát, 2007-ben pedig megszületett első gyermekük, Damien, majd két évvel később érkezett a kis Daniel Xander is.
A család kedvéért a szintén nagy tehetségként számon tartott Dahlia feladta autóversenyzői karrierjét és innentől fogva ha csak tehette, mindenhová elkísérte férjét.
A szekér pedig úgy festett, kezd beindulni.
Enzo első fellépésére a nemzetközi porondon a 2009-es Makaói Nagydíjon került sor, ahol a CTM Cup mezőnyében rajtolt el. A 27 éves versenyző a kvalifikációt a kilencedikként zárta, a futamon pedig már rögtön az első körben sikerült feljönnie a harmadik pozícióig, amely aztán a végső helyezése is lett.
“Nem számítottunk arra, hogy a győzelemért harcolhatunk, mivel az eredetileg megrendelt, 250 lóerős autót nem szállították le időben, ezért csak egy 220 lovas Hondát tudtunk szerezni” – magyarázta a verseny után Tom Pastor, aki ekkoriban már fia menedzsere is volt. “Még így is az utolsó pillanatban, a gépátvétel előtt két órával ért ide.”
Harmadik helye révén Enzo egyfajta történelmet is írt, hiszen több, mint negyven év után ő lett az első filippínó pilóta, aki Makaón dobogóra tudott állni.
2011-ben az ausztrál V8 Supercars fontolóra vette, hogy hamarosan egy Fülöp-szigeteki fordulóval bővíti versenynaptárát. Ennek apropóján ez év szeptemberében Pastor lehetőséget kapott arra, hogy pályára vigye a TeamVodafone egyik Commodore-át.
“A V8 Supercars keresett meg, mivel versenyt terveznek rendezni a Fülöp-szigeteken és úgy gondolták, jó lenne a mezőnybe egy filippínó pilóta a 2013-as szezonban” – nyilatkozta akkor Enzo a Speedcafe-nak.
Az eseményt a Queensland Raceway-re írták ki, ezt megelőzően azonban még részt kellett vennie egy egynapos gyakorláson Paul Morris versenyzőiskolájában, hogy megkapja az engedélyt a hivatalos tesztre.
A várva-várt programot hideg, esős körülmények árnyékolták be, a nehézségek ellenére viszont Enzo rendkívül élvezte a körözést.
A V8 Supercars Fülöp-szigeteki hódításából végül semmi sem valósult meg, Pastort azonban ez nem törte le túlságosan, hiszen ekkorra már elérhető közelségbe került gyerekkori álmának beteljesítéséhez, vagyis a NASCAR-hoz.
Öccse, Don 2010-es szárnypróbálgatásait követve 2011-ben Enzo is bemutatkozott a Racecar Euro Series-ben, amely bajnokság a következő szezontól már a NASCAR felügyelete alá került. A két idényben összesen csak négy futamon tudott elrajtolni, a jó eredmény elérésében pedig műszaki hibák és balesetek egyaránt hátráltatták.
Pastor 2013-ban már teljes szezonos pilótaként tért vissza az időközben NASCAR Whelen Euroseries névre átkeresztelt széria mezőnybe, amelyet végül az összetett hatodik helyén zárt.
Decemberben a NASCAR meginvitálta Pastort az észak-karolinai Charlotte-ban rendezett évzáró bankettjére, ahol ünnepélyes keretek között, első filippínó, egyben ázsiai származású versenyzőként vehette át a szervezet All-Star díját a Whelenben mutatott teljesítményéért.
A kitüntetésnek Enzo természetesen nagyon örült, mivel rendkívül büszke volt a származása, a legnagyobb boldogsággal pedig saját bevallása szerint mindig az töltötte el, amikor ránézett az autóján a neve mellett szereplő Fülöp-szigeteki zászlóra.
A Pastor-családot soha nem vetette fel a pénz, aminek Enzo pályafutása is kárát látta, mivel gyakran nem volt miből finanszírozni a futamait.
A folyamatos nehézségek ellenére azonban a fiatal tehetség rövid karrierje során mégis messzebbre jutott el, mint addig bármelyik honfitársa.
Nem csak a volán mögött akart maximumot nyújtani, de igyekezett minél többet megtanulni a sportág mérnöki és politikai oldaláról is, egyúttal pedig azt szerette volna, ha az autóversenyzés szélesebb körben, a szegényebb réteg számára is elérhetővé válik.
Ez utóbbi – továbbá az illegális utcai versenyzés visszaszorítása – adta az ötletet Enzo számára, hogy tető alá hozza a Circuit Showdown nevű eseményt, amelyre bárki, jelképes összegű részvételi díj ellenében, a saját autójával nevezhetett, hogy biztonságos körülmények között méresse meg magát lezárt pályán.
Ezzel egyidejűleg Enzo édesapja egy jóval grandiózusabb tervet dédelgetett országa saját V8-as bajnokságának képében.
Tom Pastor – akinek nevéhez a Philippine Formula Autosports Foundation nevű szervezet megalapítása is fűződik – 2014. február 13-án hivatalosan is bejelentette az Asian V8 Championship Series indulását, amelynek célja az volt, hogy általa az ázsiai pilóták könnyebben utat találjanak a NASCAR alá tartozó bajnokságokba.
“Versenyképes teszt- és edzéslehetőségeket akarunk biztosítani, ami segítségére lehet a fiatal és tehetséges ázsiai versenyzőknek abban, hogy eljussanak a NASCAR-ba. Az Asian V8 Championship pedig a legjobb módja annak, hogy ezt elkezdjük” – idézte a hivatalos sajtóközlemény idősebb Pastort. “Ha emlékeznek, a mi országunk adott otthont a legelső Grand Prix-nek Ázsiában. Mi voltunk a legelső ázsiai ország az autóversenyzésben, de mégsem építkeztünk erre nemzetközileg. Ezen változtatni kell.”
A széria győztesei számára egyfajta ösztöndíj-programot írtak ki, aminek révén a “gentleman” kategória legjobbjának alkalma nyílhatott volna arra, hogy bemutatkozhasson Európában a NASCAR Whelen Euroseries-ben, míg a profik között élen zárót az Egyesült Államokban, a NASCAR regionálisan jegyzett K&N Pro sorozatában történő debütálással kecsegtették, ahonnan már csak egy ugrás a nemzeti harmadosztály, vagyis a Trucks.
A szezon 2014. április 4-5-én a mabalacati Clark International Speedway-en vette kezdetét. Az első futam Enzo Pastor győzelmét hozta, míg a másodikon az ausztrál Josh Burdon látta meg elsőként a kockás zászlót.
Az AV8C következő fordulójára két hónappal később, június 7-8-án került sor a rosariói Batangas Racing Circuiten. A végeredmény pedig gyakorlagilag ugyanaz lett, mint a Clarkon, csak éppen fordítva: most Burdon nyerte az első versenyt, Pastor pedig a másodikat.
Pontok tekintetében viszont Enzo állt jobban, így érthetően nagy izgalommal várta a harmadik, egyben utolsó duplahétvégét, amelynek végeztével szinte már biztosra vehetően övé lett volna a pro kategória bajnoki címe, ezzel együtt pedig a teljes szezonos szerződés a NASCAR K&N 2014-es idényére.
A fiatal tehetség és vele együtt egy nemzet álmai azonban négy nappal a rosariói futam után tragikus körülmények között hullottak porba.
2014. június 12-én késő este Enzo és asszisztense, a húszéves Paolo Salazar útra kelt, hogy egy trélerrel az AV8C fináléjának is otthonául szolgáló Clark International Speedway-re szállítsák a versenyautót.
Nem sokkal éjfél előtt a duó megállt egy piros lámpánál, amikor hirtelen egy motorkerékpár fékezett le mellettük, a rajta ülő maszkos férfi pedig azonnal tüzet nyitott.
A támadást követően Pastort és Salazart is kórházba szállították. Paolo súlyos, de nem életveszélyes hasi sérüléseket szenvedett, Enzo azonban az orvosok minden erőfeszítése ellenére még az éjszaka folyamán belehalt a fejét, nyakát és karjait ért, szám szerint hat lövésbe.
Az AV8C utolsó fordulóját a tragédia miatt törölték, a bajnokság pedig a későbbiekben sem folytatódott.
Az eset villámygyorsan a huszonegyedik század első, úgynevezett magas profilú ügye lett a Fülöp-szigeteken. Miután az egyik áldozat országos ismeretséggel bírt, kis túlzással a teljes lakosság lélegzet visszafojtva követte a híradásokat.
A rendőrség eleinte sötétben tapogatózott, mivel annak ellenére, hogy a gyilkosság forgalmas területen, számos szemtanú előtt történt, nem rendelkeztek használható nyommal az elkövető kilétét illetően.
Fülöp-szigetek későbbi elnöke, az ekkor még Davao City polgármestereként tevékenykedő Rodrigo Duterte közeli barátságban áll a Pastor-családdal, így Enzo nyilvános kivégzésnek is beillő meggyilkolását személyes ügyének tekintette.
A politikus néhány héttel a tragédia után bejelentette, hogy egymillió pezónak megfelelő nyomravezetői díjat tűz ki a fiatal versenyző halálának ügyében.
A pénz csábítása pedig megtette a hatását és ismeretlen bejelentőknek köszönhetően hamarosan egy konkrét név állt a rendőrök előtt, méghozzá egykori tulajdon kollégájuké, Edgar Angelé, akit korábban azért rúgtak ki a testülettől, mert a hatóságilag lefoglalt kábítószert előszeretettel lopta, majd adta el drogkartelleknek.
Az informátorok kilétét máig bizalmasan kezelik, de annyi tudható, hogy Duterte tartotta a szavát és átadta számukra a beígért egymillió pezót.
Ez a pénz egyébiránt nem kormányzati, hanem privát forrásból származott, amelyet eredetileg egy másik nagy horderejű ügy, a notórius autótolvajként elhíresült Ryan Yu elfogására ajánlott fel egy szintén anonimitásba burkolózott magánszemély. Yu viszont önként feladta magát, Duterte pedig meggyőzte a pénz felajánlóját, hogy az így megmaradt összeget csoportosítsák át Enzo Pastor meggyilkolásának felderítésére.
Hiába került azonban a képbe Angel, a gond az volt, hogy olyan kézzelfogható bizonyíték továbbra sem állt a birtokukban, amivel letartóztatási parancsot adhattak volna ki a férfi ellen a gyilkossággal kapcsolatosan.
Az egyenruhások semmiképpen sem szerették volna szem elől téveszteni Angelt, így egy rajtaütésszerű razziát tartottak a lakóhelyén, ahol a várakozásaiknak megfelelően nagy mennyiségű kábítószert, valamint illegálisan tartott lőfegyvereket találtak.
Az indok tehát meg is volt arra, hogy őrizetbe vegyék a férfit, aki a kihallgatások során – amelyből nem hivatalos információk szerint maga Duterte is kivette a részét, olykor szigorúan négyszemközti “elbeszélgetések” által – végül bevallotta, hogy ő lőtte le Enzo Pastort.
Angel állítása szerint 2013 karácsonya előtt egy Domingo De Guzman nevű üzletember lépett vele kapcsolata, aki 100.000 pezót ajánlott neki, ha elteszi láb alól az autóversenyzőt.
A ‘Sandy’ becenéven ismert De Guzman természetesen mindent tagadott, beleértve azt is, hogy egyáltalán ismerné Angelt. Ehhez még azután is tartotta magát, hogy világosan kiderült, a jó öreg Edgar legkisebb gyermekének keresztanyja pont az ő ex-felesége.
Gyilkosságra való felbujtás alapos gyanújával augusztus végén civilruhás nyomozók letartóztatták De Guzmant, akiről időközben az is kiderült, hogy szeretői viszonyt folytatott Enzo feleségével, Dahliával. Angel az is állította, hogy a nő volt a bűncselekmény agytrösztje, miután az utolsó éveikben a férje többször is kezet emelt rá.
A nő ismeretségi köréből többen is alátámasztották ezt, mondván látták Dahliát, amint hatalmas napszemüvegek alá rejtette a szemei körül éktelenkedő véraláfutásokat, máskor pedig a karján észleltek bántalmazásra utaló jeleket.
Enzo barátai viszont állították, hogy az alapvetően nyugodt természetű férfi csak egyszer kevert le egy pofont a nejének, amikor az ágyban, félreérthetetlen helyzetben kapta rajta De Guzmannal, miközben a gyerekek a szomszédos szobában játszottak.
A rendőrség egyre inkább arra kezdett hajlani, hogy a néhai Pastor egy szerelmi háromszög nem kívánt részese lett.
Időközben Angel visszavonta a vallomását, De Guzman ellen pedig nem tudtak felmutatni olyan, minden kétséget kizáró bizonyítékot, amivel meg tudták volna hosszabbítani az őrizetben tartását.
2015 tavaszán azonban a rendőrség az Igazságügyi Minisztérium legfelsőbb utasítására ismét elrendelte De Guzman letartóztatását, míg Dahliára nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki. Az indoklás szerint bár nincs konkrét bizonyíték arra, hogy ők állnak Pastor meggyilkolása mögött, a nyomozás során szerzett, több szálon is összefüggő információk viszont kétségkívül minimum bűnrészességre engednek következtetni.
Angel jelenleg is rácsok mögött, De Guzman pedig óvadék ellenében szabadlábon várja az ellene folyamatban lévő bírósági tárgyalássorozat végét.
Dahlia azonban máig szökésben van.
A legutóbbi hírek szerint a nő Amanda Maragit álnéven Indonéziában rejtőzködik, de korábban látni vélték többek között Jakartában és Balin is.
A Pastor-szülők folyamatosan kapcsolatban állnak az időközben már Fülöp-szigetek elnöki pozícióját betöltő Dutertével, aki az indonéz vezető Joko Widodo segítségét is kérte Dahlia kézre kerítésében.
A történet azonban továbbra sem egyszerű.
Tomas Pastor úgy nyilatkozott, a birtokában lévő információk alapján a nő egy szénbányászatból meggazdagodott üzletember, bizonyos Ruben Reyes védelme alatt áll. A most 72 éves, a maffiában és a politikai elitben egyaránt otthonosan mozgó férfi nagyon közeli, szinte már fivéri barátságot ápol az indonéz alelnökkel, valamint a vezérkar jó pár magas rangú tisztjével, a testőrségét pedig zsoldos katonákból álló magánhadsereg alkotja.
“Ha akarnák, el tudnák kapni” – nyilatkozta idén januárban Tomas, aki még Duterte barátsága ellenére sem túl bizakodó.
“Ez az egész ügy túlságosan is hatalmas méreteket ölt, különböző érdekeltségi körök mozgatják a szálakat. A családunk nem akar mást, mint igazságot szolgáltatni a fiunknak, hogy végre békében nyugodhasson.”
A három éve zajló rémálom nem csak Enzo elvesztéséről szól számukra, hanem a Dahliával közös gyerekek, Damien és Daniel Xander felügyeleti jogáról is, amely felett továbbra is parázs jogi csata folyik a Pastor és Guerrero nagyszülők között.
Ha ez a tragédia az Egyesült Államokban történt volna meg – ahol a törvény az áldozat családját tartja szem előtt, egyúttal pedig védi a kiskorúakat a bűnelkövető rokonoktól – akkor már minden valószínűség szerint Tom és Remy Pastor viselhetné gondját unokáiknak. A Fülöp-szigetek azonban egy teljesen más világ.
“Ez a szomorú ügy jól szemlélteti mindazt, ami rosszul működik az országunk igazságszolgáltatásában” – fogalmazott Giselle Töngi, az Asian Journal oknyomozó újságírója.
“Emellett azonban társadalmi problémáról is szó van, hiszen ugyanazok az emberek tudják megvásárolni a szabadságot, akik azt is megengedhetik maguknak, hogy bérgyilkost fogadjanak. Ezért adják fel annyian ebben a térségben minden, az igazságba vetett hitüket, mert tudják, hogy a legfelsőbb hatalom a pénz, ami ellen nem tudnak harcolni.”
Enzo Pastor büszke apa, egyben a Fülöp-szigetek legígéretesebb autóversenyzője volt, aki karnyújtásnyira került a nagy amerikai NASCAR-álomtól, de azt végül soha nem teljesíthette be, köszönhetően egy olyan embernek, akit korábban élete szerelmének tartott.
“Ha meghalok, akkor a hamvaimat rakjátok be egy versenymotor közepébe, aztán pörgessétek fel teljes fordulatszámon” – rendelkezett Enzo, aki azt is kikötötte, hogy a hamvai többi részét a szerettei birtokolják
A család pedig fejet hajtott végakarata előtt.
A Heritage Parkban történt ceremónia után Don Pastor bátyja maradványaiból egy keveset annak a Toyota Corollának az erőforrásába szórt, amivel Enzo ’99-ben a márkakupa év újonca lett, majd felpörgette.
Enzo hamvaiból egy-egy csipetnyit különleges medálokba töltöttek, amelyek a legközelebbi családtagok birtokába kerültek. Az ékszerek változatos formában készültek el, volt köztük keresztet szimbolizáló, de a gyerekeké – Damiené és Daniel Xanderé – például játékautó és mackó alakú volt.
„Van, aki azt szeretné, ha a tengerbe szórnák” – mondta Tom Pastor.
„Enzo pedig ezt kívánta. Különleges volt életében és gondoskodott arról, hogy halála után is az maradjon.”
A medálokban található, valamint a motorba szórt hamvak azonban csak elenyésző részét képezik a fiatalon elhunyt versenyző maradványainak.
A hamvakat tartalmazó urnát ugyanis a megemlékezés után Dahlia szó nélkül magával vitte, és a Pastor-szülők könyörgése ellenére máig sem juttatta vissza hozzájuk.
képek: Top Gear Ph, Speedcafe, NASCAR
források: Inquirer, Rappler, Top Gear Ph, Phistar, Asian Journal, When in Manila, Speedcafe
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough