A motorsport hőskorának legvagányabb nője

Elfrieda Maisnek esélye sem volt arra, hogy beteljesítse profi versenyzői karrierről szőtt álmait.

Mindez azonban nem szegte kedvét és ha már a férfiak ellen nem gördülhetett pályára, egy merőben más szakmában tette le a névjegyét, ma pedig már csak úgy emlékeznek rá, mint a XX. század első felének egyik legjobb autós kaszkadőre.

Bátor, mint egy harcedzett katona és szép, mint egy filmszínésznő.

Ezekkel a szavakkal illette egy korabeli napilap újságírója Elfrieda Maist a húszas évek elején, miután saját szemével nézte végig, amint a szőke ‘daredevil’ félelmet nem ismerve száguld keresztül automobiljával egy lángoló kerítésen.

A mutatvány után Mais szokásához híven, teátrálisan szállt ki járművéből, levette bőrből készült aviátor fejfedőjét, beletúrt hajkoronájába, majd annak rendje és módja szerint meghajolt az őt éljenző közönség előtt.

Ez a jelenetsor szinte valamennyi hétvégén megismétlődött az Egyesült Államokban ekkoriban rendkívül népszerű állami vásárok során, amelyek egyik fő attrakcióját Elfrieda showja képezte.

A fiatal nő villámgyorsan hatalmas rajongótáborra tett szert, amelyből jó páran képesek voltak az egész országot átutazni annak érdekében, hogy személyesen láthassák az újabbnál-újabb, nyaktörő mutatványait.

Ma erre azt mondanánk, sztár született.

Elfrieda Hellman német bevándorlók gyermekeként látta meg a napvilágot 1893. június 19-én, az Indiana állambeli Indianapolisban.

Szüleinek már egészen korán realizálniuk kellett, hogy Elfrieda nem az a tipikus babázós kislány.

A legendák szerint alig volt hat esztendős, amikor azzal hozta a frászt édesanyjára, hogy felmászott a házuk tetejére, majd annak a szélén különböző tornagyakorlatokat mutatott be.

Amikor végre le tudták onnan rimánkodni, megkérdezték, hogy ez mégis mire volt jó, miért nem a talajon cigánykerekezett, mire Elfrieda csak annyit válaszolt: „Mert ez így izgalmasabb.”

Tinédzserként Elfrieda érdeklődése a repülés felé fordult.

Ekkoriban már rendszeres látogatójának számított az Indianában rendezett légibemutatóknak, amelyek olyan hatást gyakoroltak rá, hogy eldöntötte, ez az, amit ő maga is csinálni akar.

Nem is várt sokáig álmai beteljesítésével.

Tizenöt évesen megtanult repülőgépet vezetni, két évvel később pedig már rendszeres szereplőjének számított a légi showműsoroknak eleinte pilótaként, hamarosan pedig már ‘wing walkerként’ borzolta a földön lévő közönség idegeit.

Ez utóbbi pontosan azt jelentette, amit: a performansz során mindenféle biztosítás nélkül járkált a levegőben lévő gép szárnyain.

A szerencsejátékokért és drága szivarokért egyaránt rajongó Elfrieda imádta a repülés minden válfaját, de 1912-ben, mindössze két esztendő után úgy döntött befejezi légi pályafutását.

Ekkoriban ugyanis már egyre több és több nő jelent meg a repülés világában, a tendencia pedig teljesen elvette a kedvét attól, hogy továbbra is hivatásszerűen tartózkodjon a levegőben.

„Örülök annak, hogy a repülés népszerűsége rohamosan növekszik a hölgyek között, de számomra, mint pilóta és kaszkadőr pontosan emiatt veszített a fényéből” – nyilatkozta az Alabama Journalnak 1912-ben.

„Ha egy szakmában, vagy sportágban számottevően megnövekszik a nők aránya, akik ráadásul sikereket is tudnak elérni, az azt sugallja, hogy már nem is olyan nagy kihívásról van szó. Ha valamire nők tömegei képesek, akkor arra a dologra már nem lehet többé úgy tekinteni, hogy igazán veszélyes. Engem pedig csak a veszély éltet.”

Elfriedaida figyelme ekkor fordult az autósport iránt, amiben nagy szerepe volt újdonsült férjének, Johnnie Maisnek.

A szintén német származású versenyző, aki többek között az 1915-ös Indianapolis 500-on is megfordult, igazán büszke volt arra, hogy a felesége nem az a hétköznapi háziasszony típus és ebből adódóan messzemenőkig támogatta a törekvéseit.

A gond csak az volt, hogy a huszadik század elején az autóversenyeket felügyelő szervezetek egyike sem engedélyezte, hogy a nők a férfiakkal egyazon mezőnyben szerepeljenek.

Elfrieda ennek ellenére megszerezte az International Motor Contest Association (IMCA) licencét, de ennek birtokában is csak bemutatókon, valamint valós ellenfelek helyett az órával szemben mérethette meg magát.

Azt, hogy a sebesség nem áll tőle távol azonban még így is bizonyítani tudta.

1916. július 4-én, a kansasi Wichitában lévő West Side Speedway-en 1 perc 24 másodperccel kétkörös pályacsúcsot futott a kifejezetten számára épített, 10.000 dolláros Mais Special Mercerrel, a rekordot viszont hivatalosan nem jegyezték be, mivel azt külsősként, egy bemutató keretein belül hozta össze.

Négy nappal később, a hutchinsoni, szintén félmérföldes Kansas State Fairgroundson már 1 perc 20.2 másodperc alatt teljesítette a két kört.

Elfrieda – aki saját bevallása szerint utált közúton vezetni – 1920. július 5-én, 1 perc 11.6-tal közel kilenc másodpercet faragott négy évvel korábbi idejéből a KSF-en, ami négy mp-cel bizonyult jobbnak a tényleges versenyzők mezőnyének akkori csúcsától.

A kor szabályainak iróniája, hogy a koedukált mezőny tabunak számított ugyan, azt azonban mégis engedték Elfrieda számára, hogy a férfiak két versenye között, a nézők szórakoztatására nem csak a sebességen alapuló bemutatókat, de egyenesen életveszélyes mutatványokat is prezentáljon.

A legnagyobb népszerűséget annak rendje és módja szerint nem is az óra elleni küzdelmei hozták meg számára, hanem a kaszkadőr-show-i.

A Wichita Beacon című napilap által egyszerűen csak „a világ egyetlen, versenyautót vezető nőjeként” aposztrofált Elfrieda előszeretettel száguldott végig különböző akadályokon, beleértve lángoló, fákból készült falakat, mindezt a kor szokásainak megfelelően lényegében nulla védőfelszerelésben. Sőt, gyakorta egyenesen szoknyában.

Időközben elvált Johnnie Maistől, majd 1924-ben hozzáment William Pond Chapinhez. Ezen házassága nem tartott sokáig és 1928-ban már Robert Emmett Wallace becses nejének mondhatta magát, igaz ezúttal sem túl hosszú időre.

A harmincas évek elején kötötte össze az életét egy bizonyos Ray LaPlantével, ezen tény, valamint három korábbi házassága ellenére azonban a versenypályán továbbra is a Mais nevet használta.

A sajtó által, Elfrieda külön kérése ellenére is rendületlenül elébiggyesztett ‘Miss’ előtaggal.

Hősnőnket – aki mindaddig a pályán mindössze kétszer szenvedett könnyebb sérüléseket – saját bevallása szerint egész életében a potenciális életveszély hajszolása doppingolta, végül pedig ez is lett a végzete.

1934. szeptember 27-én, az alabamai Birminghamben lévő Alabama State Farigroundson Elfrieda egy, azt megelőzően már több tucatszor, minden probléma nélkül kivitelezett mutatványra készült. A leghíresebbre.

Az előkészítéssel megbízott emberek gondosan felépítették a falat fából, lelocsolták benzinnel, majd meggyújtották. Innentől fogva Elfriedán volt a sor, aki Mercerjének volánja mögött beletaposott a gázba és egyenesen a lángok felé hajtott.

A jól begyakorolt, megannyiszor sikeresen végrehajtott feladatba azonban ezúttal hiba csúszott.

Az autó nagy tempó mellett váratlanul oldalirányba sodródott és nagy erővel a pályát szegélyező korlátnak csapódott. A baleset során a Mercer eltalált két, a területen parkoló másik járművet, beleértve azt az automobilt, amelynek tetején két kiskorú gyerek, John Draper és Duncan Davenport ücsörgött.

A fiúk, valamint egy Jenks Hoagland nevű férfi súlyosan megsérültek, Elfrieda viszont azonnal életét vesztette. 41 éves volt.

A tragédiát a helyszínen nézte végig férje, Ray LaPlante, aki később úgy nyilatkozott, csak remélni tudja, hogy a felesége már halott volt, amikor az autó lángba borult.

Elfrieda Maist, hivatalos nevén Elfrieda LaPlantét a indianapolisi Marion megyében lévő Crown Hill temetőben helyezték örök nyugalomra.

Rengeteg rajongója, tisztelője és kollégája mellett négy férje – az exekkel a válás után is jó barátságban maradt -, valamint nővére, Margaret kísérte utolsó útjára. 

Elfrieda egy olyan korba született, amikor a hagyományos férfi-női szerepeket még rendkívül komolyan kezelték. Ő ennek ellenére merte hajszolni az álmait és öntörvényűen egy olyan életet élni, amiről a legtöbb nőtársa még csak álmodni sem mert volna.

A veszély volt az élete és végül ez is lett a veszte.

Nyugodjék békében.