Aznap egy kicsit a NASCAR is meghalt – Dale Earnhardt tragédiájának nyomában (II.)

Aznap egy kicsit a NASCAR is meghalt – Dale Earnhardt tragédiájának nyomában (II.)

A cikksorozat első részében felidéztük a Dale Earnhardt tragédiájához vezető, hátborzongató előjeleket.



>>>>> Dale Earnhardt tragédiája: Baljós előjelek



Most elérkeztünk magához, a végzetes naphoz.



2001. február 18-án, kora délután megkapta a zöld zászlót a rajongók által várva várt, 43. Daytona 500.

A pole-ból Bill Elliott indulhatott, míg Dale Earnhardt a hetedik pozícióból vágott neki a versenynek.

A pályán látottak alapján maximálisan elégedettek voltak nem csak a NASCAR, de a szponzorok, valamint a televíziós jogokat birtokló FOX csatorna illetékesei is.


hirdetés


„Egy fantasztikus vasárnap volt kialakulóban” – emlékezett vissza az ESPN-nek adott interjújában a NASCAR akkori elnöke, Mike Helton.

„Bill France Jr. [a szervezet néhai tulajdonosa] boldog volt, ahogyan a partnereink és a FOX vezetősége is. A mezőny remek show-t prezentált a lelátókon lévő szurkolóknak, akik egy emberként üvöltöttek, éljeneztek, valahányszor Earnhardt az élre tört. A futam közben úgy éreztem, a csillagok tökéletesen összeálltak felettünk és maximálisan ki tudjuk szolgálni a helyszíni nézők, valamint az eseményeket a televízókészülékeken át követő rajongók igényeit.”

A verseny során összesen negyvenkilenc alkalommal változott az élen álló személye tizennégy pilóta között.

Earnhart tizenhét kört tett meg az első helyen és a hajrá felé közeledve úgy tűnt, minden esélye megvan arra, hogy 49 évesen, karrierje során második alkalommal is megnyerje a „Nagy Amerikai Versenyt”.

Huszönöt körrel a kockás zászló előtt került sor a futam első tömegbalesetére, nem kevesebb, mint húsz autó részvételével.

Legrosszabbul a Joe Gibbs Racing 20-as számú Pontiacját vezető Tony Stewart járt, aki óriási tempóval találta el a betonfalat. A pályára visszacsúszó autót két másik gép is telibe trafálta, aminek hatására a levegőbe emelkedett, majd fejjel lefelé csapódott az aszfaltba további bukfenceket megtéve.

Csodával határos módon Stewart sértetlenül megúszta a bukást.



A Pontiac roncsait a NASCAR tisztviselői és a JGR szakemberei is megvizsgálták. Ennek során vették észre, hogy a kormánykerék meghajlott, az ok pedig a Stewart sisakja által rámért ütés volt.

A pilóta azon kevesek közé tartozott, akik már teljes arcot beborító fejfedőt viseltek, ez pedig minden kétséget kizáróan az életét mentette meg.

Nem csak ez volt viszont az egyetlen, megmenekülésében szerepet játszott tényező.

„Van egy mondás a sportunkban: Azok a balesetek, amelyek nagyon csúnya látvány nyújtanak, valójában nem vészesek, az ártalmatlannak tűnőknek viszont nagy eséllyel rossz végük lehet” – mondta Kyle Petty.

„Tony bukása határozottan szörnyű volt ránézésre. Mindenfelé repkedtek az alkatrészek. Igazából viszont ez nem rossz dolog, mert a törmelékkel együtt az energia is távozik, így az autóban ülő versenyző testét kevesebb hatás éri. Egy másik mondás szerint nem az számít, milyen gyorsan mész, hanem az, hogy milyen gyorsan állsz meg. Tony gépe viszont sokáig mozgásban volt. Ez mind közrejátszott abban, hogy ép bőrrel szállt ki belőle.”

A piros zászló alatt Earnhardt a rádión keresztül beszélgetett a csapatával.

„Megnyugodott, amikor közöltük vele, hogy Tony jól van” – mondta Richard Childress.

„Ekkor Dale így folytatta: ‘Figyelj Richard, valamit muszáj csinálni ezekkel az autókkal, mert valaki meg fog halni’. Erre én csak annyit válaszoltam, hogy ‘Oké Dale, hallak’. Innentől viszont már a restartra koncentráltunk.”


hirdetés


Az új rajtot végül a 180. körben rendelték el.

Hárommal később már Earnhardt volt az élen, hamarosan viszont a harmadik pozícióba esett vissza, miután Michael Waltrip és Dale Earnhardt Jr. (mindketten a Megfélemlítő tulajdonában lévő Dale Earnhardt Inc. színeiben versenyeztek) megelőzték őt.

Az utolsó körben Waltrip és Earnhardt Jr. harcolt az első helyért, a negyedik pozícióban lévő Sterling Marlin azonban nem adta fel és megpróbálta megelőzni Dale Sr.-t az alsó íven.

A pálya hármas kanyarjában Earnhardt összeakadt Marlinnal, majd a láncreakció következtében Ken Schrader gépét is magával vitte.

A 3-as számú Goodwrench Chevy Monte Carlo fallal való ütközése nem tűnt nagynak.

A végkifejlet azonban verifikálta Kyle Petty szavait.



A hivatalos jelentés szerint Earnhardt autója a balesetkor 258 km/h-val haladt, a becsapódás pedig pillanatok alatt 69 km/h-ra lassította le.

Erőhatások tekintetében 60 G-t mértek, ami elegendő volt ahhoz, hogy az autó elülső részét – bár a motor a helyén maradt – teljesen felgyűrje az utastérbe.

A hétszeres bajnoknak – aki Stewarttal szemben arcot szabadon hagyó sisakot viselt – esélye sem volt.

Többek között eltört a bokája, számos bordája, a szegycsontja, valamint mély vágásokat szenvedett a fején és az állán.

A sorsát megpecsételő sérülés azonban a koponyaalapi törés volt, méghozzá olyan erőteljes, hogy a gerincoszlopának felső részén lévő csontokat is összezúzta.

A tragédia vizsgálata során megállapították, hogy a biztonsági öv is megadta magát. Az orvosszakértők azonban megegyeztek abban, hogy ennek nem volt ráhatása a végkimenetelre.

A végzetes koponyatörés ugyanis ekkorra már megtörtént.

A rajongók viszont ezt nem hallották meg és szó szerint pokollá tették az övet gyártó Simpson Performance Products alapító/tulajdonosának, a legendás Bill Simpsonnak életét.

A szakember és családja számos halálos fenyegetést kapott, autóikat összetörték, egy alkalommal pedig ismeretlenek több lövést is leadtak a charlotte-i házukra.

A történtek hatására Simpson 2001. júliusában lemondott a cégnél betöltött pozíciójáról, majd fél évvel később 9 millió dollárra perelte be a NASCAR-t becsületsértés, valamint rágalmazás miatt.

A vádakat később Simpson visszavonta, a pontos okok azonban nem kerültek nyilvánosságra, de egyes információk szerint peren kívüli megegyezés született a felek között.

A végzetes pillanat

„Hogy a pokolba mondjam meg azt, hogy elvesztettük Dale Earnhardtot?” – kérdezte kollégáit a tragikus hír kapcsán összehívott sajtótájékoztató előtt a NASCAR akkori elnöke, Mike Helton.

A legvegyesebb érzelmekkel azonban a FOX kommentátoraként tevékenykedett Darrell Waltripnak kellett megküzdenie.

Testvére, Michael 462 nyeretlen verseny után végre elért a Cup Victory Lane-jére, méghozzá nem máshol, mint a széria koronaékszerének számító Daytona 500-on. Ráadásul Dale Earnhardt csapatának autóját vezetve.

Ünnepelnie kellett volna, ex-pilótaként viszont, a baleset képsorait látva rögtön tudta, óriási a baj.

A tévékészülékek előtt ülő rajongók milliónak viszont ekkor még fogalma sem volt arról, mi történt valójában. Stewart kb. másfél órával korábbi, óriási bukásához képest Earnhardt incidense semmiségnek tűnt.

A baleset után Schrader, amint elsétál Earnhardt autója mellett

A helyszínen tartózkodók azonban rögtön tudták. Ha máshonnan nem is, a baleset után tizenharmadikként jegyzett Schrader testbeszéde alapján.

A Missouri államból származó versenyző autója Earnhardtéval együtt a pálya belső, füves területén állt meg. Schrader kiszállt a gépéből, majd ellenfeléhez ment, hogy megnézze jól van-e.

Lassan odasétált a 3-as Chevyhez és maga húzta le az ablakot védő hálót, akaratlanul is jelezve, hogy semmi sincs rendben.

A Daytona International Speedway pályakórházának vezetője, dr. Steve Bohannon akkor érkezett a baleset helyszínére, amikor a mentőcsapatok már kiszabadították a roncsból Earnhartot.

„Ránézésre meg lehetett állapítani, hogy koponyaalapi törésről van szó” – magyarázta dr. Bohannon az ESPN-nek.

“A jelek nyilvánvalóak voltak: eszméletlen állapot légzési reflex nélkül, továbbá vérzés az orrból, légutakból és fülekből. Őszintén szólva, amikor megláttam, már tudtam, hogy az újraélesztésre tett kísérlet sikerének esélye szinte a nullával egyenlő. Ennek ellenére hosszasan próbálkoztunk.”

Earnhardtot a legközelebbi kórházba szállították, ahol – Bohannonnal együtt – legalább tizenöten próbálták elkeseredetten megmenteni az életét.

Senki sem vette észre, hogy a teremben még egy személy tartózkodik: Dale felesége, Teresa Earnhardt.

„Teljesen összetörve, a falnak támaszkodva állt” – mondta Bohannon. „Nem avatkozott közbe, egy szót sem szólt, még csak meg sem mozdult.”

Mike Helton és Steve Bohannon a tragédia utáni sajtótájékoztatón

Teresa mostohafia társaságában érkezett a kórházba. A versenyen másodikként leintett Dale Jr. kívülről nézte a sürgősségin zajló eseményeket.

„Az orvosokat látva tudtam, hogy vége. Amikor végképp tudatosult bennem, hogy apu nincs többé, megfordultam és J.R.-hoz futottam [Rhodes, Dale Sr. pr-osa, – a szerk.]. Olyan hang jött ki ekkor a torkomon, amihez semmi sem fogható, nem tudnám megismételni. Egyszerre voltam sokkos, szomorú és rettegő. Apu mindig olyan volt számomra, mint egy védőháló, aki mindig, mindenre tudta a választ. Egyedül maradtam.”

A kórházban egyre több és több ember jelent meg a NASCAR-ból.

Richard Childress és csapatának tagjai mellett Darrel Waltrip is odasietett, amint befejezte a kommentátori munkáját.

„A váróban néma csend volt. Én a mai napig nem tudom, miért mentem el. Valószínűleg azért, mert mi egy nagy család vagyunk. Versenyzünk, harcolunk és mindig le akarjuk győzni egymást. Ugyanakkor mégis közel állunk egymáshoz, együtt utazunk, a szezon során szinte együtt élünk, mint egy törzs. Mindannyian ott voltunk a kórházban és gyászoltuk az egyik barátunkat. Ezzel párhuzamosan pedig azon járt az agyunk, innentől hogyan tovább? A vezér elment. Miként történhetett ez meg?”

Eközben Michael Waltrip a Victory Lane-en ünnepelt, a diadalittas esemény azonban nem tartott sokáig

A ceremónia közben maga Schrader közölte a hírt vele, miszerint Earnhardt élet-halál között lebeg.

Nem sokkal később pedig a NASCAR tisztviselői már arról tájékoztatták, hogy a Megfélemlítő elhunyt.

A rajongók virágokkal, gyertyákkal és transzparensekkel emlékeztek bálványukra

Bohannon emlékei szerint a kórházban Teresa akkor sem volt hajlandó távozni, amikor már letakarták férje holttestét. Egy dolgozó megpróbálta lehúzni az ujjáról a gyűrűt, az özvegy azonban megtiltotta.

„Örökre nála kell maradnia.”

Dale Earnhardt Sr. elvesztése óriási űrt hagyott maga mögött a sportágban.

Minden kétséget kizáróan a világ valaha volt egyik legnagyobb autóversenyzőjét tisztelhettük benne, a tehetséghez pedig páratlan egyéniség is társult.

A halála azonban alapjaiban véve rázta fel a NASCAR világát. Villámgyorsan mindenkiben tudatosult, hogy komoly lépéseket kell tenni a biztonság növelésének érdekében.

Már a tragédia estéjén több tucat megrendelés érkezett a HANS-ra, továbbá a teljes fejet takaró sisakokat sem találta már szinte senki ördögtől valónak.

Az elkövetkezendő hónapokban és években számos, komoly szabályváltozást eszközöltek a versenyzők, csapattagok, pályaalkalmazottak és nézők testi épségének védelmében.

Szomorú viszont, hogy a biztonsági körülmények radikális megváltoztatásához – mint számos esetben – ekkor is egy ember halálára volt szükség.

Nyugodj békében, Megfélemlítő.



hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy