WTF a köbön: Az autósport legbizarrabb babonája

Az USAracing már korábban is előszeretettel mazsolázott az autóversenyzést övező mítoszok és hiedelmek között.

Szó esett többek között a Talladega Superspeedway állítólagos indián átkáról, megnéztük, mi rejlik az Andretti, valamint a Smith vezetéknévvel rendelkező pilótákat sújtó indianapolisi balszerencsék mögött, míg legutóbb egyenesen egy szellemautó legendája került felelevenítésre.

A téma azonban kimeríthetetlen, érdekes és tanulságos, így nem csak a babonásoknak, de még a született szkeptikusoknak is tartogathat néhány jó pillanatot.

A mai poszt főszereplője egy világszerte népszerű eledel, amelyre azonban egyesek balszerencse előfutáraként tekintettek.

„Tüntessétek el innen azokat a földimogyorókat!” Ez az első hallásra furcsa mondat nagyon gyakran elhangzott a versenypályákon a ’40-es és ’80-as évek között, de máig akadnak olyan pilóták, csapattagok, akik szerint a közkedvelt rágcsálnivaló balszerencsét hoz.

A babona gyökerei egészen az 1937-es évig vezethetőek vissza.

Ezen év május 16-án a pennsylvaniai Langhorne Speedway-en egy ötven mérföldes dirt versenyre került sor.

A futam kellős közepén, valamilyen furcsa indíttatástól vezérelve két néző keresztben próbált átrohanni a pályán, közvetlenül az éppen érkező Bud Henderson autója előtt.

A pilótának már sem ideje, sem pedig helye nem volt arra, hogy korrigáljon és végül mindkettejüket elütötte.

Az ekkor éppen a második helyért harcoló Frank Bailey miután meglátta Henderson keresztben álló járművét, elrántotta a kormányt, aminek következtében a pályát a nézőktől elválasztó, külső kerítésnek csapódott.

Az incidens során három ember vesztette életét, négyen pedig súlyosan megsérültek, köztük Bailey is.

A második komoly baleset négy hónappal később, szeptember 27-én történt egy huszonöt mérföldes, nashville-i dirt futam huszadik körében.

Az élen álló Duke Nalon – aki nem sokkal korábban körözte le a teljes mezőnyt – műszaki hiba miatt megcsúszott és a texasi Howard Cox autójának ütközött.

Ez az incidens beindította a dominóeffektust, és a mögöttük haladó további két jármű egyenesen beléjük rohant. A balesetbe belekeveredő, ötödik autó a földön fekvő ellenfeleit elkerülni próbáló Ray Gardneré volt, aki végül a pálya belső részén lévő kerítésnek ütközött.

A kaliforniai születésű Ted Horn súlyos fej- és lábsérüléseket szenvedett, míg a flordiai Vernon Orenduff sokkos állapota miatt szorult kezelésre.

Arról nem áll rendelkezésre hivatalos információ, hogy Nalon milyen komoly sérüléseket szerzett, de egy biztos, azok nem voltak hatással karrierje folytatására.

A Long Beach-ről érkezett Gardner kisebb vágásokkal és zúzódásokkal megúszta, Cox viszont már nem volt ilyen szerencsés, és agysérülései következtében a helyi kórházban már csak a halál beálltát tudták megállapítani.

A tragikus hírt nem közölték azonnal a balesetben érintett versenyzőkkel.

Érdekes megjegyezni, hogy Horn autója a motorsportban balszerencsés hiedelmekkel övezett zöld színt viselte, a versenyző sérülései pedig több korabeli forrás szerint a ‘túlélhetetlen’ kategóriába tartoztak. 

Ted viszont nagyon is átvészelte, sőt, a pályafutását is folytatni tudta: 1946-48 között zsinórban háromszor lett az AAA National Championship (az IndyCar elődje) bajnoka és egészen haláláig minden egyes évben ott volt az Indianapolis 500-on is (legjobb eredményét, egy 2. helyet még 1936-ban szerezte, de a nashville-i incidens után is össze tudott hozni három harmadik és négy negyedik helyet).

A babonák iránt fogékonyak szerint viszont a sors később benyújtotta a számlát, miután tizenegy esztendő múlva, DuQuoinban az AAANC szezonzáró futamán – már az azévi bajnoki címmel a zsebében – végzetes baleset érte, amelyet a felesége ironikus módon talpig zöld ruhában, cipőben és kalapban nézett végig.

A tragédiákról a helyi újságok címlapokon számoltak be, arról viszont, ami végül összekötötte a két 1937-es esetet, nem ejtettek szót.

A földimogyoróról.

A későbbiekben ugyanis olyan pletykák kaptak szárnyra, miszerint az autók roncsaiban földimogyoró-héjakat találtak, ez pedig azonnal kapcsolódási ponttá vált az egymástól egyébként teljesen különálló, két eset között.

Noha a hivatalos források egy szót sem ejtettek oda nem illő mogyorófélékről, a helyszíni beszámolók futótűzként terjedtek.

Volt, aki azt mondta, egy meg nem nevezett versenyző próbálta szabotálni ellenfeleit, úgy, hogy mogyoróhéjakat szórt az autóik motorjába, míg mások egyenesen azt állították, egy állítólagos philadelphiai lap képet is közölt a járművek cockpitjében heverő mogyoródarabokról.

Egyes feljegyzések szerint ráadásul már jóval az 1937-es események előtt történtek olyan halálos versenybalesetek, amelyek során a járművekben mogyoróhéjakat találtak.

Egyik mendemondáról sem lehetett azonban megállapítani teljes bizonyossággal, hogy mennyi igazságtartalommal bírtak, mindenesetre érdekes, hogy egy 1933-as újságcikk például pontosan Orenduffot említi, miszerint a versenyző egy futamon azért nem volt hajlandó indulni, mert a lelátó alatt parkoló autójában mogyoróhéjat talált és azt baljóslatú jelnek tekintette.

A realitás talaján maradva meg kell jegyezni, hogy a második világháború előtti autóversenyek többsége valamilyen helyi vásár keretein belül került lebonyolításra, amelyeken a földimogyoró az egyik legkedveltebb rágcsának számított a közönség körében.

Ennek révén nagyon is könnyen elképzelhető, hogy – már ha feltételezzük, ez okozta a baleseteket – a maradékok az autókban landoltak, miután a járművek egy karnyújtásnyira voltak a nézőktől.

Ezt számos, szerelőktől származó beszámoló megerősítette, mondván a lelátóról hajigált héjak gyakran a motoroknál végezték, végleg tönkretéve azokat.

A babona azonban babona, és mint olyan, ha egyszer felüti a fejét, akkor mindig lesz, aki életben tartja.

A NASCAR Hírességek Csarnokának tagja, az ötvenszeres Cup futamgyőztes Junior Johnson például többször emesélte a sztorit, miszerint egyszer az autójának motorja azután robbant fel, hogy az azért felelős szerelője földimogyorót rágcsált a pitben.

A szépemlékű Robert Yates Racingnél például bárki, aki a műhelybe, vagy a garázsba mogyoróval állított be, komoly következményekkel számolhatott. A csapat szemében ez ugyanis rosszabb ómennek számított, mint a fekete macska, vagy a törött tükör – vagy a kettő együttvéve.

„Nem engedélyezünk héjas földimogyorót a Robert Yates Racingnél” – jelentette ki a társtulajdonos Doug Yates.

„Utáljuk, mert szerencsétlenséget hoz ránk. Ha a feleségem mogyorót vásárol, én kidobom az összeset. Olyan ez, mint a 13-as szám, ha felébredek és az óra 13 percet mutat, akkor visszaalszom.”

A társalapító Robert Yates ezt a belső szabályt egy felettébb hosszú, eredménytelen időszak után hozta meg, a pletykák szerint pedig miután mindennemű földimogyoró tiltólistára került, a csapat már a következő versenyhétvégén győzni tudott.

Később még tovább szigorítottak, aminek következtében már az a dolgozó is az állásával játszott, aki megpróbált pl. egy Snickerst elmajszolni munkaidőben.

Mára a ‘mogyoró-fóbia’ kiveszni látszik a versenypályákon, de azért még mindig szép számmal akadnak olyanok, akik rossz előjelként tekintenek rá. A sprint és midget car, sőt, még a NASCAR világában is máig kétszer meg kell gondolnia az embernek, hogy nyilvánosan tördeljen-e fel pár szem héjas földimogyorót, ellenkező esetben pedig ne csodálkozzon, ha a sportág néhány nagy öregje csúnyán néz rájuk.