Best of Tony Stewart – A faragatlan szupersztár legjobb aranyköpései

Tony Stewart az amerikai autósport élő legendája, aki gyakorlatilag bármit elvezet, aminek négy kereke és motorja van.

Filmbe illő karrierje során gyakorlatilag minden szakágban bajnoki címet szerzett, ahol csak megmérette magát a dirt pályákon köröző sprint/midget caroktól kezdve az open-wheelen át egészen a NASCAR csúcskategóriájáig.

Smoke a pályán nyújtott teljesítménye mellett a sportág egyik utolsó olyan képviselője is, aki soha nem félt lakatot tenni a szájára és fittyet hányt a politikai korrektség dogmájára.

Jöjjön néhány hamisítatlan aranyköpés az élő legendától, aki nem csak a volán mögött alkotott maradandót, de azt is elmondhatja magáról, hogy saját csapatai, pályái, sőt, az SRX Series és az All-Star Circuit of Champions képében még két versenysorozata is van.

A szabadszájúságáról:

“Mindig is azt fogom mondani, amit gondolok. Ha ez a NASCAR vezetőinek nem tetszik, és ez azt jelentené, hogy elveszítem a munkámat, akkor legyen így, amúgy sem muszáj ott lennem, ahol most vagyok.”

A 2016-os visszavonulása előtt tett ígérete (be is tartotta):

“Szögezzünk le itt helyben valamit, én nem fogok minden áldott héten a médiaközpontban csövezni. Ha mégis ezt tenném, lőjenek le.”

Önkritika:

“Én vagyok a NASCAR-ban művelt hülyeségek tökéletes posztergyereke.”

Miután 2005-ben megnyerte a NASCAR Cup Allstate 400-át az Indianapolis Motor Speedway-en:

“Az életem teljessé vált, olyan boldog vagyok, hogy már akár meg is halhatnék.”

Kollégájáról:

“Dale [Earnhardt] Jr., hogy azt a tehetségtelen k*rvaanyját.”

Másik kollégájáról:

„[Joey] Logano kemény srác egészen addig, amíg a csapatának egyik tagja kettőnk között áll, máskülönben csak egy ijedt kisgyerek, aki a vizes flakonját akarja hozzád vagdosni.”

Egy 2012-es interjúban, amikor arról faggatták, hogy örülne-e egy negyedik bajnoki címnek:

“41 éves vagyok, már annak is örülök, hogy még van hajam.”

Miután Jeff Gordon úgy jellemezte Stewartot, mint “a NASCAR különbejáratú Rosie O’Donnellje”:

“Szeretném azt hinni, hogy jobban nézek ki, mint Rosie O’Donnell.”

Miután a 2005-ös, indianapolisi Cup futam után a csapatával együtt ő is megmászta a pálya kerítését, a „műfaj” megalkotójával, Helio Castronevesszel szemben pedig neki annak tetejéig is fel sikerült kapaszkodnia:

“Castroneves több kerítést is megmászott, de még soha nem jutott fel egyiknek sem a tetejére. Olyan ez, mint nekivágni a Mount Everestnek. Egy olyan kövér srácnak pedig, mint amilyen én vagyok, ez akkora kihívás is volt.”

Arra a kérdésre, hogy mi a különbség az open-wheel és a NASCAR gépek között:

„A versenyautók függetlenül a méretüktől és típusuktól ugyanazt csinálják. Nem olyan komplikált ez.”

Amikor kiakadt csapattársára, egyben alkalmazottjára, Danica Patrickre (2015, Richmond):

„Valaki tanítsa már meg annak a kib*szott 10-es autónak a sofőrjét, hogy hogyan kell itt forgalomban vezetni. Ha nem takarodik el az utamból, akkor bele fogom passzírozni a falba. Mit tehetne ellene? Az autó az enyém, azt csinálok vele, amit akarok. Ha összetörni támad kedvem, akkor azt teszem.”

A kötelező sajtóeseményekért közismerten “lelkesedő” Stewart így üdvözölte a médiaközpontban ülő újságírókat a 2013-as doveri győzelme után:

“Akármennyire is utálom ezt kimondani, de most az egyszer jó ide visszatérni önök elé.”

A NASCAR 2007-ben debütált új generációs karosszériájáról, a Car of Tomorrow-ról:

“Egy rakás szemét. Olyan vezetni, mint egy régi furgont, abból is zöld színűt fából készült elemekkel az oldalán.”

A visszavonulását követő időszakról (2016, Homestead):

“Nem szeretem a hosszú, tengerparti sétákat, a gyertyafényes vacsorákat, meg ilyenek. Szeretem viszont nézni otthon, ahogyan a fák levelei sárgulni kezdenek, szóval ezt már várom. Ne nézzenek rám így, mert tudom, hogy Önök, újságírók már borzasztó izgatottak, amiért eltakarodom.”

Miután megnyerte a 2007-es, indianapolisi Cup futamot:

“Ez a győzelem azoknak a rajongóknak szól a lelátókon, akik minden héten szurkolnak nekem és elviselik a többiek összes baromságát.”

Saját rádióműsoráról, a Tony Stewart Live-ról:

“Imádom ezt a show-t. Már csak azért is, mert így végre elmondhatom, hogy én is a média tagja vagyok. Ahogyan a mondás tartja, ha nem tudod legyőzni őket, akkor csatlakozz hozzájuk.”

A katasztrofálisan sikerült 2015-ös szezonjáról:

“Nagyon sokat tanultam magamról. Rengeteg személyiség van a fejemben, akikkel később egyenként el is kell beszélgetnem. Komolyan, az agyam olyan, mint egy chatszoba.”

A 2005-ös martinsville-i versenyen történtekről, amikor Jeff Gordon a hajrában előzte meg a közel 300 körön át domináló Stewartot:

“Gordon egy idióta. Utakat neveznek el az ilyen emberek után, tudják, az egyirányúakat zsákutcával. Kedvelem a srácot, sokat pókerezünk együtt, de ha most megtalálnám, az biztos, hogy puszta kézzel fojtanám meg.”

A 2013-as, lábtöréssel végződő sprint car balesete után így védte meg imádott szakágát a dirt pályás versenyzést biztonsági szempontból töretlenül kritizáló újságírók előtt:

“Maguknak, földi halandóknak a médiánál van még mit tanulniuk. Muszáj megnézniük több videófelvételt a sprint car versenyzésről és hasonlókról, hogy informálódjanak és akkor talán nem fognak ilyen égbekiáltó marhaságokat összehordani. Az enyém egy teljesen átlagos baleset volt, semmi rendkívüli. Ha valami igazán kirívóan rossz dolog történik ne aggódjanak, önök lesznek az elsők, akiket értesítünk róla.”

Egy csipetnyi bölcsesség szintén ezen a baleset kapcsán:

“A helyzet az, hogy mindenkinek élnie kell az életét. Nem töltheted az egész földi pályafutásod azzal, hogy folyamatosan védekezni próbálsz valami ellen, mert akkor csak az idődet pocsékolod. Én pedig teljes mértékben ki akarom használni azt az időt, ami nekem jut, bármennyi is legyen az.”

+1: És végül egy sztori Stewart legendás állatszeretetéről, amelyet Jimmie Johnson mesélt el a 2016-os szezonzárónak otthont adó Homestead-Miami Speedway-en rendezett sajtóeseményen.

2004. januárjában, egy, a Las Vegas Motor Speedway-en rendezett NASCAR teszt után közvetlenül mindkét pilótának Daytonán volt jelenése, a küszöbön álló 24 órás viadal révén.

Stewart felajánlotta Johnsonnak, hogy elviszi a magángépén, amit a későbbi bajnok el is fogadott.

A fedélzetre lépve Jimmie figyelmét rögtön felkeltették a kikészített, szaftos steak szeletek, amelyeről emberünk azt hitte, hogy az utasokra – vagyis rájuk – várnak.

„Felszálltam a gépre, amelyen már ott volt két [altatás elől mentett – a szerk.] agár kutya” – emlékezett vissza Johnson. „Amint a levegőbe emelkedtünk, Tony fogta a két szelet filet mignont, amiről úgy gondoltam, hogy a mi ebédünk lesz, és megetette vele a kutyákat. Aztán hátranyúlt, előkapott egy Burger Kinges zacskót és hozzám vágott egy Whoppert.”