Linda Vaughn, minden boxcica ősanyja

Linda Vaughn, vagy más néven Miss Hurst Golden Shifter. A versenypályák királynője, aki nélkül a ’60-as és ’80-as évek között nem rendezett futamot egyetlen olyan amerikai széria sem, amelyik egy kicsit is adott magára.

Hősnőnk egy kicsiny Georgia állambeli városban, Daltonban látta meg a napvilágot 1943. augusztus 11-én.

A település szinte valamennyi lakosa a szőnyegiparban dolgozott és valószínűleg Lindára is ez a sors várt volna, ha nem szeretett volna bele már gyerekként a technikai sportokba.

Vaughn tizennégy esztendős korában véletlenül betévedt kerékpárján a Grady Pickens garázsba, ahol szembetalálkozott egy fiatal versenyzővel, Don Garlits-cal, valamint annak dragsterével.

Garlits és legjobb barátja, Greg Pickel egy felkészülési versenyre érkezett a városba és gyorsan összebarátkoztak az autósport iránt élénken érdeklődő Lindával, valamint az ő húgával.

A két fiatalember még egy duplarandevúra is elhívta a lányokat, amin azonban hogy, hogy nem, végül elfelejtettek megjelenni.

Egy, a Street Rodder magazinnak adott 2009-es interjújában azonban Vaughn elmondta, hogy ő máig nagyon is emlékszik arra a meghiúsult találkára.

Arra a találkára, amelyen a majdani drag racing legenda Garlits és a saját jogán, szépségének, intelligenciájának és elképesztő üzleti érzékének köszönhetően a motorsport koronázatlan királynőjévé váló Vaughn vett volna részt.

Linda a középiskola mellett egy helyi fogászaton dolgozott mindenes asszisztensként, azt azonban tudta, hogy a jövőjét nem a rendelőben képzeli el.

Még tinédzserként benevezett a Miss Georgia szépségversenyre, ahol összeismerkedett a figyelmét rendkívüli módon felkeltő ‘Miss Atlanta International Raceway’ választás szervezőivel.

„Atlantában kezdődött minden, 1961-ben. Befejeztem a sulit és utána beneveztem a versenyre. Kétszáz lány indult, igazi szépségverseny volt. Én viszont nem azért mentem oda, hogy szépségversenyt nyerjek, hanem, hogy képviseljem az autóversenyzést, amit annyira imádtam. Ez a hozzáállás tetszhetett a zsűrinek, mert végül én lettem az első.”

Linda feladata nem állt másból, mint hogy az AIR-en rendezett versenyeken átadja a trófeákat, csókot nyomjon a győztes arcára a hivatalos fotókon és egyszerűen jól nézzen ki.

A 19 éves lány azonban mégis élvezte amit csinál, mert így az autók közelében lehetett.

Népszerűségének hatalmas lökést adott a stock car ász Glenn ‘Fireball’ Roberts-cel közösen előadott twistelése a pálya mellett.

A kis produkció gyorsan felkeltette az amerikai sajtó figyelmét és Linda elindult a sztárság felé.

Kapcsolódó: A versenyző, akit Fireballnak hívtak és tűzgolyóként halt meg

A pletykák persze azonnal szárnyra keltek egy vélt viszonyról Vaughn és a nős Fireball között. Linda azonban még hosszú évtizedekkel később is tagadta ezt.

„Fireball volt az egyik legjobb barátom a stock car versenyzésen belül. Úgy szerettem őt, mintha a testvérem lett volna. Nagyon sok ember azt hitte, hogy mi szeretők vagyunk, de valójában csak a legőszintébb barátom volt.”

A ‘Queen of Speed’ után Vaughn elnyerte a Miss Pontiac címet is, és hirtelenjében olyan elfoglalt lett, hogy végleg feladta fogászati asszisztensi állását.

Rövidesen újabb ‘Miss’ előtagú kitüntetést is megkapott, méghozzá a Miss Pure Firebirdöt.

Ennek köszönhetően Linda három és fél éven keresztül szinte valamennyi stock car pályán megfordult.

Ekkor már a bajnok versenyzőkével megegyező népszerűségnek örvendett, a futamok előtti felvezető műsorbéli felbukkanása pedig még a nemzeti himnusznál is nagyobb jelentőséggel bírt.

A hatvanas években a motorsport kizárólag a férfiak játszóterének számított, olyannyira, hogy a nők számára még a pitlane-re lépést sem engedélyezték.

Ez alól senki nem volt kivétel, még a versenyzők családtagjai sem.

Előfordult, hogy egy NASCAR futam után a győztes felesége be akart szökni a Victory Lane-en ünneplő párjához, a széria biztonsági emberei azonban könyörtelenül eltávolították.

„Amikor elkezdtem ezt az egészet, egyáltalán nem származott előnyöm abból, hogy én voltam Miss Firebird” – nyilatkozta Vaughn.

„Csak akkor mehettem a garázsok és a pitek közelébe, ha muszáj volt. Minden alkalommal el kellett mondtam, én azért vagyok itt, hogy a munkámat végezzem. Ezután beengedtek, elkészültek a fotók a médiának, majd ki is tessékeltek rögtön arra a területre, ami a nők számára volt kijelölve.

Mindeközben George Hurst, aki autóalkatrészeket gyártó cégének reklámjául előszeretettel választott csinos hölgyeket, éppen új modellt keresett 1966-os kampányához.

A ‘Miss Hurst Golden Shifter’ cím óriási dolognak számított ekkoriban, ezért amikor Linda meglátta a hirdetést a Hot Rod magazinban, rögtön felkeltette az érdeklődését.

Az egy teljes oldalas felhívásban Hurst olyan lányokat várt, akik amellett, hogy attraktívak, barátságosak, társaságkedvelők és értelmesek, még jó fogsorral is rendelkeznek.

Ez utóbbi kitétel hátteréről később maga Vaughn rántotta le a leplet, miután elmondta, hogy egy korábbi modell eltitkolta, hogy műfogsort visel, ami aztán egy nyilvános megjelenés során, véletlenül kiesett az illető hölgy szájából.

A fiaskó után Hurst fokozott figyelmet fordított ‘lányai’ fogaira, hogy elkerüljön egy újabb, kínos incidenst.

   

Linda felületesen ismerte Hurstöt a versenypályákról, és nem félt tárcsázni az üzletember telefonszámát. A férfi javasolta számára, hogy vegyen részt a válogatáson, így Vaughn az édesanyjával, ‘Moma Mae’-vel együtt Kaliforniába utazott.

Ahogyan várható volt, számos gyönyörű nő szerette volna megkapni a munkát, ezért Linda úgy döntött, egy, az ilyen megmérettetéseken teljesen szokatlan dologgal próbálja meg magára vonni Hurst figyelmét.

Ez nem volt más, mint egy gondosan elkészített üzleti prezentáció, amelyet Vaughn bemutatott a Hurst Performance igazgatótanácsának.

Részletesen ismertette, hogy ha őrá esik a választás, akkor nem egyszerűen csak pózolni fog a cég képviseletében, hanem minden addiginál híresebbé teszi majd a Hurst nevet.

A stratégia bejött, és Linda megkapta a vágyott szerződést, ami évi 8.000 dolláros fizetéssel, költségtérítéssel és egy Pontiac GTO autóval járt.

Vaughn valódi motorsport-őrültként komolyan értékelte a pályán nyújtott teljesítményt, legyen szó NASCAR-ról, IndyCarról, NHRA-ről, Trans-Amről, Can-Amről, mindennek a rajongója volt, ami nagy sebességgel száguld.

A gyors járműveket ráadásul nem csak kívülről csodálta, hiszen elvégzett egy versenyzőiskolát, valamint a Sports Car Club of America (SCCA) licencét is megszerezte.

„A leggyönyörűbb hang a világon a maximális fordulatszámon pörgő motoroké. Bármi, a motorcsónaktól a dragsterekig….. csodálatos zene. A legszebb látvány pedig amikor a háttérben emberek tízezrei őrjöngenek, mint például Daytonában és Indianapolisban.”

Miss Hurstként Vaughn szenvedéllyel és elkötelezettséggel lépett valamennyi versenypályára, azonban elismerte, sokat kellett küzdenie azért, hogy ne csak egy üresfejű modellként tekintsenek rá.

„Nagyon nehéz volt eleinte bizonyítani, hogy én tényleg, őszintén szeretem a sportot. Az egyetlen emberek, akik elfogadtak, azok a versenyzők voltak.”

Persze reklámarcként Linda tisztában volt azzal, hogy a külseje nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az álmait élhesse.

Emiatt még azt is boldogan vállalta, hogy alig ruhában, egy Hurst parádéautón vigyék körbe a pályákon valamennyi verseny – beleértve a Daytona 500-at és az Indianapolis 500-at – előtt, miközben csókokat dobált a később védjegyévé vált teátrális mozdulatok közepette.

Vaughn őszinte elkötelezettsége a sportág iránt számos barátsághoz vezetett. Törődött az emberekkel és igyekezett minden tőle telhetőt megtenni, ha valaki segítségre szorult.

Jó példa erre az az 1970. március 9-ei éjszaka, amikor Linda hajnali kettőkor rohant a Los Angeles-i LAX reptérre, hogy a súlyos balesetet szenvedett Don Garlits – aki közel másfél évtizeddel korábban felültette azon a bizonyos randevún – felesége, Pat mellett lehessen és a kritikus időszakban támogassa a férje életéért aggódó asszonyt.

Vaughn saját elmondása szerint azonban a legmeghatóbb pillanat, ami a pályán érte nyolc évvel később történt:

„Az 1978-as US Nationalsen McEwen legyőzte a döntőben Prudhomme-t, azután, hogy a fia meghalt rákban. Elvesztettük a fiát és ő megnyerte a versenyt. McEwen az autójában ült, én a Hurstette-ekkel (a Hurst-nek dolgozó hostessek – a szerk.) elindultam felé egy golfautóval. Leszálltunk a drag pálya végén, odamentünk hozzá, én pedig szó nélkül, rögtön megöleltem. Ő sírt, én is sírtam, mindannyian csak sírtunk. McEwen élete versenyét teljesítette, és utána képtelen volt kiszállni az autójából.”

A Hurst Performance nagyra becsült támogatója volt az amerikai fegyveres erőknek, aminek révén Linda két alkalommal is járt Vietnámban, hogy az ott állomásozó katonákkal találkozzon, de az Okinawában, Hawaii-on és Puerto Ricóban lévő hadi kórházakban lábadozó sebesülteket is többször meglátogatta.

A feladata a szórakoztatás lett volna, de sokszor Vaughn csak beszélgetett a katonákkal, vagy csendben hallgatta, amint azok kiöntik neki a szívüket.

Nagyon komolyan vette munkájának ezt a részét, amivel csak még jobban kivívta az emberek szeretetét és nagyrabecsülését, amit hűen tükröz, hogy ekkoriban Linda több, mint ezer rajongói levelet kapott kapott hetente. 

Nem csak a férfiak, de a női nézők körében is rendkívül népszerűnek számított, számos alkalommal pedig csak úgy hivatkoztak rá, mint ‘a legkedvesebb ember, akivel a versenypályán találkozhatsz’.

Persze Lindának is megvoltak a maga ellenségei, méghozzá az elkötelezett feministák képében.

„Egy alkalommal a New York-i Autószalonon vettem részt a Hurst Performance képviseletében és a színpadon állva az új váltót népszerűsítettem. Ekkor néhány nő elkezdett bekiabálni, mondván én nem vagyok más, csak egy üresfejű cicababa, aki rossz példát mutat a kislányoknak. Erre én azt válaszoltam: ‘Édeseim, ez a cicababa nem csak beszél az autókról, de ért is hozzájuk. Ti mit tudtok mondani róluk azon kívül, hogy négy keréken gurulnak?’ Rögtön be is fogták a szájukat. Nem csoda, hogy életem során kevés női barátom volt, mert közös téma hiányában egyszerűen nem értettük meg egymást.”

1979-ben Vaughn-t a Specialty Equipment Market Association (SEMA) az Év emberének választotta, nyolc évvel később pedig a SEMA Hírességek Csarnokába is bekerült.

1984-ben népszerűsége soha nem látott magaslatokba tört Amerika szerte, olyannyira, hogy az ekkoriban piacvezető sportújság, a Sports Illustrated egy teljes cikket szentelt csak Lindának.

„Kaptál egy tízoldalas sztorit a Sports Illustratedben! Én négyszer nyertem meg az Indy 500-at és összesen nem szólt rólam tíz oldal ebben az újságban. Nem tudom, hogy hogyan csinálod, de csak így tovább” – mondta AJ Foyt, aki szintén nagyon jó barátságban állt Vaughn-nal.

A nyolcvanas évek derekán Linda európai turnéra indult és az öreg kontinensen is remekül fogadták.

„Néhány helyen, ahol versenyeztünk, még csak angolul sem beszélt senki, de azt mindenki tudta üvölteni, hogy ‘Lindaaaaa Vaughn'”– jegyezte meg a karrierje java részében Európában szereplő funny car pilóta, Harlan Thompson.

A futamok során Lindának mindig volt ideje arra, hogy a rajongókkal fényképezkedjen, beszélgessen velük és érdekes történeteket meséljen. Szinte mindenre aprólékosan képes volt visszaemlékezni, ami betudható annak, hogy majdnem tökéletes, fotografikus memóriával áldotta meg a sors.

Számtalan televíziós reklám után szerepet kapott sorozatokban, valamint olyan filmekben volt látható, mint az 1976-os Ágyúgolyó futam és az 1983-a Stroker Ace.

Ami a magánéletét illeti, Linda az 1967-es Indy 500-on találkozott Jim Clarkkal és azonnal egymásba szerettek.

A kapcsolatuk olyan intenzíven alakult, hogy hamarosan már az esküvő is szóba került köztük a sors azonban tragikus módon közbeszólt.

A skót legenda 1986. április 7-én, a Hockenheimringen halálos versenybalesetet szenvedett nem csak Linda, de rajongók millióinak is a szívét összetörve. Vaughn 1972-ben végül a dragster-pilóta Billy Tidwell felesége lett, akivel közel tizennégy éven keresztül alkottak egy párt.

A válást követően azonban Linda már nem kötelezte el többé magát. Ha valaki rákérdezett arra, hogy miért nem ment ismét férjhez, Vaughn csak annyit válaszolt a jellegzetes mosolyával:

„Én az autósporttal kötöttem házasságot, drágám!”

A 2016-ban megjelent a ‘Linda Vaughn: A motorsport első asszonya’ című önletrajzi könyvében azonban így fogalmazott:

„Sok férfit szerettem, de életem egyetlen, igazi szerelme Jim Clark volt. Soha, senki nem lett volna képes pótolni őt. Billyt már 1970 óta ismertem, szerettem őt, ha nem így lett volna, akkor nem engedtem volna, hogy gyűrűt húzzon az ujjamra. A nagy ő viszont mindig is Jimmy volt számomra.”

Vaughn máig nem szakadt el a sporttól.

A kilencvenes évek végétől számos hot rod széria PR feladataiért felelt, emellett továbbra is felbukkan – bár a fénykorához képest jóval kevesebb – versenyen, valamint azokhoz köthető eseményeken. Az NHRA Pro Stock néhány kiemelt fontosságú fordulóján a pályán lévő toronyból élvezhették a nézők a tőle megszokott, színes, kulisszák mögötti információkkal fűszerezett kommentárokat.

2011-ben Vaughn, még mindig népes rajongótábora legnagyobb ijedtségére súlyos veseproblémák miatt kórházba került, szerencsére sikerült teljesen felgyógyulnia és két évvel később már ismét képernyőn volt a Barrett-Jackson aukció fő attrakciójaként.

Öt év múlva azonban ismét a halál torkába került szívroham miatt.

Ebben minden valószínűség szerint közrejátszott, hogy akkori párja néhány hónappal korábban életét vesztette egy gyors lefolyású betegség következtében.

Hatalmas akaraterejének hála Linda ismét teljesen felépült, a 2020-ban kitört koronavírus-járvány viszont őt sem kímélete.

A globális leállás miatt elmaradtak az ő megjelenései is, ami olyan rossz anyagi helyzetbe sodorta, hogy kénytelen lett eladni néhány, a birtokában lévő autóritkaságot is.

Mindezt tetézte egy szerencsétlen, agyrázkódással és válltöréssel járt baleset is.

Linda viszont nem az az ember, akit bármi is képes megállítani.

Idén újra rendszeresen feltűnik az NHRA és a NASCAR versenyein, ahol továbbra is igazi, szupersztároknak járó fogadtatásban részesül a rajongók részéről.

Ahogyan az autósportban használt védőfelszerelések iparágában úttörőnek számító Bill Simpson mondta egyszer:

„Onnan tudod, hogy egy nagyon fontos eseményen vagy, ha meglátod ott Linda Vaughn-t is.”

  

 

 

 képek: NHRA Archive, NASCAR, Motorsport Retro, IMS