A XXI. századi IndyCar legikonikusabb tömegbunyója

A XXI. századi IndyCar legikonikusabb tömegbunyója

Mi történik, ha két versenyző vitájába egyikük felbőszült édesapja is beavatkozik? Tömegverekedés.

A XXI. századi IndyCar legikonikusabb tömegbunyója

Az autóversenyzés önmagában véve is egy izgalmas ipar, olykor azonban előfordul, hogy a leintés után a rajongók egy gyökerest más sportágból is ízelítőt kapnak.

A motorsport történetének első, élő adásban közvetített bunyóját Bobby Allison és Cale Yarborough prezentálta az 1979-es Daytona 500-at követően, aminek köszönhetően a NASCAR felkerült a mainstream média térképére.

Ökölharcokból persze azt megelőzően, majd utána sem volt hiány, a nézők között állandó vitát szítva, mondván azok tényleg spontán történtek-e, vagy „a negatív reklám is reklám” alapon inkább előre eltervezettek voltak a médiafigyelem növelésének céljából.

Egy biztos, a kockás zászló utáni, adrenalintól túlfűtött, a millió dolláros bizniszbe kocsma-fílinget öltő verekedések jól tükrözik a pályán uralkodó feszültséget, a győzni akarásból fakadó csalódottságot, mindebből kifolyólag pedig a szurkolók és a sajtó egyaránt felkapja a fejét ha szemtanújává válik egynek.


hirdetés


A leggyakoribb felállásnak a versenyző vs. versenyző és a versenyző vs. konkurens csapattag számít, mint azonban mindenhol ebben a „műfajban” is akadnak kivételek, erre pedig az IndyCar 2007-es, Watkins Glen-i futama szolgáltatja a legjobb példát.

Ami pedig a legszebb, hogy az eset még csak nem is színház volt.

A kék sarokban: az Indy Racing League 2004-es bajnoka, az amerikai open-wheel szakág vasembere, Vin Diesel minatürizált hasonmása – Tony Kanaan.

A piros sarokban: a széria háromszoros, egyben regnáló bajnoka és a 2006-os Indianapolis 500 győztese, Sam Hornish Jr. …… édesapja.

A végkifejlet: Tömegverekedés.

A történet a július 8-án rendezett Camping World Watkins Glen Grand Prix névre hallgatott futam egy korai szakaszán vette kezdetét, amikor is Hornish és Kanaan egy csata hevében ütköztek. Az incidens ellenére mindketten célba értek ugyan, kettejük viszálya azonban csak ekkor kezdődött igazán.

A kockás zászlót követően az autók egymás után hajtottak vissza a pitlane-re, amikor is az Andretti Green Racingnek vezető brazil mérgében megpróbálta a falnak szorítani a másodikként zárt – ezzel pályafutása első, road pályás dobogóját elért – Team Penske-s amerikait.

A balhé pedig kirobbant.

Miután leállította a motort, Hornish rögtön kipattant az autójából és egyenesen a még a kormánya visszahelyezésével bajlódó, egyébként negyedik helyen végzett Kanaan felé iramodott.

A két, még mindig sisakban lévő versenyző között éles szóváltás vette kezdetét.

Hornish Sr. ekkor még próbálta csitítani a fiát, amikor viszont Kanaan ordibálva megindult feléjük, az apuka megfordult és dühében erőteljesen taszajtott egyet a brazilon.

A vita ezen a ponton fajult tettlegességgé. A helyszínére ekkor már az IndyCar tisztviselői, valamint a Team Penske és az AGR tagjai mellett utóbbi csapat tulajdonosa, Michael Andretti is megérkezett, akit végül tulajdon fia, Marco Andretti vezetett el a helyszínről.

Ekkor azonban megjelent Michael jó barátja, Anthony Fedele és rávetette magát Hornish Sr.-ra, aki a földre került.

A jelenetsor láttán a Team Penske és az AGR néhány tagja is bekapcsolódott kiegészülve a rendet tenni próbáló IndyCar tisztviselőkkel. Kanaan ekkor már a pitfalon ücsörgött, néhány másodperccel később pedig megjelent a brazil korábbi csapattársa, Dan Wheldon is, aki igyekezett megnyugtatni őt, miközben arrébb kísérte.


hirdetés


„A 6-os kanyarban Tony mellé értem, de ő nem adott nekem helyet és inkább rávezetett a kerékvetőkre” – magyarázta az eset után Hornish a tömegverekedést kiváltó, pályán történt incidenst. „Vitatkozhatunk arról, hogy kinek a hibája is volt [a pályán történt incidens]. Biztos vagyok benne, hogy utólag mindketten másként csinálnánk. Ilyesmi megtörténik a pályán, pláne ilyen forróságban, ami fizikálisan és mentálisan is nagyon meg tud viselni. A verseny után, a pit felé menet Tony nekem jött, majd mindenféle nevekkel kezdett engem illetni. Tony állandóan arról beszél, hogy micsoda remek csapattárs is ő. Ha viszont neki nem jön ki a lépés, akkor már messze nem ez a helyzet. Ő egy olyan srác, aki szereti magát nagyszerű sportemberként lefesteni, noha mindig ezt csinálja ha nem a szája íze szerint alakulnak a dolgok. Ha később meg akarja beszélni velem a történteket, akkor rendben, megteheti, de ne az autóban próbálja lerendezni. A pitben valaki meg is sérülhetett volna.”

Kanaan teljesen ártatlannak érezte magát.

„Sam ütötte meg az autómat, majdnem kirakott a versenyből és még ő lett dühös. Ma nem bajnokhoz méltóan vezetett és nem is úgy viselkedett, aztán az apjára volt szüksége, hogy megvédje. Hornish Sr. viszont még nála is rosszabb volt. Szerintem a pályán történteket kettőnknek kellett volna lerendezni egymás közt. Én nem fogok harcolni, de annyit azért elmondanék, hogy pontosan az ilyen dolgok miatt kellene az apáknak a lelátón maradniuk és nem beengedni őket a pitbe. Hibák előfordulnak, Sam pedig ma nyilvánvalóan ezt tette.”

A történteket a paddock rosszallással fogadta, az általános véleményt pedig Wheldon szavai fejezték ki a legjobban:

‘”Muszáj jó show-t nyújtanunk, de egyben tiszteletet is tanúsítani a rajongók iránt. Egyáltalán nem jó dolog, ha ilyesmit látnak.”

Az IndyCar vezető tisztviselői a versenyt követő hétfőn átnézték a videófelvételeket, majd a balhéban résztvevő emberekkel egyenként elbeszélgettek zárt ajtók mögött.

A széria versenyzésért felelős elnöke, Brian Barnhart az Eyewitness Sportsnak adott interjújában ekkor nem kevesebbet állított, mint hogy az érintettek „precedens értékű” büntetésekre számíthatnak.

„Csalódást keltő az eset, mivel elvárunk egyfajta viselkedési formát mindenkitől” – mondta a szakember. „IndyCar VIP belépőkártyához jutni privilégium, nem pedig jog. Összetűzésbe bonyolódni, különösen olyasvalakiknek, akik nem csapattagok és a szériához sem tartoznak, csak civilek, az elfogadhatatlan magatartás. A tettlegességet nem toleráljuk.”

Barnhart szavai alapján megindultak a találgatások a majdani szankciókról, több hírportál pedig egyenesen örökös eltiltásokról és dollárban kifejezve hatszámjegyű pénzbírságokról kezdett cikkezni.

Az IndyCar nem teketóriázott az ítélethirdetéssel és mindössze három nappal a futam után, július 11-én ismertették is a büntetések listáját, amelyek végül súlyosak bizonyultak ugyan, de korántsem olyan mértékben, mint azt a média sugallta.

Az Andretti Green Racinget és a Team Penske-t egyaránt 25-25 ezer dollár befizetésére kötelezték, Kanaan-t, valamint Hornish Jr.-t pedig további pénzbírsággal sújtották, ennek nagyságát azonban nem hozták nyilvánosságra.

A két csapatot és érintett versenyzőiket emellett az év hátralévő részére – december 31-ig – próbaidő alá helyezték.

Ugyanezt a büntetést kapta Sam Hornish Sr. is, megfejelve azzal, hogy a következő, július 15-ei, nashville-i futam erejéig a pitlane-ről is kitiltották.

Anthony Fedele – aki ugye a földre rántotta idősebb Hornish-t – határozatlan időre búcsút mondhatott speciális, a versenypályák teljes területén belépésre jogosító kártyájának.

A döntés után senki nem élt a fellebbezés jogával.

A történet viszont örökre beírta magát a modern kori IndyCar történelemkönyvének nem túl dicső pillanatokat felsoroló fejezetébe.

A versenyt egyébként a Chip Ganassi Racinges Scott Dixon nyerte, de ez a tény csak egy aprócska lábjegyzet lett a híradásokban.