Szexizmus, pénz és rettegés a haláltól – Azaz miért nem versenyzett idén női pilóta az Indy 500-on?

Szexizmus, pénz és rettegés a haláltól – Azaz miért nem versenyzett idén női pilóta az Indy 500-on?
Pippa Mann és a Clauson Marshall Racing gárdája a 2019-es Indy 500-on (credit:IndyCar)


A múlt vasárnap rendezett Indianapolis 500 női versenyző nélkül rajtolt el.

Erre utoljára 1999-ben volt példa.

Ahhoz pedig egészen 1991-ig kell visszautazni az időben, hogy olyan Indy 500-at találjunk, amelynek még csak a nevezési listáján sem szerepelt hölgy..

A 2020-as év persze több, mint rendhagyó. A járvány miatt kialakult gazdasági helyzet következtében minden eddiginél nehezebb szponzorációhoz jutni, aminek nem csak a versenyzők, de pályák és komplett bajnokságok is kárát látják.

A női pilóták, valamint a velük kapcsolatban álló menedzserek szerint azonban mégsem lehet a koronavírusra fogni az idei helyzetet. A hölgyek szempontjából ugyanis mindig is hatványozottan nehezebb volt anyagi támogatásra lelni, mint férfikollégáiknak.

“Vannak tehetséges lányok” – nyilatkozta a Charlotte Observernek Janet Guthrie, aki a hetvenes években első nőként tudta kvalifikálni magát az Indy 500-ra és a Daytona 500-ra.

“Mindig is azt mondtam, hogy a sportnak egy olyan nőre van szüksége, akiben megvannak az alábbi dolgok: tehetség, elhivatottság, szenvedély, érzelmi függetlenség, valamint a saját vagyona.”

hirdetés


A most 82 esztendős, élő legenda státuszban lévő Guthrie-t úttörőnek tartották, ő maga viszont szomorúan látja, hogy közel ötven évvel a pályákon való felbukkanása óta sem sokat változott nőtársai megítélése, ezzel együtt pedig a számukra kínálkozó lehetőségek.

Janetet nemrég választották be az Indianapolisi Motorsport-hírességek Csarnokába, emellett pedig felmerült, hogy a NASCAR Hall of Fame-re is felterjesztik.

A gond csak az, hogy ez utóbbi nem lehetséges.

Nem vagyok jogosult a NASCAR HoF-ba való beiktatásra. Ehhez legalább tíz évet kellett volna eltöltenem a bajnokságban, de én csak öt szezonban voltam jelen. Ez a mai napig roppant elkeserít, mivel biztos vagyok abban, hogy képes lettem volna versenyeket is nyerni. Csak éppen elfogyott a pénzem. A futamaimon haladtam vezető pozícióban, felvettem a tempót az élmezőnnyel, tudom, hogy a győzelem is bennem volt. Minimális anyagi háttérrel viszont már akkor is csak sereghajtó autókra volt esélyed, amelyekben nem vagy több, mint egy gyors gyalogos. Pénz nélkül pedig még ez sem elérhető.”

A Guthrie-t követő hölgyek sem szégyenkezhettek. Lyn St. James és Simona de Silvestro például egyaránt a legjobb újoncként zárták debütáló 500-ukat, Danica Patrick pedig a mai napig tartja a legjobb női eredményt a 2009-es harmadik helyével.

Danica Patrick a 2018-as Indy 500-on (credit:IndyCar)

Az elmúlt években Pippa Mann számított a “gyengébbik nem” kvázi fix pontjának az Indy 500-on.

A brit pilótának annak ellenére is sikerült összeraknia évről-évre a saját programját, hogy soha nem rendelkezett komoly, vállalati szponzorral. Csak kisebb cégek, szervezetek által jött össze a nevezéshez szükséges büdzséje.

A legjobb eredményét tavaly érte el, amikor is a 16.-ként intették le annak a Clauson Marshall Racingnek az autójában, amely konkrétan zéró IndyCar-tapasztalattal érkezett meg a Brickyardra. A rendkívül alacsonyan finanszírozott gárda munkamorálját jól jellemzi, hogy már a kvalifikáció első napján bejutottak a mezőnybe, miközben olyan csapatok véreztek el, mint a Carlin, vagy épp az a McLaren Racing, amelynek csak a motorhome-ja többe került, mint a CMR teljes költségvetése.

Mann reménykedett abban, hogy idén is ott tud lenni a mezőnyben. Hiába.

A 36 éves versenyző elmondása szerint soha nem akart a neme révén előnyhöz jutni, ahogyan arról sem szívesen beszélt, hogy a szexizmus igenis jelen van ebben a sportban is.

Eljött viszont az az idő, amikor már nem tudja magában tartani.

“Nem szeretem megnyitni a privát üzeneteimet Instagramon, mert gyakran tele van, hogy is mondjam…. kényes fotókkal és megjegyzésekkel. Sokan ezt viccesnek tartják. Ez egy olyan zaklatási forma, amivel a férfiaknak nem kell szembesülniük. Én ignorálom ezeket, a szponzorációs problémákkal azonban már nem tudom ugyanezt megtenni. Könnyű ujjal mutogatni a világjárványra, de valójában nem ez okozza a legnagyobb gondot. A motorsportban lévő nők ugyanis már hosszú évek küszködnek.”


hirdetés


Az Infield Media & Promotion vezetője, Gil Smith ügyfelei között számos IndyCar, NASCAR és IMSA pilóta is megtalálható – nők, férfiak egyaránt.

“A szponzoráció előteremtése már eleve nehéz történet” – szögezte le Smith. “Ha viszont hölgyről van szó, akkor szinte csak új cégek jöhetnek szóba, mert a jól ismert, befutott márkák kizárólag férfiakkal akarnak szerződni.”

A sportág teljes palettáját nézve egyedül Danica Patrick tudhatott maga mögött hosszú éveken át jelentős vállalati szponzort a GoDaddy képében. A domain-szolgáltató azonban a közös program kezdetekor még messze nem volt az a befutott cég, mint ma. Smith úgy fogalmazott, hogy ezen üzleti kapcsolatban a GoDaddy volt a növekvő márka, amelynek szexepilre alapuló marketingjébe tökéletesen beleillett a “kelendő árucikknek” számított Patrick, aki máig egyetlen versenyzőnőként tudta meghódítani a mainstream médiát.

“A potenciális szponzorokkal való tárgyalások során általános tendencia, hogy függetlenül az eredményektől teljesen megváltozik a beszélgetés tónusa, ha kiderült, egy nőről van szó” – folytatta Smith. “Az egyik ügyfelem Amber Balcaen, aki első kanadai hölgyként tudott versenyt nyerni a NASCAR Wheelen All-American Seriesben. Érdekes módon ha elkezdek a partnereiknek beszélni például egy teljesen ismeretlen 16 éves srácról, akkor mind úgy reagálnak: ‘Tizenhat éves? Az fenomenális!’. Ha viszont megemlítem Ambert, akkor rögtön ráncolják a homlokukat és jönnek az olyan kérdések, mint: ‘Tud egyáltalán vezetni?’, ‘Megvan a fizikuma a versenyzéshez?’, ‘Bírja a nyomást?’.

A kilencszeres Indy 500- résztvevő Sarah Fisher 2017 óta az IndyCar hivatásos pace car sofőrje (credit:IndyCar)

Smith azért sem érti ezt a fajta diszkriminációt, mivel a hölgyversenyzők eleve óriási népszerűségnek örvendenek. A reality show-kban is szereplő Balcaennek például több, mint 54.000 Instagram-követője van, noha csak regionális szériákban van lehetősége vezetni. Mégis többen ismerik a nevét, mint jó pár NASCAR Trucks, vagy Xfinity-pilótának.

Nem tudom hová tenni, hogy a nagyvállalatok miért zárkóznak el a nőktől” – mondta Brian Bonner, a korábbi IndyCar-pilóta, egyben a Bonner Race Marketing alapító-tulajdonosa. “Nagyszerű személyiségük van, lehetne belőlük márkát építeni és legyünk őszinték, jó pár srác az IndyCarban nagyon unalmas jellem. A hölgyek teljesen új rajongókat képesek meghódítani. Máig élénken él bennem az 1992-es Indy 500 előtti parádé. Én is a mezőny egyik újonca voltam és amikor hajtottunk végig az utcán, az emberek egyszerűen megőrültek. Arra gondoltam, ez milyen klassz. Aztán jobban szétnézve megláttam, hogy a leghangosabbak a fiatal lányok és mindannyian Lyn [St. James] nevét skandálták.”

Smith és Bonner szerint a nők jelenlététől több szempontból is tartanak a vállalatok.

“Van a dolgoknak egy jól bevett menete akkor, ha férfi sportók vannak egy férfiak által uralt sportágban” – magyarázta Smith. “Ez az úgynevezett “öltözői mentalitás”. Ha bedobsz egy nőt ide, akkor viszont már semmi sem lesz ugyanolyan. Muszáj udvariasnak, tisztelettelinek lenned és innentől már nem abban a bizonyos öltözőben vagy. Az egyik legnagyobb félelmet az esetleges szexuális zaklatások jelentik. Egyetlen márka sem szeretné látni a nevét a médiában összefüggésbe hozva egy ilyen perrel.”

Simona de Silvestro másodfokú égési sérüléseket szenvedett a kezén a 2011-es Indy 500 egyik edzésén. Ennek ellenére néhány nappal később elrajtolt a versenyen. (credit:IndyCar)

Emellett ott van a veszélyfaktor kérdése is.

A legtöbb cég – sőt, csapat – retteg attól, hogy egy hozzájuk kötődő nő súlyosan megsérülhet, vagy akár meghalhat a versenypályán.

Mindenki tisztában van vele, hogy sajnos a legszigorúbb biztonsági előírások közepette is történhetnek tragédiák. Ezt a pilóták – legyen férfi, vagy nő – el is fogadják. Mégis, a közvélemény szemében sokkal nagyobb vihart kavar az, ha egy hölgy veszti életét a volán mögött. Az ezzel járó, minden kétséget kizáróan globális méreteket öltő negatív visszahangot senki sem akarja bevállalni.

A NASCAR már hosszú évek óta működteti az esélyegyenlőségi programját, amelynek keretei között a színesbőrű, valamint női versenyzőknek kíván lehetőséget adni.
Hasonló projektet indított be nemrég az IndyCar is, amelynek révén egy afroamerikai gokartos máris tesztelhette a USF2000 bajnokság egyik autóját.

Mann ezzel kapcsolatban elmondta, hogy értesülései szerint Roger Penske-ék számos további, kisebbséghez tartozó fiatal pilótát felkerestek. A lányokat viszont teljesen figyelmen kívül hagyják, noha a gokart- és dirt-pályákon számos ígéretes tehetség rója a köröket.

A jelenség nem csak a versenyzőkre korlátozódik.

Smith egyik ügyfele az E2 Northeast Motorsports tulajdonosa, Melissa Harville-Lebron, aki afroamerikai nőként próbál évek óta támogatókat szerezni a csapatának egy Xfinity, vagy Truck programhoz. Zömében sikertelenül, még a jelenleg uralkodó Black Lives Matter mozgalom ellenére is.

“Nő. Fekete. Motorsport. Három szó, ami maximálisan megnehezíti a szponzorszerzést. Függetlenül attól, hogy milyen világot élünk ma.”

Visszatérve a 104. Indy 500-ra.

A pályán két korábbi versenyzőnő volt jelen: Patrick az NBC televíziós szakértőjeként, Sarah Fisher pedig a pace car sofőrjeként.

“Azt szeretném látni, hogy a vállalatok nem csak szóban állnak ki a nők mellett, hanem tényleg tesznek is valamit” – mondta Mann. “A világ sokat változott azóta, hogy Janet kvalifikálta magát. Vállalati szinten viszont még mindig ugyanott toporgunk. Hogyan lehetséges ez?”

A legutóbbi két “áldozat” a többszörös IMSA-futamgyőztes Katherine Legge, valamint a szervezet egyetlen – ráadásul kétszeres -bajnoka, Christina Nielsen.

Mindketten bizonyítottak már a pályán, ennek ellenére júniusban mégis ülés nélkül találták magukat, miután az őket versenyeztető csapat kiemelt partnere – amely ironikus módon pont a hölgypilóták támogatását tűzte ki céljául – egyik pillanatról a másikra kihátrált.

Ennek következtében nem csak az Indy 500, de az IMSA pályáin sincs már egyetlen nő sem.

Mann eddig direkt nem beszélt a sportban uralkodó szexizmusról, mivel attól félt, hogy ezzel a maradék szponzorait is kockára teszi. Most viszont már ez sem érdekli.

“Mindannyian hallgatunk, mivel pénzről van szó. Ha viszont továbbra is csendben maradunk és nem állunk ki magunkért, akkor a következő generáció számára sem történik változás.”



hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy