Hosszú álom után, Scott Dixon győzelmével tért vissza az IndyCar
Nyolc hónapot felölelő szünet után újra versenyt rendezett az IndyCar, amelyen bemutatkozott az aeroscreen, a végén azonban mint mindig, egyetlen ember örülhetett a legjobban.
A Texas Motor Speedwayen lebonyolított, zárt kapuk mögötti Genesys 300 kockás zászlaját Scott Dixon látta meg elsőként, aki ezzel megszerezte főkategóriás karrierje 47. győzelmét.
Az ötszörös bajnok a verseny 200 köréből 157-et töltött az élen, a befutó pillanatában pedig több, mint 4.4 másodpercet vert a másodikként célba ért Team Penske-s Simon Pagenaud-ra.
„Micsoda őrült időket élünk…” – nyilatkozta Dixon.
„Nem tudom eléggé megköszönni a csapatomnak, ez közös munka volt. Kiábrándító viszont, hogy a rajongók nem lehettek itt, bárcsak együtt ünnepelhettünk volna!”
A harmadik helyen a Team Penske kétszeres – egyben regnáló – bajnoka, a pole-ból rajtolt, de a futam második felében már erőteljes vibrációval küzdő Josef Newgarden zárt, míg a negyedikként Zach Veach fejezte be a körözést.
Az Andretti Autosport fiatal versenyzője ezzel eddigi IndyCar-karrierje legjobb eredményét produkálta.
A legmagasabban zárt újonc az Arrow McLaren SP-t erősítő Oliver Askew lett.
A 2019-es Indy Lights bajnok rajtpozíciójához képest tizenegy helyet javítva a kilencedikként haladt át a kockás zászló alatt.
A kvalifikációs eredményéhez viszonyítva a legnagyobb menetelést azonban Conor Daly hajtotta végre. A Carlin autóját vezető amerikai az időmérőn csak a tizenkilencedik lett, a versenyt viszont már a hatodikként zárta.
Az IndyCar-tól az idei négy oválfutammal búcsúzó Tony Kanaan a tizedik helyet csípte el.
A verseny előtt több pilóta is aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a hosszú kihagyás, valamint az oválpályán, forgalomban ezt megelőzően még csak nem is tesztelt aeroscreen életveszélyes helyzeteket eredményezhet.
Szerencsére ezen félelmek alaptalannak bizonyultak. Bár a viadal során történt néhány látványosabb baleset, de ezek egyike sem vont maga után személyi sérülést.
Az első incidensre a 38. körben került sor, amelyben ráadásul rögtön két debütáns is búcsúzni kényszerült.
Az Ed Carpenter Racing színeiben bemutatkozó Rinus VeeKay – akinek már a szabadedzésen is sikerült megtörnie az autóját – a 2-es kanyarból kijövet túlságosan is felment a pályán, megcsúszott, majd telibe trafálta az érkező Alex Palou-t (Dale Coyne Racing with Team Goh).
A következő baleset már a hajrában történt. A főszereplő pedig ezúttal Dixon csapattársa, Felix Rosenqvist volt.
A svéd szinte a teljes táv alatt az élmezőnyben autózott és akár még az is reálisnak tűnt számára, hogy az utolsó körökben elkapja új-zélandi kollégáját.
A pitből kijövet Rosenqvist a lekörözöttek között találta magát, nagy igyekezetében azonban – miközben James Hinchcliffe-et próbálta megelőzni – elvesztette uralmát 10-es számú Dallara-Honda felett és a falnak csapódott.
A futam harmadik bukását Charlie Kimball prezentálta a legutolsó körben, de ellenfeleihez hasonlóan az ő esetében is csak anyagi kár keletkezett.
Nem csak a balesetező pilóták zártak azonban rossz napot a Fort Worth-i naplemenetében.
Alexander Rossi és Ryan-Hunter-Reay a verseny előtt szembesült elektronikai hibával, az utolsó pillanatban végrehajtott javítások miatt pedig az IndyCar áthajtásos büntetést rótt ki rájuk.
Graham Rahal viszont még náluk is rosszabbul járt.
Az RLL Racing pilótájának gépét egyenesen a garázsba kellett visszatolni, hogy újraindítsák, amit a versenybírák stop-and-go általi szankcióval honoráltak.
A trióból a legjobban Hunter-Reay zárt, miután sikerült feljönnie egészen a nyolcadik helyig.
A legrosszabb napja azonban kétségkívül Takuma Satónak volt.
Az RLL Racing veteránja a kvalifikáció során törte össze az autóját, a csapatnak pedig nem sikerült pályaképes állapotba hozni azt a rendelkezésükre állt bő két óra alatt.
Ennek következtében a 43 éves japán csak nézőként követhette végig a szezonnyitót, így további szűk egy hónapot kell várnia arra, hogy végre ő is versenyezhessen.
Az IndyCar következő fordulója július 4-én, az Indianapolis Motor Speedway roadján kerül megrendezésre, méghozzá a NASCAR-ral közös hétvége keretein belül.
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough
