Őrült rajongók, eltévedt versenyzők és egy guminő a volán mögött

Őrült rajongók, eltévedt versenyzők és egy guminő a volán mögött
credit:Racing Sports Cars

Megállapítottuk már egy párszor, hogy kevés olyan sportág létezik, amely történelme során annyi rendhagyó eseményt vonultatott volna fel, mint az autóversenyzés. Az 1983-as sebringi 12 órás azonban minden addigi őrületre rátett egy lapáttal, aminek révén máig a világ talán legbizarrabb viadalaként hivatkoznak rá.

Őrült rajongók, eltévedt versenyzők és egy guminő a volán mögött

Az Egyesült Államok második legismertebb hosszútávú versenyének 1950 óta íródó históriája nem fukarkodik a különleges sztorikban.

1955-ben például néhány, a kvalifikáción elbukott sofőr önkényesen csatlakozott a rajtnál a mezőnyhöz és egészen addig köröztek a pályán, amíg az illetékesek le nem parancsolták őket onnan.

Tizennégy évvel később, az 1969-es verseny után pedig nem más, mint Roger Penske Chevrolet-Loláját fújták meg máig ismeretlen tettesek a csapat vontatójáról és később már csak az autó darabjait találták meg.

A sebringi 12 órásnak ráadásul közvetve a kriminalisztika nagykönyvébe is sikerült bekerülnie, miután Charles Manson szektája, a ‘Család’ által 1969-ben meggyilkolt hollywoodi sztárfordrász, Jay Sebring a verseny iránti rajongása által vezérelve vette fel ezt a vezetéknevet.

A tizenkét órás viadallal kapcsolatos, különleges sztorik sorát még hosszan lehetne folytatni. Egy azonban biztos, semmi sem veheti fel a versenyt az 1983-as felvonással, ami annyira bizarr, mi több, hihetetlen fordulatokat tartogatott, hogy egy külön fejezetet érdemel a motorsport történetében.

AZ IMSA Camel GT bajnokság naptárának részét képezett ’12 Hours of Sebringnek’ ebben az évben több változással is szembe kellett néznie. Az új GTP prototípus érkezése már önmagában komoly jelentőséggel bírt, a legnagyobb szenzációnak azonban magának a pályának módosítása számított. A Sebring International Raceway korábbi 5.4 mérföldes vonalvezetését 4.75 mérföldre csökkentették annak érdekében, hogy elkerüljék a létesítmény érintett területeivel osztozó repülőtér kifutópályáit.



A szám szerint tizenkettedik alkalommal megrendezett verseny már jóval a zöld zászló előtt rekordot állított fel, miután 98 autóra szóló nevezés érkezett, ebből 84 pedig – köztük nemzetközi topcsapatok, régi IMSA-gárdák és félprofi klubversenyzők egyaránt – végül ott is lehetett a rajtnál.

A hétvége bizarr alaphangulatát már a pénteki napon megteremtette egy rajongó, aki konkrétan ellopta a pace cart. A férfit még a Sebring International Raceway (SIR) területén elkapták, tettét pedig később azzal magyarázta, csak kölcsön akarta venni az autót, hogy elugorjon egy közeli vegyesboltba bevásárolni, ami után természetesen vissza is vitte volna a járművet a pályára.

A rendőrség persze nem volt túlságosan lenyűgözve az úriember mentegetőzésétől, aki az elkövetkezendő órákat már a fogdában volt kénytelen eltölteni.

Mindeközben két másik férfi a SIR-re igyekvő nézőkre, egészen pontosan azok pénzére fente a fogát.

s83.jpg
credit:Speedhunters

A sebringi 12 órás nem csak az egymás ellen küzdő autókról nevezetes, hanem a pálya melletti kempinghangulatról is.

A nyársalással egybekötött versenynézésre készülő rajongóknak azonban csalódniuk kellett, mivel a helyi politikai vezetés 1983-ban úgy döntött, onnantól fogva szigorúan tilos tűzifát bevinni a SIR területére.

Itt jött a képbe két minden hájjal megkent csaló, akik a pálya felé vezető, rendkívül forgalmas útszakaszon felállítottak egy bódét, amelyben kedvező áron kínálták a fahasábokat arra játszva, hogy az emberek többségének nincs tudomása a tiltásról.

A terv be is jött, a szurkolók villámgyorsan felvásárolták a készletet, amit aztán az új szabály értelmében, annak rendje és módja szerint a pálya bejáratánál el is koboztak tőlük.

Ezeket a hasábokat a SIR alkalmazottai a kapu melletti üres területen gyűjtötték össze, ahonnan aztán a csalók szépen-nyugodtan meg is fújták, hogy aztán a kis bódéjukban ismét árulhassák.

Ki tudja hány gyanútlan rajongónak sikerült így újra és újra eladniuk ugyanazokat a fahasábokat, mire pedig kiderült a turpisság, már bottal lehetett ütni a nyomukat.

A tűzifa-tilalom azonban később is keltett bonyodalmakat.

A versenyt tradicionálisan március közepén rendezték, az időjárás azonban jóval hűvösebb volt az ilyenkor megszokottnál. Néhány néző azzal a felkiáltással, hogy “szórakozni jöttünk, nem megfagyni”, elindult a repülőtér területére némi tüzelőanyag reményében, amit meg is találtak egy régi, látszólag használaton kívül faház képében.

Nem is kellett nekik több és nyomban elkezdték szétszedni a bejárati részt, valamint a tetőszerkezetet. Ekkor azonban teli torokból üvöltve megjelent egy férfi, egyes források szerint ráadásul puskával a kezében. Mint kiderült, amit a fagyoskodó rajongók kiszuperált reptéri melléképületnek néztek, valójában a joggal dühöngő úriember otthona volt.

s83s.JPG
Carl Shafer/Carlos Ramirez/Mike Meldeau (Oftedahl Racing) – A háttérben a kempingező rajongókkal /credit:Racing Sports Cars/

Mindeközben a pályán már javában zajlott a 12 órás, a csapatok és a szervezők pedig hamarosan egy komoly problémával szembesültek.

Az IMSA-nál ugyanis rájöttek arra, hogy jelentősen elszámolták magukat és a pálya területén nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű üzemanyag a verseny befejezéséhez. A helyzet súlyosságát jól szemléltette, hogy nem csak néhány autóról volt szó, hanem a komplett mezőnyről.

Ilyen esetekben az a bevett gyakorlat, hogy teherkocsival hozatnak extra üzemanyagot a helyszínre, 1983-ban azonban még ez sem ment simán.

A jármű időben meg is érkezett a SIR-hez, ahol viszont kiderült, hogy egyaránt túl széles és nehéz ahhoz, hogy biztonsággal ráengedhessék a paddock feletti hídra. Az IMSA tisztviselőinek így nem maradt más választásuk, mint elrendelni egy rendkívüli sárga zászlós szakaszt, ami alatt a nagyméretű jármű a pálya belső területén keresztül eljuthatott a pitlane-re.

A verseny mindeközben elérte a hatodik órát, a favoritok között pedig valódi csillaghullás kezdődött. Az egyik nagy csalódást a pole pozíciós, Derek Bell, Michael Andretti és John Paul Jr. által vezetett, Henn’s Swap Shop Racinges Porsche 935 szolgáltatta, amely motorhiba miatt a féltávig sem jutott el.

Nem a favoritok kiesése szolgáltatta azonban a legkomolyabb sztorikat a SIR-en, ahol valódi Benny Hill Showba illő jelenetek is lezajlottak.

Már korábban sem volt példa nélküli, hogy egy-két versenyző a reptéri szakaszon egyszerűen elvétette a vonalvezetést.

A frissen átfazonírozott pályán azonban már többen is konkrétan E-L-T-É-V-E-D-T-E-K.

Egy – sajnálatos módon egyetlen forrás által sem megnevezett – pilótának például sikerült olyannyira összezavarodnia, hogy pánikszerűen leparkolt, majd felmászott az autója tetejére abban reménykedve, hogy onnan jobban belátja a területet és végre rájön hol is tartózkodik éppen. A döbbenete ekkor csak tovább fokozódott, miután észrevette, hogy tőle nem messze több tucat tehén legelészget békésen. Hamarosan kiderült, hogy emberünk nem csak a vonalvezetéséről tért le, de a SIR teljes területét elhagyta és az egyik szomszédos ranchen kötött ki.

A bizarr eseményekről a rajongók is gondoskodtak. A pace cart vásárlási célból eltulajdonító, fentebb említett illető után a biztonságiaknak a verseny kellős közepén is bőven akadt dolguk mindenre elszánt nézőkkel.

A legkirívóbb eset az egyik 935-ös Porsche főszereplésével zajlott le.

A jármű egy műszaki hiba következtében egyszerűen megállt a pálya közepén, amiért a szabályoknak megfelelően el is indult egy vontatóautó. Ekkor jött a képbe egy minden bizonnyal hardcore szurkoló, aki berohant a még ott veszteglő Porschéhez és elkezdett arról letépkedni mindent, amit csak tudott, még a visszapillantótükröt és az ablaktörlőt is. Az ilyesfajta megmozdulás nem számított túlzottan kirívónak, hiszen korábban például a Daytona 24-en és a Le Mans-i 24 óráson is akadt példa a szuvenírek ezzel a módszerrel történő begyűjtésére.

1983-ban, Sebringen azonban még ezt is sikerült egy újabb, bizarr, egyúttal nevetséges szintre emelni. Amikor ugyanis az autót elvontatták a csapathoz, a szerelők egy nem várt kis extrával szembesültek. A volán mögött ugyanis teljes pompájában ott feszített egy felfújt guminő.

Az, hogy az ereklyevadász rajongó műve volt-e, vagy a pálya és a pitlane közötti úton támadt valakinek ötlete erre a csínyre, soha nem derült ki.

Ez utóbbi eshetőség kapcsán viszont felmerülne a kérdés, hogy mégis mit keresett egy ilyen “játékszer” egy sportbírónál/egyéb alkalmazottnál?

Na, de lépjünk tovább.

swin.jpg
Wayne Baker, Jim Mullen és Kees Nierop a győzelmi ceremónián /credit:Racing Sports Cars/

A verseny kereken ötven százalékos amortizációt produkált, miután csak negyvenkét autó jutott el a kockás zászlóig. A sok kiesés miatt alakulhatott ki végül az a helyzet, hogy alig két órával a vége előtt egy GTO osztályos gép, a korábbi Daytona 24 kategóriagyőztes Mazda RX-7 vette át az abszolút vezetést. A Rick Knoop és Pete Halsmer vezette autó menetelése azonban nem tartott sokáig, mivel fékproblémák miatt egy rendkívül hosszúra nyúlt pitkiállást kellett beiktatniuk. Ezen a ponton az abszolút első helyet a legendás Hurley Haywoodhoz fűződő Porsche 935 örökölte meg, a technika ördöge azonban elektronikai gondok képében őt is utolérte.

A fejetlenség közepette az élre a 934-es Porschével Wayne Baker került, neki azonban erről fogalma sem volt. A csapata ugyanis annak érdekében, hogy megkíméljék a felesleges stressztől csak annyit közölt vele, hogy a saját kategóriáját vezeti, az összetettbeli pozíciójáról viszont direkt nem tájékoztatták.

Baker – tudtán kívül – nagy előnnyel uralta a viadalt, amikor is az 1-es és 2-es kanyar között észrevett egy civilt bóklászni a pályán. Wayne azonnal értesítette a versenyirányítást, amire reagálva a biztonságiak gyorsan a területre özönlöttek és el is kapták a férfit, aki állítása szerint csak az elveszett kutyáját kereste.

Az utolsó negyedóra sem telt el bizarr közjáték nélkül, miután több versenyző is jelezte, hogy a hátsó egyenesben egy aligátort véltek látni. A pálya emberei átfésülték a területet, de végül nem találtak semmit.

A helyi állatállomány mindenesetre szolgáltatott már bonyodalmakat a korábbi sebringi 12 órás versenyek során.

A vaddisznók és szarvasok kezdettől fogva komoly fenyegetést jelentettek a SIR-en, méghozzá olyannyira, hogy az ötvenes években felfegyverzett lovasrendőröket alkalmaztak annak érdekében, hogy szükség esetén kilőjék a pályára tévedt állatokat.

Bár az évtizedek során számos óvintézkedést tettek, tökéletesen mégsem tudták kivédeni az illetéktelen négylábú behatolókat.

1982-ben a filmszínész James Brolin Porsche 924 Carrerájával elütött egy vaddisznót. Az autó kisebb horpadásokkal megúszta a kalandot, az állat viszont ott helyben kimúlt. A Brumos Racing emberei a “ha az élet citromot dob feléd, akkor csinálj belőle limonádét” elvet követve a garázsukba vitették a tetemet, később feldolgozták, végül pedig a csapat tagjainak tányérján landolt különféle fogások formájában.

Apropó leintés, a kockás zászlót Wayne Baker látta meg elsőként, aki rögtön ünnepelni is kezdte a kategóriagyőzelmét.

A csapata azonban a rádión keresztül váratlanul megszakította a versenyző örömujjongását:

“Wayne, várj egy kicsit, valamit még tudnod kell.”

Bakerben ekkor saját bevallása szerint megállt az ütő, mert azt hitte, az IMSA valamiért kizárta.

A valóság azonban ennél jóval kellemesebb volt.

“Az a helyzet, hogy…” – a csapatvezető itt tartott egy kis hatásszünetet. “Az összetettet is megnyerted. Gratulálok.”

Ennél stílszerűbb befejezést nem is kaphatott volna a 12. sebringi 12 órás.

Csalók, őrült rajongók, szervezési hiányosságok, eltévedő versenyzők és a végén egy olyan abszolút győztes, aki elől a saját csapata egészen a leintésig titkolta, hogy komoly előnnyel vezeti az összetettet.

Méltó zárszó volt ez a világ valaha volt talán legbizarrabb versenyéhez.



>>>>>Ha ez nem volt elég, akkor további érdekességeket Sebringről az alábbi cikkben is olvashatsz:

Tény, vagy fikció? – Sebringi kiadás 

.

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy