A félresiklott eSport-őrület és az autósport küszöbönálló, kényszer-visszatérése
Bár még messzinek tűnik a koronavírus lecsengése, a járvány azonban máris olyan mértékű, negatív gazdasági következményekkel bír, hogy egyre több ország kénytelen lazítani a korlátozásokon.
A globális leállás a sportvilágra is óriási hatással van. A kényszerszünet miatt létfontosságú szponzorációs szerződések váltak már semmissé, a még meglévő támogatók többsége pedig nem hajlandó fizetni addig, amíg újra be nem indul – vagy folytatódik – a szezon.
Az autósport a szimulátoros szériák felé fordult vészmegoldásként annak érdekében, hogy a bajnokságoknak a járvány idején is legyen esélye a köztudatban maradásra, emellett pedig a rajongók is kapjanak valmit – még akkor is, ha azt csak 1-esek és 0-k generálják.
A fő hangsúly a szórakoztatás lett volna, az elmúlt hetekben azonban kezdett a történet egy teljesen más irányt venni.
Az első NASCAR/IndyCar e-versenyeket még csak online platformokon közvetítették, hamarosan azonban már a televízióban is élő közvetítést kaptak, komplett kommentátori, szakértői és riporteri stábbal.
Az érintett szervezetek többsége és a média elkezdte úgy kezelni, mintha a virtuális küzdelmek ugyanolyan komoly téttel rendelkeznének, mintha csak valódi versenyzésről lenne szó.
Nem a modern kori történelemben eddig példátlan krízishelyzete miatt életre hívott, szórakoztató célzatú alternatívaként viszonyultak hozzá, hanem egyenesen elvárták, hogy a rajongók, mi több, maguk a versenyzők is úgy tekintsenek rá, mintha csak igazi futamokról lenne szó.
Pedig ez távol áll – stílszerűen mondva – a valóságtól.
A negatív előjelű események pedig sokasodni is kezdtek.
A március elején/közepén rendezett, kezdeti futamokon még lehetőséget kaptak a profi e-versenyzők is, akiknek ezáltal életük álma valósulhatott meg azzal, hogy bálványaik ellen mérethették meg magukat.
A tapasztalatukkal viszont óriási előnyben voltak, így szinte valamennyi, vegyes versenyen rommá verték azokat a szupersztárokat, akik nem rendelkeznek acélos múlttal szimulátoros viadalok terén. Ezt nem csak az önérzetükön csorbát szenvedett pilóták – akik közül páran sportszerűtlen vezetéssel próbáltak revansot venni – nézték rossz szemmel, de maguk a futamok szervezői is, mivel attól tartottak, hogy a nézettség fogja kárát látni annak, ha a húzónevek rendre a középmezőnyben végeznek no name srácok által elverve.
Ez végül odáig vezetett, hogy számos e-versenyre, amelyen valódi sztárpilóták is indulnak, már csak rendkívül limitáltan, vagy akár egyáltalán nem engednek nevezni iRacingeseket.
Mindez pedig csak a jéghegy csúcsának bizonyult.
Az elmúlt hetekben a virtuális futamoknak sikerült óriási médiafigyelmet magukra vonniuk, csak éppen nem úgy, ahogyan azt eredetileg várták.
Bubba Wallace a NASCAR saját bejáratú Pro Invitational Seriesének bristoli versenyén egy ütközés miatt dühében nyomott egy rage quitet, de ezt megelőzően még közölte, hogy „nem veszi komolyan ezt a szart”. A 26 éves pilóta később Twitteren konkrétan röhögőgörcsöt kapott, amiért ekkora feneket kerítenek egy videójátéknak. Mindez végül odáig vezetett, hogy akkori főszponzora azonnali hatállyal lapátra tette.
Nála is nagyobb árat fizetett azonban Kyle Larson, aki konkrétan világhírnévre tett szert, miután egy, Landon Cassill által szervezett e-futam során elhagyta a száját a legnagyobb rasszista sértésnek számító n*gger szó. A hatszoros Cup-futamgyőztes pilóta 36 óra leforgása alatt szinte mindent elvesztett, amiért eddigi életében dolgozott: majdnem az összes szponzora otthagyta, a NASCAR és az iRacing határoztalan időre felfüggesztette, csapata, a Chip Ganassi Racing kirúgta, szurkolói egy része nyíltan ellene fordult, pluszban még egy NHL- és egy MLB-sztár is az oktogonban akart bosszút állni rajta.
A közvélemény Larson ellen fordult, akadtak azonban olyanok is szép számmal, akik szerint ez egy jelentősen eltúlzott, a média által is mesterségesen generált botrány lett, aminek egy fiatal versenyző karrierje vált áldozatává.
Ez a szóhasználat kétségkívül helytelen volt – pláne egy olyan szinten álló élsportolótól, mint amilyen Larson, akit milliók ismernek –, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között történt. A sajtóban mégis elkerülhetetlenül összeforrt az eSporttal, ezzel együtt pedig precedenst teremtett. Most először fordult ugyanis elő, hogy egy körülrajongott, mindaddig sportága következő nagy szupersztárjának kikiáltott tehetség karrierje másfél nap alatt összeomlott – egy virtuális versenyen történt incidens miatt.
Mindeközben a szurkolók többsége egyre kevésbé tudja komolyan venni a szimulátoros futamokat, aminek oka pontosan az, amit már fentebb említettem – hogy maguk a szervezetek próbálják beállítani túlságosan is valóságosnak.
A helyzet pedig kezd túlmutatni a sima nézőkön.
Néhány napja például az USA egyik legismertebb, legmegbecsültebb NASCAR-újságírója jelentette be hivatalosan, hogy többé nem kíván a virtuális versenyzéssel foglalkozni. Ennek okaként azt jelölte meg, hogy elvárják tőle, úgy írjon ezekről, mintha csak éles futamokról lenne szó. Ő pedig erre képtelen.
Ha mindez nem lenne elég, a szimulátoros futamok még szponzoráció terén sem azt hozzák, amit eleinte vártak tőlük.
A NASCAR-ban és az IndyCarban lévő csapatok zöme lényegében semmilyen bevételhez nem jutott a járvány miatti leállás óta. A muszájból életre hívott eSport-szériákban teret kaphatnak ugyan a szponzorok, de a hírek szerint az érintett cégek többsége csak az éles versenyszezonra szánt összegnek töredékét hajlandó fizetni a digitális platformon való megjelenésért. Ráadásul olyan információk is napvilágot láttak, miszerint vannak olyan gárdák, amelyek már ingyen reklámként teszik a virtuális autóikra a cégek logóit annak reményében, hogy ezáltal nagyobb eséllyel meg tudják tartani őket a jövőben.
Már így is túl sokat vesztettek. A kijárási korlátozások miatt a legtöbb csapat képtelen dolgozni a saját főhadiszállásán/műhelyében. A „szerencsésebbek” csak fizetés nélküli szabadságra küldték az alkalmazottaik egy részét, mások viszont kénytelenek voltak lapátra tenni jó pár embert.
Most, április vége felé közeledve úgy áll a helyzet, hogy a bajnokságok stabilitása már csak akkor biztosítható, ha a lehető leghamarabb valódi autók népesítik be a versenypályákat. COVID-19 ide, vagy oda.
Donald Trump már két héttel ezelőtt kijelentette, hogy gazdasági szempontból muszáj ismét elindítani a sportéletet, még akkor is, ha ez egyelőre csak helyszíni nézők kizárásával lehetséges. Az elnök több konferenciahívást is lebonyolított a profi ligák vezetőivel, emellett pedig arra kérte az államok kormányzóit, hogy helyileg vizsgálják ki a versenyek/meccsek rendezésének lehetőségét.
A floridai és a texasi kormányzó máris megadta a zöld jelzést a futamok zárt kapuk mögötti lebonyolítására.
A NASCAR keményen dolgozik a politikai elit bevonásával azon, hogy letrehozza az új menetrendet – szándékaik szerint ráadásul úgy, hogy egyetlen, eredetileg tervezett forduló se maradjon ki .
Az IndyCar már két hete bemutatta legújabb naptártervezetét, amely szerint június 6-án, a Texas Motor Speedwayen bőgnének fel először a motorok.
Ezen pálya elnöke, Eddie Gossage azonban leszögezte, csakis a NASCAR-ral közös hétvégén tudja fogadni a szériát helyszíni nézők nélkül. Ennek oka prózai: a stock-carosok a tévés jogdíjak 65%-át fizetik ki a promótereknek, míg az IndyCar esetében ez az arány konkrétan 0%, így az ő esetükben a legnagyobb bevételi forrást a jegyeladások képezik. Ami most ugyebár kiesik.
Ha azonban az IndyCar a NASCAR-hoz társulna be – akár egy új dátumot kapva –, akkor már nem kellene költeni olyanokra, mint pl. a megfelelő infrastruktúra vagy személyzet, mert már eleve készen állna.
Egyelőre még semmi sem biztos. A mostani helyzetben pedig csak akkor lehet garantáltnak tekinteni a folytatást, ha az autóknak belengetik a rajtot jelző zöld zászlót a pályán.
A csapatok – és a szponzoroktól nem kevésbé függő versenyzőik – közben csak várnak, reménykednek, hogy komolyabb következmények nélkül vészelik át a járványt és nagyobb problémák nélkül, képesek lesznek visszatérni a „normális” életbe.
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough
