Prank lvl ∞: Versenyautó+szardínia+hőség -

Dale Earnhardt nem csak versenyzői képességeivel vívott ki magának hírnevet a pályán és azon kívül, de az ellenfelek, rajongók és újságírók megviccelésében is az élen járt.

A néhai hétszeres NASCAR Cup bajnok válogatott módszerekkel tört borsot az emberek orra alá.

A nyolcvanas évek végén egy, a New York-i Waldorf Hotelben tartott rendezvény előtt Kenny Schraderrel karöltve például betört a személyzeti részlegbe, onnan összeszedtek egy rakás törölközőt, amikből aztán egy plafonig érő falat építettek a NASCAR akkori PR igazgatója, Jim Hunter szobájának ajtaja elé.

Egy másik alkalommal, Louisville-ben a hotel előtti korláthoz bilincselte Geoff Bodine-t, Talladegán pedig egyszerűen besétált a médiaközpontba, hogy közölje a riporterekkel, nincs szükség már a munkájukra, mehetnek haza. Aztán persze a döbbent arcokat látva nevetésben tört ki.

A mókából a pályákat sem hagyta ki, példának okáért Earnhardt egyszer kiállt a Daytona International Speedway elé egy hatalmas táblával a kezében, amin az volt olvasható, hogy „Szükségem van két jegyre a darlingtoni versenyre”.

Dale Sr. elől a tulajdon főnöke sem menekülhetett.

Az egyik bristoli futam előtt felfigyelt arra, hogy Richard Chidress besétál a mobilvécébe, mire Earnhardt azonnal bepattant a közelben parkoló pick-upjába, majd azzal többször is, ütemesen a műanyag kis mellékhelyiség ajtajának tolatott és csak kicsin múlt, hogy nem dőlt fel az egész, benne a Richard Childress Racing tulajdonosával.

Az üzletember természetesen eleinte tajtékzott, de később már ő nevetett a legjobban a dolgon.

A legismertebb Earnhardt-poénra azonban az 1994-es, darlingtoni TranSouth Financial 400 előtt került sor, a szenvedő alany szerepében Rusty Wallace-szal.

A versenyre Earnhardt a kilencedik, Wallace pedig a nyolcadik helyre kvalifikálta magát, így amikor a rajt előtt az autók libasorban felsorakoztak egymás mögé, Dale Sr. páholyból nézhette végig, amint a Penske Racingnek vezető ellenfele először tudomást szerez az autójába csempészett kis meglepetésről.

Earnhardt ugyanis egy óvatlan pillanatban egy felbontott szardínia-konzervet rejtett el a versenyző ülése alá, Wallace pedig az ebből áradó szagokat már csak a felvezető körök előtt vette észre. Az elkövető személyét azonnal sejteni kezdte, amikor pedig fintorogva belenézett a visszapillantó tükrébe és ott meglátta a mögötte lévő járműben hisztérikusan nevető Earnhardtot, már kétsége sem volt afelől, hogy ki is áll a dolog mögött.

Megszabadulni viszont már nem tudott konzervdoboztól, így Wallace kénytelen volt a nagy hőségben percről-percre jobban bűzlő szardíniával együtt végigversenyezni a távot.