„Versenyzőként tudjuk, hogy feláldozhatók vagyunk”

„Versenyzőként mindannyian tudjuk, hogy feláldozhatóak vagyunk”


Márciusban kezdődik az NTT IndyCar Series 2020-as idénye, a bajnokság három, közkedvelt veteránjának jövője azonban továbbra is kérdéses.

James Hinchcliffe-ben, Sébastien Bourdais-ban és Tony Kanaanban az a közös, hogy nem is olyan régen még mindhárman érvényes szerződéssel rendelkeztek a küszöbön álló szezonra, mára viszont egyikük sem lehet biztos abban, ott lesznek-e végül a rajtrácson.

A trióból egyedül Kanaant nem érhette a helyzet váratlanul, lévén a brazil csapata, az AJ Foyt Racing már hónapokkal ezelőtt bejelentette, hogy anyagi okok miatt kérdőjelessé vált a 2020-as programjuk.

Az élő legenda AJ Foyt vezette gárdával nyáron közölte az ABC Supply, hogy az idény végeztével már nem kívánják többé betölteni a főszponzori szerepkört. A csapat azóta sem talált újabb kiemelt támogatót, amellyel pótolhatnák a cég távozásával keletkezett űrt. Ennek következtében jelenleg úgy áll a helyzet, hogy Kanaant legjobb esetben is csak a tizenhét futamos naptár mindössze öt oválján tudják indítani.

A 45 éves veterán számára ez azt jelentheti, hogy nem keríthet sort már most rekordhosszú IndyCar-karrierje 23. teljes szezonjára.

Kanaannak azonban – mint fentebb írtam – volt ideje megbarátkozni a gondolattal, Bourdais-t és Hinchcliffe-et azonban derült égből villámcsapásként érte partvonalra állításuk híre.

credit: IndyCar

A 37 futamgyőzelme révén az örökranglista hatodik helyén álló Bourdais november elején még egyike volt azon versenyzőknek, akik tesztelhették az IndyCarban idén debütáló aeroscreent.

Szinte ezzel párhuzamosan azonban jött a fekete leves: az őt alkalmazó Dale Coyne Racing közölte vele, hogy rajtuk kívül álló okok miatt – érvényes kontraktus ide, oda – 2020-ban már nem tudnak autót adni alá.

A történet egzakt hátterét hivatalosan nem közölték, az amerikai sajtó szerint azonban a szálak a Hondához vezetnek.

A gyártó a DCR-rel kötött szerződésében leszögezte, hogy az autóknak muszáj egy meghatározott minimumot teljesíteniük a gyártók pontversenyében (ezt egy teljesen más szisztéma szerint számolják, mint a „hagyományos” bajnoki összetettet).

Bourdais-nak ezt nem sikerült hoznia, ennek anyagi vonzata pedig az állásába került, mivel a DCR képtelen lett tovább finanszírozni a versenyeztetését.

A francia egyike volt azon elit pilótáknak az IndyCarban, akik fizetést kaptak a munkájukért. Karrierje ezen pontján pedig esze ágában sincs újra térden csúszva könyörögni az esetleges szponzoroknak azért, hogy még bent maradjon a bajnokság vérkeringésében.

Mondhatnánk, hogy a szerződés az szerződés, ugyanakkor ez sem magyarázza meg, miért kellett közel két hónapot várni arra, hogy közöljék Bourdais-val a menesztése tényét.

A legcsúnyább történet azonban mégis James Hinchcliffe-é.

A kanadai pilóta viszonya már a tavalyi szezon során megromlott az akkor még Schmidt Peterson Motorsports-ként futott csapat főszponzoraként jegyzett Arrow-val. A végső döfést az vitte be, hogy a McLaren bevásárolta magát az SPM-be, ami azzal is járt, hogy a gárda Chevrolet motorokra váltott.

Hinchcliffe a Honda észak-amerikai reklámarca, de ennek ellenére hajlandóságot mutatott arra, hogy a konkurens, csokornyakkendős brigád zászlaja alatt versenyezzen.

A 33 éves pilótát Zak Brown és Sam Schmidt egészen október végéig hitegette, mondván számítanak rá 2020-ban is. Ekkor azonban bejelentették az új pilótapárost Oliver Askew és Patricio O’Ward személyében. Gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy Hinchcliffe-et valójában egyfajta B-tervként tarották csak számon arra az esetre, ha a Red Bull junior programjából frissen távozott O’Wardot mégsem sikerült volna leigazolni.

credit: IndyCar

Az IndyCar mezőnyének egyik legnépszerűbb versenyzőjéről lévén szó, a média és a rajongók egyaránt felháborodtak a Hinch-csel való bánásmódon. Ekkor, olajként a tűzre Brown közölte, hogy a kanadait nem rúgták ki, simán kitöltheti a szerződéséből hátramaradt egy évet amiért a fizetését is megkapja, de – és itt jön a DE – versenyautót legfeljebb csak az Indy 500-ra adhatnak neki.

A szezon többi részében viszont elvárják tőle, hogy reklámozza a gárdát, jópofizzon a fontos szponzorokkal és partnerekkel a CSAPAT ÉRDEKÉBEN.

Schmidt ugyanakkor hozzátette, ha Hinch talál magának helyet egy másik csapatnál, akkor következmények nélkül kiengedik a kontraktusából.

Ezzel csak egyetlen baj volt, az időzítés.

Bourdais és Hinchcliffe novemberben találták IndyCar-ülés nélkül magukat, amely szakaszban már csak olyan lehetőségek maradtak az asztalon, amelyek kivétel nélkül rengeteg pénzbe kerülnek.

A francia 2020-ra már összehozott egy teljes szezonos új szerződést az IMSA-ban, emellett azonban azt is leszögezte, hogy az IndyCarnak sem akar még hátat fordítani. A nagy kérdés viszont, vajon összejön-e neki néhány verseny, vagy legalább az Indianapolis 500.

„Minden egyes szerződés különböző, nem lehet általánosítani és azt sem mondhatom, hogy Dale-nek [Coyne] nem volt kiskapuja” – nyilatkozta Bourdais az AP-nek a daytonai 24 órás viadal január 3-ai tesztnapján. „A történtek időzítése miatt vált a helyzet komplikálttá számomra. Ez az üzleti élet, a pénzügyek keménysége. Nem egy plüssmacis világban élünk. Az emberek okkal tesznek dolgokat és néhányan ezek rossz végén találják magukat. Nyilvánvalóan nem így akarsz távozni, hanem a saját feltételeid szerint. Néha viszont maga a versenyzés dönti el helyetted.”

A hírek szerint az open-wheelt tekintve Hinchnek sem rózsásabb a helyzete. A legfrissebb infók úgy szólnak, jelenleg is lázasan dolgozik egy új kontraktuson, de ez csak az Indy 500-at, max. néhány extra versenyt – pl. az IndyCar torontói futamát – takarhatja, a teljes szezon már valószínűtlen.

Emellett egyre több pletyka szól arról, hogy Hinch akár az IndyCar futamait közvetítő NBC Sports kommentátori fülkéjében is kiköthet.

„James Hinchcliffe és Sébastien Bourdais nagy nevek a szériában” – kommentálta a helyzetet a 2012-es IndyCar bajnok, egyben a 2014-es Indy 500 győztese, Ryan Hunter-Reay. „Nem olyanok, akiket csak úgy el lehet zavarni, aztán elfelejteni. Komoly dologról van szó. Bizonyos szempontból mi versenyzők tudjuk, hogy feláldozhatóak vagyunk. Tömött sorokban várnak más pilóták arra, hogy átvegyék a helyed, ha nem hozod az eredményeket, nem végzed jól a dolgod. Nem is ez a probléma, sokkal inkább a tisztességtelen magatartás. Időben kellene tájékoztatni a másikat, hogy legyen még esélye új helyet találni. Bennünket az dühít, ha ennyire későn történik [egy versenyző kirúgása], amikor a zene már véget ért, nincs több szék, te pedig ott maradsz egyedül állva.”

Az eseményeket Alexander Rossi is rossz szájízzel szemléli.

„Ez annyira az európai motorsportra jellemző, utálom!” – mondta a 2016-os Indy 500 legjobbja. „Túl ismerős ez az egész helyzet számomra, hogy nem tartják tiszteletben a szerződésket. Ugyanakkor ez a motorsport.”

Bourdais és Hinch partvonalra kerülése Scott Dixont is meglepte.

„Azt hihettük, hogy ezek a srácok jó helyzetben vannak, aztán kiderült, hogy mégsem” – mondta az ötszörös bajnok és egyszeres Indy 500 győztes. „Az időzítés határozottan pocskék volt. Arra számítottunk, hogy egy csendes holtszezonunk lesz, de végül teljesen a feje tetejére állt.”

Egy biztos, az autóversenyzés – sőt, általánosságban véve a teljes profi sportvilág – fő mozgatórugója a pénz. Annyira ömlesztve, nagy nyilvánosság előtt, ráadásul három sztárt is magával rántva viszont még soha nem tárta elénk ezt a kegyetlen oldalát, mint most, az IndyCar 2019-2020-as holtszezonjában.



Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy