Ilyennek képzelték el az IMS road vonalvezetését 110 évvel ezelőtt
Amikor 1998-ban elkezdték a road vonalvezetés kiépítését az Indianapolis Motor Speedway-en, rengetegen felháborodtak, mondván ezzel „megszentségtelenítik” a legendás ovált.
Az igazság azonban az, hogy az IMS alapítói már a kilencszázas évek elején, a pálya tervezésekor úgy számoltak, hogy a belső területen bizony lesz egy jobb kanyarokat tartalmazó kiegészítése is az oválnak.
Érdekesség, hogy az IMS-t tulajdonló csoport – élén Carl Fisherrel – eleinte 3 mérföld hosszúnak képzelt el a később az Indy 500 otthonául szolgáló vonalvezetést. Ezt a tervet azonban el kellett vetniük annak érdekében, hogy legyen elég hely a lelátók számára.
Az ovál második verziója ennek megfelelően már csak 2 mérföldes volt, a belső, kanyargós road hosszát pedig 3 mérföldesre álmodták meg.
1909 márciusában Fisheréknek végül sikerült felvásárolniuk további földterületeket az IMS mellett, aminek köszönhetően kényelmesen ki tudták építeni a jól ismert, 2.5 mérföldes oválpályát a lelátókkal együtt.
A vadonatúj tervek értelmében a roadot ekkor már szintén 2.5 mérföldesnek szánták [a képeken].
Az építkezés viszont nem az elképzelések szerint alakult. Tavasszal minden addiginál komolyabb mértékű esőzés zúdult Indiana államra, aminek következtében a versenypályán zajló munkálatokat is fel kellett függeszteni.
1909 augusztusában végül meg tudták rendezni az első motorkerékpár-, majd autóversenyt is, de Fisherék öröme ekkor sem tarthatott sokáig. A főként zúzott kővel és kátránnyal borított pályán több, súlyos sérüléssel és halálesettel járó baleset történt, amit látva az Amerikai Autósport Szövetség (AAA) be is jelentette, hogy bojkottálják a létesítményt.
Az IMS-nek tehát nem volt más választása, mint új borítást adnia a pályának téglák formájában.
A be nem tervezett munkálatok miatt a road kialakítását elvetették, a világnak pedig kilenc évtizedet kellett várnia arra, hogy a Speedwayen jobbra kanyarodó járműveket is láthasson.
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough