7 kreatív mód arra, hogy feladj egy versenyt

7 kreatív mód arra, hogy feladj egy versenyt

DNF. Egy három betűs, az angol ‘Did Not Finish’ kifejezésből származó mozaikszó, amit akkor alkalmaznak, ha egy résztvevő valamilyen oknál fogva idő előtt kiszáll a versenyből.

7 kreatív mód arra, hogy feladj egy versenyt

A DNF felirat általában baleset, vagy műszaki hiba miatt kerül egy pilóta neve mellé, a közös vonás pedig ezekben az, hogy ez az utolsó dolgok egyike, amit a csapatok a rajt előtt látni szeretnének az eredménylistán (most tekintsünk el a NASCAR-ban honos, lényegében költségvetés nélküli ‘start and park’ gárdáktól, akik csak a pénzdíj miatt neveznek és pár kör után önként kiállnak).

A versenyek többsége – legyenek alacsonyan rangsorolt viadalok, vagy épp elit kategóriák – nem zajlik le kiesők nélkül, a nagy számok törvénye miatt pedig ezek háttere szolgálhat kifejezetten szürreális magyarázatokkal.

Az alábbiakban hét ilyen rendhagyó, DNF-be torkollt esetet idézek fel az amerikai versenypályákról.



7. Hallgass a hangokra!

A NASCAR Cup ikonikus Talladega 500-ának 1973-as felvonása már rögtön az elején, a 13. körben tragédiát hozott, amikor is Larry Smith az 1-es kanyar falának csapta az autóját. Az ütközés olyannyira nem tűnt komolynak, hogy még a versenyző saját csapata is csak egy röpke szervizelésre számított.

A szomorú igazság viszont az volt, hogy a 31 éves versenyző már a helyszínen életét vesztette, a halálának pontos oka pedig máig tisztázatlan.

A szokásoknak megfelelően nem szakították meg a futamot, a mezőny többi tagjával pedig egészen a leintésig nem közölték a Smith-el történteket.

Ebből adódóan Bobby Isaac-nek sem volt tudomása az ártalmatlannak tűnt baleset végzetes kimeneteléről, így az abból fakadó negatív gondolatokkal sem lehet indokolni a későbbi cselekedetét.

Az 1970-es bajnok a 89. körben ugyanis fogta magát és látszólag minden előjel nélkül, semmitől sem zavartatva lehúzódott a pálya mellé, majd leállította a motort és a csapatának kijelentette, ő nem hajlandó tovább vezetni, ezért ha gondolják a helyettesítő versenyző átveheti tőle a volánt.

Az okokat firtató újságíróknak Isaac furcsa magyarázattal állt elő azt állítva, hogy közvetlenül a futam feladása előtt, a 3-as és a 4-es kanyarban haladva egy hangot hallott, amely azt mondta neki, ha életben akar maradni, akkor azonnal ki kell szállnia az autójából.

Isaac nem csak a saját Talladega 500-át szakította önként félbe, de egyáltalán nem indult több versenyen az 1973-as szezonban.

isaac.jpg
Bobby Isaac

6. Ne légy tisztában a legalapvetőbb szabályokkal sem!

Az ötvenes-hatvanas években virágkorukat élték a kisebb sportautó versenyek, amelyekre az Egyesült Államok minden szegletéből érkeztek a vaskos pénztárcával megáldott amatőr, jobb esetben is csak félprofi pilóták.

A futamok előtt az azokat kiíró szervezetek nem fektettek túl nagy hangsúlyt a jelentkezők elméleti felkészültségére – a gyakorlatira pedig még annyit sem -, így ha valakinek volt saját versenygépe és kifizette a nevezési díjat, akkor gond nélkül meg is kapta az engedélyt a részvételre.

Bár ezen pilóták általánosságban véve csak hobbiból ültek versenyautó volánja mögé, annyi azért elvárható volt tőlük, hogyha már képességek terén nem mérhetőek a hivatásos sofőrökhöz, a szabályokkal azért legalább tisztában legyenek.

Időről-időre kiderült azonban, hogy egyesekkel kapcsolatban még ez utóbbi is túl nagy elvárás volt.

A California Sports Car Club (USCC) által kiírt, 1957-es, paramounti versenyen például egy bizonyos Vaclav Polak nagyjából a táv felénél azzal az indokkal adta fel a küzdelmet, hogy teljesen összezavarodott a zászlójelzések láttán, mivel fogalma sem volt a különböző színű lobogók jelentéséről. 


5. Ne legyél képernyőképes!

Robby Gordonnak elég bizarr ok miatt kellett feladnia a NASCAR Cup Watkins Glen-i futamát 2001-ben. Történt ugyanis, hogy az amerikai versenyző autójában nemes egyszerűséggel tüzet fogott a televíziós közvetítés során használt fedélzeti kamera akkumulátora.


4. Gyakorolj önkritikát!

Újabb gyöngyszem a USCC ötvenes éveiből.

Egy esztendővel Polak értetlenkedése előtt, a Santa Barbarán rendezett versenyen egy George Dillaway nevű pilóta fogta magát, lehúzódott a pálya egy biztonságosabb területére, majd kinyitotta a #105 MG TF 1500-asának ajtaját és kényelmesen hátradőlt az ülésében.

Dillaway később elmondta, hogy tudta, semmi esélye a jó eredményre, emiatt nagyon unta a körözést, ezért úgy döntött, inkább leparkol és “páholyból” nézi végig a többiek küzdelmeit.


3. Állj elő képtelen kifogásokkal!

Az alábbi esetre a racingsportscar.com archív statisztikái között leltem rá. Sajnos a szóban forgó versenyről bővebb leírást nem találtam sehol, a rendelkezésre álló információk alapján azonban kétségem sem volt afelől, hogy a listán a helye.

Annyi bizonyos, hogy a 10 körös futamot 1956. szeptember 1-jén, az előző ponthoz hasonlóan szintén Santa Barbarán rendezték, méghozzá egy 29 fős mezőnnyel.

Az érdeklődésem középpontjába egy bizonyos Jerome Whitelock került, aki annál az egyszerű oknál fogva nem tudta befejezni a versenyt, hogy a hivatalos indoklás szerint BEPÁRÁSODOTT A VÉDŐSZEMÜVEGE.

Komoly.

gu.JPG
Roberto Guerrero (King Racing) – 1992, Indianapolis Motor Speedway


2. Ha már ki kell esned, akkor csináld úgy, hogy közben történelmet írsz!

Roberto Guerrerónak álomszerűen indult az 1992-es Indianapolis 500.

A verenyző háta mögött már hét brickyardi rajt volt, amelyek során sikerült begyűjtenie egy negyedik, egy harmadik és két második helyet is. Legendává azonban csak a győztesek válhatnak, az edzések során pedig gyorsan körvonalazódott, hogy a kolumbiaival igenis számolni kell.

Guerrero aztán a kvalifikáción 232.482 mph-s átlagsebességgel nem csak megszerezte a pole pozíciót. Az ekkor 33 éves pilóta a kísérlete harmadik körét 232.618 mph-val teljesítette, amivel a leggyorsabb kvalifikációs kör csúcstempója is az övé lett.

Mindennek révén Guerrero – aki az 1992-es IndyCar szezon addigi részében egyedül a Long Beach-i versenyen vett részt – Pancho Carter 1985-ös pole-ja után az Indianapolis 500 első, részidős rajtelsője lett.

Szegény Roberto reményei azonban az áhított győzelemre már a zöld zászló előtt szertefoszlottak, miután a felvezető körök során, abroncsmelegítés közben elvesztette uralmát a King Racing #36 Lola-Buickja felett, megcsúszott és a falnak csapódott.

Ezzel a 76. Indy 500 úgy rajtolt el, hogy a pole-os autó már a mezőnyben sem volt.


1. Legyél Juan Pablo Montoya!

Mi az, ami egy átlagos sportrajongónak elsőre eszébe jut Juan Pablo Montoya neve hallatán? Nem, nem a két Indianapolis 500 győzelem, nem az 1999-es CART bajnoki cím és nem is a 2003-as F1-es szezonban elért világbajnoki harmadik helye.

A legtöbb ember lelki szemei előtt ugyanis JPM-ről egy brutális tűzgolyó képe sejlik fel egyenesen a 2012-es Daytona 500-ról.

A NASCAR Cup szezonnyitójaként is funkcionáló versenyen a kolumbiainak akaratán kívül sikerült a motorsport világának talán legbizarrabb balesetét előidéznie.

A futam vége előtt negyven körrel az eső miatt elrendelt sárga zászlós szakasz kezdetén a még a pályán tartózkodó Montoya ugyanis műszaki hiba miatt megcsúszott, majd konkrétan sikerült nagy sebességgel megtorpedóznia az aszfalt felszárítására hivatott Jet Dryert.

A repülőgép hajtóművel felszerelt jármű és az Earnhardt Ganassi Racing 42-es Chevy-jének találkozását hatalmas robbanás, majd tűz követte, miközben a Jet Dryeren lévő, közel 750 liter kerozin szökőkútként spriccelve gyújtotta fel a Daytona International Speedway ováljának érintett részét [nyitóképen].

Az incidens során szerencsére senki nem sérült meg, a versenyt pedig két órányi takarítás után újraindították.

Montoyából gyakorlatilag azonnal meme lett, amit már soha nem fog tudni lemosni magáról.

Jó példa erre a baleset után öt évvel rendezett, 2017-es Indy 500, amely előtt a tulajdon szponzora, a Fitzgerald Glider Kits társtulajdonosa is nemes egyszerűséggel csak úgy hivatkozott rá, mint “Mr. Jet Dryer”.



képek: NASCAR, IMS

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy