Hogyan képes egyetlen verseny kinyírni egy jól menő bajnokságot?

Hogyan képes egyetlen verseny kinyírni egy jól menő bajnokságot?

Képes egy futam akkora kárt okozni egy nagy népszerűségnek örvendő, anyagilag stabil szériának, hogy bírósági ügy és a teljes megszűnés lesz a sorsa? Nos, a nyolcvanas évek derekán ez pontosan megtörtént.

Hogyan képes egyetlen verseny kinyírni egy jól menő bajnokságot?

Eddigi története során a NASCAR számos kisebb-nagyobb sorozatot felügyelt az alacsonyan jegyzett regionális megmérettetésektől kezdve egyenesen a sztárokat felvonultató, nemzeti kategóriákig.

Az 1979-ben megalapított North Tour az előbbi halmazba tartozott.

A late model versenygépeket felvonultató széria ötlete a rádiós műsorvezető Ken Squier és üzleti partnere, Tom Curley fejéből pattant ki. A projekthez nem csak a NASCAR-t sikerült megnyerniük, de többek között olyan szponzorokat is, mint pl. a Molson, az STP, a Coors, a Valvoline és a General Motors.

A futamokat az Egyesült Államok észak-keleti rövid ováljain, valamint Kanadában bonyolították le, amivel egy fontos űrt is betöltöttek, lévén a NASCAR ezeken a területeken más sorozatokkal ekkoriban nem képviseltette magát.

A North Tour presztízsét már első évében jelentősen növelte, hogy olyan nevek jelentek meg a futamokon, mint például Buddy Baker, Dale Earnhardt, Terry Labonte vagy épp Bobby Allison.

A bajnokság második, 1980-as szezonjában egy újabb nagy előrelépésnek örülhettek Squierék, miután sikerült megállapodniuk a Molsonnal, aminek értelmében a kanadai székhelyű sörgyártó cég kiterjesztette szerepvállalását és a Tour névadó szponzora lett.

A széria lendülete megállíthatatlannak tűnt és 1982-ben már a NASCAR királykategóriája, a Winston Cup doveri versenyének egyik betétfutama lett.

A Tour népszerűsége a pénzdíjakban is megnyilvánult. 1985-re a versenyek összdíjazása meghaladta az egymillió dollárt, ami horribilis mértékűnek számított a regionális bajnokságok közt.

Ironikus módon azonban pontosan ez az év hozta el azt a botrányt is, amely végleg megpecsételte a széria sorsát.

cat.png
Az egykori Catamout Stadium oválja felülnézetből 

A szezon huszonegyedik fordulójának augusztus 11-én a Vermont állambeli Miltonban lévő Catamount Stadium 1/3 mérföldes oválja adott otthont. 

A versenyt a bajnoki címért küzdő Randy LaJoie a kiábrándító 21. helyről kezdhette meg, ha pedig mindez nem lett volna elég, már a rajtot jelző zöld zászló után másodpercekkel sikerült kipördülnie.

Az incidens miatt azonnal életbe lépett a futam első sárga szakasza.

A Tour szabályai szerint azonban a pace car mögött megtett körök nem számítottak bele a versenytávba.

A baleset után LaJoie kievickélt a pitlane-re, ami más létesítményekkel ellentétben Catamounton a pályán kívül, a lelátók mögött helyezkedett el.

Ennek következtében a pilóta a restart után csak akkor tudott visszacsatlakozni a mezőnyhöz, amikor az összes autó elhajtott a pit kijárata előtt.

LaJoie ennek következtében csak a legutolsó lett. Ráadásul a versenyirányírás szerint egy kör hátrányban.

Ekkor még senki nem sejtette, hogy ezek az események végül nem kevesebbhez vezetnek majd, mint a Tour halálához.

LaJoie felháborodottan vette tudomásul, hogy körhátrányba sorolták.

A döntést meghozó tisztviselők azzal érveltek, hogy Randy az új rajtkor még a pitben tartózkodott, ami nem a pálya része, ezért ahhoz, hogy a mezőnyben rangsorolják át kellett volna haladnia a rajt-cél vonalon.

A pilóta és csapata azonban szentül állította, hogy minden más létesítményben a pitlane kijáratánál lévő vonal az, ami számít. Ehhez pedig semmi köze annak, hogy Catamounton a pályán kívül helyezték el a pitet.

A versenyirányításnak esze ágában sem volt változtatni a döntésén, így LaJoie-nak minden tudását össze kellett szednie ahhoz, hogy áthámozza magát a mezőnyön és visszavegye a körét.

A 60.-ra ez sikerült is neki és egyenesen az élre állt.

Legalábbis ezt hitte.

randy.png
Randy LaJoie

Egy újabb baleset után életbe léptetett restartot megelőzően, még a pace car mögött haladva LaJoie több autót is megelőzött, hogy az első helyről várhassa a zöld zászlót. Abból a pozícióból, amit továbbra is a sajátjának vélt.

A versenyirányítás azonban rögtön vizsgálat alá vonta, majd négy körrel később diszkvalifikálta a futamból.

Indoklásuk szerint ugyanis LaJoie korábban tényleg visszavette ugyan a körét, a vezető pozíciót azonban még korántsem birtokolta. Ebből adódóan a sárga szakaszban végrehajtott előzései teljes mértékben szabálytalannak minősültek.

Randy azonban maximálisan biztos volt abban, hogy ő az első helyen áll, esze ágában sem volt távozni a pályáról és befejezte a versenyt.

Győztesnek végül Robbie Crouchot hirdették ki hivatalosan, míg LaJoie-t csak a 19.-ként jegyezték, mivel a kizárása után megtett köreit már nem vették számításba.

Randyék tajtékzottak a dühtől és úgy döntöttek, a történtek miatt rögtön a legmagasabb szintekhez fordulnak.

A versenyző és az autója mögött álló csapat főnöke, Bob Johnson egyenesen a NASCAR daytonai főhadiszállására ment. A szervezet illetékes tisztviselői kielemezték a rendelkezésükre bocsátott videófelvételeket, valamint az időmérő rendszer adatait és végül arra jutottak, hogy tévedés történt és LaJoie valóban az első helyen fejezte be a futamot, így utólag őt kiáltották ki győztesként.

Ennek hallatán Crouch, aki Randyvel fej-fej mellett küzdött a bajnoki címért, csapatfőnökével, Glen Wright-tal együtt azonnal bírósághoz fordult.

Szerintük ugyanis a NASCAR a saját szabályait szegte meg azzal, hogy felülírta a verseny végeredményét.

A regulák alapján azt követően, hogy egy futam eredménylistáját hivatalosnak minősítik már senki sem élhet a fellebbezés jogával, ezzel együtt pedig maga a NASCAR sem eszközölhet változást az adott viadal kimenetelén.

crouch.png
Robbie Crouch


A szezonzáró, Thunder Road International Speedbowlon rendezett Foliage 100-at LaJoie az ötödik, Crouch pedig a nyolcadik helyen fejezte be. Ez pontosan elég lett ahhoz, hogy előbbi versenyző emelhesse magasba a bajnoki trófeát.

Crouch továbbra is szentül állította, hogy a titulustól a NASCAR jogtalanul fosztotta meg, miután azon a bizonyos catamoutni futamon a szabályoknak ellent mondva elvették tőle a győzelmet.

A versenyző a tárgyalóteremben próbálta bizonyítani az igazát, az ügy pedig egyre inkább eldurvult.

A NASCAR ekkor már komolyan aggódni kezdett amiatt, hogy a futamaik általuk meghatározott végeredményét bíróságilag vizsgálják felül. Tartottak attól, hogy az esetből akár tendencia is válhat és onnantól fogva bármelyik versenyző/csapat jogi útra terelheti az őket pályán ért vélt, vagy valós sérelmeket.

Mindez végül arra sarkallta a szervezetet, hogy kiszálljanak a Tour mögül.

A North Tour ezután, 1985 végén megszűnt, Tom Curley pedig azon melegében tető alá hozott egy másik, immár a NASCAR-tól teljes mértékben független bajnokságot. Az American Canadian Tour szintén a keleti régiókat célozta meg, méghozzá hatalmas sikerrel.

A NASCAR egy évvel később szintén elindította saját, az ACT-vel egzakt megegyező területeken versenyző bajnokságát, a Busch North Series-t, amelyet ma már NASCAR K&N Pro Series East néven ismerünk.

A vermonti Burlingtonban lévő kerületi bíróság végül 1987. augusztus 3-án úgy határozott, hogy a NASCAR hibás döntést hozott, amikor felülírta a catamounti futam végeredményét azzal, hogy semmissé nyilvánította LaJoie kizárását.

Ennek értelmében a viadal győzelme Crouchot illette meg, az így kialakult pontkülönbség révén pedig két évvel a szezon vége után a bajnoki cím is övé lett.

Egy olyan szériáé, ami ekkor már nem is létezett.

LaJoie-ék azonnal fellebbeztek. A bíróság végül 1988 áprilisában, másodfokon kimondta, hogy önálló sportfelügyeleti szervként a NASCAR-nak joga van a saját szabályai szerint játszani, így a catamounti győzelem, ezzel együtt pedig a bajnoki cím és az azzal járó 50.000 dollár mégis kizárólag LaJoie-t illeti meg.

Randy a NASCAR nemzeti kategóriáiban folytatta pályafutását, 1996-ban és 1997-ben pedig megszerezte a másodosztályt képező Busch Series (ma: Xfinity Series) bajnoki címét.

Crouch szintén próbálkozott a szervezet legmagasabban jegyzett sorozataiban, de komolyabb sikereket csak regionális szinten tudott elérni.

A North Tour pedig örökre beírta magát a sportág történelemkönyvébe azzal, hogy máig az egyetlen olyan professzionálisan jegyzett szériának számít, amelyet népszerűsége és stabil anyagi háttere ellenére egyetlen verseny eltörölt a Föld színéről.




képek: Catamount Stadium, Racers Union

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy