Hogyan képes egyetlen verseny kinyírni egy jól menő bajnokságot?

Képes egy futam akkora kárt okozni egy nagy népszerűségnek örvendő, anyagilag stabil szériának, hogy bírósági ügy és a teljes megszűnés lesz a sorsa? Nos, a nyolcvanas évek derekán ez pontosan megtörtént.

Eddigi története során a NASCAR számos kisebb-nagyobb sorozatot felügyelt az alacsonyan jegyzett regionális megmérettetésektől kezdve egyenesen a sztárokat felvonultató, nemzeti kategóriákig.

Az 1979-ben megalapított North Tour az előbbi halmazba tartozott.

A late model versenygépeket felvonultató széria ötlete a rádiós műsorvezető Ken Squier és üzleti partnere, Tom Curley fejéből pattant ki. A projekthez nem csak a NASCAR-t sikerült megnyerniük, de többek között olyan szponzorokat is, mint pl. a Molson, az STP, a Coors, a Valvoline és a General Motors.

A futamokat az Egyesült Államok észak-keleti rövid ováljain, valamint Kanadában bonyolították le, amivel egy fontos űrt is betöltöttek, lévén a NASCAR ezeken a területeken más sorozatokkal ekkoriban nem képviseltette magát.

A North Tour presztízsét már első évében jelentősen növelte, hogy olyan nevek jelentek meg a futamokon, mint például Buddy Baker, Dale Earnhardt, Terry Labonte vagy épp Bobby Allison.

A bajnokság második, 1980-as szezonjában egy újabb nagy előrelépésnek örülhettek Squierék, miután sikerült megállapodniuk a Molsonnal, aminek értelmében a kanadai székhelyű sörgyártó cég kiterjesztette szerepvállalását és a Tour névadó szponzora lett.

A széria lendülete megállíthatatlannak tűnt és 1982-ben már a NASCAR királykategóriája, a Winston Cup doveri versenyének egyik betétfutama lett.

A Tour népszerűsége a pénzdíjakban is megnyilvánult. 1985-re a versenyek összdíjazása meghaladta az egymillió dollárt, ami horribilis mértékűnek számított a regionális bajnokságok közt.

Ironikus módon azonban pontosan ez az év hozta el azt a botrányt is, amely végleg megpecsételte a széria sorsát.

A szezon huszonegyedik fordulójának augusztus 11-én a Vermont állambeli Miltonban lévő Catamount Stadium 1/3 mérföldes oválja adott otthont. 

A versenyt a bajnoki címért küzdő Randy LaJoie a kiábrándító 21. helyről kezdhette meg, ha pedig mindez nem lett volna elég, már a rajtot jelző zöld zászló után másodpercekkel sikerült kipördülnie.

Az incidens miatt azonnal életbe lépett a futam első sárga szakasza.

A Tour szabályai szerint azonban a pace car mögött megtett körök nem számítottak bele a versenytávba.

A baleset után LaJoie kievickélt a pitlane-re, ami más létesítményekkel ellentétben Catamounton a pályán kívül, a lelátók mögött helyezkedett el.

Ennek következtében a pilóta a restart után csak akkor tudott visszacsatlakozni a mezőnyhöz, amikor az összes autó elhajtott a pit kijárata előtt.

LaJoie ennek következtében csak a legutolsó lett. Ráadásul a versenyirányírás szerint egy kör hátrányban.

Ekkor még senki nem sejtette, hogy ezek az események végül nem kevesebbhez vezetnek majd, mint a Tour halálához.

LaJoie felháborodottan vette tudomásul, hogy körhátrányba sorolták.

A döntést meghozó tisztviselők azzal érveltek, hogy Randy az új rajtkor még a pitben tartózkodott, ami nem a pálya része, ezért ahhoz, hogy a mezőnyben rangsorolják át kellett volna haladnia a rajt-cél vonalon.

A pilóta és csapata azonban szentül állította, hogy minden más létesítményben a pitlane kijáratánál lévő vonal az, ami számít. Ehhez pedig semmi köze annak, hogy Catamounton a pályán kívül helyezték el a pitet.

A versenyirányításnak esze ágában sem volt változtatni a döntésén, így LaJoie-nak minden tudását össze kellett szednie ahhoz, hogy áthámozza magát a mezőnyön és visszavegye a körét.

A 60.-ra ez sikerült is neki és egyenesen az élre állt.

Legalábbis ezt hitte.

Egy újabb baleset után életbe léptetett restartot megelőzően, még a pace car mögött haladva LaJoie több autót is megelőzött, hogy az első helyről várhassa a zöld zászlót. Abból a pozícióból, amit továbbra is a sajátjának vélt.

A versenyirányítás azonban rögtön vizsgálat alá vonta, majd négy körrel később diszkvalifikálta a futamból.

Indoklásuk szerint ugyanis LaJoie korábban tényleg visszavette ugyan a körét, a vezető pozíciót azonban még korántsem birtokolta. Ebből adódóan a sárga szakaszban végrehajtott előzései teljes mértékben szabálytalannak minősültek.

Randy azonban maximálisan biztos volt abban, hogy ő az első helyen áll, esze ágában sem volt távozni a pályáról és befejezte a versenyt.

Győztesnek végül Robbie Crouchot hirdették ki hivatalosan, míg LaJoie-t csak a 19.-ként jegyezték, mivel a kizárása után megtett köreit már nem vették számításba.

Randyék tajtékzottak a dühtől és úgy döntöttek, a történtek miatt rögtön a legmagasabb szintekhez fordulnak.

A versenyző és az autója mögött álló csapat főnöke, Bob Johnson egyenesen a NASCAR daytonai főhadiszállására ment. A szervezet illetékes tisztviselői kielemezték a rendelkezésükre bocsátott videófelvételeket, valamint az időmérő rendszer adatait és végül arra jutottak, hogy tévedés történt és LaJoie valóban az első helyen fejezte be a futamot, így utólag őt kiáltották ki győztesként.

Ennek hallatán Crouch, aki Randyvel fej-fej mellett küzdött a bajnoki címért, csapatfőnökével, Glen Wright-tal együtt azonnal bírósághoz fordult.

Szerintük ugyanis a NASCAR a saját szabályait szegte meg azzal, hogy felülírta a verseny végeredményét.

A regulák alapján azt követően, hogy egy futam eredménylistáját hivatalosnak minősítik már senki sem élhet a fellebbezés jogával, ezzel együtt pedig maga a NASCAR sem eszközölhet változást az adott viadal kimenetelén.

A szezonzáró, Thunder Road International Speedbowlon rendezett Foliage 100-at LaJoie az ötödik, Crouch pedig a nyolcadik helyen fejezte be. Ez pontosan elég lett ahhoz, hogy előbbi versenyző emelhesse magasba a bajnoki trófeát.

Crouch továbbra is szentül állította, hogy a titulustól a NASCAR jogtalanul fosztotta meg, miután azon a bizonyos catamoutni futamon a szabályoknak ellent mondva elvették tőle a győzelmet.

A versenyző a tárgyalóteremben próbálta bizonyítani az igazát, az ügy pedig egyre inkább eldurvult.

A NASCAR ekkor már komolyan aggódni kezdett amiatt, hogy a futamaik általuk meghatározott végeredményét bíróságilag vizsgálják felül. Tartottak attól, hogy az esetből akár tendencia is válhat és onnantól fogva bármelyik versenyző/csapat jogi útra terelheti az őket pályán ért vélt, vagy valós sérelmeket.

Mindez végül arra sarkallta a szervezetet, hogy kiszálljanak a Tour mögül.

A North Tour ezután, 1985 végén megszűnt, Tom Curley pedig azon melegében tető alá hozott egy másik, immár a NASCAR-tól teljes mértékben független bajnokságot. Az American Canadian Tour szintén a keleti régiókat célozta meg, méghozzá hatalmas sikerrel.

A NASCAR egy évvel később szintén elindította saját, az ACT-vel egzakt megegyező területeken versenyző bajnokságát, a Busch North Series-t, amelyet ma már NASCAR K&N Pro Series East néven ismerünk.

A vermonti Burlingtonban lévő kerületi bíróság végül 1987. augusztus 3-án úgy határozott, hogy a NASCAR hibás döntést hozott, amikor felülírta a catamounti futam végeredményét azzal, hogy semmissé nyilvánította LaJoie kizárását.

Ennek értelmében a viadal győzelme Crouchot illette meg, az így kialakult pontkülönbség révén pedig két évvel a szezon vége után a bajnoki cím is övé lett.

Egy olyan szériáé, ami ekkor már nem is létezett.

LaJoie-ék azonnal fellebbeztek. A bíróság végül 1988 áprilisában, másodfokon kimondta, hogy önálló sportfelügyeleti szervként a NASCAR-nak joga van a saját szabályai szerint játszani, így a catamounti győzelem, ezzel együtt pedig a bajnoki cím és az azzal járó 50.000 dollár mégis kizárólag LaJoie-t illeti meg.

Randy a NASCAR nemzeti kategóriáiban folytatta pályafutását, 1996-ban és 1997-ben pedig megszerezte a másodosztályt képező Busch Series (ma: Xfinity Series) bajnoki címét.

Crouch szintén próbálkozott a szervezet legmagasabban jegyzett sorozataiban, de komolyabb sikereket csak regionális szinten tudott elérni.

A North Tour pedig örökre beírta magát a sportág történelemkönyvébe azzal, hogy máig az egyetlen olyan professzionálisan jegyzett szériának számít, amelyet népszerűsége és stabil anyagi háttere ellenére egyetlen verseny eltörölt a Föld színéről.

képek: Catamount Stadium, Racers Union