Egy perc alatt vált legendává a motorsport történetének legtökösebb versenyzője
Az autóversenyzés hőskorában tevékenykedett pilóták nem csak egyszerre voltak sportemberek, hősök és komplett őrültek, de olykor még a kaszkadőri, valamint az artistai szakmát is sikerült ötvözniük a testi épségüket védeni hivatott óvintézkedéseket még hírből sem ismerő pályákon.
A huszadik század első felében különösen tobzódtak azok a versenyzők, akik fittyet hányva a potenciális életveszélyre olyan manőverekbe mentek bele, amelyek mai szemmel nézve kimerítették a szuicid magatartás pszichológiai fogalmát.
A biztonsági öv és a védőruházat – a NASCAR első női pilótája, Sara Christian például többször is egyenesen bokáig érő szoknyában vezetett – nem létező fogalmak voltak, a stock-car futamok helyszínéül szolgált vonalvezetések sokszor jobban hasonlítottak egy építkezési területre, mintsem versenypályákra, maguk az autók pedig lényegében egyszerű utcai járművek voltak. A volán mögött ülők azonban a startjel után mégis apait-anyait beleadtak olyan csatákat vívva egymással, mintha nem lenne holnap. Sokaknak tényleg nem is lett.
Még ebben a mai szemmel nézve elképesztően veszélyes időszakban is akadtak azonban kirívó események, amelyekre a korszak edzett rajongói is kikerekedett szemmel bámultak, mondván „Hogy a fenébe volt képes valaki erre?”
Vittie Cothron azon versenyzők táborát gyarapítja, akikről az utókor számára konkrétan semmilyen információ nem maradt fenn, kivéve egyetlen fényképet és az amögötti nyúlfarknyi, ámde annál lenyűgözőbb történetet.
Annyi bizonyos, hogy Cothron a Tennessee állambeli Westmorelandből származott, a mindennapi betevőt pedig illegális szeszfőzésből teremtette elő.
A versenyzéssel csak hobbiszinten foglalkozott inkább kevesebb, mint több sikerrel, amit jól példáz, hogy még az amatőr viadalok során is főként a mezőny hátsó részében volt fellelhető.
1950 . június 4-én azonban „futottak még kategóriásból” legendává lépett elő, miután olyasmit hajtott végre, aminek láttán évtizedekkel később is leesik az egyszeri motorsport-drukker álla, majd elismerően tapsolni kezd.
A szóban forgó jelenetnek otthont adott Portsmouth Motor Speedway egy egyharmad mérföldes, szinte tökéletes kör alakú dirt pálya volt, amely ebben az évben nyitotta meg kapuit és rögtön nagy népszerűségre tett szert a regionális versenyzés kedvelői között.
Nem volt ez másként a pilóták körében sem, amit jól szemléltetett, hogy a kiírt futamokon általános tendenciának számított a túljelentkezés.
Nem meglepő tehát, hogy szinte minden egyes verseny előtt több selejtezőre és kvalifikációra is szükség volt.
Pontosan egy ilyen zajlott azon a bizonyos, forró júniusi estén.
Vittie Cothron épp a harmadik pozícióban haladt, amikor az utolsó előtti körben váratlanul szétesett az 1936-os gyártmányú Fordjának karburátora.
Ez nagy valószínűség szerint a többiek számára azonnali kiesést vont volna maga után, nem így viszont emberünknél, akinek a fejében a másodperc tört része alatt összeállt a probléma megoldásának forgatókönyve.
Cothron a helyszínen tartózkodók megrökönyödésére félig kimászott a szélvédő nélküli ablakon, majd a jobb kezével a porlasztó pillangószelepét manuálisan működtetve – miközben ballal a kormánykereket fogta – gond nélkül teljesítette a futamból hátralévő utolsó kört. Ráadásul nem is akárhogyan, hiszen a harmadik pozícióját nem csak megtartotta, de még a mögötte haladó autóval szembeni előnyét is képes volt növelni és végül közel fél környi, vagyis nagyjából 20 mp előnnyel ért célba a negyedikként leintetthez viszonyítva.
Az esemény további részletei – beleértve a későbbi főverseny végeredményét – a múlt homályába vesztek.
Az igazi győztes azonban kétségkívül Vittie Cothron volt, aki elhivatottságával és kitartásával elérte, hogy az utókor máig emlékezzen rá. Még ha csak ezen egyetlen tette révén is.
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough