Egy NASCAR-csapat szét akarta trollkodni a babonákat…Nem lett jó vége
Mi sülhet ki abból, ha egy gárda fekete macskának nevezi magát, az autónak pedig ezzel a lendülettel a 13-as számot adja?
Nos, semmi jó.
A kilencvenes évek végén két üzletember úgy döntött, viccet csinálnak a sportágban uralkodó babonákból.
A negatív hiedelmekre alapozva létrehozták hát saját csapatukat és ezzel kihívták maguk ellen az ördögöt.
2001 őszén egy, az autósport világában ismeretlennek számító úriember, Gary Benton bejelentette, hogy önálló csapatot kíván indítani a NASCAR királykategóriájában, a Cupban. A programhoz sikerült megnyernie magának azt a Rhea Faint is, aki két évvel korábban egyszer már megpróbált létrehozni egy saját gárdát a volán mögött a veterán Morgan Shepherddel, a dolog azonban pénzügyi korlátok miatt soha nem valósult meg.
A programról közel két éven át semmi új fejlemény nem látott napvilágot, mígnem 2003 októberében a páros végül hivatalosan bejelentette, hogy a következő szezonban legalább négy futamot teljesíteni fognak a NASCAR legmagasabb osztályában.
Benton és Faint maximálisan realistának tartotta magát, ebből adódóan rendkívül jókat szórakoztak a sportágban rendületlenül jelenlévő babonákon, mint pl. a 13-as számtól, vagy épp a zöld fényezéstől való rettegés.
A Black Cat Racing tervezett logója
A mai szlenggel élve „tardokon” való folyamatos élcelődésük közepette született meg a két üzletember fejében az ötlet, hogy a csapatukat a hidelemek köré kell felépíteni. Ez egyrészt tükrözte a saját nézeteiket, másrészt pedig úgy vélték, marketing szempontból sem elhanyagolható lehetőségekkel kecsegtethet.
A gárda ennek megfelelően a Black Cat Racing nevet kapta, az általuk indítani kívánt Chevrolet pedig természetesen a 13-as számot viselte. Bentonék az autót eleinte zöld színben képzelték el, de ezt végül szponzorációs okokból kénytelenek voltak elvetni.
A „Fekete Macskák” előzetes tervei szerint a 2004-es szezonban három futamon vettek volna részt a NASCAR Cupban, versenyzőként pedig az Atlanta Falcons korábbi vezetőedzőjét, az NFL mellett autóversenyzőként is jegyzett Jerry Glanville-t nevezték meg.
Az ekkor 62 esztendős Glanville már számos ARCA-futamot tudhatott a háta mögött, emellett pedig a NASCAR nemzeti másod-, valamint harmadosztályában, a Busch Seriesben (ma: Xfinity Sereis) és a Truck Seriesben is időről időre felbukkant, értékelhető eredményt azonban egyik kategóriában sem tudott felmutatni.
Ha mindez nem lett volna már önmagában elég bizarr, a Black Cat Racing egyik kiemelt együttműködő partnereként nem mást nevezett meg, mint az Amerikai Nemzeti Fegyverszövetséget, vagyis az NRA-t.
Az NRA-szponzorált autó fantáziaterve
A Cup-program mellett a BCR a Busch Seriesben is indulni szándékozott, az autó volánja mögött a Truck Seriesben versenyezgető, Glanville-hez hasonlóan nem túl acélos statisztikákkal bíró Conrad Burrel.
A NASCAR-projekthez sikerült megszerezniük szponzorként a nashville-i country együttest, a Madison Countryt, a játékfigurákban utazó McFarlane Toyst, a rajongók által alapított FanZCart, valamint a kockás zászlós bikinik gyártásával foglalkozó Total Race Babe-et is.
Az eredeti elképzelés szerint a Black Cat Racing a tavaszi, Las Vegas-i versenyen debütált volna a legnagyobbak mezőnyében, a McFarlane Toys révén pedig az autón a Spawn képregényt népszerűsítették volna.
A BCR az önreklámot is rendesen kimaxolta. Még 2003 novemberében kiírtak egy nyereményjátékot, aminek során mindazok, akik a csapat promóciós kódját használva regisztráltak az NRA-be automatikus részt vettek egy sorsoláson, a fődíj pedig egy európai körút volt Glanville társaságában.
Azokról sem feledkeztek viszont meg, akiket nem hozott lázba az utazás lehetősége. Az NRA-vel partnerkapcsolatban álló tennessee-i Big Daddy Choppers jóvoltából ugyanis egy chopper is a nyeremények listáján volt.
A reményteli kezdetek után nem sokkal azonban a Black Cat Racing körül sokasodni kezdtek a problémák.
Első körben a McFarlane Toys visszalépett a Busch Series daytonai szezonnyitójának szponzorálásától, pár héttel később pedig a FanZCar is követte őket. Január végén aztán Conrad Burr is távozott a csapattól, akinek helyét a mindaddig csak három ARCA-rajttal bíró, főállásban középiskolai tanárnőként tevékenykedő Kim Crosby vette át.
Tapasztalatlansága ellenére Crosby zárta az élen a Busch téli tesztsorozatát Daytonán, olyan neveket maga mögé utasítva, mint pl. Kevin Harvick, Brian Vickers, vagy épp a regnáló bajnok Greg Biffle.
Hamarosan azonban világossá vált, hogy az eredmény nem egy csodacsapat csodaversenyzőjének műve volt.
A technikai ellenőrzésen ugyanis kiderült, hogy az autó több ponton is szabálytalan volt.
A Total Race Babe promóciós plakátja még a daytonai bukás előttről
Ha mindez nem lett volna elég, a BCR képtelen volt elkészülni a szezon februári, daytonai nyitányára.
A fiaskót követően Rhea Fain szövetkezett a Drew White nevéhez fűződő White Motorsports-cal, hogy a Black Cat Racing támogatásával ők indítsák Crosbyt a versenyen.
A rendelkezésre álló idő rövidsége miatt azonban nem tudták optimálisan összerakni a programot, az autónak nem volt meg a sebessége, amit jól példáz, hogy Kim leggyorsabb köre is közel nyolc másodperccel maradt el a pole-osétól.
A NASCAR-debütálására készült Crosby ezután azonnali hatállyal felbontotta szerződését a BCR-rel.
„Teljes mértékben eleget tettem a Black Cat Racingnél vállalt kötelezettségeimnek” – idézte a hivatalos sajtóközlemény a versenyzőnőt. „Abban a reményben érkeztem ide Daytonára, hogy teljesíthetem első Busch Series futamomat, a dolgok azonban nem az eredeti tervek szerint alakultak. Úgy érzem, a legjobb számomra, ha minden kötődést megszakítok a Black Cat Racinggel. A BCR-rel és Rhea Fainnel szemben tapasztalt csalódás mellett viszont szeretnék köszönetet mondani Drew White-nak és csapatának mindazért a leírhatatlan munkáért, amit Daytonán végeztek. Egész héten nagyon keményen dolgoztak, de egyszerűen nem volt elég idő és erőforrás arra, hogy teljesen felkészüljünk. Az erőfeszítéseikért azonban le a kalappal előttük, soha nem fogom elfelejteni nekik mindazt, amit ebben a lehetetlen helyzetben is próbáltak tenni.”
A Black Cat Racing innentől fogva villámgyorsan eltűnt a süllyesztőben. Az utolsó hír velük kapcsolatban egy héttel a Busch-bukta után látott napvilágot, miszerint a Total Race Babe is kihátrált a velük kötött szponzori szerződésből.
A BCR a babonákat kinevetve próbálta megvetni a lábát a NASCAR-ban, végül azonban még a zöld zászlót sem látták meg egyik általuk célként kitűzött kategóriában sem.
Conrad Burr és Jerry Glanville soha többé nem versenyzett a stock-car szakág csúcsszervezeténél, ahogyan Rhea Fain, valamint Gary Benton sem kísérelt meg újabb projektet.
Mondhatnánk azt, hogy Black Cat Racing sírját a babonákkal való viccelődés ásta meg még azelőtt, hogy egyáltalán debütálhattak volna élesben a pályán. Természetfeletti hatalmakra való mutogatás helyett azonban sokkal valószínűbb, hogy a csapat villámgyors bukását a rosszul felépített menedzsment, a kapkodás és a felkészületlenség okozta.
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough