Az utolsó utáni pillanatban kaszálták el Poconót -

Kevésen múlt, hogy nem bővült tizennyolc fordulósra az IndyCar jövő évi versenynaptára.

Szeptember elsején rántották le nyilvánosan a leplet a széria 2020-as menetrendjéről.

Ahogyan arra az előzetes hírek alapján számítani lehetett, nem történt túl sok változás a futamhelyszínek terén. Az egyetlen különbséget az idei évhez viszonyítva a Pocono Raceway távozása, valamint a Richmond Raceway visszatérése képezi.

A pennsylvaniai triovál bajnokságbeli jövője az utóbbi hónapokban meglehetősen kérdőjelessé vált, mivel a felek nem tudtak dűlőre jutni a szerződéshosszabbítást illetően.

Ebből adódóan senkit sem lepett meg igazán, hogy Pocono jövőre már nem fogja vendégül látni az IndyCar mezőnyét.

A széria első embere, Mark Miles azonban most az NBC-nek elárulta, hogy valójában az utolsó pillanatig dolgoztak azon, hogy a triovál 2020-ban is ott szerepeljen a széria naptárában.

„[Pocono kisesése] nem volt előre eldöntött” – mondta Miles. „Még csütörtökön is tárgyaltunk velük érdemi részletekről és csak aznap éjszaka vált világossá, hogy nem fogjuk tudni tető alá hozni.”

Az üzletember azonban igyekezett leszögezni, mindez nem jelenti azt, hogy a jövőben – inkább előbb, mint utóbb – az IndyCar ismét felbukkanjon a 2.5 mérföldes trioválon.

„Keményen dolgoztunk rajta a múlt héten és csak csütörtök éjjel dobtuk be a törölközőt. Az emberek azt mondják, hogy már soha többé nem fogunk visszatérni. Lássuk csak, ott vagyunk most Portlandben, Road Americán, Gatewayen, jövőre pedig Richmondon is. Szerintem elég jó eredményeket tudunk felmutatni arról, hogy visszatérünk olyan helyekre, amelyeken már korábban versenyeztünk.”

A keményvonalas IndyCar-rajongók a mai napig elszántan kampányolnak azért, hogy ismét felélesszék a bajnokság saját, három ötszáz mérföldes verseny alkotta Tripla Koronáját.

Az utóbbi években azonban már nem csak a TK-ra vetettek keresztet, de ötszázas futamból is mindössze kettőt rendeztek. A poconói ABC Supply 500 kiesésével pedig ez a szám egyre apad: a koronaékszer Indianapolis 500-ra.

Miles szerint a TK ismételt bevezetése már egyáltalán nem érné meg az IndyCar számára.

„Nem hiszem, hogy a Tripla Korona olyan hatalmas érdeklődést generált volna. Jelenleg a rajongóink arra összpontosítanak, hogy ki fogja megnyerni a bajnokságot, ez pedig sokkal lényegesebb, mint bármelyik három verseny. [A Tripla Korona] nem fog egyhamar újra megtörténni, mivel már akkor sem növelte az érdeklődést, amikor még létezett.”

Az amerikai open-wheel külön bejáratú Tripla Koronáját először 1971-ben írták ki. A dicsőség azé a pilótáé lehetett, aki képes volt a szezon során egyaránt megnyerni az Indianapolis Motor Speedwayen, a Pocono Racewayen, valamint az Ontario Motor Speedwayen rendezett ötszáz versenyeket.

Az OMS-t 1980-ban bezárták, így a Tripla Korona harmadik pillére a következő évtől már a Michigan International Speedway lett.

Az ötszáz mérföldes minibajnokság egészen 1989-ig volt a mindenkori naptár része.

Az IndyCar végül Pocono visszatérésével párhuzamosan, 2013-ban élesztette fel újra a Tripla Koronát, amely az Indy 500 mellett ekkor már a fontanai Auto Club Speedwayt foglalta magában.

/A történethez azonban hozzátartozik, hogy ebben a szezonban Pocono még csak négyszáz mérföldes versenyt rendezett./

Ha egy versenyző meg tudta volna nyerni mindhárom fordulót, akkor a Fuzzy’s Ultra Premium Vodka támogatása révén egymillió dollár ütötte volna a markát, két pillér behúzása esetén pedig 250.000.

Az eddigi utolsó két Tripla Koronán, 2014-ben és 2015-ben már dupla pontozással emelték ki az ötszáz mérföldes futamokat.

Bár számos további szezon tartalmazott legalább három 500-as viadalt, a Tripla Koronát azonban csak 1971-1989, valamint 2013-2015 között hirdették ki.

A huszonkét TK-idényből mindössze egyszer, 1978-ban sikerült egy versenyzőnek – név szerint Al Unsernek – behúznia mindhárom pillért.

kép: IndyCar