Végleg szakítania kellene az IndyCarnak az oválokkal? -

Vasárnap délután, a Pocono Racewayen Will Power megnyerte idei első IndyCar-futamát. Ez azonban szinte senkit sem érdekelt. A legforróbb témát ugyanis az első körben bekövetkezett tömegbaleset szolgáltatta, aminek kapcsán újfent erőre kapott a vita, miszerint a 2.5 mérföldes trioválnak van-e helye a széria versenynaptárában.

A Pocono Raceway kapcsán jelenleg kétfajta vélemény létezik:

A., Életveszélyes, soha többé nem szabad visszaengedni ide az open-wheeleseket.

vagy

B., Semmivel sem veszélyesebb, mint pl. az Indianapolis Motor Speedway. Szerencsétlen körülmények és idióta pilóták bármelyik vonalvezetésen – még épített/utcain is – okozhatnak súlyos baleseteket.

Robert Wickens kétségkívül az előbbiek táborát erősíti. A kanadai véleménye tökéletesen érthető is, hiszen tavaly pontosan ezen a pályán szenvedte el az életét gyökerest megváltoztató bukást.

Az idei poconói verseny első körében történt, öt autót magában foglalt – szerencsére személyi sérülés nélkül végződött – baleset után a 30 éves pilóta rögtön ki is fejtette a véleményét Twitteren.

„Hányszor kell még keresztül menni ugyanezen a szituáción, mielőtt mindannyian elfogadnánk, hogy az IndyCarnak nem lenne szabad Poconón versenyeznie. Ez egy mérgező kapcsolat és talán itt az idő, hogy megfontolják a válást. Nagyon örülök neki, hogy mindenki épségben megúszta ezt az ijesztő balesetet.”

A kanadaiéval megegyező véleményt fogalmazott meg Sage Karam és Max Chilton is.

„Nagyon boldog vagyok, hogy mindenki elsétált ebből a balesetből” – mondta utóbbi brit, aki pontosan a Wickensszel történtek miatt döntött úgy, hogy felhagy az oválversenyzéssel. „Egyébként sem lenne szabad itt lenniük.”

Karamnak személyes rossz tapasztalatai is vannak a pályáról, lévén négy évvel ezelőtt pontosan az ő autójáról lerepülő orrkúp találta el Justin Wilson sisakját, aki egy nappal később bele is halt a fejsérüléseibe.

„Nem akarom, hogy az emberek azt gondolják, én nem kedvelem Poconót” – szögezte le az amerikai Twitteren. „Szerintem ez egy nagyszerű pálya, csak nem az IndyCarnak való. Okosnak kellene lennünk és olyan pályákra menni, amelyek megfelelnek ezeknek az autóknak. Imádom az oválversenyzést és akarom őket az IndyCarban. Egyszerűen csak nem szeretem az IndyCart Poconón.”

Poconóra 2013-ban tért vissza az amerikai open-wheel csúcskategóriája, az azóta eltelt versenyek során pedig számos látványos baleset történt. Véleményem szerint azonban semmivel sem rosszabb itt a helyzet, mint mondjuk az IMS-en, vagy akár a Texas Motor Speedwayen.

Justin Wilson balesete bármelyik pályatípuson megtörténhetett volna. Mint fentebb már szóba került, a néhai brit fejét a Karam falazása után az autójáról lerepülő orrkúp találta el, az élettel összeegyeztethetetlen sérüléseket okozva.

Egy évvel korábban, 2014-ben azonban kísértetiesen hasonló incidens történt – nem oválon és ráadásul nem is versenytempó mellett. Az IMS road vonalvezetésén rendezett azévi futam egyik sárga zászlós periódusa alatt, a pace car mögött araszolva szakadt le egy alkatrészdarab – ironikus módon pont Wilson gépéről – , ami aztán egyenesen James Hinchcliffe sisakjához vágódott.

A kanadai egy közepesen súlyos agyrázkódással megúszta a dolgot, az akkori beszámolók szerint azonban ha 1-2 cm-rel lejjebb éri a találat, akkor könnyel lehet, hogy ma már múltidőben beszélnénk róla.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy félvállról kell venni az oválokon uralkodó extra kockázatot, mert az jelen van. Aki szerint ugyanis ez a pályatípus semmivel sem veszélyesebb a balkanyarokat is tartalmazóktól az rögtön menjen és nézesse meg magát egy orvossal.

Az olyan baleseteket felhozni viszont egy adott – esetünkben Pocono – létesítmény ellen, aminek lényegében köze sem volt annak karakterisztikájához, legalább ugyanekkora hülyeség.

Wickens bukása már inkább felróható a pályának, ugyanakkor ilyen erővel nyugodtan lehetne ekézni az IMS-t, vagy a TMS-t is, amelyeken szintén akadt már példa a közelmúltban is valódi horrorbalesetekre.

Az idei, poconói incidens egyértelműen egy nyughatatlan pilóta agyatlan vezetésére volt visszavezethető. Nem a pálya a hibás abban, ha egy versenyző rögtön az első körben mindent egy lapra akar feltenni és úgy viselkedik, mintha, ahogyan Ryan Hunter-Reay is fogalmazott: „az Indy 500 utolsó körében járna”.

A 2019-es ABC Supply 500 rajtra Poconón

Az IndyCar szerződése a Pocono Raceway-jel idén lejár, a felek azonban egyelőre nem jutottak dűlőre a folytatást illetően. A pálya szeretné, ha a széria visszatérne, a bajnokság azonban még nem hozta meg a döntést.

A létesítménynek vannak támogatói is többek közt az idei futamot másodikként zárt Scott Dixon személyében, aki őszintén kifejezte abbeli reményét, hogy nem utoljára versenyzett a mezőny Poconón.

„Őszintén szólva, sajnálom Poconót. A helyszíni közönség fantasztikus volt a rajtnál. [A verseny] lendületet kapott, remélem, hogy folytatódni fog. Azok a hibák, amelyeket ezen a pályán láttunk, bárhol máshol is megtörténhetnek. Remélem, hogy visszatérünk.”

A versenyt megnyert Will Power egyetértett kollégájával.

„Igazán remélem, hogy visszajövünk” – mondta az ausztrál. „Nehéz számunkra egy jó ovált találni, ami passzol is az autóinkhoz. Ez a pálya nagyszerű számunkra. Nyilván volt itt néhány szerencsétlen baleset, de, ahogy Scott is mondta, ezek bárhol megtörténhetnek.”

Sébastien Bourdais szintén azon az állásponton van, hogy helytelen a triovált megtenni bűnbaknak.

„Nem Pocono okozta a 2015-ös és 2018-as, katasztrofális események súlyosságát. A biztonság semmivel sem rosszabb itt, mint bármely másik superspeedwayen, amelyekre ellátogatunk. Sajnos 200 mph felett a kockázat mindig nagyobb, de ez is a része annak, amit csinálunk.”

A látványosabb balesetek után már-már menetrendszerűen robban ki ez a vita, aminek kapcsán számos olyan véleményt is olvasni, hogy jobb lenne, ha az IndyCar végleg szakítana az oválokkal. Veszélyes, alacsony a helyszíni nézettség, tehát még anyagilag sem éri meg nekik.

Maradjon csak meg egyedül az Indianapolis 500, a többi pálya viszont legyen kivétel nélkül road/street.

Ennél hipokritább dolgot azonban én elképzelni sem tudok.

Dixon brutális bukása a 2017-es Indy 500-on

Az Indy 500-on szintén számos hajmeresztő balesetet láthattunk már. Nem a régmúltban, hanem az utóbbi években is. Ha Hinchcliffe 2015-ös, kis híján fatális edzésbalesete, Dixon horrorbukása a 2017-es versenyen, vagy épp az idei gyakorlásokon látott levegőbe emelkedéssel járt incidensek Poconón történtek volna, akkor ugyanígy a pálya száműzését követelték volna egyesek. Mivel azonban az IMS-ről volt szó elintézték a #ThisIsIndy hashtaggel.

A versenyzés veszélyes. Mindig is az volt és bizonyos szinten az is marad, legyen szó akármilyen biztonsági innovációról.

Súlyos bukások és tragédiák akármelyik pályán, akármelyik pillanatban, akármilyen körülmények közepette előfordulhatnak.

Csak a közelmúltat nézve: Dan Wheldon oválon, pack-versenyzés közben vesztette életét, Tony Renna teljesen egyedül körözve halt meg az IMS-en, Dario Franchitti karrierjére egy utcai futamon került pont, miután olyan erővel szántotta le a kerítést, amihez hasonlót jószerivel csak a rettegett oválokon látni. Wilsont egy orrkúp ölte meg, ami leszakadhatott volna egy autóról akár Long Beach utcáin is (lásd. pl. a már említett Hinch-esetet 2014-ből), de említhetnénk még olyan, szerencsére sérülés nélkül végződött, mára „klasszikus” horrorbukásokat is, mint pl. amilyen Katherine Legge-é volt Road Americán 2006-ban. A példákat még hosszan sorolhatnánk.

Ha egy komolyabb incidens történik oválon, akkor divat rögtön a pályát felelőssé tenni, még akkor is, ha a kiváltó oknak köze sem volt annak típusához.

A biztonságot mindennél fontosabbnak tartom, félreértés ne essék.

Az amúgy is véleményes poconói kerítés végletekig amatőr mai javítása (pont, mint tavaly, kábelkötegelővel….nem vicc) nekem is marhára bökte a csőröm és ha egy pálya megalapozottan alkalmatlan az IndyCar számára (mint pl. Daytona vagy Talladega), akkor a közelébe se menjenek.

Nem a vonalvezetések a hibásak viszont az idiótán vezető versenyzők, vagy épp lerepült alkatrészek okozta balesetekben.

A deviáns pilótákat büntetni kell, az autók biztonsági rendszereit pedig folyamatosan javítani (mint tették azt nagyon helyesen Wilson balesete után a leváló elemek kiküszöbölésének céljából). Azzal viszont, hogy kiiktatják a kérdőjeles incidenseknek otthont adott pályákat, az esetek többségében még nem szűnik meg a problémák forrása.

képek: IndyCar, NBC