Marco Andretti: Nem érdekelnek a kritikák -

Sokak szerint a harmadik generációs versenyzőnek semmi keresnivalója nincs az IndyCar mezőnyében. Andrettiről azonban leperegnek ezek a megjegyzések.

Marco Andretti 2006-ban debütált az IRL-IndyCarban és rögtön első nekifutásra majdnem meg is nyerte az Indianapolis 500-at. A legendás viadal fináléjában, 0.0635 másodperccel maradt alul Sam Hornish Jr.-ral szemben, amely különbség a mai napig a verseny történetének harmadik legszorosabb befutójának számít. Marco még ugyanebben az évben, újoncként meg is nyerte az első főkategóriás futamát Sonomán, a sajtó és a rajongók pedig egyaránt kikiáltották a jövő szupersztárjának, aki méltón öregbíti majd az Andretti nevet.

Az idő azonban finoman szólva sem igazolta a jóslatokat.

Marco második győzelmét az IndyCarban csak öt évvel később, a 2011-es, iowai versenyen aratta. A harmadik sikerre pedig azóta is csak várunk és várunk és várunk…

A most 32 éves pilóta immár nyolc éve nyeretlen, legjobb összetettbeli helyezését pedig 2013-ban produkálta, amikor az ötödikként zárta a szezont.

Azóta viszont az év végi mérlege így nézett ki: 9. (2014) – 9. (2015) – 16 (2016) – 12. (2017) – 9. (2018). Mindezt a mezőny egyik legjobb, legtapasztaltabb gárdájának egyik legjobb autójában prezentálta.

Nem csoda, hogy az elmúlt időben egyre másra röppentek fel olyan hírek, miszerint Marco „teljesítményét” már tulajdon édesapja, egyben az őt alkalmazó csapat tulajdonosa, Michael Andretti is megelégelte. 2017 végén példának okáért arról pletykáltak, hogy Marco a sportautózásra vált az IndyCarban pedig már maximum csak az Indy 500-on bukkan fel.

Ezt később az érintettek vehemensen tagadták, ugyanakkor egy lendülettel mégis eszközöltek egy helycserét a csapaton belül. Ennek során Alexander Rossit átették az Andretti Autosport 27-es számú, addig Marco által vezetett Dallara-Hondájába, emberünk pedig megkapta a Bryan Herta által is tulajdonolt 98-ast.

Marcót az idei szezonban már nem csak pilótaként, de tulajdonosként is jegyzik az autónál, így azt Andretti Herta Autosport w/ Marco Andretti & Curb-Agajanian néven kell keresni a nevezési listán. Ez az üzleti döntés valódi poénforrássá vált a közösségi médiában, mondván Andretti 3.0-nak már be kellett vásárolnia magát a gárdába, máskülönben a saját apja rúgta volna ki.

Egy biztos, az eredmények nem, hogy nem jönnek továbbra sem, de a helyzet egyre siralmasabb.

Jelen szezon eddigi 13 versenyéből mindössze négyet zárt a top 10-ben, ebből a legjobb helyezése két hatodik hely volt. A mélypont azon az Iowa Speedwayen jött el, ahol – mint fentebb már szóba került – karrierje második és egyben máig utolsó győzelmét aratta még 2011-ben. A futamot 95 körrel a leintés előtt ugyanis kénytelen volt feladni, miután a versenyirányítás leparancsolta a pályáról, mert az átlagsebessége nem érte el a biztonsági okokból meghatározott minimumot.

Az orbitális bakit látva újból feléledtek azok a hangok, akik szerint Marco szégyent hoz az Andretti névre és ha pl. Taylornak hívnák, akkor már hosszú évek óta nem lenne a mezőny közelében sem.

A sikertelenség szemmel láthatóan magát Marcót is bántja, a negatív megjegyzéseket azonban saját elmondása szerint igyekszik lerázni magáról.

„Karrierem ezen pontján a kritikusok már nem tudnak nekem ártani” – nyilatkozta a The Morning Callnak Andretti. „Régebben megőrjítettek, most viszont muszáj a pozitív hozzáállásra törekednem. Az anyjuk pincéjéből blogoló emberek már egyáltalán nem zavarnak.”

A csapat továbbra is igyekszik mindent megadni Marcónak a sikerhez. A poconói ABC Supply 500 előtt új mérnököt kapott annak a Garrett Motherseadnek a személyében, aki 2017-ben nagyban hozzájárult Takuma Sato Indy 500 győzelméhez is, 2018-tól egészen mostanáig pedig Zach Veach 26-os gépén tevékenykedett.

„Eszközöltünk egy cserét” – erősítette meg Marco. „Közösen teszteltünk Portlandben, nagyon jól éreztük magunkat és gyorsak voltunk, szóval egyelőre óvatosan, de optimista vagyok a jövőre nézve. Már korábban is dolgoztam vele különböző tesztnapokon, jól ismeri a stílusomat. Egyszerűen csak magabiztosságra van szükségem és egy olyan autóra, amit érzek és tudok vele dolgozni.”

Andretti nagy reményekkel érkezik a Pocono Racewayre, amely egy kőhajításnyira fekszik az otthonától, tehát kvázi szó szerint a hazai versenyének számít.

Az IndyCar naptárába a triovál 2013-ban került vissza, Marco pedig rögtön ebben az évben pole-t szerzett itt. Magán a versenyen 88 körön át haladt az élen, a végén azonban spórolni kellett az üzemanyaggal, így csak a tizedikként ért célba.

„Nem érdekel, ha most nem jön össze a rajtelsőség” – kommentálta a hat évvel korábbi eredményét Andretti. „Nagyon könnyű visszatekinteni azokra a futamokra, amiket megnyerhettem volna. Borzasztóan frusztáló érzés, mivel nagyon sok olyan versenyem volt, ahol esélyesnek számítottam, de végül mégis elkerült a győzelem. Az ilyen dolgok sokat ártanak az ember önbizalmának…. Nem is annyira az önbizalomnak, hanem inkább a pozitív szemléletnek. Tudom, mennyire versenyképes mezőnye van az IndyCarnak, ez az, amit senkinek sem kell bizonygatni. Ha egy picit hibázol, akkor nagy árat fizetsz érte. Amikor megérkeztem a szériába, két tizedes hátránnyal még lazán a hatodik helyen voltál, most viszont már a tizenhatodikon. Azt hiszed, hogy [a mezőny hátsóbb régióiban haladva] nagyon le vagy maradva, pedig pusztán az időkülönbségeket nézve ez nem is igaz.”

Az elmúlt hat Poconón lebonyolított futamából az Andretti Autosport kettőt is megnyert; 2015-ben Ryan Hunter-Reay, 2018-ban pedig Alexander Rossi jóvoltából.

„Tökéletes lenne, ha a dolgok összeállnának Poconón. Tavaly a hetedik lettem, de spórolnom kellett az üzemanyaggal. A kilátásaink szerintem jók”

A kritikusai szavára nem ad ugyan, a rajongóit viszont megbecsüli.

„Elolvasom, hogy miket írnak nekem. Nagyra értékelem azokat az embereket, akik még a rossz napokon is mellettem vannak és azokat, akik tisztában vannak vele, mennyire szoros, versenyképes a mezőny.”

képek: IndyCar