A McLaren beszáll az IndyCarba - Egy kétélű fegyver -

A McLaren bevásárolta magát az IndyCar egyik legígéretesebben növekvő csapatába. A történet azonban egyaránt végződhet sikersztoriként, vagy torkollhat egy újabb, világraszóló bukásba.

Azóta téma a McLaren IndyCarba történő, teljes szezonos belépése, hogy a gárda 2017 áprilisában, a semmiből érkezve váratlanul bejelentette, neveznek az azévi Indianapolis 500-ra. A sajtó – beleértve az amerikai szakportálokat – azóta is előszeretettel hivatkozik úgy erre a történetre, mint a McLaren nagy visszatérése a tengerentúli open-wheel legmagasabban jegyzett kategóriájában.

Ez egyrészt igaz, mivel a wokingiak valóban képviseltették magukat a versenyen, másrészt viszont némiképp megtévesztő, hiszen csak a nevüket, plusz irgalmatlan sok dollárt adtak az Andretti Autosporttal és a Hondával közösen létrehozott nevezéshez.

A Fernando Alonso által akkor vezetett #29 Dallara-Hondát eredetileg Stefan Wilson terelgethette volna a legendás viadalon. Felbukkant azonban Zak Brown, meglobogtatta a csekkfüzetét, az autó pedig máris a spanyolé lett, felmatricázva a McLarenhez hű támogatók logóival.

/Itt azonban mindenképp meg kell jegyezni, hogy Michael Andretti végül tartotta a szavát és a 2018-as 500-on tényleg lehetőséget adott a részvételre a néhai Justin Wilson öccsének, mint azt a McLaren közbelépésekor megígérte neki./

>>> Felkavarta az állóvizet a McLaren vadonatúj IndyCar-programja

A jármű szerelőgárdáját két évvel ezelőtt teljes egészében az AA emberei tették ki, ők adták a mérnököket, Alonsónak pedig még olyan veterán csapattársak is a segítségére voltak, mint Ryan Hunter-Reay, Marco Andretti és Takuma Sato.

Mindennek hála a program sikeresnek bizonyult, Alonso bejutott a kvalifikáció legjobb kilenc autójával rendezett, pole-ról döntő fast 9-ba, magán a futamon 21 körön keresztül az élen haladt és ki tudja, hol zárt volna végül, ha a hajrában nem mondja be az unalmast a Honda-erőforrás.

A 2017-es Indy 500 volt a szappanopera pilot-epizódja

A McLaren néhány héttel később lebegtette be először a teljes szezonos IndyCar-programot, de a hírnek komolyabb folytatása ekkor nem lett.

Egy év múlva viszont újra terítékre került a téma, Zak Brown pedig immár azt is elhintette hogy a szériába való belépést immár teljesen önálló csapatként kívánják megejteni. A hitegetés elkezdődött, méghozzá olyan sikeresen, hogy állítólag még Scott Dixont is megkörnyékezték, aki a McLarennel kapcsolatos fejleményekre várva az utolsó pillanatig húzta is a Chip Ganassi Racinggel való szerződéshosszabbítását.

A 2019-re beígért nagy belépést végül az F1-es csapat prioritására hivatkozva ejtették, ezzel párhuzamosan viszont bejelentették az Indianapolis 500-as projektet.

Ennek végkifejletét mindannyian ismerjük: az amatörizmust full extrásan kimaxolva akkora égést produkáltak, amekkorát régen látott az Indianapolis Motor Speedway 2.5 mérföldes oválja.

A bukás után Brown kategorikusan kijelentette, nagyon kevés esélyt lát a teljes szezonos IndyCar-részvételre, alig két hónappal később viszont újra azzal lett tele a sajtó, hogy a wokingiak nagyon is dolgoznak a programon.

A McLaren-IndyCar, szappanoperára hajazó sztoriját követők ekkor már csak legyintettek, mondván majd elhiszik, ha a 2020-as idény első futamán ott lesznek a rajtrácson.

Brown viszont ekkor már sokkal alázatosabb hangnemet ütött meg. Az 500-as fiaskót magára vállalva elismerte, hogy könnyelműen vágtak neki a kalandnak, aminek eredményeként Fernando Alonso nem is tudta kvalifikálni az autóját.

>>> Első Indy-tesztje előtt a McLarennek még kormánykereke sem volt – És ez még semmi!

A McLaren rajongótábora ekkor azzal próbálta menteni a helyzetet, hogy a csapat teljesen újoncként veselkedett neki a Május Hónapnak. Ez a védőbeszéd azonban eléggé vérszegénynek bizonyult miután olyan, az IndyCarban szintén teljesen kezdőnek számító, ráadásul gyökerest más szakágakból érkező gárdák viszont ott tudtak lenni a 33 fős rajtrácson, mint a DragonSpeed és a Clauson Marshall Racing.

Ezzel kapcsolatban külön érdekesség, hogy a McLaren a hírek szerint már tavaly decemberben – tehát a saját 500-as projektjük bejelenése után cirka két hónappal – sorra járta az IndyCar csapatokat egy esetleges partnerség, sőt, felvásárlási szándékkal. Mindez arra enged következtetni, hogy Brownék talán már ekkor érezhették, hogy az önállósodás egyelőre túl nagy falat számukra, miután azonban egyetlen megbeszélés sem vezetett eredményre nem volt más választásuk, mint egyedül folytatni a munkát.

A 2019-es Indy 500-on kijózanító pofont kapott a McLaren Racing

Egyetlen kvázi partnerként a Carlint tudták maguk mellé állítani, némi technikai és logisztikai segítség reményében. A fennállása második 500-ára készült gárda azonban maga sem állt a helyzet magaslatán, úgyhogy lényegében a „vak vezet világtalant” elve lépett érvénybe.

Végülis, mekkora blama lett volna, ha a nagy csinnadrattával közölt Indy 500-as nevezés – beleértve Fernando Alonsót is – után alig néhány hónappal hirtelen lefújnák az egészet.

A végkifejletet nézve viszont most már azt mondhatjuk, mindenképp szimpatikusabb lett volna, ha bevallják „nem megy egyelőre nekünk, eltoljuk a dolgot újabb egy évvel”. Valószínű, hogy az internet népe rajtuk köszörülte volna a nyelvét egy ideig, de még így is jóval kisebb blama lett volna, mint a teszteken, majd az edzéshéten, végül pedig a kvalifikáción mutatott külön bejáratú Benny Hill Show-juk.

A világraszóló blamából tanulva a McLaren nyilvánosan bejelentette, hogy a felélesztett, teljes munkaidős programot immár egy már meglévő csapat partnereként kívánják tető alá hozni, nem pedig totál önálló alakulatként.

Miután az F1-es múltjuk miatt a Honda hallani sem akart már arról, hogy egy levegőt szívjon a McLarennel, Brownéknál csak Chevrolet motoros gárdák jöhettek szóba.

Ennek ellenére folytak tárgyalások egy újabb, andrettis összeborulásról, a csapat pedig még arra is hajlott, hogy átállnak a Chevy térfelrére. A Honda amerikai részlegének azonban sikerült meggyőzniük őket, hogy maradjanak náluk, aminek köszönhetően megtarthatták soraikban Alexander Rossit is.

A McLaren a legtöbb Chevrolet erőforrást használó gárdát megkereste ugyan, de egyikkel sem jutottak el komolyabb tárgyalási szintre.

A helyzet pikantériája pedig az lett, hogy végül mégis egy jelenleg Honda-motoros csapatnál kötöttek ki az Arrow Schmidt Peterson Motorsports képében.

Sam Schmidt és James Hinchcliffe, miután a kanadai megszerezte a 2016-os Indy 500 pole-ját

A két gárda kapcsolata már az Indy 500 Május Hónapja során is szemmel látható volt.

Az ASPM névadó szponzora, az az Arrow Electronics ekkor már a McLaren 66-os, Alonso által vezetett gépén is megjelent támogatóként. Ezen megállapodás létrejöttében nem más segített Brownéknak, mint maga Schmidt.

Az pedig már csak extra adalék, hogy az ASPM elnöke, Jon Flock korábban a Brown által alapított Just Marketingnél látott el vezető pozíciót, a két szakember közti baráti viszony azóta is él.

A nagy bejelentés sokakat mégis váratlanul ért, az Indy Star információi szerint pedig a Honda emberei finoman szólva sem voltak elragadtatva ettől.

Mindez érthető is. Schmidték 2006 óta, megszakítás nélkül hűek voltak a gyártóhoz, a jó kapcsolat pedig a Honda részéről is megmutatkozott. A japán gyökerű vállalat nem csak motorokkal – 2016-2017 között aero kitekkel is – látta el a csapatot, de emellett rengeteg pénzt öltek annak működésébe is. A gárdához 2015-ben csatlakozott – az IndyCar egyik legnépszerűbb pilótájának számító – James Hinchcliffe ráadásul a Honda kanadai leányvállalatának személyes támogatását élvezte, ezzel együtt pedig a márka észak-amerikai reklámarca és szóvivője is lett, számos hirdetésben népszerűsítve őket az on- és offline platformokon, valamint a televízióban is.

>>>Úgy fest, James Hinchcliffe a Hondának is hátat fordítana a McLaren kedvéért

Az ASPM-Honda frigy tökéletesnek tűnt. Jött azonban Zak Brown és a csapat hirtelenjében még arra is képes lett az érdekében, hogy felrúgja a gyártóval életben lévő megállapodását, amiből ráadásul még egy év hátra is volt.

Az egészben ráadásul az a legbosszantóbb, hogy a McLaren egyáltalán nem olyan formában lett a csapat része, mint azt korábban elhintették. Az eddigi nyilatkozatokból, közleményekből úgy jött le, hogy Brownék egy afféle szatellitgárdaként érkeznének, mint amilyen most a Meyer Shank Racing.

Az MSR önálló alakulatként méreti meg magát a pályán, de ezzel együtt komoly technikai partnerséget is ápolnak Schmidtékkel, aminek révén van némi átjárás a szakemberi gárda tagjai között, alkatrészeket vásárolnak/lízingelnek tőlük, továbbá bizonyos adatokat is megosztanak egymással.

A McLaren mindeddig azt hangoztatta, hogy két autóval szeretnének csatlakozni, aminek hallatán az IndyCar közössége jogosan gondolt arra, hogy ezek extra nevezések lesznek.

A mostani bejelentés azonban nyilvánvalóvá tette, hogy szó sincs erről. A McLaren lényegében bevásárolta magát az ASPM-be, létrehozva ezzel az Arrow McLaren Racing SP-t. Plusz autók azonban nem jönnek, az átformálódó gárda továbbra is csak két gépet fog indítani a teljes szezonban, mint tették azt eddig is a Schmidt-Peterson érában.

James Hinchcliffe az Arrow Schmidt Peterson Motorsports #5 Dallara-Hondájában (2019, Toronto)

A szervezeti felépítésben való változásokról nem sok hír van jelenleg. A tulajdonosi szerepkört az imént említett két úriember birtokolja továbbra is, a McLaren mindössze csak annyit tett hozzá, hogy egy külön csoportot állítanak majd fel a sportigazgató Gil de Ferran vezetésével.

Hogy mi lesz ennek a feladata, az momentán egy fehér folt. Az ASPM-nek jelenleg is megvannak a maga jól bevált szakemberei minden fronton, olyanok, akik tökéletesen ismerik az IndyCar-versenyzést. Plusz autó a full szezonban nem lesz, tehát rendkívül érdekel a dolog, hogy mit tud majd hozzátenni ehhez a gépezethez a McLaren saját embereiből felállított – gyaníthatóan minimálisnál is minimálisabb amerikai ow-tapasztalattal bíró – bagázsa.

Az viszont pozitív előjel, hogy de Ferranék nem maguk fognak garázdálkodni, hanem szorosan együttműködnek majd Jon Flock-kal és az ASPM jelenlegi ügyvezetőjével, Taylor Kiellel. A McLaren embereinek meg lesz a lehetősége arra, hogy folyamatosan tanuljanak, ami a jövőre nézve felbecsülhetetlen értékkel bírhat.

Mindig öröm látni, ha egy új brand – mert a McLaren is az – csatlakozik az IndyCar mezőnyéhez, belefeccölve jó pár millió dollárt, aminek köszönhetően elfelejthetik azt a kifejezést, hogy „anyagi nehézségek” és minden esélyük megnyílik arra, hogy valódi topcsapattá váljanak.

Az egészben viszont eddig a pillanatig csak ez az egy pozitívum létezik számomra.

A McLaren bevállalta a legkönnyebb utat és egyszerűen befizette magát egy jól bejáratott csapathoz, amihez látszólag a pénzükön kívül nem sok egyebet tesznek hozzá. A gondom ezzel csak annyi, hogy nem ezt ígérték. Nem erről szólt az egész kampányfilmbe illő hírverés.

Nem vagyok károgó, még annak ellenére sem, hogy annyiszor megkaptam már, egy IndyCarral foglalkozó oldal írójaként „nem illik kritizálnom” a szériával kapcsolatos eseményeket. Ezt a hozzáállást mindig is bullshitnek tartottam, mert nem hiszek a rózsaszín szemüvegben és nem fogok tapsikolni mindenhez, csak mert azt hiperszuper breaking newsként próbálják lekommunikálni felém.

Ha minden jól alakul – márpedig a körülmények adottak hozzá -, akkor az AMRSP feneketlen anyagi lehetőségei révén nagyon magas szintre tornászatja fel magát a szériában. Egy tökéletes világban pedig 2022-ben, amikor is várhatóan érkezik az IndyCar új autója, ezzel együtt a hibrid-technológia, a McLaren akár már önállósodhat is, tovább bővítve a széria mezőnyét.

/Sőt, még mindig nem kizárt, hogy valami csoda folytán mégis sikerül meggyőzni Alonsót arról, hogy szánja rá magát jövőre a teljes szezonos indulásra. Hiába ágáll ellene ugyanis nyíltan a spanyol, Brown nyilatkozatait hallgatva nagyon úgy fest, mintha a szakember továbbra is látna egy picike esélyt arra, hogy talán meggondolja magát. Márpedig ebben az esetben akár egy extra autó bevetése is reálissá válhat, lévén Brown többször leszögezte már, ha kell, akkor Alonsónak még a csillárról is leakaszt egy járgányt akár a legutolsó pillanatban is. Ez pedig mondani sem kell, mekkor hatással lenne a komplett bajnokságra nemzetközi szinten./

Az elmúlt két évben, az IndyCarban véghezvitt McLaren-tragikomédia alapján viszont jogosan tartok attól, hogy az egész program másként is elsülhet. Nem szeretném azt látni, hogy ez a kaland is kútba esik, mivel annak legnagyobb vesztese már nem Brown brancsa lenne, hanem az utóbbi években rendületlenül növekvő Schmidt Peterson Motorsports.

Ezért fogok nekik jövőre maximálisan szurkolni, mert a komplett széria érdekében muszáj ennek a kapcsolatnak gyümölcsözővé válnia.

További érdekességekért, információkért, naprakész hírekért az amerikai autóversenyzés világából kövesd az USAracing Facebook-oldalát: