Sorozatgyilkos a versenypályán – A Christopher Wilder-sztori (18+)

Sorozatgyilkos a versenypályán – A Christopher Wilder-sztori (18+)

Sztárparádéval rajtolt el az 1984-es daytonai 24 órás verseny. A mezőny tagjainak azonban fogalmuk sem volt arról, hogy egy pszichopata ragadozó is köztük van.

Wilder az 1984-es Daytona 24-en 

1984. február 4-én több, mint kétszáznegyven versenyző részvételével kapta meg a zöld zászlót a világ egyik legikonikusabb hosszú távú versenye, a daytonai 24 órás. A mezőnyben nyolcvankét autó képviseltette magát olyan sztárokkal a volán mögött, mint Hurley Haywood, Bobby Rahal, A.J. Foyt, vagy épp a Dr. Ing. H. C. F. #1 Porsche 962-esével a pole-t megszerzett Mario és Michael Andretti páros.

A fordulatos versenyt végül a Kreepy Krauli Racing #00 March 83G Porsche dél-afrikai triója húzta be Sarel van der Merwe, Graham Duxbury és Tony Martin személyében.

Ekkoriban még senki nem foglalkozott az eredménylista ötvenkettedik pozíciójában zárt, 51-es számú, Christopher Wilder, Dennis DeFranceschi és Buz McCall által vezetett Porsche 911-gyel. Nem sokkal a leintés után azonban már a gép egyik pilótájától volt hangos az amerikai sajtó, csak ennek a hírverésnek köze sem volt a Daytona 24-hez – az FBI körözési listájához viszont annál inkább.

Christopher Wilder ugyanis alig három héttel a versenyt követően egy, az egész országot behálózó gyilkosságsorozatba kezdett, aminek számos fiatal nő vált az áldozatául.

Wilder 1945. március 13-án látta meg a napvilágot Ausztráliában, katonaszülők gyermekeként.

Már a születése sem volt problémamentes. A fellépett oxigénhiány miatt olyan súlyos volt az állapota, hogy egy pap is feladta rá az utolsó kenetet, de az orvosoknak végül mégis sikerült megmenteniük az életét.

Christopher kétéves korában újra farkasszemet nézett a Kaszással, miután kis híján belefulladt a család úszómedencéjébe, majd négyévesen egy görcsroham következtében került ismét halálközeli állapotba.

Wilder már kiskamaszként többször is lebukott, amint ablakokon át idegen nőkölt kukkolt, a hatóságok figyelmét azonban először csak 1963-ban, tizennyolc évesen hívta fel, miután egy strandon Sydney-ben megerőszakolt egy tizenhárom éves kislányt. A rendőrség két másik férfit is őrizetbe vett, akik bevallották, hogy jelen voltak a bűncselekémény elkövetésekor, azt viszont tagadták, hogy ők egy ujjal is hozzáértek volna az áldozathoz.

Wilder a bíróság előtt bűnösnek vallotta magát, ez pedig nagyban közrejátszott abban, hogy megúszta egy év próbaidővel. A férfi később azt állította, hogy elektrosokk terápiára is kötelezték, ennek valóságtartalma azonban a mai napig nem megerősített. Ugyanígy sokan megkérdőjelezik a kétéves korában történt medencés balesetét is, mivel erre szintén nincs más bizonyíték Wilder saját beszámolóján kívül.

Öt év múlva, 1968-ban Wilder megházasodott, a nő azonban nyolc nappal később faképnél hagyta, miután szembesült újdönsült férje aberrált szexuális fantáziáival.

A férfi ekkor döntött úgy, hogy hátat fordít Ausztráliának és az USA-ba költözik.

cw1.jpg

A külső szemlélőnek úgy tűnhetett, hogy Wilder egy rendkívül irigylésre méltó életet él.

A floridai Boynton Beach egyik előkelő lakónegyedében tengette mindennapjait, a kenyérre valót pedig több sikeres – pl. ingatlanközvetítéssel, villanyszereléssel és építőiparral foglalkozó – vállalkozásai révén teremtette elő.

A csillogó felszín mögött azonban Wilder ugyanaz a szexuális ragadozó maradt. A hetvenes évek első felében több eljárás is folyt ellene, börtönbüntetést azonban egyik esetben sem róttak ki rá.

Wilder ekkoriban dolgozta ki a saját módszerét, amivel később rendre sikerült tőrbe csalnia áldozatait. „Vadászatai” során egy David Pearce nevű, profi fotósnak adta ki magát, megnyerő stílusával pedig szinte mindig sikerült elhitetnie a naiv, modellkarrierről ábrándozó lányokkal, hogy az ő segítségével be tudnak törni a divat-, vagy akár a filmiparba is.

A személyes találkozások alkalmával azonban már szó sem volt portófliókról és álomszerződésekről. Wilder a reménykedő fiatal nőket brutálisan megerőszakolta, az étvágya pedig csak még jobban nőtt, miután valamennyi, ellene irányult pert a tettéhez képest rendkívül kis büntetéssel megúszott.

1972-ben egy gimnazista lány jelentette fel, miután Wilder megpróbálta orális szexre kényszeríteni. A bíróságon a férfi nyíltan elmondta, önkielégítés közben gyakran fantáziál fiatal nők megerőszakolásáról. A tárgyalássorozat folyamán Wildert több orvos is kivizsgálta, az eredmények kiértékelését követően pedig pszichoterápiás kezelést javasoltak. Ezen kívül a férfire semmilyen más büntetést nem róttak ki.

Három évvel később, 1975-ben Wilder egy floridai bevásárlóközpontban kiszúrt magának egy diáklányt, akinek – David Pearce álnéven – divatfotózást ajánlott. A lány azonban nemet mondott, amit a férfi nem viselt el, követte áldozatát a közeli parkolóig, ahol elkapta, begyógyszerezte, majd közösülésre kényszerítette.

A fiatal nő a történtek után rögtön a rendőrségre ment, Wildert pedig megint letartóztatták. Az 1972-es forgatókönyv azonban megismétlődött. A férfi a tárgyalás folyamán azt mondta, maga sem tudja, elkövette-e a bűncselekményt, mivel az egész hétvége során furcsa emlékezetkiesések gyötörték.

Wilder végül vádalkut kötött és újfent megúszta próbadiővel, valamint terápiával. Összesen hat alkalommal találkozott egy kifejezetten szexuális bűnözőkre specializálódott pszichiáterrel, amelyek során bevetette híres-hírhedt megnyerő, manipulatív személyiségét. Ennek a viselkedésformának hatékonyságát mi sem bizonyította jobban, mint, hogy a sokat látott pszichiáter végül minden kétséget kizáróan elhitte, hogy a férfi tényleg nem volt tudatában a tettének. cw51.jpg

Wilder 1982-ben hazautazott Ausztráliába, de itt sem bírt sokáig magával.

Néhány héttel az érkezése után máris elrabolt két tinilányt, akiket először arra kényszerített, hogy meztelenül pózoljanak neki, majd megkötözte őket és föléjük állva maszturbált. A lányokat ezután elengedte, akik meg is tették a feljelentést.

Wilder szülei azonban kifizették az óvadékot, ami után még azt is megengedték neki, hogy visszatérjen Floridába. A tárgyalását öt hónappal későbbre tűzték ki, de ezt a dátumot többször elnapolták. Az utolsó, érvényben volt időpontnak 1984. áprilisát jelölték ki, de erre már soha nem került sor.

Wilder ebben az időszakban kezdett el komolyabban érdeklődni az autóversenyzés iránt is.

A vállalkozásai révén rendkívül vagyonosnak számított férfinek nem okozott nehézséget, hogy különböző, amatőröknek kiírt bajnokságokban méresse meg magát. A futamokon jól szerepelt, így 1983-ban már az IMSA-ban is megejtette bemutatkozását. Saját versenynaptárának részét képezte a neves sebringi 12 órás, amelyet egy Porsche 911 volánja mögött teljesített. A viadalt végül a GTU-osztály tizedik helyén zárta Jack Rynerson és Van McDonald oldalán.

Az autót az idény során Wilder nem csak vezette, de Rynerson mellett annak társtulajdonosa is volt. Utóbbi amerikai azonban a szezon végén visszavonult, így Wilder az 1984-es, szezonnyitó Daytona 24-en már saját maga volt kénytelen finanszírozni a nevezéssel járó összes költséget.

Ahogyan fentebb már szóba került, a versenyt DeFranceschi és McCall váltótársaként az 52. helyen zárta, miután műszaki hiba miatt csak 212 kört tudtak teljesíteni.

A szezon második IMSA-futama február 25-én, Miamiban volt esedékes. Ez a GTU-osztály számára csak egy 26 körös sprintfutamot takart, amelyet Wilder a 21. helyről indulva végül a 17.-ként fejezett be.

A versenynek azonban szörnyű jelentősége is volt. Wilder ugyanis ekkor kezdte meg a két hónapon át tartó, az egész országot behálózó gyilkosságsorozatát.

el.png

Elizabeth Kenyon

 

Az ekkor 20 éves Rosario Gonzalez hostessként dolgozott a pályán. A nő egy korábbi szépségversenyről már jól ismerte Wildert, normális embernek tartotta, így rögtön beszédbe is elegyedett vele.

Gonzalez a nap végén, anélkül, hogy felvette volna a fizetési csekkjét, nyomtalanul eltűnt.

Március 4-én egy másik nő eltűnését jelentették a floridai gyógypedagógus, egyben sikeres fotómodell Elizabeth Kenyon személyében, aki korábban Wilder barátnője volt. A 23 éves tanárnőt utoljára a szülei látták, akik a nyomozóknak elmondták, hogy Elizabeth karjain és lábain zúzódásokat láttak. A nő ezt akkor azzal magyarázta, hogy az iskolában verekedés tört ki, amibe ő közbeavatkozott, így szerezve a sérüléseit.

A család azonban nem hitt neki.

A nyomozás során Wildert is kikérdezték a rendőröségen, majd elengedték. Néhány héttel később azonban már a gyanúsítottak listájának élére került a neve.

Elizabeth egy másik exbarátja magánnyomozásba kezdett, ennek részeként pedig rendületlenül járta Floridát a nő fotójával abban reménykedve, hogy hátha talál valakit, aki tud információval szolgálni.

Egy benzinkútnál végül sikerült is találkoznia két emberrel, akik elmondták neki, hogy látták Elizabethet egy férfi társaságában, akinek személyleírása tökéletesen illett Wilderre.

Kenyon autóját nem sokkal később megtalálták a közeli repülőtéren, az adott időszakra vonatkozó utaslistákon azonban egyáltalán nem szerepelt a neve.

A rendőrség ekkor már kifejezetten Wilder irányába nyomozott, figyelembe véve a nővel való korábbi kapcsolatát és a hosszú, szexuális bűncselekményeket magában foglaló múltját.

Az esettel Gonzalez eltűnését is összekapcsolták, lévén azok körülményei között kísértetiesen sok volt a hasonlóság, beleértve, hogy Wilder mindkettejüket jól ismerte.

A férfit újból kihallgatták, ő azonban vehemensen tagadott mindent, a rendőröknek pedig konkrét bizonyíték hiányában nem volt más választásuk, mint elengedni.

A dolgok március 13-án, Wilder 39. születésnapján pörögtek fel. Az egyik napilap ugyanis szalagcímben számolt be a két fiatal nő eltűnéséről, hozzátéve, hogy a hatóságok egy autóversenyzőt gyanúsítanak az ügyben.

Ezt látva Wilder rögtön tudta, hogy szorul a hurok, így összepakolt és elhagyta Miamit. Útközben azonban még volt arra ideje, hogy a Satellite Beachen lévő Merritt Square plázából elraboljon, megerőszakoljon, majd brutálisan meggyilkoljon egy Terry Ferguson nevű, 21 éves nőt. A holttestet öt nappal később, egy kígyóktől hemzsegő kanálisban találták meg.

Wilder következő áldozata a 19 esztendős Linda Grover lett, akit szokásához híven szintén egy bevásárlóközpontból ragadott el. A lányt egy, a Georgia állambeli Bainbridge-ben lévő motelbe vitte, kétszer is megerőszakolta és egy házilag készített elektromos huzallal megkínozta, majd, mintha mi sem történt volna, leült tévét nézni.

Ezt használta ki Linda és a fürdőszobába menekülve magára zárta az ajtót és torkaszakadtából ordítani kezdett, hogy felhívja magára a többi vendég figyelmét.

Wilder bepánikolt a küszöbön álló lebukása miatt, így a nőt otthagyva kirohant a motelből, bepattant az autójába és meg sem állt Texasig.

cwwnte.jpg

Itt találkozott a 24 éves Terry Waldennel, akit igyekezett meggyőzni arról, hogy a modellszakmában van a helye és ő szívesen elkészíti az ehhez szükséges portfólióját.

A nő ekkor elhajtotta, két nappal később viszont nyoma veszett. A holttestet, rajta számos szúrt sebbel és kötelek által okozott nyomokkal három nap múlva találták meg.

Ez volt az a fordulópont, amikor már az FBI is bekapcsolódott az ügybe.

Mindeközben az IMSA közössége még semmit nem tudott a gyilkosságsorozatról.

A Wilder tulajdonában lévő autó az 1984. március 24-én rendezett sebringi 12 óráson is részt vett. Ami pedig még ennél is hátborzongatóbb, hogy a hivatalos nevezési listán is az ő neve volt megjelölve versenyzőként, amit csak az utolsó pillanatban, az első szabadedzés előtt húztak át.

A hírek szerint azonban ekkoriban a csapat tagjainak még fogalmuk sem volt a gyilkosságokról, ők mindössze csak annyit tapasztaltak, hogy Wilder egyszerűen nem jelent meg a pályán.

Az elfoglalt IMSA-mezőny még akkor sem fogott gyanút, amikor a sebringi paddockot elárasztották a rendőrök és a szövetségi ügynökök, hogy mindenkinek kérdéseket tegyenek fel Wilder hollétét illetően. Gyilkosság gyanújáról ebben az időszakban még nem esett szó, pusztán Elizabeth Kenyon és Rosario Gonzalez eltűnése kapcsán zajlott – legalábbis nyilvánosan – a nyomozás.

„Ha mindez igaz, Christopher a legnagyobb Jekyll és Hyde akit valaha láttam” – nyilatkozta pár nappal később Van McDonald, miután már a gyilkosság vádja is terítékre került. „Nem vagyok képes elhinni, hogy ugyanarról a srácról van szó, akit én ismerek. Ő egy igazi úriember!”

Az autóversenyző Victoria Smith ereiben szintén meghűlt a vér a történtek hallatán.

„Ez lehetetlen. Chris ajtaja mindig nyitva állt azok előtt, akiknek segítségre volt szükségük. A legkedvesebb, legtisztelettudóbb ember, akivel valaha találkoztam, mint egy igazi, régivágású gentleman. Tipikusan az a srác, akit szívesen bemutatnál otthon a szüleidnek.”

A versenyen Wilder gárdája remek teljesítményt nyújtva a GTU-osztály negyedik helyén zárt, az embereket viszont már inkább az foglalkoztatta, hogy vajon mi a fene lehet a főnökkel.

r0_0_1280_720_w1200_h678_fmax.jpg

Az FBI eközben azt gyanította, hogy Wilder visszatérhet a versenypályára. A szövetségiek ebből adódóan ellepték az IndyCar Long Beach-i paddockját, lévén a bajnokság egyik betétfutamát az IMSA szolgáltatta. Az FBI Los Angeles-i irodájának vezetője, Richard Bretzing pedig már ekkor bejelentette, hogy ha az ügy addig nem oldódik meg, akkor az április 29-én esedékes, riverside-i versenyen személyesen fog megjelenni.

„A Long Beach Grand Prix és az azt követő Riverside Grand Prix azok az események, amelyek vonzhatják Wildert” – mondta a sajtótájékoztatóján Bretzing. „Az eddigi cikk-cakkos mozgását nézve nagy esélyt látunk arra, hogy vissza fog térni Kaliforniába.”

Ekkor már javában zajlott az FBI addigi törtnetének legnagyobb embervadászata, Wilder azonban nem állt le. Március 25-én – két nappal Walden elrablása után – jelentették be a 21 éves Suzanne Logan eltűnését Oklahoma Cityben, majd pár nap múlva a 18 esztendős Sheryl Bonaventuráét Coloradóban. A közös pont az volt, hogy mindkét nőt plázákból ragadták el, ami Wilder kézjegyének számított.

A sorozatgyilkosság ekkor kapott országos figyelmet, miután a hatóságok újságokban, plakátokon és a televízióban is igyekeztek folyamatosan figyelmeztetni a lakosságot a veszélyre.

Április elsején tovább bővült az eltűnt nők listája a Las Vegas-i Michelle Korfman személyében, két nappal később pedig Wilder felkerült az FBI tíz legkeresettebb bűnözőjének listájára.

Az FBI viselkedéskutató egységének akkori vezetője, John Douglas által készített profilt nyilvánosságra hozták, a média pedig Wildert már csak a „A szépségkirálynő-gyilkosként” emlegette, mivel az áldozatai egytől egyik rendkívül vonzó, modell, hostess, vagy szépségversenyeket megjárt nők voltak.

Ezzel egy időben Wilder tovább folytatta ámokfutását. Kaliforniában elrabolta és bántalmazt a 16 éves Tina Marie Risicót. A lányt azonban nem ölte meg, mivel úgy látta, hogy a kiforratlan személyisége révén segítségre lehet újabb áldozatok begyűjtésében. Risico ráadásul emlékeztette Wildert kedvenc filmjének, a Flashdance-nek egyik karakterére, a minél nagyobb hasonlóság érdekében pedig még a lány haját is rövidre vágta.

Indiana államban a férfi arra kényszerítette Tinát, hogy elcsalja a szintén 16 éves Dawnette Wiltet, akit aztán brutálisan megkínzott és megerőszakolt. A lányokat azzal fenyegette, hogyha szökni próbálnak, vagy valamiképpen felhívni magukra a figyelmet, akkor megöli őket.

Egy napon aztán meglátta a hírekben Tina fotóját, amin annyira felbőszült, hogy Dawnette-tel együtt kivitte egy, a New York állambeli Penn Yanban lévő erdőbe. Dühét Dawnette-en próbálta levezetni és először fojtogatni kezdte, majd késsel támadt rá. A lánynak súlyos sebei ellenére sikerült megszöknie, kirohant az út mellé, ahol rátaláltak és kórházba szállították.

Risicót viszont ezúttal sem bántotta, inkább felszólította arra, hogy találjon egy újabb nőt neki. Az áldozat a 33 éves Beth Dodge lett, akit aztán megvert, majd a közeli temetőben, egy üres, kiásott sír mellett egyszerűen fejbe lőtt.

13423990_264210557273810_8028471042846018087_n.jpg

Wilder egy szépségversenyen

  

Wilder tudta, hogy már nem sokáig menekülhet. A bostoni Logan Repülőtérnél szabadon engedte Tinát, mondván nem szeretné, ha mellette lenne, amikor a rendőrök agyonlövik.

A lány felszállt egy Los Angelesbe tartó jártara, a landolást követően pedig azonnal a helyi rendőrésgre ment.

Április 13-án Wilder már a massachusetts-i Beverlyben volt, ahol az út mentén meglátott egy lerobbant autót mellette egy fiatal nővel. A 19 éves – hivatalosan meg nem nevezett – lányt berángatta maga mellé és fegyvert fogott rá. Az áldozat azonban nem hagyta magát, dulakodni kezdtek, aminek során Wildernek lassítania kellett. Ezt kihasználva a nő megszökött, a férfi pedig pánikba esett és elhajtott.

A gyilkosságsorozat még aznap, a New Hampshire-i Colebrookban ért véget.

Az útja során Wilder – akit akkor már az FBI legkeresettebb bűnözőjeként tartottak számon – a beszámolók szerint felkeltette a figyelmét néhány civilnek, akik azonnal értesítették a hatóságokat arról, hogy a férfi a körzetben lehet.

Alig tizenkét mérföldre a kanadai határtól két járőr, Leo Jellison és Wayne Fortier egy benzinkúton ki is szúrta a néhai Beth Dodge autóját vezető Wildert. 

A rendőröket látva az autója mellett álló Wilder hátat fordított és benyúlt az kesztyűtartóba a fegyveréért. Ezt látva az egyenruhások sem tétlenkedtek és Jellison villámgyorsan ráugrott a férfira.

Wilder ebben a pillanatban maga felé fordította a pisztolyát és kétszer is elsütötte. Az egyik golyó a mellkasában állt meg, a másik viszont átment a testén és Jellisonba fúródott.

Wilder a helyszínen meghalt.

Jellison súlyosan megsérült ugyan, de később teljesen felépült és folytatta a rendőri hivatást.

r0_0_1385_1681_w1200_h678_fmax.jpg

Marianne Schmidt és Christine Sharrock egy nappal a meggyilkolásuk előtt

  

Wilder nevéhez nyolc gyilkosság köthető teljes bizonyossággal, ebből hat nő holttestét találták meg. A férfihoz személyes kötődésű Elizabeth Kenyon és Rosario Gonzalez maradványai máig nem kerültek elő.

Wildert még további, legalább másfél tucat nő halálával is összefüggésbe hozták, de ezekre nincs minden kétséget kizáró bizonyíték.

Az egyik potenciális, hozzá köthető ügy még az 1965-ös „Wanda Beach-i gyilkosságokként” híresült el, amelyben két 15 éves lányt, Marianne Schmidtet és Christine Sharrockot öltek meg brutális kegyetlenséggel.

Az esetet Ausztrália legnagyobb bűnügyi rejtélyeként tartják számon, Wilder volt felesége azonban már 1968-ban teljes meggyőződéssel állította a nyomozóknak, hogy az elkövető csakis az exférje lehet. Elegendő bizonyítékot viszont nem sikerült találni, így Wildert soha nem gyanúsították meg ebben az ügyben.

A “Szépségkirálynő-gyilkost” 1986. júniusában temették el Floridában.

Bírósági döntésre a több, mint hétmillió dolláros vagyonát az adótartozások levonása után az áldozatok családjai között osztották szét.

képek/források: Racing Sports Cars, Daily Telegraph Australia, Wicked, Yahoo Australia, Michael Newton – The Encyclopedia of Serial Killers

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy