Deborah Renshaw, a közellenség

El tudod képzelni, hogy egy versenyző annyira gyűlölt legyen, hogy az ellenfelei végül egy gondosan megtervezett, alattomos összeesküvéssel kíséreljék meg végleg eltakarítani az útból?

Deborah Renshaw már gyerekként is lelkesen rótta a köröket a Tennessee és Kentucky állambeli dirt pályákon. Érdeklődési köre ekkoriban még nem kizárólag a négykerekűekre korlátozódott, lévén rendszeresen megmérette magát gyorsasági motoros, krosszmotoros, sőt, még jet-ski futamokon is.

Deborah végül 1996-ban, huszonegy évesen döntött úgy, hogy karrierjét onnantól fogva kizárólag a stock-caroknak szenteli és gyors egymásutánban több versenyzőiskolába is beiratkozott képességeinek csiszolása érdekében.

Pályafutását 1999-ben emelte profi szintre, amikor is leszerződött a népszerű Late Model Stock Car Divisionbe.

Az időközben a Northwood Egyetemen üzleti és marketing diplomát szerzett Renshaw a belé vetett bizalmat több top 3-as helyezéssel hálálta meg. A szezon végén az összetettet az ötödikként zárta, az újoncok versenyében pedig a második lett.

Az igazán nagy figyelmet azonban csak 2001-ben sikerült magára irányítania, amikor is bemutatkozhatott a NASCAR felügyelete alá tartozó Dodge Weekly Racing Seriesben.

Az idény során Renshaw huszonhét futamon vett részt, ebből háromszor végzett a legjobb öt között, a Riverview Speedwayen pedig pályacsúccsal szerezte meg a pole-t.

Még ugyanebben az évben tesztlehetőséget kapott az ARCA RE/MAX sorozatban, majd a NASCAR nemzeti harmadosztályát képező a Truck Seriesben is pályára vihette az Ultra Motorsports egyik versenygépét pár kör erejéig.

2002 elején Deborah meghívást kapott a Dodge kifejezetten női pilóták számára kiírt progamjába. A többfordulós, képességfelmérő válogató összes akadályát sikerrel vette, amit látva a gyártó garantálta számára, hogy minden támogatást megadnak neki a stock-car szakágban való előmeneteléhez.

Renshaw azonban nem sokáig örülhetett, hiszen alig néhány héttel az előszerződés aláírása után a Dodge váratlanul bejelentette, hogy költségvetési okok miatt a teljes programot megszüntetik.

ns.png

A versenyzőnő tavasszal megkezdte második szezonját a Weekly Racing Seriesben, ahol sorozatban hozta a top 5-ös és top 3-as eredményeket.

Teljesítményének köszönhetően hamarosan át is vette a vezetést összetettben, aminek köszönhetően ő lett a legelső nő, aki egy NASCAR alá tartozó szériában a bajnokság élére tudott ugrani.

Az eredményei elég meggyőzőnek bizonyultak ahhoz, hogy az ARCA-ban szereplő Bob Schacht Motorsports egy hat futamra szóló szerződést kínáljon neki.

Deborah menetelését azonban a versenyzőtársak finoman szólva sem nézték jó szemmel. Ő maga ezzel tökéletesen tisztában volt, sőt, még valahol hízelgett is az egójának, hogy eredményeivel mennyire rálépett férfikollégái tyúkszemére.

Mint azonban kiderült, ellenfelei nem elégedtek meg a verbális támadásokkal. Azt követően ugyanis, hogy Deborah a bajnoki pontverseny élére állt, számos pilóta azonnal követelni kezdte, hogy az utolsó csavarig vizsgálják át az autóját.

„Hallottam ezt-azt, de nem akartam vele foglalkozni” – nyilatkozta Renshaw. „Nem szerettem volna, hogy az emberek tudják, néhány srác a mezőnyben komolyan azt gondolja; ‘Olyan nincs, hogy egy csaj tudjon versenyautót vezetni, a kocsija biztosan illegális’”.

Az események májusban kezdtek igazán felpörögni.

Az egyik nashville-i futam során Renshaw és Mark Day egy csata hevében ütközött. Az incidensért utóbbi Deborah-t hibáztatta, mondván a hölgyet olyannyira megrészegítette a siker, hogy már képtelen a versenyzésre összpontosítani.

Válaszként Renshaw közölte, hogy Daynek inkább az előtte lévő autókkal kellett volna foglalkoznia, nem pedig azzal, hogy folyamatosan őt blokkolja, nyíltan arra játszva, hogy hibára kényszerítse.

dk.png

Deborah a Regis & Kelly Show felvétele előtt a két házigazdával (cirka 2001) 

   

Deborah igyekezett nem foglalkozni az őt ért támadásokkal és teljes mértékben a karrierjére fókuszált.

Július 12-én, a Kentucky Speedwayen egy újabb komoly lépést téve megejthette ARCA-debütálását, méghozzá nem is rosszul, hiszen a nyolcadik helyen látta meg a kockás zászlót.

A futam után az első útja a Fairgrounds Speedwayre vezetett, hogy részt vegyen a Weekly Series kvalifikációján, amelyen végül a második rajtpozíciót szerezte meg.

Arra viszont, ami ezt követően történt, még legvadabb álmaiban sem gondolt volna.

A futamot Deborah, egyetlen nőként a mezőnyben a hatodikként fejezte be, a leintés után azonban a versenyirányítás vizsgálat alá vonta az autóját, mint kiderült, ellenfelei óvása miatt.

A technikai ellenőrzésen az ESPN értesülései szerint kiderült, hogy a hengerűrtartalom néhány köbcentivel eltért a szabályokban foglaltaktól. Ez a differencia annyira csekélynek bizonyult, hogy hasonló esetekben addig maximum csak jelképes pénzbüntetést róttak ki.

Renshaw-t viszont meglepetésére rögtön diszkvalifikálták, aminek köszönhetően búcsút mondhatott a bajnoki címről szőtt álmainak.

Hamarosan pedig egyre furcsább részletek kezdtek napvilágot látni az ominózus óvással kapcsolatban.

dpa.jpg

Mark Day vs. Deborah Renshaw

  

Mint kiderült, még a kvalifikáció utáni éjjelen Mark Day összehívta a mezőnyt annak érdekében, hogy közösen találjanak megoldást a „Renshaw-problémára”.

Az autótulajdonosként is jegyzett Day megkérte Deborah csapattársát, Chevy White-ot, hogy gyűjtse össze a majdani óváshoz szükséges pénzt. A férfi nemet mondott erre, a többi pilóta azonban gondolkodás nélkül a tárcájához nyúlt, aminek révén mintegy 3600 dollár került a kalapba.

Az összeesküvők biztosra mentek.

A Weekly Series szabályai szerint egy pilóta csak abban az esetben jelenthette fel az ellenfelét, ha az adott versenyző előtte végzett.

Ezt szem előtt tartva Day fel is szólította az ő egyik autóját vezető Scottie Smitherst, hogy már a futam elején álljon ki a versenyből.

Így próbálta meg bebiztosítani, hogy Renshaw semmiképp ne zárjon az utolsó helyen, mert abban az esetben értelemszerűen egyetlen pilótának sem lett volna lehetősége az óvás benyújtására.

Smithers örömmel rábólintott és alig hat körrel a rajt után le is parkolt a pálya szélén.

Azt, hogy egy előre megtervezett akcióról volt szó még inkább bizonyította, hogy az óvást alig néhány perccel a futam leintését követően máris aprólékosan fogalmazva, géppel írva, megformázva és kinyomtatva adták le. 

Hasonló szituációkban az volt a bevett szokás, hogy a pilóták/csapatvezetők egyszerűen kézzel firkantották le a problémáikat egy papírlapra.

Ennél többre nem volt idő, mivel mindenki azt akarta, hogy a vélt sérelmeiket a lehető leghamarabb vizsgálják ki, lehetőleg még azt megelőzően, hogy a kifogásolt autót a gárdája visszavinné a saját garázsába .

Ez azért volt kiemelten fontos, mert a futam utáni technikai ellenőrzés nem vonatkozott a mezőny valamennyi autójára, inkább véletlenszerű volt, mint egy doppingteszt. Ha a feljelentett gép nem került be ebbe a kalapba, akkor fennált a veszélye, hogy mire a késedelem miatt az óvást jóváhagyják, a szerelők már el is tüntetik a szabálytalanságra utaló nyomokat.

Az egyetlen magyarázat tehát a Deborah elleni óvás tartalmi és formai tökéletességére az volt, hogy az ominózus dokumentumot már jóval a verseny előtt elkészítették.

„Szerintem a srácok azért voltak ennyire dühösek, mert látták Renshaw növekvő népszerűségét és ez nagyon nem tetszett nekik” – nyilatkozta az eset kapcsán a NASCAR-legenda Sterling Marlin.

A kialakult botrányt látva a NASCAR alelnöke, Jim Hunter is megszólalt.

„Az elnökünk, Mike Helton beszélt Deborah-val, mi pedig egyenként meghallgattuk a versenybírákat is. Mindent megtettünk annak érdekében, hogy biztosak legyünk benne, ez a dolog itt és most véget ér. Azt szeretnénk, ha Deborah-t is ugyanúgy kezelnék, mint bármelyik másik pilótát. Nagy jövője van a sportban, jó képességű versenyző.”

Day azonban már korántsem gondolta így.

„Renshaw csalt, ennyi és nem több. Szomorú, de engem is elkaptak már és visszatértem, nem hisztiztem nő módjára.”

7777.png

 Deborah és Bob Schacht 

  

Larry Wood ‘Along For The Ride’ című könyvében így írt az esetről:

„Day már korán elismerte, egyáltalán nincs meggyőződve arról, hogy a nőknek helyük van a pályán. Renshaw-val viszont állítása szerint nem a neme volt a legnagyobb gondja, hanem az, hogy egyszerűen egy rossz versenyzőnek tartotta.”

Hamarosan az is napvilágot látott, hogy a Fairgrounds Speedway promóterét, Dennis Glaut a NASCAR arra utasította, ne fogadja el az óvást. Deborah édesapja, egyben autójának tulajdonosa, Dan Renshaw azonban biztos volt benne, hogy a gépen semmi égbekiáltó szabálytanság nincs, ezért maga engedélyezte a tisztviselőknek, hogy átvizsgálják azt.

„Simán el tudom viselni, ha két, vagy három versenyző támad engem, az viszont már túlmegy minden határon, ha egy minimum 12-13 fős keménymaggal bíró banda esküdik össze ellenem, akik nem restek egy zsák pénzt összedobni és még arra is képesek, hogy valakit leparkoltassanak, csak, hogy biztosan fel tudjanak engem nyomni” – kommentálta az esetet Deborah. „Sokkolóan hatott rám az egész. Ami történt, az váratlan és etikátlan. Véleményem szerint ez egy szomorú nap a motorsportban.”

Később olyan pletykák is felmerültek, miszerint Renshaw-t azért diszkvalifikálták egy relatíve kicsi szabálysértés miatt, mert valaki(k) komoly kenőpénzt fizettek az illetékes tisztviselőknek a súlyos büntetés kiszabásáért cserébe.

Ezeket a híreszteléseket azonban a NASCAR cáfolta.

A botrányt követően átfogó szabálymódosítások léptek életbe, megszigorítva, hogy ki, mikor és milyen feltételek mellett nyújthat be óvást.

A történtek hatalmas felzúdulást keltettek a NASCAR rajongótáborában, beleértve olyan petíciók elterjedését melyek arra szólították fel a női rajongókat – akik már akkor is a szurkolótábor mintegy 45%-át tették ki – hogy bojkottálják a versenyeket.

Renshaw a szezon hátralévő részében már inkább az ARCA-ra próbált koncentrálni.

A Pocono Racewayen és a Talladega Superspeedwayen egyaránta a tizenegyedik, a Chicago Speedwayen a kilencedik, a Nashville Superspeedwayen pedig a hetedikként látta meg a kockás zászlót.

A Bob Schacht Motorsports-cal kötött hatfutamos kontraktusának utolsó fordulójára készülve azonban Deborah ismét a címlapokra került. Ezúttal raádásul egy tragédia kapcsán.

A 2002. október 11-ére, a Lowe’s Motor Speedwayre (ma Charlotte Motor Speedway) kiírt EasyCare Vehicle Services Contracts 100 egyik szabadedzésén a 2-es számú Chevrolet Monte Carlót vezető Eric Martin megpördült a pálya 4-es kanyarjában.

Az incidenst a 33 éves pilóta még sértetlenül megúszta volna, érkezett azonban a gyors körén lévő Deborah és hatalmas erővel belecsapódott a pálya külső falánál veszteglő autó vezetői oldalába.

A baleset következtében Martin azonnal meghalt, Renshaw-t pedig agyrázkódással és más, kisebb sérülésekkel szállították kórházba.

A tragédia után több versenyző – különösen a Weekly Seriesből – nem mulasztotta el rögtön Deborah-t megtenni az egyetlen felelőssé, egyúttal örökös eltiltását követelve.

Az ARCA teljes vizsgálatot rendelt el, aminek lezártával azonban Renshaw-t vétlennek minősítették.

A szervezet hivatalos állásfoglalása szerint viszont Martin halála elkerülhető lett volna, ha a Bob Schacht Motorsports spottere megfelelő helyen tartózkodik.

Az ezt a posztot betöltő csapattag egyik fontos feladata, hogy pontos tájékoztatást nyújtson a pálya olyan pontjain bekövetkező incidensekről, amelyeket a volán mögött ülő versenyző csak későn lenne képes magától észlelni.

A kanyarból nagy sebességgel kijövő Deborah nem láthatta Martin megcsúszását, a többi pilótával ellentétben pedig mint kiderült, a spotterére sem számíthatott.

A szóban forgó csapattag ugyanis a Speedway 3-as és 4-es kanyarja között foglalt helyet, ahonnan egyáltalán nem volt rálátása a pálya érintett szakaszára, így érthető módon a versenyzőjét sem tudta figyelmeztetni a veszélyre.

Hasonló tragédiák elkerülése végett innentől fogva nem csak az ARCA, de a NASCAR is minden egyes pályán külön meghatározta, hogy hol kell a spottereknek tartózkodniuk. Emellett kötelezővé tették ezen szakemberek alkalmazását az edzéseken és a kvalifikációkon is.

Martin balesetét megelőzően a spotterek szolgálata csak a versenyeken számított elengedhetetlennek.

deb.png

Deborah Renshaw – #29 Ford /Craftsman Truck Series – 2004/ 

 

Ekkor még úgy tűnt, Renshaw karrierje továbbra is töretlenül ívelhet felfelé.

Az akkor 29 éves pilóta 2004-ben lehetőséget kapott arra, hogy a Bob Keselowski tulajdonában lévő K-Automotive Motorsports színeiben bemutatkozhasson a Truck Seriesben.

A következő évben viszont már a Bob Hamilton tulajdonában lévő BHR2 Dodge-át terelgethette, méghozzá a teljes szezonban. Az idény folyamán kétszer zárt a top 10-ben, legjobb eredményét pedig a Nashville Superspeedwayen produkálta, ahol a nyolcadikként intették le.

A rendkívül kis költségvetésű BHR2-t azonban a szezon végén nagy csapás érte, miután addigi főszponzoruk, az EasyCare hátat fordított nekik. A cég döntése végül Renshaw NASCAR-pályafutásának végére is pontot tett.

Deborah később még számos kisebb, regionális versenyen indult, három év hiátus után, 2007-ben pedig Bob Schacht jóvoltából egyetlen futam erejéig az ARCA-ba is visszatérhetett.

A Nashville Superspeedwayen rendezett Toyota ARCA 150 névre keresztelt viadalt végül a huszonhatodik helyen zárta.

Anyagi okok miatt azonban a karrierje ezen a ponton végképp megfeneklett.

A NASCAR történetének legelső, női bajnoki éllovasa immár sikeres üzletasszonyként jelenleg is szülővárosában, a Kentucky állambeli Bowman Grayben él férjével, Shawn Parkerrel – aki a BHR2-nél az autóját felkészítő csapat főnöke volt –, valamint fiával, Jagger Alexanderrel és lányával, Julianne Alexisszel.

 

 

 

képek: ARCA Racing, NASCAR

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy