Első Indy-tesztje előtt a McLarennek még kormánykereke sem volt – És ez még semmi

Komikus hibák sorozataként jellemezte Zak Brown a McLaren Racing indianapolisi programját, amely végül a patinás csapat elbukását eredményezte. 

A wokingiak első embere az Associated Pressnek adott exkluzív interjújában maximális önkritikát gyakorolva ismerte el, hogy teljes egészében a csapat a felelős az Indy 500-on produkált, filmparódiába illő bakisorozatért.

„Nem gondolom, hogy túlzott arroganciával fogunk volna bele ebbe az egészbe, inkább felkészületlenek voltunk” – mondta Brown. „Nem érdemeltük meg, hogy ott legyünk a versenyen és ez a saját hibánk. Nem arról volt szó, hogy megjelentünk a pályán és a tőlünk telhető legjobbat nyújtottuk…Egyszerűen saját magunkat vertük meg.”

A csapat már a Texas Motor Speedwayen rendezett privát teszten is a tervezettnél később kezdhette csak meg a körözést.

Eredeti tervei szerint a McLaren saját készítésű kormánykerékkel vágott volna neki a körözésnek a TMS-en. Az eszköz azonban nem készült el időben, így Brown kénytelen volt a saját kezébe venni a dolgokat és alig egy héttel a teszt előtt nyélbe ütni egy szerződést a Cosworth-szel, máskülönben Alonsónak nem lett volna mivel irányítania az autót.

A sztori itt még nem ért véget. Amikor ugyanis a Cosworth kormánya megérkezett a McLarenhez, döbbenten realizálták, hogy hiányoznak a váltófülek. A csapat kérdőre vonta a gyártót, akik erre azt válaszolták, hogy azért nincsenek ott az elemek, mert a csapat meg sem rendelte őket.

„Egészen délig nem tudtunk pályára hajtani és a saját kormányunk sem készült el időre. Ez az egész a felkészülés és a projekt menedzsment hiányosságait tükrözi. Itt kezdtek összeomlani a dolgok, a projekt irányításában. Nem Zak Brownnak kellett volna kormányért kuncsorognia.”

A tesztet követően egy újabb, viccbe illő fordulattal szembesültek, ami aztán az Indy 500 hivatalos edzéshetére is rányomta a bélyegét.

A csapat a Május Hónapnak egy, Wokingban összerakott autóval vágott neki. A tartalékgépet viszont technikai partnerüktől, a Carlintól vásárolták meg, amit aztán a McLaren emberei ott helyben, az USA-ban állítottak össze. Alonso Texasban még ez utóbbit vitte pályára, mivel az első számú autót csak az április 24-ei, indianapolisi kollektív tesztre szállították át a tengerentúlra.

A TMS-en lebonyolított nap előtt aztán azzal a problémával szembesültek, hogy a végső festés során a pótgép narancssárga lett ugyan, de nem az a tökéletes papaya-árnyalat, amit elvártak.

Az autót ezért a teszt után ismét „át kellett öltöztetni”, ez azonban még a hivatalos edzéshétre sem lett teljesen kész, amikor is hirtelenjében szükség lett rá köszönhetően annak, hogy Alonso összetörte az első számú Dallara-Chevyt.

A tartalék a McLaren panasztétele után még több, mint egy hónapon át pihent az IMS-től 30 percnyire lévő fényező műhelyben, ami végül ahhoz is hozzájárult, hogy a kritikus időszakban a csapat közel két teljes tesztnapot vesztegetett el.

A wokingiak a korábbi hírek szerint több csapatot is megkerestek egy potenciális partnerkapcsolat, sőt, egyenesen felvásárlási szándék ürügyén. Ezen tárgyalások azonban sorban dugába dőltek, végül pedig a McLaren az idén még csak a második Indy 500-ára készülő, tehát relatíve továbbra is (fél)újoncnak tekinthető Carlinnal tudott megállapodni.

A Trevor Carlin vezette gárda ekkor még két autóval operált, az csak hetek múltan vált biztossá, hogy az 500-ra egy harmadik gépet is neveznek majd.

Mint mostanra kiderült, a Carlin finoman szólva is túlvállalta magát, ami végül ahhoz vezetett, hogy a triójából két Dallara-Chevy – a Max Chilton által vezett 59-es és a Patricio O’Wardhoz fűződő 31-es – lett a másik két autó Alonsóé mellett, amelyek nem élték túl a kvalifikációt.

„Kristálytiszta lett, hogy nem képesek egyszerre három autót indítani és még bennünket is kiszolgálni” – kommentálta Brown utalva arra, hogy a Carlin sokkal kevesebb erőforrással bírt a szükségesnél.

A marketingzseniként számon tartott Brown mindent megtett annak érdekében, hogy a lehető legtöbb támogatót vonzza a fedélzetre. Ezt a feladatot tökéletesen teljesítette is, hiszen valamennyi szponzorhelyet sikerült értékesítenie.

Az Indy-projekt más területeiből azonban eleinte nem nagyon vette ki a részét, ehelyett inkább az F1-es programra koncentrált. Utólag ezt már nagyon bánja, ahogyan azt is, hogy túl későn adott teret a McLaren sportigazgatójának, a kétszeres CART-bajnok, egyben a 2003-as Indy 500-at megnyerő Gil de Ferrannak.

„Közelebb kellett volna lennem Indyhez, de a Forma-1-et nem veszélyeztethettem. Akkor buktuk el az Indianapolis 500-at, amikor az első tesztünkön, reggel 9:01-kor még nem voltunk a pályán. Nem kongattuk meg a vészharangot, mivel azt hittük, hogy még feljavulhatunk. Dühös vagyok magamra, mivel már a texasi teszt előtt sem voltam elégedett azzal, ahogy haladunk, követnem kellett volna a megérzéseimet és jobban bevonni magam a projektbe.”

Az Indy 500 előtti kollektív teszten Alonso alatt már a pitből kifelé menet megállt a Wokinban összerakott, 66-os Dallara-Chevy. A probléma oka az elektronikára volt visszavezethető, az érte felelős egyik csapattagot pedig rögtön le is vették a projektről.

Az első edzésen azonban újra gondok akadtak az elektronikával, a következő nap pedig Alonso vágta falnak az autót, ami miatt égető szükség lett a tartalékgépre.

A McLarennek másfél napba telt felkészíteni az ominózus járművet, a lassúságban pedig az is szerepet játszott, hogy a baleset idején a pótautó még mindig az IMS-től fél órányira lévő fényező műhelyben rostokolt.

Összehasonlításként az Arrow Schmidt Peterson Motorsportsnak másfél óra kellett ahhoz, hogy a szombati kvalifikáción az első számú autóját darabokra tört James Hinchcliffe-nek biztosítsák a pótgépet – igaz, nekik az már eleve a pálya területén várakozott.

Az ASPM professzionális munkája viszont csak még inkább nevetségessé tette a McLarent ország-világ előtt.

Az első, teljes edzésnapjukat végül csak a pénteki Fast Fridayen tudhatták le, a sebesség azonban még mindig hagyott kívánnivalót maga után.

A kvalifikáción továbbra is lassúak voltak, emellett pedig szombaton még egy lassú defekt is nehezítette Alonso dolgát az első kísérletekor.

Brown ezzel kapcsolatban töredelmesen bevallotta, hogy a problémát nem észlelték időben, mivel – dobpergés – a McLaren nem a megfelelő nyomásszenzort vásárolta meg.

Alonso esélye a mezőnybe jutáshoz a vasárnapi Last Row Shootout volt, amelyen a leglassabb hat autó küzdött meg a rajtrács utolsó sorának három helyéért.

Az ezt megelőző este azzal telt Brown számára, hogy pánikszerűen járta a paddockot és a csekkfüzetét lobogtatva könyörgött a többi csapatnak segítségért.

Ezt végül az Andretti Autosporttól meg is kapták, a kritikus szétlövést megelőző edzésen azonban a 66-os Dallara-Chevy még az addigiaknál is gyatrább teljesítményt nyújtott Alonso alatt.

Hogy miért?

Hát mert a kapott adatokban szereplő, angolszász mértékegységeket tévesen konvertálták át az általuk használt metrikusra.

A Benny Hill Show főcímdalát kívánó indianapolisi kaland közepette Alonso próbálta kihozni a helyzetből a legtöbbet (ha ironizálni akarnék akkor mondhatnám, hogy a legutóbbi négy F1-es szezoja során már hozzászokhatott kilátástalansághoz).

Az elszántsága viszont nem lett elég és a Last Row Shootoutot csak a negyedik, már kieső helyen zárta.

A fiaskó után a McLaren azt is felfedezte, hogy rossz beállításokat alkalmaztak a sebességváltónál.

„Az autó 229 mph-t is tudott, de így csak 227.5-re futotta, szóval már megint saját magunkat győztük le, holott meg lehetett volna. Mindent egy lapra tettünk fel, tapintani lehetett a feszültséget. Valamiféle heroizmus is volt ebben a programban. Nem akarom, hogy a világ azt gondolja, a McLaren egy rakás idiótából áll. Van ugyan néhány ilyen nálunk, de emellett igazi sztárokkal is rendelkezünk.”

A csapat a kvalifikációt követően kilátásba helyezte, hogy ha már ők elbuktak, akkor legalább Alonsónak megadják az esélyt a versenyen való indulásra azzal, hogy bevásárolják őt egy, már a mezőnyben lévő autóba.

Ezt a lehetőséget azonban a spanyol elutasította, mondván kiérdemelni szeretné a lehetőséget, nem pedig megvenni, ezzel ráadásul egy olyan versenyzőt kiemelni a mezőnyből, aki saját jogán küzdött meg a részvételi jogért.

 

 

 

képek: IndyCar