Kaotikus versenyen hallgattatta el kritikusait Simon Pagenaud -

A francia versenyző egy hihetetlen hajrát produkálva bizonyította, hogy még mindig képes a győzelemre.

Eshet az eső, fújhat a szél, vagy épp tűzhet a Nap, egy dolog biztos: az IndyCar Grand Prix leintésekor a Team Penske flottája mosolyog a legszélesebben.

Az Indianapolis Motor Speedway road vonalvezetésére kiírt verseny először 2014-ben kapta meg a zöld jelzést, azóta pedig az első felvonást leszámítva minden évben Roger Penske-ék egyik autója látta meg elsőként a kockás zászlót.

A sorminta idén tovább folytatódott köszönhetően Simon Pagenaud-nak, aki az utolsó körökben mindent egy lapra feltéve menetelt előre az eső áztatta pályán. A 34 éves versenyző ellentmondást nem tűrően hámozta át magát a dobogóért küzdő Matheus Leist-en (AJ Foyt Racing), majd a szintén eddigi IndyCar-karrierje legjobb futamát teljesítő Jack Harvey-t (Meyer Shank Racing) is.

Az igazán nagy falat azonban csak ezután jött az ötszörös bajnok Scott Dixon személyében.

Pagenaud azonban nem illetődött meg az új-zélandi láttán és dacára annak, hogy már az extra lóerőket biztosító push-to-passből is csak alig egy-két másodperce maradt – miközben szupersztár ellenfelének még bőségesen állt rendelkezésre –, szinte méterről méterre csökkentette hátrányát.

Két körrel a leintés előtt aztán az autója egyensúlyával, ennek köszönhetően pedig az első abroncsok nagy mértékű kopásával küzdő Dixon már nem tudta tovább tartani Pagenaud-t, aki innentől fogva nem is engedte ki a kezei közül a vezető pozíciót.

WHAT A MOVE by @SimonPagenaud to take the lead at @IMS with less than 2 laps to go!@Team_Penske @INDYCAR @IMS #INDYCARGP pic.twitter.com/YovqgJBUri

— IndyCar on NBC (@IndyCaronNBC) May 11, 2019

A francia pilóta számára ez a győzelem minden túlzás nélkül annyira kellett, mint egy falat kenyér.

A 2016-os IndyCar bajnok ezt megelőzően utoljára a 2017-es, sonomai futamon tudott nyerni, azóta viszont legjobb eredményeként csak két második helyet volt képes felmutatni. A teljesítményét látva rengetegen megkérdőjelezték létjogosultságát a Team Penske kötelékében, a pletykák szerint ráadásul nem csak a média képviselői és a rajongók elégedetlenkedtek, de már Roger Penske türelme is kezdett elfogyni.

A fentiek tükrében tehát Pagenaud mondhatni szó szerint az állásáért hajtott, a hatalmas nyomás, valamint az eső révén rendkívül nehéz körülmények közepette viszont egy pillanatra sem remegett meg a keze és a lába.

„Elképesztő volt az egész verseny!” – lelkendezett a poitiers-i pilóta. „Harmadik alkalommal nyertem ezen a pályán, úgyhogy most már egálban vagyok Willel [Power]. Az IndyCar GP győzelme továbbra is a Penske családjában maradt. El sem tudom hinni, hihetetlen!”

Pagenaud főkategóriás karrierje tizenkettedik elsőségét ünnepelhette, ebből – mint az iménti idézetből kiderült – a harmadikat az indianapolisi roadon.

2014-ben még a Schmidt Peterson Motorsports színeiben zárt az élen, amely egyébként máig az egyetlen, nem a Team Penske által hozott győzelemnek számít ezen a vonalvezetésen. A második itteni elsőségét 2016-ban már a Kapitánynak szállította le, most pedig újfent ő locsolhatta a pezsgőt a dobogó tetejéről.

Mindez azt is jelenti, hogy az IndyCar GP-n továbbra is csak két versenyző tudott győzni, lévén a maradék hármat – 2015-ben, 2017-ben és 2018-ban – egyaránt Power húzta be.

A rajt pillanata

Az elmúlt közel másfél szezont felölelő, nyeretlenségi sorozata ellenére azonban Pagenaud leszögezte, soha nem vesztette el a magába vetett hitét.

„Tudom, hogy mennyit érek. Mindent helyesen kell csinálni, ezen a hétvégén pedig sikerült is véghezvinnünk, lassan, de biztosan elértünk a Victory Lane-re. A csillagok eddig egyszerűen nem álltak össze, a teljesítmény azonban ennek ellenére is megvolt idén. A csapat fantasztikus munkát végzett, mindent megadtak nekem, amire szükségem volt. Most pedig itt vagyunk!”

A 85 körös versenyből 39-et – a mezőnyben a legtöbbet – élen töltött Dixon érthető módon csalódottan, de emelt fővel viselte a vereséget.

„Kemény volt” – ismerte el a 38 éves klasszis, aki összetettben feljött a második helyre. „Kezdettől fogva tudtam, hogy szenvedni fogok az autó elejével. Pocsék érzés, hogy ilyen sok kört vezettem és végül mégis vesztettem. Ugyanakkor gratulálok Simonnak, pokoli jó versenyt produkált, jó látni őt ismét a Victory Lane-en.”

A harmadik helyen Jack Harvey ért célba, aki ezzel IndyCar-karrierje eddigi legjobb eredményét produkálta.

A részidős Meyer Shank Racing 26 éves versenyzője már a kvalifikáción brillírozott és pályafutása során szintén először be tudta verekedni magát az utolsó, pole-ról döntő Fast Six szegmensbe, amelyben végül a harmadik rajthelyet szerezte meg.

A versenyen a változó időjárási körülmények sem hozták zavarba a fiatal britet, aki kiegyensúlyozott vezetéssel megérdemelten masírozhatott fel a dobogóra.

„Nem volt egy könnyű verseny”– mondta Harvey. „Félig száraz, majd félig esős volt, de azt hiszem, remek show-t nyújtottunk. Láthatták, hogy a srácok a csapatnál mennyire örültek a pódium miatt, el tudják képzelni milyen boldogok leszünk, amikor végre a győzelmet is megszerezzük majd?”

Jack Harvey

Bár a dobogóról lemaradt, Matheus Leist azonban még így is több, mint boldogan szállhatott ki az AJ Foyt Racing #4 Dallara-Hondájából. A 20 éves brazil a huszonegyedik helyről rajtolva végül karrierje eddigi legjobb befutóját hozva a negyedikként zárt. Ezt megelőzően az idén második IndyCar szezonját futó pilóta nem csak top 5-ös helyezéssel nem rendelkezett a szériában, de még a legjobb tíz közé sem tudta beverekedni magát.

Az ötödik pozícióban Spencer Pigot vitte célba az Ed Carpenter Racing #21 Dallara-Chevyjét.

A hatodikként csapattársa, a szintén ECR-es Ed Jones haladt át a célvonalon, míg Power kénytelen volt ezúttal a hetedik hellyel megelégedni.

Mint minden versenynek, az IndyCar GP-nek is megvoltak azonban a nagy vesztesei.

A pole-ból rajtolt Felix Rosenqvist összesen tizenöt körön át tudta tartani vezető helyét, később azonban visszaesett, majd még a pitben is volt egy meleg pillanata, miután az autójára fröccsent üzemanyag tüzet fogott. A Chip Ganassi Racing újonca végül csak a nyolcadik helyen fejezte be a viadalt.

.@FRosenqvist‘s car caught fire exiting pit road, but was able to extinguish itself.

A close call for the polesitter in the #INDYCARGP on @NBC. @INDYCAR @IMS @CGRTeams pic.twitter.com/suLmvfCWc8

— IndyCar on NBC (@IndyCaronNBC) May 11, 2019

A bajnokságot vezető Josef Newgardennek (Team Penske) már a kvalifikáción sem jött ki a lépés.

A 2017-es bajnok rögtön a csoportkörökben elvérzett, aminek hála csak a tizenharmadik helyről vághatott neki a távnak.

Newgarden a pitstratégiájának köszönhetően kétszer is az élre tudott ugyan állni, a hatvanadik körben azonban kíméletlenül lecsapott rá a balszerencse egy elszabaduló kerék képében.

A soros kiállása alatt az ominózus abroncs nemes egyszerűséggel kigurult a pitből és csak a mázlin múlt, hogy egyetlen másik autó sem kapta telibe.

A történtek következtében a versenybírák az erre vonatkozó szabályok értelmében áthajtásos büntetéssel sújtották a 2017-es bajnokot, aminek letöltése után már csak a mezőny végére tudott visszatérni.

Newgardennek végül be kellett érnie a tizenötödik hellyel, vezető pozícióját összetettben viszont továbbra is meg tudta tartani.

Ez utóbbiban nagy szerepe volt legnagyobb ellenfele, Alexander Rossi balszerencséjének is.

Az Andretti Autosport #27 Dallara-Hondájának csapata új beállításokkal kísérletezett az időmérő előtt. Ez azonban nem vált be, így az amerikai csak a tizenhetedik rajtpozíciót tudta megszerezni.

Rossi ennek ellenére bizakodóan tekintett a verseny elé, optimizmusára azonban nem sokkal a start után keresztet is vethetett köszönhetően a Red Bull junior programjába frissen felvett, már az F1-gyel szemező Patricio O’Wardnak, aki a tülekedés közepette hátulról beleszaladt az autójába.

Az incidens miatt a mexikói áthajtásos büntetést kapott, Rossinak pedig rendkívüli jelenése lett a csapata pitjében.

A kaliforniaiai a szervizelés után visszatért ugyan a pályára, de már teljes esélytelenként, több kör hátrányban. A végelszámolásnál ebből adódóan csak a huszonkettedikként zárt.

A mezőnybe a két indianapolisi (GP, 500) verseny erejéig ismét csatlakozó Helio Castroneves sem ilyen visszatérésről álmodozott. A 44 éves sztár az egyre vizesebb pályán még egy sárga zászlós periódust is előidézett, miután a 60. körben, a pitből kijövet kicsúszott a pályáról.

A Team Penske #3 Dallara-Chevyjét terelgető versenyző folytatni tudta ugyan a futamot, de csak a huszonegyedikként ért célba. Ezzel egy pozitív széria végére is pontot tett, hiszen ő volt az egyetlen versenyző, aki az ezt megelőző összes IndyCar GP-t a top 10-ben tudta zárni.

Marcus Ericsson a javasoltnál közelebbi kapcsolatot létesített a SAFER-fallal

A verseny egyetlen balesetét Marcus Ericsson hozta össze.

Az Arrow Schmidt Peterson Motorsports újonca a 11. körben vesztette el uralmát az autója felett, átszáguldott a 14-es kanyarnál lévő füvön, majd az oválrészt szegélyező SAFER-falnak vágódott. A svéd sértetlenül megúszta a kalandot, a napja azonban ezen a ponton véget is ért.

Ericssonon kívül csak Colton Herta nem fejezte be a versenyt.

A Harding Steinbrenner Racing szuperújonca a második szabadedzést, valamint a futam előtti bemelegítést is megnyerte, a kvalifikáción pedig a negyedikként zárt.

A 19 éves amerikai azonban a verseny 15. körében összeért Jack Harvey-val, aminek hatására megpördült.

Ezzel nagyjából egy időben James Hinchcliffe megtorpedózta Ryan Hunter-Reayt, akinek #28 Dallara-Hondája szintén eltalálta Hertát.

Az elkerülhető ütközés miatt a kanadaira áthajtásos büntetést róttak ki, Colton számára viszont a verseny véget is ért.

Az IndyCar tiniszenzációja ezzel zsinórban a harmadik futamát volt kénytelen idő előtt feladni azóta, hogy március végén a COTA-n történelmet írt, mint a széria történetének valaha volt legfiatalabb futamgyőztese.

A verseny során összesen 249 előzést hajtott végre a mezőny, míg az élen tíz alkalommal történt változás hat pilóta által.

A 2019-es IndyCar szezon eddigi öt futamán öt különböző győztest avattak.

A bajnoki összetettet Newgarden vezeti 182 ponttal a másodikként jegyzett, 176 egységen álló Dixon előtt. A tabella harmadik helyén Rossi szerepel 146, a negyediken Pagenaud 138, míg az ötödiken Takuma Sato 132 ponttal.

Innentől fogva a széria csipetcsapata teljes gázzal áttelepül az IMS 2.5 mérföldes ováljára, amelyen május 14-én, kedden megkezdődik a 103. Indianapolis 500 edzéssorozata.

Alább következzék a verseny teljes végeredménye, majd egy rövid videós összefoglaló: