Az Indy 500 történetének valaha volt legkínosabb tömegbalesete

El tudsz képzelni annál nagyobb blamát, mint hogy több százezer néző szeme láttára összetöröd a pace cart, megsebesítve huszonkilenc embert?

Az pedig csak a hab a tortán, hogy az autóban ott utazott még egy körülrajongott, amerikai nemzeti hős és az Indianapolis Motor Speedway tulajdonosa is.

 

Hatalmas megtiszteltetésnek számít, ha valaki lehetőséget kap arra, hogy a legendás verseny pace carjának volánja mögött felvezethesse a tradicionálisan harminchárom fős mezőnyt a rajtot jelző zöld zászlóig.

1971-ben azonban az a helyzet állt elő, hogy az Indianapolis 500-nak nem volt olyan hivatalos gyártó partnere, amely a felvezető autót biztosította volna.

Ebből adódóan az IMS vezetősége úgy döntött, hogy pályázatot ír ki a helyi kereskedők között a szerepkör betöltésére, amelynek nyertese végül a Palmer Dodge lett.

A nagy kérdés innentől fogva az volt, hogy a szokásoknak megfelelően vajon melyik közismert személy fogja vezetni az autót a start előtti bemelegítő körökön.

A Palmer Dodge tulajdonosa, Eldon Palmer azonban úgy érezte, nála alkalmasabb ember nincs erre a feladatra és hamarosan, mindenki őszinte megdöbbenésére hivatalosan bejelentette, hogy nem adja át másnak a lehetőséget és ő maga fog bepattanni a 383 köbinches, V8-as motorral felvértezett Dodge Challenger volánja mögé.

Az üzletember a versenyt megelőzően egy nappal, gyakorlásképpen megtett néhány kört az Indianapolis Motor Speedway 2.5 mérföldes oválján, a pitlane-en pedig még egy jelzőbóját is elhelyeztek, hogy lássa, hol kell lassítani a tempón.

71pace.jpg

A felvezető körökön Palmer nem egyedül foglalt helyet a Challengerben, hiszen utasként vele tartott még az IMS tulajdonosa, Tony Hulman, az ABC sportriportere, Chris Schenkel, valamint a legendás asztronauta, John Glenn is.

Eleinte nem is volt semmi gond, Palmer megtette a szükséges köröket, majd a zöld zászlót megelőzően annak rendje és módja szerint visszakanyarodott a pitlane-re. Ekkor történt meg a katasztrófa.

Az üzletember hirtelen elvesztette uralmát az autó felett és nagy erővel egy, a fotósok számára felállított standba csapódott, ami kártyavárként omlott össze.

A balesetet Palmer, Glenn, Hulman és Schenkel kisebb karcolásokkal átvészelte, a területen szolgálatot teljesített médiamunkások közül azonban huszonkilencen nem úsztak meg sérülések nélkül.

Az érintettek közül egy tucatnyian szorultak kórházi ellátásra, két ember állapota pedig kritikusnak bizonyult. A legsúlyosabb sérülést az argentín Vincencte Alvarez szenvedte el, akit koponyaalapi töréssel szállítottak az indianapolisi Metodista Kórházba.

A felvételeket elnézve hatalmas szerencse, hogy senki sem vesztette életét a balesetben és végül minden sérült maradéktalanul felépült.

A kínos incidenst később Palmer azzal magyarázta, hogy a számára kihelyezett jelzőbóját valaki elmozdította, ezért a kelleténél jóval később kezdett lassítani.

„Láttam, hogy a pace car nagy sebességgel közelít, de azt hittem, le tud fékezni” – emlékezett vissza egy 2016-os, az Indy Starnak adott interjújában a balesetet testközelből átélt egyik fotós, Russ Lake. „Sokkal, de sokkal gyorsabban jött, mint kellett volna, a tempója kb. 125 mph (201 km/h) körüli volt.”

Lake egy autós felszereléseket forgalmazó kiskereskedés tulajdonosaként kereste a kenyerét, az igazi szenvedélye azonban a fényképezés volt.

Az úriember első nagy sikerét mindössze 15 évesen aratta, amikor is az amatőr Kodak Duaflex gépével sikerült tökéletesen elcsípnie egy horrorbalesetet a Milwaukee Mile-on, a képeket pedig 7.50 dollárért el is adta a helyi napilapnak.

Az Indianapolis 500 hatalmas rajongójának számított Lake végül 1963-ban kapott sajtóakkreditációt a legendás versenyre, aminek révén immár a pálya mellől fotózhatta a világ leggyorsabb open-wheel gépeit.

Pályafutása során számos bizarr eseménynek volt szemtanúja, így joggal hitte azt, hogy őt már nem nagyon lehet meglepni. Az 1971-es események azonban rácáfoltak erre.

„Palmer a fékbe taposott, de még így is több, mint 60 mph-val (96 km/h) találta el az állványt, amelyen én is álltam” – folytatta Lake. „A következő emlékem már csak az, hogy zuhanok egyenesen a beton felé, majd ráestem egy másik srácra, akinek még a fogát is kivertem.”

Lake csípője és egyik lába a baleset következtében darabokra tört, de a felvételeket elnézve még így is olcsón megúszta.

Hat hetet töltött kórházban, majd még bő fél évig csak járókerettel tudott közlekedni.

„Végülis, így lettem híres” – nevetett Lake. „Hány ember mondhatja el magáról még, hogy ott hasalt a fotós állványon, amit elgázolt az Indy 500 pace carja?”

71.jpg

 

És mi lett a sorsa a hírhedt, narancssárga színben pompázott Dodge Challengernek?

Az autó jelenleg egy bizonyos Steve Cage birtokában van, aki 1971-ben gyerekként a lelátóról nézte végig a balesetet.

A minőségbiztosításban utazó Stratosphere Quality nevű vállalat multimilliomos tulajdonosa 2006-ban szerzett tudomást arról, hogy az autó még mindig Eldon Palmer garázsában porosodik.

„Meghívtam Eldont egy vintázs autós bemutatóra, amit én szerveztem” – mesélte Cage. „A túra végén a falon ki volt függesztve egy bekeretezett kép az 1971-es pace carról, rámutattam és azt mondtam, ‘Eldon, a te autódat is itt akarom látni‘. Ő akkor semmit nem reagált erre, két nappal később viszont felhívott telefonon és közölte, hogy mehetek a járgányért.”

Cage saját bevallása szerint 2000 dollárt fizetett a sporttörténelembe bevonult autóért.

Az Indianapolis 500 tradíciói szerint a verseny győztese megkapja ajándékba a pace cart is, ez azonban 1971-ben érthető módon nem valósult meg.

Az első helyen célba ért Al Unser Sr. végül egy sárga Dodge Chargert vihetett haza, amely gép mára szintén Cage gyűjteményének részét képezi.

Eldon Palmer 2016. június 30-án, 87 esztendős korában hunyt el egy hirtelen betegség következtében.

További érdekességekért, hírekért, információkért az amerikai autósport világából kövesd az USAracing Facebook-oldalát is:

képek: Indy Star, NY Post

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy