Horrorbalesettel ért véget a NASCAR Cup talladegai versenye -

A közönségkedvenc Chase Elliott győzelmével zárult a Geico 500, miközben a háttérben egy brutális baleset borzolta a kedélyeket.

Az ikonikus, a legendák szerint egyenesen indián átokkal sújtott Talladega Superspeedwayen rendezett viadal alaphangulatát már a pénteki napon megadták a szabadedzések során produkált, a vártnál nagyobb sebességű körök.

Az első gyakorláson több versenyző is 202 mph (326 km/h) feletti tempót préselt ki a technikából, aminek láttán rögtön megkondultak a vészharangok. A 2.666 mérföld hosszú, nagy dőlésszögű oválon a mezőny jellemzően egymáshoz viszonyítva rendkívül szorosan száguld, ami ilyen sebességek mellett akár a potenciális katasztrófa receptjét is magában hordozhatja.

Erre reagálva a NASCAR úgy döntött, a biztonságot szem előtt tartva felszerelteti az autók hátsó spoilerére a wicker bill nevű elemet, azt remélve, hogy ezzel némi lassulást érnek el.

Erőfeszítéseik azonban fordítva sültek el és ahelyett, hogy csökkent volna a tempó, inkább még tovább nőtt, amit jól példáz, hogy az utolsó, szombati edzésen már 204 mph-n (328 km/h) túli körök is születtek.

Mindezt látva több versenyző – köztük Kyle Busch is – aggodalmukat fejezték ki, mondván mázli lesz, ha sértetlenül elhagyják a pályát.

A futamot végül mindenki épségben fejezte be, a táv során történt baleseteket látva azonban bizonyossággal kijelenthető, hogy ez csak az irdatlan mázlin múlt.

Az első látványos incidensre a 11. körben került sor, amikor is a Richard Petty Motorsportsos Bubba Wallace épp a Team Penske-t szolgáló Ryan Blaney-re próbált tapadni, amikor utóbbi versenyző kissé beszitált előtte.

Wallace el akarta kerülni az ütközést, nagy igyekezetében azonban elvesztette az uralmát a 43-as számú Chevy felett és oldalról elkapta Michael McDowell Fordját. A baleset láncreakciót indított el, magával rántva Denny Hamlint, Clint Bowyert, Ryan Newmant, Jimmie Johnsont, Matt Tifftet és Kevin Harvickot is.

A jelenetsort valamennyi érintett karcolás nélkül megúszta, Wallace-nak, McDowellnek, Tifftnek, Hamlinnek és Harvicknak azonban ezen a pontot be is fejeződött a verseny.

A futam innentől rendkívül szoros, ámde balesetmentes küzdelmeket produkált. A következő sárga jelzést már csak a hajrában, egészen pontosan hét körrel a leintés előtt volt kénytelen a NASCAR életbe léptetni.

A JTG Daugherty Racingnek vezető Chris Buescher a 2-es kanyarból kijövet összeakadt a Stewart-Haas Racing Aric Almirola által vezetett #10 Fordjával és a falnak csapódott. Az éppen érkező Matt DiBenedettónak már esélye sem volt arra, hogy elkerülje kollégáját és nagy sebességgel oldalról belerohant. A baleset magával rántotta még Martin Truex Jr.-t és az első főkategóriás futamát teljesítő Justin Haley-t is.

A rövidke piros zászlós periódust is maga után vont incidens következtében DiBenedetto gépe ki is gyulladt, de személyi sérülés ezúttal sem történt.

A legbrutálisabb bukást azonban a verseny legvége tartogatta.

Az utolsó körben Ricky Stenhouse Jr. senkitől sem zavartatva falnak csapta a Roush Fenway Racing #17 Fordját, az emiatt szétszóródott törmelék okán pedig rögtön lengett is a sárga zászló.

Ezzel szinte egyazon pillanatban egy több autót érintő baleset is történt a hátsó egyenesben, aminek következtében Jeffrey Earnhardt és Kyle Larson egyaránt a belső falnak sodródott, utóbbi ráadásul több átfordulást és hajmeresztő szaltót is leírt.

Az incidenst csodával határos módon minden érintett megúszta.

„Eleinte azt hittem, hogy neki fogok csapódni a falnak, de mielőtt elértem volna odáig, az autó elkezdett felemelkedni” – nyilatkozta később Larson. „Valószínűleg ez volt az eddigi leghosszabb szaltóm, azt sem tudtam, hogy véget ér-e valaha. Kicsit ijesztő volt, de jól vagyok. Köszönettel tartozom a Chip Ganassi Racingnek, hogy ilyen biztonságos autót építettek nekem.”

A győzelmet végül a mezőny egyik legnépszerűbb pilótája, Chase Elliott szerezte meg.

A Hendrick Motorsports #9 Chevyjét terelgető 23 éves ifjonc ezzel főkategóriás pályafutása negyedik elsőségét ünnepelhette.

A másodikként csapattársa, Alex Bowman, míg harmadikként az újonc Ryan Preece ért célba, aki ennek hála rövidke Cup-karrierje eddigi legjobb eredményének örülhetett.

A legjobb öt sorrendjét Joey Logano (Team Penske) és Daniel Hemric (Richard Childress Racing) tette teljessé. Utóbbi újonc ezzel pályafutása legelső top 10-es befutóját is produkálta.

„Micsoda nap ez a mai!” – lelkendezett az autójából kiszállva Elliott. „Volt egy tervünk a versenyre, amit sikerült is véghez vinnünk. Történhetett volna másként is, de szerencsére mindenki együtt maradt az utolsó körökben és ami a legfontosabb, hogy a pályán is tartották az autóikat. Ez hihetetlen….Nagyon különleges pillanat! Úgy érzem, mintha a hazai versenyemet nyertem volna meg.”

Az 1989-es NASCAR Cup bajnok, egyben a bajnokság legnépszerűbb versenyzőjének tizenhat alkalommal megválasztott, a talladegai kvalifikációs csúcsot (210.364 mph/ 338.548 km/h – 1987) a mai napig tartó Bill Elliott fiának sikere révén idén először tudott a Chevrolet győzelmet ünnepelni.

Ez a diadal a Ford hegemóniáját is megtörte „Degán”, lévén az ezt megelőző hét itteni versenyt kivétel nélkül ezen gyártó autói nyerték meg.

A verseny első szakaszát Ty Dillon, a másodikat pedig Elliott húzta be, bezsebelve ezzel az értékes bónuszpontokat.

A hétszeres bajnok Jimmie Johnson azonban biztosan nem fog kellemes szájízzel visszagondolni erre a napra. A Hendrick Motorsports szupersztárja érintett volt a legelső balesetben, majd nem sokkal később defektet is kapott, végül pedig be kellett érnie a 33. hellyel. Mindez azt is jelenti, hogy Johnson nyeretlenségi szériája immár 69 versenyre nyúlt.

A 43 éves klasszis utoljára a 2017. június 4-én rendezett doveri versenyen látogathatott el a Victory Lane-re.

Johnson az idei évet győzelemmel kezdte ugyan, miután elsőként látta meg a kockás zászlót a Daytonán lebonyolított all-star futamon. Ez a viadal azonban nem számít bele a bajnokságba, tehát a statisztikák részét sem képezi.