Takuma Sato nyert, Scott Dixonból lassan Alabama örök koszorúslánya lesz -

Három verseny, három különböző győztes, három csapat képviseletében. Ez a 2019-es IndyCar-szezon eddigi mérlege.

A Honda Indy Grand Prix of Alabama alaphangulatát már a szombati kvalifikáció megadta, miután a 2008-as nagy amerikai open-wheel egyesülés (pontosabban a Champ Car IRL általi bekebelezése) óta most először fordult elő, hogy a rajtrács első hat helyén nem volt fellelhető a Team Penske és az Andretti Autosport egyetlen gépe sem.

Ahhoz pedig, hogy megtaláljuk az utolsó alkalmat, amikor az RLL Racing két autója alkotta az első sort, egészen az IRL 2005-ös, Chicagoland Speedwayen rendezett futamáig kell visszautazni az időben.

Akkor a pole-t Danica Patrick birtokolta, mellőle pedig Buddy Rice várhatta a zöld jelzést. Most, tizennégy évvel később a Barber Motorsports Park roadján pedig már Takuma Sato örülhetett az első rajthelynek, míg a második pozíciót Graham Rahal tudhatta magáénak.

Maga a futam végül keserédesen alakult Bobby Rahalék számára, hiszen a szimpatikus japán magabiztosan váltotta győzelemre a pole-ját, csapattársának viszont a küzdelem idejekorán véget ért.

Sato abszolút dominanciával, a 90 körös versenyből 74-et az élen töltve kaparintotta meg IndyCar-karrierje negyedik győzelmét, noha alig pár körrel a leintés előtt kis híján eldobta magától a vágyott dicsőséget, miután nagy igyekezetében lefutott a pályáról. A malőr következtében kisebb sérülések is keletkeztek a #30 Dallara-Hondán, de szerencséjére ezek nem befolyásolták a hátralévő mérföldjeit és végül elsőként haladhatott át a kockás zászló alatt.

„Ez a siker a csapatnak köszönhető” – nyilatkozta Sato, aki az ezt megelőző három győzelméből kettőt a bajnokság legikonikusabb futamain, a GP of Long Beachen (2013) és az Indianapolis 500-on (2017) aratta, emellett pedig azt is elmondhatja magáról, hogy már az IndyCar mindhárom pályatípusán nyerni tudott.

„Mindenki erőn felül dolgozott, az autó fantasztikus volt! Hogy mikor volt utoljára ennyire domináns autóm? Talán még az F3-as időszakomban! Piros gumik, vagy fekete gumik, egyáltalán nem kellett aggódnom miattuk.”

Takuma Sato (RLL Racing – #30 Dallara-Honda)

A második pozícióból indult csapattársának, vagyis Rahalnak már jóval szomorúbban alakult a futam.

Az 57. kör kellős közepén az amerikai pilóta alatt nemes egyszerűséggel megállt a 15-ös számmal jelölt Dallara-Honda. A meghibásodás egyben Rahal versenyének végét is jelentette, aminek következtében csak az utolsó előtti, 23. helyen rangsorolták.

A győzelmét követően azonban Sato nem feledkezett meg Grahamről és már a legelső interjújában köszönetet mondott neki, amiért segítségére volt az autója megfelelő versenybeállításainak eltalálásában.

„A reggeli bemelegítő edzés nagyon sokat segített abban, hogy végül nyerni tudtam. Nagyon nagy köszönettel tartozom Graham Rahalnak, a csapattársamnak. Mi ráleltünk a problémánk okára, ő pedig talált egy remek beállítást, amit alkalmaztunk is. Hálás köszönet neki ezért még egyszer.”

A verseny legbosszantóbb eredményének gazdája kétségkívül Scott Dixon lett, aki az eddigi tíz barberi futamból immár a hatodikat zárta a vesztesek közötti első, azaz a második helyen. Győzni azonban még egyszer sem tudott itt.

A dobogó legalsó fokára Sébastien Bourdais állhatott fel a Dale Coyne Racing képviseletében.

A katasztrofális kvalifikációt maga mögött tudó Team Penske legjobb eredményét az ezen a pályán már három elsőséggel (2015, 2017, 2018) bíró Josef Newgarden szállított,a aki a tizenhatodik helyről rajtolva végül a negyedikként látta meg a kockás lobogót.

A top 5 sorrendjét a Roger Penske-ékhez hasonlóan kiábrándító időmérőt teljesített Andretti Autosport 27-es Dallara-Hondája zárta Alexander Rossi jóvoltából.

A hatodik helyen James Hinchcliffe vitte be az Arrow Schmidt Peterson Motorsports 5-ös számú gépét közvetlenül csapattársa, Marcus Ericsson előtt, aki egyben a verseny legjobb újonca is lett.

Ha pedig már elsőévesek, a Harding Steinbrenner Racinget szolgáló Colton Herta röpke két hét alatt megtapasztalta milyen is az első helyről az utolsóra zuhanni.

A 19 éves amerikai a COTA-n – főkategóriás pályafutása mindössze harmadik futamán – megszerezte első győzelmét a szériában, méghozzá a bajnokság történetének valaha volt legfiatalabbjaként. Most, Alabamában azonban műszaki himindenneka 33. körben egy extra hosszúra nyúló kiállásra kényszerült. A versenybe később visszatért ugyan, de onnantól fogva már keresztet vethetett a napjára, a nevét pedig mindennek köszönhetően a tabella legalján lehetett csak megtalálni.

Érdekesség egyébként, hogy a tinédzser Herta sporttörténeti elsősége után Alabamában már az utóbbi idők talán „legöregebb” dobogóját ünnepelte az IndyCar a 42 éves Sato, a 38 esztendős Dixon és a 40. életévét nemrég betöltött Bourdais révén.

A verseny egyetlen, látványosabb balesetét Max Chilton prezentálta. A Carlin pilótája az 57. körben épp a soros pitkiállására igyekezett, de a kifelé vezető forgalomban kissé elmérte a rendelkezésére álló helyet és a falba csapódott.

A brit által vezetett 59-es Dallara-Chevyt ki tudták hámozni ugyan onnan és vissza is gurult a pályára, de már két kör hátrányban, az összesítésben pedig be kellett érnie a 22. hellyel.

A St. Petersburg-i első, a COTA-n szerzett második és az alabamai negyedik helye révén Newgarden továbbra is vezeti a bajnoki összetettet. A 125 ponton álló amerikai mögött 98 egységgel Dixon szerepel, míg a harmadik pozícióba Sato jött fel 91-gyel. A negyedik és ötödikként Alexander Rossit (84) és Colton Hertát (81) jegyzik jelenleg.

A 2019-es IndyCar-szezon következő állomására április 14-én, az utcai pályák Indianapolis 500-aként is számon tartott Long Beach-en kerül sor.

Vajon folytatódik a sorminta és az idény negyedik futamán a negyedik különböző győztesnek tapsolhatunk egy idén még szintén nyeretlen csapat képviseletében? Hamarosan megtudjuk.

A Honda Indy Grand Prix of Alabama teljes végeredménye: