Robert Wickens: Vagy így, vagy úgy, de versenyezni fogok!

A sérült versenyző maximálisan hiszi, hogy egy napon – IndyCar-géppel, vagy kézi irányítású autóval, de – vissza fog térni a pályára. 

Robert Wickens az IndyCar 2018. augusztusi, poconói versenyén szenvedett horrorisztikus balesetet, aminek következtében életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba. Wickens szerencsére túlélte a kritikus időszakot, a gerincvelőt érintő károsodás miatt azonban deréktól lefelé lebénult.

A 29 esztendős pilóta viszont nem az a fajta ember, aki egykönnyen feladná és erőn felül harcol a rehabilitációja során azért, hogy megvalósítsa álmát és a szeptemberi esküvőjén megtáncoltassa választottját, a népszerű cosplayer Karli Woodsot.

A felépülésért folyó minden napi küzdelmeiket a pár rendszeresen megosztja a közösségi médiában, aminek köszönhetően a rajongók olyan újabb és újabb előrelépéseket ünnepelhetnek velük együtt, mint pl. Robert első sétája az exoskeletonnal, vagy épp a legelső alkalom, amikor önerőből képes volt felállni.

Karli és Robert a minap egy exkluzív interjút adott z ABC (ironikus módon pont az a csatorna, amely több, mint öt évtized után idén először nem közvetíti a Indy 500-at – a szerk.) Good Morning America c. műsorának, amely a legelső médiaszereplésüknek számított az augusztusi bukás óta.

A coloradói rehabilitációs központban felvett beszélgetés során Woods felidézte azt a pillanatot, amikor először lépett be a baleset után párja kórházi szobájába.

„Lélegeztetőgépen volt, mindene be volt kötözve, gerinc- és nyakmerevítőt viselt, a szemei alatt teljesen fekete volt az arca… szörnyű látvány volt” – mondta Karli. „Az orvosok közölték, hogy lebénult, de ekkor még az sem volt biztos, hogy egyáltalán túléli-e.”

Wickens ekkor elkezdte sorolni a sérülései listáját.

„Sípcsont- és szárkapocscsonttörés mindkét lábamon, törött jobb kéz, singcsont, ujj, elmozdult könyök, csigolyatörés, gerincvelő-sérülés, agyrázkódás és négy, vagy hat törött borda…Azt hiszem, ennyi.”

Az orvosok jelenleg sem tudják biztosan, hogy Robert képes lesz-e valaha ismét járni, ő maga azonban igyekszik a tőle telhető maximumot megtenni annak érdekében, hogy ősszel saját lábán sétáljon az oltárhoz.

„Ez az első számú célom. A második pedig, hogy meglássam elég fitt tudok-e lenni ahhoz, hogy megpróbálkozzak az IndyCarba való visszatéréssel 2020-ban.”

rwa.jpg

Mario Andretti és Robert Wickens St. Petersburgben

 

Wickens tisztában van azzal, hogy ez jelenleg egy nagyon valószínűtlen forgatókönyv, de mégsem tágít tőle.

„Egész életemben irreálisan gondolkodtam, miért pont most változtatnék rajta?” – fűzte hozzá. „Mindig is keményen dolgoztam mindenért, de ez a mostani…. Semmihez sem fogható. Én akarok lenni az a gerincsérült beteg, aki a legnagyobb felépülést produkálja a történelem során. Meg akarom mutatni mindenkinek, hogy semmi sem lehetetlen. Napról napra javulok, de még mindig vannak érzéketlen pontok, aztán amikor ezek valamelyikén hirtelen fájdalmat kezdek érezni, az nagyon jó. Egyszer épp a szárítógépből pakoltam ki a ruhákat, amiket a combjaimra raktam és hirtelen elkezdtem érezni a belőlük áradó meleget. Ez volt a legelső alkalom, hogy érzékeltem a hőmérsékletet. Leírhatatlan volt!”

Annak ellenére, hogy kis híján meghalt, Karli mégis támogatja Robert versenypályára való visszatérését.

„Ha néhány hónappal ezelőtt kérdezték volna tőlem, akkor határozottan nemet mondtam volna. Nem akartam volna többet versenyezni látni őt. Az első hónapban minden egyes másodpercben attól rettegtem, hogy elveszítem. Most viszont, hogy látom mindazt a leírhatatlanul kemény munkát, amit belefektet a visszatérésbe, már várom azt a napot, hogy ismét autóban lássam.”

Bár Wickens maga sem tudja, hogy valaha ténylegesen beülhet-e ismét egy IndyCar-gépbe, csapata, az Arrow Schmidt Peterson Motorsports azonban kitart mellette, amit jól példáz, hogy a 6-os számmal jelölt Dallara-Hondát továbbra is fenntartják számára.

„Nem tudom, miként reagálnék, ha újra az autó volánja mögé ülnék” – töprengett Robert. „Talán egy fél kör után azt mondanám, hogy ‘nem, nem és nem’, de őszintén szólva nem hiszem, hogy ez megtörténne.”

Az interjú adásba kerülése után néhány órával Wickens a baleset óta először jelent meg személyesen az IndyCar paddockjában.

Méghozzá ugyanazon a St. Petersburg-i utcai pályán, amelyen egy évvel korábban még az elmúlt közel három évtized legnagyobb debütálását hajtotta végre a szériában, miután nem csak a pole-t szerezte meg, de csak egy, a verseny utolsó körében történt ütközés fosztotta meg attól, hogy ne ő legyen az első pilóta Nigel Mansell óta, aki rögtön az első IndyCar-futamán a rajtelsőséget győzelemre is tudja váltani.

Nem meglepő módon hatalmas figyelem övezte minden egyes mozdulatát, az általa tartott sajtótájékoztatóra irányuló figyelemhez pedig csak Fernando Alonso első, 2017-es, alabamai megjelenése volt fogható.

sa_3.jpg

Wickens autogramokat oszt ASPM-es csapattársai, Marcus Ericsson és James Hinchcliffe oldalán 

 

„Jól vagyok, de ez egy nagyon hosszú út” – mondta a felépülése kapcsán a kerekesszékében ülő Wickens, arcán jellegzetes mosolyával. „A gerincvelőt érintő sérülés mindenkinél más és más, én pedig [a rehabilitáció során] a belemet is kidolgozom. Az a filozófiám, hogy minél keményebben dolgozol, annál jobb eredményt érsz el.”

A kanadai elárulta, hogy az orvosok szerint az övéhez hasonló sérülések esetében általában a rehabilitáció 6-9. hónapjában tapasztalható a legnagyobb előrelépés.

„Teljesen más perspektívába helyezi ezt a jóslatot az, hogy már fel tudok állni. Most ennek a 6-9 hónapos periódusnak az elején vagyok, remélhetőleg nem értem el túl hamar a csúcsot.”

Wickens ismét leszögezte, hogy szeretné folytatni az IndyCar-karrierjét, ha azonban ez nem válik valóra, akkor még mindig ott van lehetőségként a teljes egészében kézzel irányítható autóval való versenyzés.

Évekkel ezelőtt – amikor Alex Zanardi esetleges Indy 500 indulásáról szóltak a pletykák – már felmerült a Dallara DW12 átalakítása, Robert azonban nem biztos benne, hogy ez ténylegesen kivitelezhető lenne.

„A cél, hogy visszatérjek a szériába, azt viszont, hogy ez mennyire reális csak akkor fogom tudni, ha megpróbálom. Hiszem, hogy ismét versenyautóba ülhetek, csak az a kérdés, milyenbe. Nagyon sok kiemelkedő pilóta ért már el sikereket kézi irányítású autókkal, ami miatt hiszek benne, hogy újra versenyezhetek függetlenül attól, hogy a felépülésem miként folytatódik. Csak az a kérdés, milyen autóban. Az álom nyilvánvalóan egy IndyCar gép lenne. Tudom, hogy a csapat (ASPM) mennyire nyíltan hangoztatja, hogy bármikor is leszek képes újra vezetni, számomra mindig lesz egy autójuk. Vannak viszont szabályok, amelyeknek meg kell felelni. Nem tudom, mennyi változtatást hajthatnak végre és a többi. A másik kérdés, hogy miért? Ehhez értek, ez a legnagyobb dolog számomra. Fiatal koromtól fogva tudtam, hogy mit akarok csinálni az életben. Kilencéves voltam, amikor megmondtam a szüleimnek, hogy autóversenyző szeretnék lenni. Kinevettek, mondván ’a gyerekünk most épp autóversenyző akar lenni’. Úgy voltak vele, mint a többi, elérhetetlen dologgal, amit kitűztem magam elé. Egyszer például azt mondtam nekik még a kilencvenes évek végén, hogy én leszek az első ember a Marson….fiatal voltam. Mindenki azt mondogatta nekem a baleset után, hogy ha nem tudok újra versenyezni, akkor más nagyszerű dolgokat is véghez vihetek az életben, hogy keményen dolgozom és valahol máshol is sikert érhetek el. Nem örültem ezeknek a szavaknak. Nem akarom kilenctől-ötig húzni az igát valami helyen. Én autóversenyzőként akarom húzni az igát. Még akkor is, ha teljesen újat kell érte megtanulnom, mint például a kézi irányítással való vezetést. Ott van Billy Whizz (Billy Monger), aki nagyszerű munkát végez ilyen autóval, vagy Alex Zanardi. Amikor láttam, hogy mit művelt idén Daytonán, vagy tavaly a DTM-ben, ahol top 10-es eredményt hozott úgy, hogy nem is tesztelt előtte. Minden lehetséges. Az egyetlen félelmem az, hogy ugyanazon a szinten szeretném folytatni a versenyzést, ahol abbahagytam. Nem szeretnék csak egy pilóta lenni a mezőnyben. Dobogókért akarok harcolni, mint a baleset előtt. Ez a legfontosabb számomra.”

 

További érdekességekért, információkért, naprakész hírekért az amerikai autóversenyzés világából kövesd az USAracing Facebook-oldalát:

USAracing

 

képek: IndyCar

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy