Súlyos depresszióval küzd a Daytona 500 újonca -

Cody Ware korábban már az öngyilkossággal is megpróbálkozott.

Az autóversenyzőket a rajongók hajlamosak egyfajta „szuperhumánokként”, a modern kor gladiátoraiként kezelni.

Ez a felfogás nem is meglepő, hiszen a hétköznapi néző számára felfoghatatlan sebesség mellett, hétről-hétre teszik kockára az életüket még a legmodernebb biztonsági körülmények ellenére is, mindezt puszta szenvedélyből. Ahogyan az IndyCar egyik legnépszerűbb pilótája, James Hinchcliffe többször is fogalmazott, ők egyszerűen másként vannak „bekötve”.

A hivatásos volánművészek egyetemes imázsa a rettenthetetlen, átlagon felüli bátorságra és elhivatottságra épült fel. Többek közt ezért is számítanak világszerte példaképeknek, milliók által csodált sztároknak.

A bálványozás közepette azonban a szurkolók és a média egy dolgot hajlamos figyelmen kívül hagyni: nevezetesen, hogy a versenyzők is emberek.

Az emberi létnek szerves részét képezi olykor a gyengeség, a kilátástalannak tűnő problémák, amik mindenkinek az életében megjelennek. Ez alól pedig a világ legmagasabban jegyzett bajnokságaiban szereplő pilóták sem kivételek, bármennyire is szeretné sok rajongó ennek az ellenkezőjét hinni.

A fentiek tükrében elmondható, hogy Cody Ware az egyik legbátrabb ember a motorsportban.

És most nem azért, mert hajlandó és képes 200 mph körüli tempóval körbeszáguldani a Daytona International Speedwayen több tucat másik autó között, hanem mert ki mert állni a nyilvánosság elé és őszintén bevallani, hogy súlyos depresszióval küzd.

A motorversenyzőként is jegyzett amerikai 2014-ben kezdett komolyabban foglalkozni az autósporttal és rögtön első szezonjában ő lett az észak-amerikai Lamborghini Super Trofero bajnokság legjobb újonca. A következő évben már a NASCAR nemzeti harmad- és másodosztályában, vagyis a Trucks és az Xfinity Series mezőnyében is bemutatkozhatott.

2015 tavaszán azonban Ware váratlanul bejelentette, hogy egy időre parkolópályára teszi karrierjét és inkább visszatér az iskolapadba.

A döntés valódi hátteréről a pilóta csak tavaly rántotta le a leplet, amikor is a közösségi médiában kendőzetlenül bevallotta, a depressziója és szorongása ekkoriban már olyan méreteket öltött, hogy még az öngyilkossággal is megpróbálkozott.

Szerencsére nem járt sikerrel és terápiák sorozata után 2016-ban újra képes volt volán mögé ülni. Önbecsülését viszont nem igazán növelte, hogy alacsony finanszírozottságú csapatok autóit vezetve esélye sem volt jó eredményre.

A fiatal versenyző idei éve azonban rögtön egy komoly mérföldkővel vette kezdetét, miután az édesapja tulajdonában lévő Rick Ware Racing #52 Chevrolet-ját vezetve pályafutása során először tudta beverekedni magát a NASCAR Cup ikonikus Daytona 500-ának mezőnyébe.

A kvalifikációs futamokat követő sajtótájékoztatón természetesen ismét terítékre kerültek a mentális problémái, amelyek már 17 éves kora óta képezik az élete részét.

„Szerintem a mindennapos szenvedéseim belülről fakadnak” – mondta Ware, aki a 37. helyről várhatja az 500 rajtját. „A legnagyobb lépés számomra abban, hogy fejest ugrottam a teljes szezonos Cup-szereplésbe az volt, hogy meg kellett bizonyosodnom arról, képes vagyok-e mentálisan és érzelmileg is kezelni. Állandóan gyógyszeres kezelés alatt állok, folyamatosan küzdök a félelmeimmel, kétségeimmel és bizonytalanságommal. Mindig eltöprengek azon, hogy egyáltalán végig tudok-e csinálni egy teljes, 36 versenyes idényt a Cupban. Úgy érzem viszont, hogy a barátaimmal és a családommal a fedélzeten jó tapasztalat lesz.”

Ware egyfajta küldetésének érzi, hogy a NASCAR adta médiafelhajtást kihasználva hívja fel a figyelmet a mentális betegségekre.

„Ez nem az én történetem, hanem egy olyan dolog, amiről beszélni kell. Szerintem egy olyan problémáról van szó, ami sokkal jobban elterjedt ebben az országban, mint amennyi szó esik róla. Ha minél több ember hallatja a hangját a mentális betegségek és az ezzel járó megbélyegzettség kapcsán, akkor azzal több érintetten segíthetnek, mint amennyit csak el tudnak képzelni. Ha csak az, hogy mindezt én most elmondtam elindít egy beszélgetést, akkor már elértem, amit szerettem volna.”

Nem Ware az első profi sportoló, aki nyíltan felvállalta problémáit. Az utóbbi időben őszintén beszélt depressziójáról az NBA-ben szereplő San Antonio Spurs játékosa, DeMar DeRozan, valamint a már visszavonult NFL-sztár, a Hírességek Csarnokába tavaly beválasztott Brian Dawkins is.