Jimmie Johnson nyerte a NASCAR tömegbalesetbe torkollott all-star futamát
Az Advance Auto Parts Clash azon versenyek sorát erősítette, amelyek végén a szurkolók többsége azt kívánta, bárcsak inkább meg se rendezték volna. Kivéve persze a Johnson-tábort, nekik fülig ért a szájuk.
A NASCAR királykategóriájának a hagyományoknak megfelelően a Daytona 500 előtt egy héttel megrendezett viadala teljesen tét nélkülinek számít ugyan, mégis legalább akkora érdeklődés övezi, mint a bajnokságba ténylegesen beszámító fordulókat.
Egyrészt a négy hónapot felölelő holtszezonos böjt után a rajongók ekkor először láthatnak éles versenyt, másrészt pedig a mezőny igazi sztárparádét vonultat fel.
A Clash 1979 óta funkcionál a NASCAR tradicionális, pontozás nélküli szezonnyitójaként, amelyre a Cup előző idényének valamennyi rajtelsője, korábbi Clash-győztesek, valamint a jelenleg teljes szezonosként versenyző korábbi Daytona 500 győztesek/pole-osok kapnak meghívást.
Az idei évben összesen húsz autó feszült egymásnak, a táv pedig az elmúlt évekhez hasonlóan két, azaz egy 25 és egy 50 körös szakaszban került meghatározásra.
Ez utóbbinak azonban az anyatermészet szeszélye miatt végül semmi jelentősége nem lett.
A futam 75 köréből mindössze 59 zajlott le, de ezek sem bizonyultak körömrágósan izgalmasnak, sokkal inkább idegtépőnek, lévén a zöld-sárga-piros zászlójelzések konstansan váltogatták egymást, az a kevés szabad versenyes időszak pedig javarészt vonatozásból állt, megkoronázva egy szinte a teljes mezőnyt magában foglaló tömegbalesettel, majd az ebből fakadó kisebbfajta népharaggal.
Na, de ne szaladjunk ennyire előre.
A Daytona International Speedway fölé megérkező esőfelhőknek hála a versenyt három alkalommal is meg kellett szakítani, az 55. körben történt tömegbaleset után pedig már nem is indították újra.
A szóban forgó karambolhoz vezető láncreakciót a futam első két helyén haladó pilóta, név szerint a vezető pozícióban lévő Paul Menard és az őt üldöző Jimmie Johnson indította el.
A két autó összeért, míg azonban a hétszeres bajnok 48-as Chevyje egy horpadás nélkül megúszta, addig a Wood Brothers Racing #21 Fordját vezető kollégája a kontakt után megpördült, majd magatehetetlenül vágódott neki a falnak.
Az ezt követő ütközéshullám három gép kivételével az egész mezőnyt bedarálta.
Chaos in the #AdvanceAutoClash on Lap 55! pic.twitter.com/GtXUmwmYHy
— NASCAR (@NASCAR) February 10, 2019
A NASCAR ekkor léptette életbe az újabb sárga, majd piros jelzést, ami néhány perccel később immár hivatalosan is kockás zászlónak minősült.
Ünnepelni viszont csak a Jimmie Johnson-drukkereknek volt kedvük.
A Hendrick Motorsport veteránja ezt megelőzően utoljára a 2017. júniusi, Doveren rendezett AAA 400-on élhette át a győzelem mámorát. Johnson tavaly ráadásul karrierje eddigi legrosszabb szezonját produkált, amit mi sem példáz jobban, mint, hogy legjobb eredményeként csak egyetlen harmadik helyet tudott felmutatni, összetettben pedig a kiábrándító tizennegyedik pozícióiban zárt.
„Nagyon jó érzés újra visszatérni a Victory Lane-re” – nyilatkozta az autójából kiszállva Johnson. „Rendkívül izgatott vagyok, hogy nyertem. Ez nem egy pontozásos verseny volt, ellenben nagyon jó kezdete a szezonnak.”
Johnson vasárnapja rendkívül mozgalmasan telt, alátámasztva, hogy nem hiába emlegetik annyian csak „Vasemberként”. Lefutott egy félmaratont Daytona Beachen (korosztályában ráadásul győzött, összetettben pedig a tizennegyedik lett a több, mint hétszázötven induló között), a harmadik legjobb tempót autózta a Daytona 500 kvalifikációján, majd megnyerte a Clash-t – mindezt cirka tíz óra leforgása alatt.
Szintén le a kalappal a félmaratonon ugyancsak részt vett Jamie McMurray és Landon Cassill előtt is.
A 43 éves versenyző győzelme egyben vadonatúj érájának első sikere is, hiszen a 2019-es évnek nem csak az Ally képében új főszponzorral, de egyben vadiúj csapatfőnökkel, a Chad Knaus helyét tizenhét szezon után átvevő Kevin Meenderinggel vág neki.
/Érdekességként itt megjegyezném, hogy a Daytona 500 pole-ját az a William Byron szerezte meg, aki mellé Hendrickék idéntől „átcsoportosították” Knaust. A szakember ráadásul egyfajta történelmet is írt, hiszen tizenhét évvel ezelőtt már hajszálpontosan végrehajtotta Johnsonnal ugyanezt a bravúrt. A 2002-es D500-on szintén először dolgozott együtt a versenyzővel és be is húzták a pole-t ami – akárcsak most, Byron esetében – Johnson számára is az első cupos rajtelsőségének bizonyult a legnagyobb osztályban./
A Johnson-szurkolók tehát nem alaptalanul voltak felpörögve, mint egy atommeghajtású búgócsiga.
A NASCAR-táborának többi része azonban már korántsem volt ennyire lelkes és a leintés után konkrét össztüzet zúdítottak a hétszeresre a közösségi médiában.
A tömegkarambolt előidéző balesetet ugyanis sokan Johnson nyakába varrták, mondván ő ment neki direkt a verseny addigi 55 köréből 51-et az élen töltött Menardnak A vádak szerint Jimmie tudta, hogy ellenfele kiiktatásával nem csak a vezetést veheti át, de egyben a sárga zászló belengetését is előidézi, ami az újra fenyegető – és a radarképek alapján már nagyon is tartósnak ígérkező – eső révén a verseny végét is jelentheti.
Pontosan így történt, lengett a sárga, majd a piros, végül pedig a Clash-t hivatalosan befejezettnek nyilvánították, Johnson győzelmével.
A visszajátszásokat nézve azonban kitűnik, hogy valamilyen szinten mindketten benne voltak a történetben.
„Lefelé mozdultam egy kicsit, a következő dolog pedig amit észrevettem, hogy a hátsó kerekemnél fogva kipörgetnek” – nyilatkozta Menard, akit végül a tizenharmadikként rangsoroltak. „Jimmie előszeretettel csinál ilyen dolgokat ezeken a pályákon [utalva a tavaly júliusi daytonai versenyre, amelyen szintén Johnson tette őt ki a játszmából – a szerk.]. Pocsék, hogy az agresszív side-draft ekkora balesetet okozott.”
Johnson így emlékezett vissza a balesetet megelőző pillanatokra:
„Tudtuk, hogy jön a nagy eső. Menard alá értem a pályán, mielőtt még blokkolt volna. Azt hittem, egy picit lejjebb jön, hogy védekezzen és blokkoljon, úgyhogy befelé mozdultam az irányába, de aztán hirtelen ott termett az én ívemen… Sajnálom Pault és a többi csapatot, akik elvesztették a versenyautóikat, de én azért vagyok itt, hogy győzzek.”
Az anti-versenynek is beillő Clash második helyét a Chip Ganassi Racing #1 Fordjában bemutatkozó Kurt Busch szerezte meg, míg harmadikként a regnáló bajnok Joey Logano végzett.
Ganassi egyébiránt maga is kifakadt Johnsonra, mondván a pilóta a sárga vonal alá ment, ami a superspeedwayeken büntetést von maga után.
A NASCAR azonban semmi szabálytalanságot nem talált JJ kérdéses manőverében.
A 61. Daytona 500 programsorozata február 14-én a kvalifikációs versenyekkel folytatódik, amelyeken a harmadik helytől lefelé alakul ki a rajtrács (az első sor felállása William Byron és Alex Bowman által már a 10-ei, egyautós kvalin eldőlt).
Maga a nagy futam február 17-én kapja meg a zöld jelzést.
Az Advance Auto Parts Clash végeredménye:
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough
