Az eszköz, aminek autóversenyzők ezrei köszönhetik életüket

A HANS ma már sokak szemében a motorsport biztonságának kézzel fogható szinonimáját jelenti. Az ezredforduló környékén azonban még legalább annyian ágáltak ellene, mint ahányan felismerték az eszköz forradalmi mivoltát.

2019. február ötödikén, kedden, 75 esztendős korában örökre lehunyta a szemét dr. Robert Hubbard.

„Bob találmánya biztonsági szempontból alapjaiban változtatta meg az autóversenyzést” – olvasható a HANS hivatalos honlapján. „Jószívű ember volt, aki bárkinek a segítségére sietett, ha szükség volt rá. Nagyon fog hiányozni.”

A neves biomechanikai mérnök sógorával, az egykori autóversenyző Jim Downinggal közösen a nyolcvanas évek közepén alkotta meg a fej- és nyakvédő eszköz, vagyis a HANS kezdeti verzióját.

Az ötlet megszületéséhez egy személyes tragédia vezetett, miután egy jó barátjuk versenybaleset következtében olyan súlyos koponyasérülést szenvedett, hogy az életét már nem tudták megmenteni.

Hubbardék biztosak voltak benne, hogy a szomorú eset egy megfelelő védelmi eszközzel kiküszöbölhető lett volna. A páros hosszú évek kemény munkája után először 1986-ban állt elő a HANS legelső, komikusan nagy méretű verziójával, amit élesben maga Downing próbált ki az IMSA sportautó versenyein. Érdekesség, hogy a második pilóta, aki felvette az eszközt nem más volt, mint a színészlegenda Paul Newman 1988-ban, szintén az IMSA-ban.

A HANS-ban rejlő potenciált több nagy, az autóiparban érdekelt cég – mint pl. a General Motors – is felismerte és komoly pénzekkel, továbbá egyéb forrásokkal járult hozzá a fejlesztéshez szükséges kutatásokhoz, tesztekhez.

Ahogyan azonban az a biztonságtechnikai forradalmak esetében sajnálatos módon lenni szokott, a sportágban jelenlévők figyelmét mindaddig nem igazán keltette fel az eszköz, amíg nem történt tragédia.

A Forma-1 1994-es, imolai fekete hétvégéjén egy nap különbséggel vesztette életét az újonc Roland Ratzenberger és a háromszoros világbajnok ikon, Ayrton Senna.

Az egész világot megrázó balesetek után az FIA Sid Watkins professzorral együtt maximális erővel feküdt rá a versenyzők testi épségének további védelmére. Ennek eredményeként a következő év elején elsőként a ferraris Gerhard Berger már tesztelhette is a HANS legújabb verzióját.

Az eszköz a legtöbb innovatív megoldáshoz hasonlóan azonban vegyes fogadtatásra lelt.

Nem volt ez másként a tengerentúli versenypályákon sem, amit mi sem példáz jobban, mint, hogy egészen Dale Earnhardt Sr. 2001-es haláláig még háromszáz darabot sem tudtak belőle eladni.

A HANS-t Hubbardék 2000-ben, az Indianapolis Motor Speedway-en rendezett Chevrolet teszten mutatták be a Cup mezőnyének, a reakciók viszont meglehetősen hűvösnek bizonyultak.

“Nem voltak lenyűgözve tőle” – emlékezett vissza Downing a NASCAR.com-nak adott 2011-es interjújában. “A legtöbben hajlandóak voltak arra, hogy legalább kipróbálják, de összességében véve ezt inkább csak udvariasságból mondták. A délután folyamán elmentünk a NASCAR traileréhez, hogy Mike Heltonnal [a NASCAR igazgatója] találkozzunk. Semmi extrát nem terveztünk, csak egy kis beszélgetést a témában. Egyszer csak váratlanul besétált Dale Earnhardt egy nagy vigyorral az arcán, szó nélkül leült, bennünket pedig azonnal kitessékeltek. Nyilvánvaló volt, hogy Dale-t egyáltalán nem érdekli az eszközünk, sem szót, sem időt nem akart fecsérelni rá. Igazából ő volt az egyetlen olyan versenyző, akinek még minimális szinten sem sikerült felkeltenünk az érdeklődését. Voltak, akik nem rejtették véka alá az eszköz iránti unszimpátiájukat, mások viszont élénken érdeklődtek iránta. Ez utóbbi sem azt jelentette, hogy rögtön akartak egyet, de miután tesztnap volt, akadt egy csomó üresjárat, ráadásul ilyenkor sokkal nyitottabbak a srácok, mint versenyhétvégéken.”

Downing azonban biztos abban, hogy a pilóták túlnyomó része idővel akkor is belement volna a HANS használatába, ha a sorozatos, fatális koponyasérüléssel járó balesetek nem történnek meg.

“Határozottan mondom, hogy akkor is elfogadottá vált volna, ha például Earnhardt életben marad, csak éppen nem azonnali hatállyal, hanem körülbelül öt, hat, esetleg tíz év múltán.”

A vélemények jelenleg is megoszlanak arról, hogy Dale Sr. túlélte volna-e a 2001-es Daytona 500 utolsó körében történt balesetét, ha elveivel ellentétben viseli a HANS-t.

A mindössze 19 esztendősen elhunyt Adam Petty esetében azonban szinte biztosra vehető, hogy az eszköz használata mellett szerencsésebb végkifejletet hozott volna a 2000. május 12-én, a NASCAR nemzeti másodosztályát képező Busch Series [ma Xfinity Series] szabadedzésén bekövetkezett bukása.

Nem meglepő tehát, hogy a néhai tehetség édesapja, a nyolcszoros Cup futamgyőztes Kyle Petty a HANS viselésének egyik szószólója lett.

“Ő az a srác, aki képes a hagyományostól eltérően gondolkodni” – mondta Downing a hétszeres Cup bajnok Richard Petty fiáról. “Kyle jó pár másik versenyzővel ellentétben nem visel szemellenzőt. Ő az apjával szemben soha nem vált hőssé, inkább a nyitott gondolkodásmódjáról lett ismert.”

Az 1988-as Cup bajnok és kétszeres Daytona 500 győztes Bill Elliott a nyolcvanas évek végén – más források szerint a kilencvenes évek elején – úttörőként próbálta ki a fej- és nyakvédő eszköz egy változatát, első állandó használójává azonban Brett Bodine vált (lásd. fenti kép).

“Bodine már korán rájött, hogy szükség van rá. Nem hiába, okos srác volt, diplomás mérnök, úgyhogy ő más szemszögből is tekintett rá, mint a többiek.”

Downing számításai szerint azonban a tragikus végkimenetelű 2001-es Daytona 500 mezőnyében a legjobb esetben is maximum hat versenyző viselte a HANS-t.

“Volt néhány srác, akik nem is akartak hallani róla és foggal-körömmel harcoltak ellene.’

A leghíresebb “ellenállónak” Tony Stewart bizonyult, akivel az azévi daytonai 24 órás előtt kisebbfajta közelharcot kellett vívni annak érdekében, hogy feltegye az eszközt.

“Amikor kötelezővé tették a Grand-Am bajnokságban, Tony kijelentette, nincs az az Isten, hogy ő azt használja” – mesélte Downing. “A szervezők kérésére utaztunk a feleségemmel Daytonára közvetlenül a 24 órás verseny előtt és három napon át dolgoztunk azon, hogy a HANS minden egyes eleme tökéletesen passzoljon a pilótákhoz, emellett pedig arról is megbizonyosodjunk, hogy mindenkinek van a birtokában egy eszköz. Tony-val szó szerint harcolnunk kellett. Négy darab HANS is volt nála, de azt mondta, hogy egyik sem kényelmes számára. Még a verseny rajtjának napján, szombaton is hozattunk újabb verziókat a pályára FedEx-szel, de azokra is csak csóválta a fejét.”

Végül a bajnokság első embere, Jim France közbelépett és ultimátum elé állította Stewartot.

“Jimmy odament Tony-hoz és azt mondta neki: ‘ha nem vagy hajlandó viselni azt az izét, akkor már csomagolhatsz és mehetsz is haza, ez a te döntésed’. Fél óra múlva már ott virított Tony-n a HANS.”

A NASCAR azt követően tette kötelezővé a fej- és nyakvédő használatát, hogy Earnhardt halála után két hónappal, az ARCA charlotte-i versenyén végzetes baleset érte Blaise Alexandert. Morbid módon az incidens másik résztvevője Dale Sr. legidősebb fia, Kerry Earnhardt volt, aki azonban sérülés nélkül megúszta.

2005-ig a NASCAR versenyzők választhattak a HANS, valamint a Hutchens eszköz és annak variánsai között. Ez utóbbi végül annak köszönhetően került le az asztalról, hogy a biztonságtechnikai tesztek során rendre rosszabbul teljesített Hubbardék modelljénél.

A mezőny többségét ez nem is érintette, mivel két versenyzőt – Ryan Newmant és Tony Stewartot – leszámítva mindenki a HANS mellett tette le a voksát.

Ami az open-wheel szakágat illeti, a Forma-1-ben egy több éven át végzett átfogó tesztsorozat után elsőként a Sauber párosa, Nick Heidfeld és Felipe Massa próbálta ki élesben a 2002-es Olasz Nagydíjon, 2003-ban  pedig már a teljes mezőny számára kötelezővé tették a HANS használatát.

Az óceán másik oldalán, a CART-ban már 1999-ben is akadtak versenyzők, akik bevállalták a HANS-t, a szabályok által megkövetelté azonban csak 2001-ben vált eleinte az oválokon, majd hamarosan már valamennyi pályatípuson.

A dirt szakág csúcsszervezeténél, az NHRA-nél már 1996-ban is többen használták a HANS elérhető verzióját, kötelezővé viszont csak 2004-ben vált a királykategória, vagyis a Top Fuel előző évi legjobb újoncának,Darrell Russellnek halálos balesete után.

Az ausztrál Supercars Championship (korábbi nevén V8 Supercars) és a WRC csak 2005-ben írta tette kötelezővé versenyzőinek a HANS viselését.

Ma már lényegében nincs olyan professzionálisan jegyzett bajnokság, amelyben ne lenne kőbe vésett előírás az eszköz használata.

Dr. Robert Hubbard és Jim Downing innovációjának hála számos versenyző úszott meg olyan baleseteket ép bőrrel, amelyek a HANS előtti érában biztosan végzetes kimenetelűek lettek volna.

A sportág teljes közössége – a pilótákból a rajongókig – köszönettel tartozik ennek a két szakembernek, hogy egy olyan eszközt adtak a világnak, ami jelentősen javította a biztonsági körülményeket ezzel tragédiákat megakadályozva.