Robert Wickens menyasszonya: Minden napunk egy küzdelem
Karli Woods kendőzetlen őszinteséggel nyilatkozott arról, hogy milyennek láttatják Robert Wickens rehabilitációját a közösségi médiában és miként élik meg azt a hozzá közel állók valójában.
A Schmidt Peterson Motorsports versenyzője augusztus végén, a Pocono Racewayen szenvedett életveszélyes balesetet, aminek eredményeként többszörös borda-, kar- és lábtörésekkel, tüdőzúzódással és gerincvelősérülésekkel szállították kórházba.
Wickens az elmúlt közel négy hónap során számos operáción esett át, majd ezeket követően megkezdhette a hosszadalmas rehabilitációs procedúrát is. Ennek folyamatáról a 29 éves kanadai a közösségi oldalain, kis videók formájában rendszeresen tájékoztatja is rajongóit, akik a világ minden táján, egy emberként szurkolnak neki azért, hogy a lehető leghamarabb felálljon a tolószékéből és ugyanolyan életét élhessen, mint korábban.
Ezek a rövidke, átlagosan alig egy perces kisfilmek rendkívül pozitív hangvételűek, lévén minden egyes új epizódban a 2018-as IndyCar-szezon legjobb újoncának választott pilóta felépülési folyamatának egy-egy fontos, reménykeltő előrelépéséről számolnak be.
A rehabilitáció nyilvánosság felé, ezen a módon történő kommunikálásának ötlete Wickens menyasszonyának, a népszerű cosplayer és vlogger Karli Woodsnak fejéből pattant ki.
A hölgy közel egy évtizede tevékenykedik a szórakoztatóiparban, dolgozott asszisztensként televíziós műsorokban, rendezvényeken, manapság pedig már minden jelentősebb észak-amerikai comic-conon meghívott vendégként szerepel, amelyeken a saját kezűleg készített kosztümjeiben bújik ismert, kitalált karakterek bőrébe.
Woods emellett profin mozog a közösségi médiában és nem csak a saját profiljait tartja naprakészen, de 2015-ös megismerkedésük óta Wickens Facebook, Twitter és Instagram oldalait is ő kezeli.
A pár 2017 karácsonyán jegyezte el egymást, ami után joggal érezhették úgy, hogy a 2018-as az ő évük lesz.
Wickens olyan sikeres debütálást produkált az IndyCarban, amilyenhez hasonlóra csak kevés példa akadt a széria komplett történelmében, ezzel párhuzamosan pedig Karli saját karrierje is egyre jobban ívelt felfelé.
Jött azonban Pocono, az életük pedig egy pillanat alatt éles hajtűkanyart vett.
Wickens rögtön az első IndyCar-futamát a pole-ból kezdhette meg
A nyilvánosság elé tárt, a végletekig pozitív üzenetű videók korántsem tükrözik a valóságot, azt a valóságot, amiben a Wickens/Woods család, valamint legközelebbi barátaik jelenleg élnek.
Ez adta az apropót arra, hogy Karli egy, a saját weboldalán közzétett blogbejegyzésében minden eddiginél őszintébben valljon az utóbbi negyedév eseményeiről.
„Mint tudjátok, a vőlegényemnek, Robert Wickensnek augusztusban balesete volt az IndyCarban. Ennek eredményeként számos ortopédiai sérülést szenvedett, a legrosszabb mind közül azonban a gerincvelőt érte. A közösségi oldalakon már említést tettünk arról, hogy mi is ez, de itt, a blogomon részletesebben is beszélek majd róla. Rengeteget tanultam erről a sérülés-típusról, de nem vagyok orvos, úgyhogy legyetek türelemmel felém, amikor a tőlem telhető legjobban igyekszem elmagyarázni. A baleset után közvetlenül együtt dolgoztam a PR-csapatunkkal, hogy megírjuk a sajtóközleményt, amiben felsoroljuk Rob sérüléseit. Akkor ő még mesterséges kómában volt, de én tudtam, hogy olyan őszinte akar majd lenni a sérüléseit illetően az online felületeken, amennyire csak lehetséges.”
A mellkasi gerincsszakaszt, ezzel együtt pedig a gerincvelőt ért sérülésről már a bukás után egy nappal hírt adtak, a reakciók láttán azonban gyorsan tisztázódott Woodsékban, hogy az emberek nem igazán értették, miről is van szó valójában.
„Ez azt jelenti, hogy törések keletkeztek a hátában, főként a T5-ös csigolyáján, az ebből származó darabok pedig károsították a gerincvelőt, aminek következtében duzzanat lépett fel. Ez a duzzanat okozta a bénulást, mivel az idegek nem tudják továbbítani az agyból érkező jeleket a sérülés alatti területekre. […] Rob sérülése azonban nem teljes, ez pedig azt jeleni, hogy ha a duzzanat leapad, akkor van remény arra, hogy az idegek új utakat találnak maguknak végig a gerincvelőben. Hogy teljesen őszinte legyek, nekem fogalmam sem volt arról, ez mit is jelent egészen addig, amíg egy orvos laikus nyelven el nem magyarázta. Tisztában voltam vele, hogy lebénult, de nem értettem, miért. Nem is fogadtam valami jól, amikor a sürgősségire megérkezve először elmondták nekem.”
A rehabilitáción – egyébként kivétel nélkül Woods által – készített videók szemmel látható javulást mutatnak. Szeptemberben még az is nagy dolog volt, hogy Wickens egy teljes egészében elektromosan működtetett biciklit „tekert”, most, decemberben pedig már arról számolhattak be, hogy Robert segítséggel ugyan, de fel tud állni és járni tanul.
„Meg akarjuk osztani a felépülésének útját, de el kell, hogy mondjam, ez egyáltalán nem könnyű” -folytatta Karli. „Rob és én úgy véljük, hogy számos okból fontos dolog ezt megmutatni. Mindenekelőtt, így továbbra is tájékoztatunk titeket, azokat az embereket, akik törődtek velw és szurkoltak neki az évek során. Másodsorban, ez informatív. Az első naptól fogva azt mondták nekünk, hogy nem lehet ezt a sérülést egy másik ilyenhez hasonlítani, mivel minden egyes eset különböző. Lehet két ember ugyanolyan szintű károsodással, de az egyik jobban gyógyul, mint a másik. Valami oknál fogva ez előfordulhat a kor, az általános egészségi állapot miatt, vagy egyszerűen csak azért, mert az ő teste másként regenerálódik. Ugyanakkor nem fogok hazudni, mindenkit, akivel a rehab során találkozunk a sérüléséről és a felépüléséről kérdezgetünk. Nagyon nehéz nem összehasonlítgatni, éppen ezért Robert javulási folyamatának online történő megosztása rengeteget jelenthet azon emberek számára, akik maguk is ezen mennek keresztül. Robnak azt mondták, soha nem fog érezni semmi a sérülése alatti területeken, nem, hogy járni, erre nézzetek rá most! Nagyon sok érzékelése visszatért, emellett pedig egy géppel már sétált ötször is. Óriási segítséggel ugyan, de mozog! Nem is lehetnék büszkébb rá, számára pedig rendkívüli érzés, hogy megoszthatja a felépülését és ezzel másoknak pozitív példa lehet. Egész nap tudnék erről beszélni. Annyi mindenről beszámolhatnánk, az utunkról, miként reagáltam le és dolgoztam fel a balesetet, a komoly kínokat, amikkel szembesültünk, gondozónak lenni és alkalmazkodni az új életünkhöz.”
Az viszont, hogy a nyilvánosságot beengedték a szigorúan vett magánszférájukba kétélű fegyvernek is bizonyult.
A közösségi oldalakat böngészve egy-egy új videó után százával születnek az olyan kommentek, amelyek írói már a 2019-es Indianapolis 500 mezőnyébe, a bátrabbja pedig akár a márciusi, St. Pete-i szezonnyitó rajtrácsára vizionálja Wickenst.
Ez pedig dühíti a legfőbb érintetteket.
A bejegyzés megtekintése az InstagramonToday was a really hard day. #spinalcordinjury #walkingishard #gaittraining
„Ahogyan korábban már említettem, nagyon sok oka van annak, hogy ezt a folyamatot online megosztjuk. A legutolsó dolog, amit viszont még említeni szeretnék az a hozzászólásaitokból áradó pozitivitás és inspiráció. Még egy kemény nap után a rehabon, amikor teljesen a padlón érezzük magunkat, posztolunk egy videót és azután elolvassuk a kommentjeiteket. Meg lennétek lepve, hogy csak egy kis megjegyzés mennyi energiát képes adni. Fantasztikus tudni, hogy milyen sokan támogatnak bennünket ebben a csodálatos online és IndyCar közösségben. Ugyanakkor ezzel egy időben nagyon kemény is. A legtöbbször a videókon és képeken extrém boldognak látszunk és arról számolunk be, hogy milyen jól megy a rehab. A másik oldalon viszont ti nem látjátok, mennyire leírhatatlanul kemény is ez az egész. Ez a közösségi média varázsa, ugye? Azt tesszük ki a kirakatba, hogy milyen glamúros és tökéletes az életünk, a valóságban viszont mindenkinek megvannak a maga küzdelmei. Ezért döntöttünk úgy a múlt héten, hogy kiposztoljuk azt a videót, amelyen Rob sétál, a vége felé pedig elsírja magát [lásd. fentebb]. Meg akartuk mutatni mindenkinek, hogy a dolgok nem mindig tökéletesek és életünk legnagyobb kihívásán megyünk keresztül. Amikor azt a rengeteg pozitív kommentet olvassuk néha dühít bennünket, hogy az emberek csak azt szajkózzák: „nagyon jól csinálod, csak így tovább és seperc alatt újra versenyautóban ülsz majd”. Szinte féltékenységgel tölt el, hogy ezután ők visszatérhetnek a normális életükbe, nekünk pedig újra szembe kell néznünk a magunk valóságával. A terapeuták szerint ezek az érzelmek normálisak. Olyan sok érezelem száguld át rajtunk minden egyes nap, hogy néha magunk sem értjük. Például, amikor Rob sírt abban a videóban, akkor nagyon össze volt zavarodva. Miután abbahagytam a felvételt, akkor elmondta, hogy maga sem tudja, miért kezdett el sírni. Azt mondta, ‘nem tudom, hogy örülnöm kellene, amiért végigcsináltam, vagy idegeskednem, mert annyira nehéz a járás”.
Woods biztosított mindenkit arról, hogy a jövőben sem fogják kizárni a rajongókat, szimpatizánsokat és sorstársakat a saját harcukból.
„Folytatni fogjuk ennek az útnak a dokumentálását online, de ez időnként nagyon nehéz, mivel egy ennyire személyes oldalunkat osztjuk meg. Reméljük, hogy továbbiakban is támogatni fogtok bennünket és megértitek, hogy a közösségi média nem teljesen az, aminek látszik. Minden napunk szenvedéssel telik, de igyekszünk olyan nyíltak maradni, amennyire csak lehet. Köszönjük újra és újra a támogatásotokat.”
Wickens a menyasszonyán kívül folyamatosan maga mellett tudhatja még csapattársát, egyben jó barátját, James Hinchcliffe-et is, aki ebben a Mint a villám c. film legendás jelenetét felidéző videóban is bűntársa volt:
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
képek: Karli Woods/Twitter, IndyCar
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough
