Véget ért az év realitybe oltott szappanoperája: A McLaren lefújta az IndyCar-programját -

Mindeközben pedig Alonso azt állítja, hogy egyáltalán nem is szerepelt a tervei között egy teljes tengerentúli szezon.

A hír nem hathatott a meglepetés erejével azok számára, akik az elmúlt hónapok során egy kicsit szorosabban követték a McLaren tervezett IndyCar-projektjéről szóló szappanoperát.

Mint ismeretes, a wokingiak harmincnyolc év hiátus után, az Andretti Autosport partnereiként, 2017-ben tértek vissza az Indianapolis 500-ra, a volán mögött a kétszeres Forma-1-es világbajnok Fernando Alonsóval.

A spanyol klasszis kezdettől fogva kimagasló teljesítményt nyújtott karrierje legelső oválpályás megmérettetésén és talán még a végső győzelemre is esélyes lehetett volna, ha nem füstöl el alatta a hajrában a Honda erőforrás.

Bő egy évvel a legendás verseny után, idén júniusban aztán a McLaren robbantotta az újabb bombát, miután bejelentették, hogy terveik szerint 2019-ben már teljes szezonos gárdaként csatlakoznak az IndyCar mezőnyéhez.

Ennek köszönhetően az egész nyár vezető IndyCar-sztorijává Zak Brownék váltak, akik már az elején leszögezték, hogy első körben csakis egy, már meglévő csapat oldalán szándékoznak belépni a szériába és csak a későbbiekben akarnak teljesen önállósodni.

A hírek szerint a McLaren több gárdával is felvette a kapcsolatot, beleértve az Ed Carpenter Racinget és az RLL Racinget is, de a biztos befutónak ezúttal is az Andretti Autosport számított.

A Michael Andretti vezette alakulat példának okáért ezen kapcsolat lehetőségét szem előtt tartva döntött a Harding Racinggel való partnerség mellett, mivel így a már meglévő négy autójuk mellé további két, kapcsolódó gépet is kvázi maguk mellett tudhattak, amelyeket az előzetes tervek szerint a McLaren égisze alatt indítottak volna.

Időközben az is kiderült, hogy a McLaren – a csillogó papírba csomagolt mézesmadzagként folyamatosan belengetett Fernando Alonso potenciális átigazolásának lehetősége mellett – megkörnyékezte az IndyCar legjobb versenyzőjeként számon tartott Scott Dixont is, tudván, hogy az immár ötszörös bajnok mennyire tiszteli honfitársát, egyben a csapat alapítóját, Bruce McLarent.

Brownéknak nem kellett sok idő ahhoz sem, hogy megnevezzenek egy másik potenciális Indy-pilótát is az F1-es programjukból 2018 végén távozó Stoffel Vandoorne személyében.

A sztori augusztus közepén újabb fokozatra kapcsolt, miután Alonso bejelentette, hogy az idei szezon végén távozik az F1-ből. Erre reflektálva a McLaren leszögezte, hogy a spanyol jövőre is a családjuk része maradt, a puzzle darabkákat összerakva pedig a hardcore IndyCar-drukkerek máris készpénznek vették, hogy a 2019-es szezon az 1993-as újrajátszása lesz, Nigel Mansell helyett ezúttal Alonsóval a főszerepben, extra adalékként pedig most még egy világszerte ismert, nagy múltú csapat is érkezne.

Az optimistább IndyCar-rajongók már az új aranykort vizionálva arról regéltek, hogy a McLaren/Alonso csomag által a széria népszerűsége globálisan óriásit ugrik majd, ezzel együtt pedig pár éven belül nem csak további, neves csapatok, de új gyártók és szponzorként multimillárdos világcégek csatlakoznak majd a szériához.

A légvárat maga az IndyCar is meglovagolta – mondjuk hülyék lettek volna nem kihasználni a hájpban rejlő reklámlehetőséget – és képesek voltak még a hivatalos oldalon is konkrét cikkeket írni Alonso egy-egy jellegzetes, kriptikus tweetjéről.

Kialakult a McLonso-mánia, noha még semmi konkrétum nem állt rendelkezésre és hiába nyilatkozta például a sokat látott Trevor Carlin többször is, hogy nincs az az Isten, hogy ilyen rövid idő alatt a wokingiak összehozzanak egy teljes idényes programot, szavai süket fülekre találtak.

Az események előrehaladásáról egyre kevesebb és kevesebb konkrét információ látott napvilágot, a projekt dugába dőlését jósló pletykákat azonban az IndyCar, valamint a McLaren eleinte még igyekezett a lehető leghamarabb cáfolni.

Mire viszont elérkezett a nyár vége, már tagadhatatlanul sokasodtak a papaya-színű, Kimoa-sapkás unikornisokkal teli álomból kijózanító jelek.

Scott Dixon bejelentette szerződéshosszabbítását a Chip Ganassi Racinggel, Vandoorne aláírt a Formula E-be, a Harding Racing társult a milliárdos George Steinbrennerrel, ezzel együtt pedig hivatalosan megnevezte 2019-es pilótapárosát az egyaránt újonc Patricio O’Ward és Colton Herta személyében, amivel kristálytisztává vált, hogy a B-terv lépett életbe és a Harding-Steinbrenner lett Andrettiék úgymond junior alakulata.

Szeptember elején Alonso megejtett egy tesztet az Andretti Autosporttal a Barber Motorsports Parkban, de ehhez az égvilágon semmi köze nem volt a McLarennek, ő maga pedig igyekezett leszögezni, a körözés egyáltalán nem jelenti azt, hogy a jövő szezont tekintve elkötelezné magát az amerikai bajnokság felé. A tesztet pusztán egy kedvező lehetőségként szemléli, mivel vérbeli versenyzőként igyekszik minden eshetőséget megragadni arra, hogy különféle autókat próbálhasson ki.

A spanyol ezt követően pozitívan értékelte első road-pályás IndyCar-tapasztalatát, legalábbis nyilvánosan. Az Auto Motor und Sport ugyanis arról számolt be, hogy Alonso a háttérben már korántsem volt annyira lelkes az autó kapcsán; túl ormótlannak, lassúnak találta – állítólag a köridejét 10 mp-cel rosszabbra saccolta egy F1-es géphez képest- és az sem tetszett neki, hogy nincs szervó. Ezt az információt a megbízhatóságáról ismert Sports Business Journal is átvette.

A helyzetet még ennél is tovább bonyolította, hogy a Honda nem repesett túlzottan az örömtől annak hallatán, hogy a McLaren az ő erőforrásaikkal hajtana pályára az USA-ban, mivel még mindig bennük van a tüske a hírhedt legutóbbi F1-es programjuk során a csapat és Alonso által nyilvánosan adott, nem épp hízelgő kinyilatkozások miatt.

A gyártó amerikai leányvállalata csípőből cáfolta ugyan, de ez csak az ő véleményük volt, nem pedig a japán anyacégé, amelynek ráadáasul az sem tetszett, hogy a spanyol a WEC-ben a nagy rivális Toyotának vezet.

Emiatt is volt annyira lényeges a már említett Andretti/Harding Racing fúzió, mivel arra számítottak, hogy adott esetben a McLarenné avanzsáló Harding továbbra is a Chevrolet erőforrásait használta volna, miközben az AA marad a Honda kötelékében. Ezt a forgatókönyvet azonban több, IndyCaron belüli forrás is kétkedéssel fogadta, mondván nincs az az Isten, hogy házon belül két motorpartner megtűrje egymást.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy a Honda nyíltan ki is jelentette, betelt náluk a létszám és nem tudnak több autót ellátni a mezőnyben.

A már-már kínosan elnyújtott szappanoperának végül a Forma-1 Amerikai Nagydíjának hétvégéjén adta fel az utolsó kenetet maga Zak Brown, miután hivatalosan elismerte, hogy a McLaren nem áll készen egy fullos IndyCar-szereplésre.

„Úgy döntöttünk, hogy 2019-ben nem versenyzünk teljes szezonban az IndyCarban” – nyiltakozta Brown Austinban. „Egyszerűen nem állunk még készen rá és a Forma-1-re összpontosítunk, tehát nem tudjuk bevállalni 2019-ben. Ahogyan már korábban említettük, megvan bennünk a szándék, hogy a jövőben megcsináljuk.”

A McLaren azonban nem zárkózott el attól, hogy 2019-ben újra ott legyenek az Indianapolis 500-on, amely verseny immár az egyetlen hiányzó pillére Alonso céljának, a tripla koronának.

Brown elmondása alapján erről csak az F1-es szezon végeztével döntenek majd.

Az Andretti Autosport operatív igazgatója, Rob Edwards a RACER-nek úgy nyilatkozott, hogy a gárda tervei szerint legalább egy plusz autóval áll hadrendbe Indianapolisban, de részletekbe ennek kapcsán nem bocsátkozott.

„Amióta én a csapatnál vagyok mindig indítottunk egy, vagy két extra autót Indianapolisban és jövőre is erre számítok. Még nagyon korai, semmit nem tudunk bejelenteni, de határozottan úgy tervezzük, hogy több autóval nevezünk, mint ahány teljes szezonosunk van.”

Ezen a ponton joggal merülhet fel, hogy Alonsónak nem törvényszerű a McLarennel belevágni egy teljes szezonos IndyCar-kalanda, ha szeretné.

Erre azonban nem jövőre fog sor kerülni.

Megszokhattam volna az évek során, hogy a jó öreg Fernando nyilatkozatait, rejtélyes tweetjeit és egyéb megnyilvánulásait minimum egy egészséges kétkedéssel kell fogadni, lévén egy, a média manipulálását tökélyre fejlesztett emberről van szó.

Alonso számos olyan utalást tett az utóbbi hetekben/hónapokban, amelyek arra engedtek következtetni, hogy reális esély van a tengerentúli átigazolására, amit ráadásul nem csak ő, de Brown és Michael Andretti is sugallt. Utóbbi nem volt rest egyenesen azt nyilatkozni, hogy a spanyol számára csak a full szezon az elfogadható, más nem érdekli.

Ezzel szemben most viszont Alonso már azt állítja, hogy a teljes szezonos szereplés egyáltalán nem volt számára opció, ahogyan már azt is augusztus óta tudta, hogy a McLaren nem fogja meglépni az IndyCar-programot.

A 37 éves pilóta – aki egyébként az AMuS értesülései szerint megvásárolta az IndyCar spanyolországi közvetítési jogait – egyéni versenynaptára a teljes szezonos F1 és WEC szerepvállalás révén összesen 28 fordulót számlál. Bár a jövő évi terveit még nem finalizálta teljes mértékben, abban már most biztos, hogy jóval nyugodtabb lesz a beosztása az ideihez viszonyítva.

„Nem lesz 28, de azért elegendő számú versenyem lesz, beleértve kiemelten fontosakat, úgyhogy én meg vagyok elégedve és remélhetőleg a rajongók is így éreznek majd.”

Ebből valószínűsíthető, hogy Alonso jövőre nagy eséllyel ismét ott lesz az Indianapolis 500-on, a kérdés már csak az, hogy látjuk-e valaha teljes IndyCar szezont futni.

Jelenleg nem fogadnék erre nagyobb összegben.

További érdekességekért, információkért, naprakész hírekért az amerikai autóversenyzés világából kövesd az USAracing Facebook-oldalát: