A NASCAR újra bepróbálkozhat Ausztráliában -

Az amerikai stock-car szakág csúcsszervezete akár már jövőre visszatérhet a déli kontinensre.

A méltán népszerű Supercars bajnokság első embere, Sean Seamer hivatalosan bejelentette, hogy előzetes tárgyalásokat folytatnak a NASCAR vezetőségével egy esetleges ausztrál futam reményében.

Ha a pedig sikerrel járnak, akkor a NASCAR egyik nemzeti szériája már 2019-ben pályára gördülhet Surfers Paradise-on, méghozzá a Supercars hétvégéjének keretein belül.

A megbeszélések kezdte még az augusztusi, Tailem Bendben lévő The Bend Motorsport Parkban rendezett Supercars-verseny idejére vezethető vissza, amelyen többek között a NASCAR ügyvezető alelnöke és versenyfejlesztésért felelős tisztviselője, Steve O’Donnell is személyesen tiszteletét tette.

A tárgyalási folyamat jelenleg kezdeti fázisban van.

„Még mindig nagyon, nagyon korai” – fogalmazott óvatosan Seamer. „[A NASCAR emberei] augusztusban ellátogattak ide, hogy találkozzanak velünk. Mi elkötelezettek vagyunk további, az eddigieknél is nyíltabb és folyamatos megbeszélésekre.”

Egyelőre teljesen nyitott, hogy milyen formátumban – pontozásos, vagy nagyobb valószínűséggel bemutató jelleggel – és a NASCAR melyik szériájának, vagy szériáinak autói látogathatnak el a kenguruk földjére.

Azt azonban fontos kiemelni, hogy a 2019-es Gold Coast 500 időpontjában (október 27.) a királykategória, vagyis a Cup, valamint a nemzeti harmadosztály, a Truck Series a Martinsville Speedwayen rendez versenyt, a másodvonalbeli Xfinity Series naptárában azonban ez a hétvége üresen áll.

Azt azonban, hogy nem csak puszta reklámfogásról van szó jól szemlélteti, hogy az idei Gold Coast előtt a nézők máris megcsodálhattak egy NASCAR-gépet körözni. A Supercarsban szereplő Dick Johnson Racing – Team Penske jóvoltából ugyanis a csapat versenyzője, Scott MClaughlin egy bemutató erejéig pályára vihette azt a Ford Fusiont, amelyet még a 2016-os szezonban vezetett Joey Logano a Cupban.

A NASCAR-Supercars közös projekt már a helyi politikai elit körében is támogatásra lelt, beleértve Queensland tartomány idegenforgalomért felelős miniszterét, Kate Jonest is.

„Nagyon eredményes beszélgetések zajlottak le a Supercars és a queenslandi turisztikai központ között” – nyilatkozta Jones. „Biztosítok mindenkit, azt szeretném, ha ez az esemény tovább növekedne. Mint látják, a NASCAR mellettünk áll. A tárgyalások részét képezik új versenyek hozzáadása az eseményhez. […] Tudjuk, hogy a Supercars is egy versenytermék, de emellett azzal is tisztában vagyunk, hogy nagyon sok rajongó szívesen látná, ha a NASCAR is csatlakozna.”

Visszatérre Seamerre, a szakember azt is elárulta, hogy több más bajnoksággal is felvette a kapcsolatot – beleértve a DTM-et és BTCC-t-, de tárgyalási fázisba eddig csak a NASCAR-ral értek.

Utóbbi amerikai szervezet kapcsán az elmúlt hetekben/hónapokban többször felmerült, hogy a jövőben utcai pályákkal is feldobnák a versenynaptárat.

Két évvel ezelőtt még arról szóltak a hírek, hogy az IndyCar menetrendjébe kerülhet vissza Surfers Paradise, de végül ezek a törekvések anyagi és infrastruktúrából fakadó gondok miatt gyorsan elhaltak.

Az amerikai open-wheel szakág, azon belül is a CART/Champ Car 1991-2008 között látogatott el Ausztráliába, az újra egységes IndyCarban azonban már nem kapott helyet.

A NASCAR Cup utoljára 1999-ben, a Motegiben lebonyolított Coca-Cola 500 erejéig hagyta el az USA területét.

Az Xfinity 2008-ban, a mexikói Autodromo Hermanos Rodriguezen, a Truck Series pedig 2013-ban, az ontariói Canadian Tire Motorsports Parkban rendezte eddigi legutolsó, Egyesült Államokon kívüli versenyét.

A NASCAR nem először kerülhet kapcsolatba Ausztráliával.

A melbourni Calder Park Raceway (CPR) tulajdonosa, Bob Jane az amerikai stock-car versenyzés óriási rajongójának vallotta magát, ami odáig vezetett, hogy annak mintájára a nyolcvanas évek végén létrehozta Ausztrália saját szervezetét, az Australian Stock Car Auto Racinget (AUSCAR) amelynek bajnoksága ugyanolyan szabályokkal és autókkal működött, mint a “nagy testvér”, vagyis a Winston Cup Amerikában.

A tökéletes “amerikanizálódáshoz” a Calder Parkban Jane a Charlotte Motor Speedway mintájára kiépíttette Thunderdome néven elhíresült oválpályát, amely arról vált nevezetessé, hogy ez volt az első, NASCAR- stílusú, nagy dőlésszögű pálya az Egyesült Államokon kívül.

Az 1987-es átadást követően az üzletember, a NASCAR-ral közös promóció részeként a következő év februárjára leszervezett egy 500 kilométeres versenyt, amit szánt szándékkal a Winston Cup richmondi (2/21) és rockinghami (3/6) fordulói közé eső, szabad hétvégére időzített.

A számítása be is jött és a február 28-ai, Goodyear NASCAR 500 névre hallgatott futamon a helyi túraautózás nagyágyúi – köztük a többszörös Bathurst 1000 győztes Allan Grice és Jim Richards – mellett olyan Cup sztárok is tiszteletüket tették, mint például a karrierje harmadik Daytona 500-át éppen két héttel korábban behúzott Bobby Allison, az előző hétvégén rendezett richmondi forduló legjobbja, Neil Bonnett, vagy éppen az 1987-es, charlotte-i Coca-Cola 600 győztese, Kyle Petty.

Calder Park Raceway

Az óriási médiaérdeklődéssel kísért verseny végül Bonnett rajt-cél győzelmét hozta, míg a második helyen Allison végzett.

Annak ellenére, hogy az esemény gyakorlatilag tét nélküli volt, kimagasló nézettségi rátákat hozott Ausztráliában és az Egyesült Államokban is, a rajongók pedig valódi hősöknek kijáró tisztelettel fogadták a NASCAR sztárjait.

Minden adott volt tehát a folytatáshoz, néhány héttel később pedig be is jelentették, hogy a Cup decemberben ismét képviselteti magát a Thunderdome-ként elhíresült pályán. A visszatérést még az sem akadályozta meg, hogy Jane időközben aláírt egy olyan szerződést, amely megtiltotta a dohánytermékek reklámozását, miközben ezen cégek a NASCAR akkori legkomolyabb partnerei voltak, eleve gondoljunk csak a Cup főtámogatói tisztségében lévő Winstonra.

A december 18-ai, stilszerűen Christmas 500 nevű futamon az ausztrál nyárnak hála igazán forró hangulat uralkododtt, miután a hőmérő higanyszála túllépte a 35 Celsius fokot. A pole-t Dave Marcis szerezte meg Morgan Shepherd és a háromszoros Indy 500 győztes Johnny Rutherford előtt, míg a negyedik és ötödik helyeken Michael Waltrip és Sterling Marlin osztozott.

A győzelmet végül Shepherd húzta be, aki a 87.500 dolláros pénzdíja mellé egy kis hőgutát is begyűjtött a forróságnak köszönhetően.

A vártnál nagyobb sikeren felbuzdulva a Christmas 500 1989-ben is megrendezésre került, a mezőnyben azonban ekkor egy amerikai sem szerepelt. Ennek oka az ausztrál légitársaságok sztrájkjában volt keresendő, aminek bizonytalan kimenetele miatt Jane inkább arra kérte a tengerentúli csapatokat, hogy a saját költségvetésük érdekében maradjanak otthon.

A futam az amerikai sztárok nélkül is kedvező nézettséget hozott, köszönhetően az AUSCAR-t ekkor már egyre inkább felfedező, hazai rajongóknak.

1990-ben újra megkapta a zöld jelzést az immár NASCAR Goodyear 400 névre hallgató bemutatóverseny, a táv azonban 500 helyett csak 400 kilométerben került meghatározásra. Ezen fordulón már jóval kevesebb Winston Cup pilóta tette tiszteletét, a pole és a győzelem gazdája azonban természetesen közülük került ki – előbbit Dick Trickle, utóbbit pedig Terry Labonte kaparintotta meg a több, mint 45.000 helyszíni néző előtt. Az összképet azonban némiképp árnyalta, hogy a hirtelen lecsapó vihar miatt idő előtt le kellett inteni a viadalt.

A negyedik NASCAR/AUSCAR koprodukcióban lezajlott futamot Ausztráliában 1994-ben bonyolították le, mindössze két amerikaival a mezőnyben. A december 11-ei, 200 km-es verseny a hazai Max Dumesny győzelmével zárult, a csillagos-sávos lobogót pedig Shepherd a hatodik, Brad Noffsinger pedig a tizenkettedik helyen képviselte.

A NASCAR-részéről csökkenő érdeklődést az egyre nagyobb logisztikai problémák, valamint egyéb költségek vonták maguk után, nem beszélve arról, hogy a Cup szezon utáni, decemberi verseny a csapatok személyzetének körében sem volt túl népszerű.

Az AUSCAR nem járt be hódító utat és a kilencvenes évek végére teljesen megszűnt létezni. Ebben közrejátszott a V8 Supercars egyre erősödő népszerűsége, valamint Jane érdekellentéte az Ausztrál Motorsport Konföderáció (CAMS) vezetőségi tagjaival.

Bővebben a NASCAR USA-n kívüli versenyeiről: Amikor a NASCAR világuralmi terveket szőtt

Érdekességekért, információkért, naprakész hírekért az amerikai autóversenyzés világából kövesd az USAracing Facebook-oldalát: