Belépés csak csajoknak! - Kell ez nekünk? -

Immár hivatalossá vált, hogy 2019-ben útjára indul a régóta rebesgetett, kizárólag hölgyek számára kiírandó open-wheel bajnokság. Zseniális húzásról van-e azonban szó, vagy egy előre kódolt bukásról?

A nagy bejelentésre ironikus módon alig két héttel azután került sor, hogy a 17 éves amerikai Hailie Deegan (nyitóképen) első hölgyként tudott futamot nyerni a hatvanöt éves múltra visszatekintő NASCAR K&N Pro Series West sorozatban, ezzel párhuzamosan pedig az óceán másik oldalán a gyorsasági motorsport legelső női világbajnokát avatták a 21 éves spanyol Ana Carrasco személyében.

A két hölgy egyaránt férfiak által uralt mezőnyben hajtotta végre történelmi jelentőségű tettét, bizonyítva, hogy kellő tehetséggel és elszántsággal a lányoknak is van esélyük a komoly eredményekre.

Az autó- és motorversenyzés egyike azon kevés sportágaknak, amelyekben a nők és a férfiak egymás ellen harcolhatnak, mivel a két nem közötti fizikai különbségek itt közel sem játszanak akkora szerepet, mint például a kontakt sportokban, vagy akár a jelentős erőkifejtést igénylő ágazatokban.

Ennek ellenére máig sokan kardoskodnak amellett, hogy a technikai sportokat is külön kellene választani férfi, valamint női „ligákra”, ami – szerintük – nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a gyengébbik nem is sikereket érjen el.

A valóság azonban ettől sokkal földhöz ragadtabb. Ehhez elég csak szétnézni a gokartpályákon köröző, szárnyaikat próbálgató gyerekek között, ahol arányaiban ezer fiúra akad egyetlen lány – de lehet, hogy még ennél is tágabb a szakadék.

A tehetséges fiúk közül is csak nagyon nagyon kevesen tudnak eljutni magasabb bajnokságokig, a számok törvénye alapján pedig ehhez viszonyítva a szintet lépő lányok aránya lényegében elenyészőnek számít.

Pontosan ezt hozza fel egyik érvként a stílszerűen W Seriesnek keresztelt sorozat mögött álló menedzsment is.

Reményeik szerint a korszakalkotónak szánt széria segít meghozni a kedvet a versenyzéshez a hölgyek körében, lehetőséget biztosítva nekik a nemzetközi porondon való bemutatkozásra. A kezdeményezés eddig szép és jó, a dolgok mögé nézve azonban kétélű fegyver is, ami könnyedén azt a sztereotípiát erősítheti meg, hogy a nők a pályán valóban alacsonyabb rendűek, mint a férfiak.

A figyelmet ráadásul nem egy – csúnyán szólva – szegregált széria fogja felkelteni, hanem az olyan példaképek, mint Deegan, vagy éppen Carrasco, akiknek teljesítménye láttán sok kislányban fogalmazódhat meg a gondolat, hogy „ha nekik sikerült, akkor talán én is képes lehetek rá”.

Brittany Force

Jó példa erre a hetvenes-nyolcvanas években korlátokat ledöntő Shirley Muldowney, akinek eleinte még versenyzői engedélyt sem akartak adni, hatalmas tehetségének, valamint legalább ekkora kitartásának köszönhetően azonban végül nem csak az NHRA történetének első női pilótája lett, de egyenesen bajnoki címhez jutott a legmagasabb kategóriában. Háromszor is.

Muldowney sikerei nagyban közrejátszottak abban, hogy mára már senki sem kapja fel a fejét a drag szakágban, ha egy nő áll ki párbajra és nem csak versenyt nyer, hanem bajnokságot is, lásd. pl. a kétszeres Pro Stock bajnok Erica Enders-Stevenst, vagy épp a királykategóriában, a Top Fuelban 2017-ben diadalmaskodó Brittany Force-t.

Elég nagy érdeklődés irányult volna a nők részéről a gyorsulási szakágra az USA-ban ahhoz, hogy elegendő számban vágjanak bele és közülük végül valódi klasszis pilóták kerüljenek ki, ha anno Muldowney nem generációja legjobb férfiversenyzőit veri laposra, hanem egy ‘all-female’ sorozatban győzedelmeskedik? Aligha.

A kizárólagosan hölgyek számára kiírt bajnokság ötlete azonban nem újkeletű. 1999-ben Don Panoz, valamint az 1992-es Indy 500 legjobb újoncának választott Lyn St. James bábáskodása alatt megszületett a Women’s Global GT Series, amely az American Le Mans Series betétkategóriájaként funkcionálva szintén a nők sportágban való szerepvállalásának ösztönzését szolgálta….volna. A bajnokság iránti kezdeti figyelem gyorsan lanyhulni kezdett, amiben nagyban közrejátszott a média hozzáállása is, mivel finoman szólva sem vették komolyan a hölgyek egymás elleni küzdelmeit.

A WGGS pályafutása végül érdeklődés hiányában mindössze két szezon után befejeződött.

Hogy ez lesz-e a sorsa a W Seriesnek is? Ezt egyelőre nem tudni.

Az azonban biztos, hogy már most megosztja a sportág közösségét.

Pontosabban már több, mint egy éve, köszönhetően Pippa Mann-nak, aki tavaly nyáron egy, a hivatalos oldalán közzétett terjedelmes blogbejegyzésben rántotta le a leplet az akkor még csak dédelgetett női szériáról, pár héttel később pedig a Jalopniknak sikerült az előzetes tervezetet is megszereznie.

Ez utóbbi, a világ számos női versenyzőjének kiküldött anyagban nem kevesebbet ajánlottak, mint világbajnoki státuszt, a titulus mellé pedig egy Forma-1-es teszt dukált volna. Ehhez képest a megvalósult W Series nem lett más, mint egy nevelőkategória-szintű, F3-as autókkal lebonyolítandó széria, a bajnoknak pedig F1-es autó vezetése helyett ötszázezer dollár jár, amit karrierje folytatására használhat fel.

/A szervezők azonban reményüket fejezték ki annak irányába, hogy majd, egyszer egy messzi messzi galaxisban valóban felkínálhatnak egy F1-es lehetőséget a bajnokuknak./

Az F3-as Tatuus T-318 lesz a hölgyek munkaeszköze

Egy dolog nem változott: a 2019 tavaszán startoló szezon helyszínei Forma-1-ből jól ismert pályák lesznek.

A legfontosabb, egyben legcsábítóbb azonban, hogy a versenyzőknek más szériákkal ellentétben egyetlen centet sem kell vinniük, a költségeket ugyanis teljes egészében – az utazástól kezdve az autóig – a W Series állja majd.

Sokaknál, beleértve a bajnokság ellen a leghangosabban tüntető Mann-nál többek között ez vágta ki a biztosítékot. Érvelésük szerint ugyanis ahelyett, hogy egy kizárólagosan női bajnokságba ölnének bele dollármilliókat, inkább a valóban tehetséges pilótákat kellene támogatni abban, hogy a képességeikhez méltó kategóriákban jussanak lehetőséghez.

“Hány jó kvalitású női versenyzőt tudnának ebből a pénzből jó autóba ültetni többféle szériában is, a valódi tapasztalati szint alapján, ahelyett, hogy egyszerűen csak a nemet tekintenék elsődlegesnek?” – tette fel a kérdést blogjában Mann. „Gondoljunk bele, milyen előrelépést tudnának tenni, ha úgy döntenének, hogy az erőfeszítéseiket inkább a női pilóták támogatására csoportosítják át világszerte, mennyi kislány szurkolna ezeknek a versenyzőknek, milyen sok álom valósulna meg, és mennyi kapna ezáltal inspirációt! Ez egy hihetetlen, felemelő lehetőség lenne. Ehelyett azonban ezt csinálják, cirkuszt kreálnak és azt akarják, hogy mi [női versenyzők] legyünk a fellépő állatok. Olyan emberekhez fordulnak, mint amilyen én vagyok, vagyis a sebezhető versenyzőkhöz, akik szenvednek a teljes szezonos szponzoráció hiánya miatt. Abban reménykednek, hogy elegendő számban lesznek köztünk, akik már annyira elkeseredetten vissza akarnak ülni az autóba (még akkor is, ha minden egyes porcikájuk tudja, mennyire rossz döntés is ez), hogy végül igent mondanak. Ez már önmagában nagy lépés, de ha aláírod a neved a kipontozott vonalra, akkor biztos lehetsz abban, azt is akarni fogják, hogy mosolyogj, miközben azt hirdeted, ez az új, szegregált bajnokság valójában milyen nagyszerű ötlet is, és mennyire nem bánod, hogy többé már nem autóversenyző vagy, hanem csak valaki, akit a neme alapján bekategorizáltak.”

Mann a Twitteren most újból leszögezte, nem a lehetőséggel élő versenyzőkkel van problémája, hanem a bajnokság szervezőivel, akik szerint kvázi sarokba szorítják a súlyos szponzorációs gondokkal küzdő női pilótákat, akiknek többsége már annyira elkeseredett az anyagi helyzete miatt, hogy lényegében a lelkét is eladná az ördögnek annak érdekében, hogy vezethessen. Bárhol.

Mintha csak azt akárnák ezzel üzenni, hogy „oké csajok, mindent megadunk nektek a versenyzéshez, de csakis akkor ha megmaradtok a saját játszótereteken”.

Arról jelenleg nincs információ, hogy a leendő – a hivatalos kommüniké szerint 18-20 fős – mezőny tagjainak el kell-e kötelezniük magukat három évre a bajnokság mellett, mint arról a korábbi tervezetben szó volt.

Ezen a ponton adja magát a kérdés, kik rajtolnak el a W Seriesben?

Carmen Jorda pózolni ragyogóan tud autókkal, a versenyzés velük viszont már más kérdés…

Nos, erről egyelőre még nem szól a fáma, csak annyi biztos, hogy a jelentkezőknek egy képességfelmérő válogatón kell átesniük.

Mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy idén szeptemberben, a spanyolországi Navarrán sor került egy, az FIA által kizárólag nők számára rendezett kétnapos tesztre.

Az eseményen Beitske Visser, Gosia Rdest, Marta Garcia, Rahel Frey, Sophia Floersch, Amna Al Qubaisi, Laura Kraihamer, Mikaela Ahlin-Kottulinsky, Lilou Wadoux, Carmen Jorda, Michelle Gatting és Tatiana Calderon mellett részt vett még a 2015-ös brit GT-bajnok, az augusztusban a brit F3-ban első nőként futamot nyert Jamie Chadwick, az ARCA-pilóta Natalie Decker, valamint a kétszeres IMSA GTD-bajnok Christina Nielsen is.

A W Series támogatói, arcai között olyan nevek állnak, mint pl. Adrian Newey és David Coulthard.

Utóbbi a széria által kiadott sajtóközleményben nem kevesebbet állít, mint, hogy a nők képesek egy szinten versenyezni a férfiakkal. Kicsit vicces ez annak tükrében, hogy nem is olyan régen még a pont a skót volt az, aki kerek-perec kijelentette, hogy a hölgyek soha nem lesznek győztesek a motorsportban, mivel bennük van a gyerekszüléshez és neveléshez szükséges „anyaság génje”, ami gátat szab a sikerhez elengedhetetlen agresszivitásnak és bátorságnak.

A W Series értelmi szerzőjét azonban számos forrás szerint Spanyolországban kell keresni.

Pippa Mann gyanúja szerint a háttérben – akárcsak a női széria létrehozására tett korábbi kettő, ámde a brit versenyzőnő közreműködésével meghiúsított esetben – ezúttal is Carmen Jorda és az ő támogatói állnak.

Jorda többször is nyilvánosan, ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy a nők nem képesek érdemben harcba szállni a férfiakkal szemben a pályán, ezzel együtt pedig élesen kardoskodott egy szegregált bajnokság létrehozása mellett.

„Azt hiszem, egy női bajnokság megadná nekünk az esélyt arra, hogy elérjük az álmainkat és egyenlő feltételek mellett versenyezzünk, mint más sportágakban” – nyilatkozta tavaly nyáron a finoman szólva sem jó képességű Jorda, akit néhány hónappal később beválasztottak az FIA Női Bizottságába. „Egy napon ez meg fog történni és ez lesz a helyes. Azt hiszik, hogy csak mert autót vezetünk ugyanazon a szinten vagyunk, mint a férfiak. Ez egyáltalán nem igaz, mivel mi soha nem leszünk olyanok, mint ők. Nagyon sokat kellett harcolnom azért, hogy eljussak a sportág csúcsára, csak azért, mert nő vagyok. Ez pedig nem tisztességes.”

Most az álma valósággá vált.

Egy biztos, én személy szerint jelenleg egy lyukas garasban sem fogadnék arra, hogy a szponzorok/befektetők vonzó lehetőséget látnak majd a C-ligás autókban körözgető női cirkuszban.

A fő kérdés pedig, hogy ha részvétele esetén Jorda itt is leszerepelne, akkor legközelebb miért kezdene el lobbizni?

Talán egy kifejezetten szőke, Carmen nevű spanyoloknak kiírt bajnokságban lenne némi esélye, de lehet itt is legyőznék a kerékvetők.

Érdekességekért, információkért, naprakész hírekért az amerikai autóversenyzés világából kövesd az USAracing Facebook-oldalát: