A valaha volt [egyik] legjobb, akit a versenypályák láttak

A végtelenségig lehet vitatkozni azon, hogy ki a világ legjobb autóversenyzője. Az viszont minden kérdésen felül áll, hogy Scott Dixon egyike a legnagyobbaknak. Még akkor is, ha ő maga ezzel nem ért egyet.

Az új-zélandi pilóta szeptember 16-án, vasárnap megszerezte pályafutása ötödik IndyCar bajnoki címét, amivel újabb fejezetet nyitott a sportág történelemkönyvében.

Dixon a mindent eldöntő sonomai szezonzárónak abszolút esélyesként vágott neki még annak ellenére is, hogy a futam dupla pontozása miatt összesen 103 egység volt elérhető, az ő előnye pedig mindössze 29 volt első számú riválisával, Alexander Rossival szemben.

Nem véletlenül tartják azonban Dixont a mezőny magasan legjobb versenyzőjének, aki nem csak átlag feletti képességekkel bír, de még a legnagyobb nyomás alatt is a maximumon tud teljesíteni. Ez pedig egy verhetetlen kombináció, hiszen láthattunk már nem egy olyan szuperklasszis kvalitású volánművészt, aki a sorsdöntő pillanatokban – tenisz hasonlattal élve – ki nem kényszerített hibákat véteni is hajlamos.

Scott Dixon nem ilyen. Persze ő sem holmi hibátlan istenség, képes a fiaskókra, ahogyan azt sem szabad elfelejteni, hogy a mostani, ötödik titulusában is játszott némi szerepet a szerencse. Soha nem tudhatjuk például már meg, hogy mi történik, ha a verseny első körében Rossi nem trafálja telibe csapattársa, Marco Andretti autóját és kényszerül emiatt egy soron kívüli pitkiállásra, amit követően már hiába adott bele mindent, a bajnoki címért való esélyeit csak Dixon részéről egy műszaki, vagy vezetői hiba okozta kiesés tarthatta volna életben.

A technika ördöge azonban elkerülte Új-Zéland büszkeségét, a keze pedig ezúttal sem remegett meg a volánon.

Mindennek révén Dixon a második helyen ért célba a versenyt megnyert Ryan Hunter-Reay mögött, míg a futam egy pontján körhátrányba is került Rossi a hetedikként, 57 pont hátrányban látta meg a kockás zászlót.

Az eredménynek köszönhetően a kizökkenthetetlensége miatt már a kilencvenes évek vége óta Iceman, azaz Jégember névre hallgató Dixon 2003 (IRL), 2008, 2013 és 2015 után újfent a magasba emelhette a szezon legjobbjának járó Astror Kupát.

csd.JPG

Chip Ganassi elsőként gratulált csapata csillagának 

 

“Ez mind az emberekről szól” – mondta a 38 éves pilóta a leintés után. “Nem tudom eléggé megköszönni a támogatást a feleségemnek, Emmának, aki az egész szezonban elképesztő módon mellettem állt. A csapattársamnak, Ed Jonesnak és mindenkinek a Chip Ganassi Racingnél. Nem érhettük volna ezt el kemény munka nélkül. Csak ma nagyon sok dolog rosszra fordulhatott volna. Köszönettel tartozom a PNC Banknak, amiért a fedélzetünkre léptek idén, a Honda is nagyszerű volt. Nagyon köszönöm mindenkinek. Szintén köszönettel tartozom a Team Penske-nek és az Andretti Autosportnak, nagyot harcoltunk egymás ellen idén. Rossi fantasztikus munkát végzett, keményen hajtott egész évben. Ő egy óriási tehetség és számos bajnoki címet fog nyerni a karrierje során. Ez egyszerűen elképesztő, nem hiszem el, hogy ez megtörtént.”

A bajnokokat számon tartó örökranglista második helyére fellépett Dixon nem kisebb neveket utasított le a képzeletbeli dobogó harmadik fokára mint az egyaránt négy címmel bíró Mario Andretti, Dario Franchitti és Sébastien Bourdais.

Ennél is impozánsabb azonban, hogy immár azt is elmondhatja magáról, az IndyCar versenyzés teljes történetét figyelembe véve ő lett mindössze a második versenyző, akinek sikerült öt bajnoki címet is szereznie. Ezt rajta kívül csak a legendás A.J. Foyt mondhatta el magáról, aki illusztris pályafutása alatt szám szerint hét titulust ünnepelhetett, amivel abszolút rekordernek számít.

Dixon eddig összesen 304 főkategóriás versenyen rajtolt el és azzal is elbüszkélkedhet, hogy a 2004-es Milwaukee Mile-on rendezett Menards A.J. Foyt 225 óta egyetlen egy futamot sem hagyott ki, tehát számszerűsítve a mostani sonomai viadal már megszakítás nélkül a 240. bevetése volt.

Eddigi komplett karrierje során 29-szer rajtolhatott a pole-ból, 154-szer végzett a top 5-ben, 105-ször pedig a dobogóra is felállhatott.

Statisztikái a futamgyőzelmek tekintetében is kimagaslóak. Negyvennéggyel – beleértvea 2008-as Indianapolis 500-on aratott győzelmét – jelenleg a harmadik legtöbb első helyet jegyzik a neve mellett, ennél többet csak Andretti (52) és Foyt (67) birtokol.

És ki tudja, hogy hol érnek véget ezek a számok, lévén emberünknek esze ágában sincs a közeljövőben szögre akasztani a sisakot.

sds9.JPG

Dixon a #9 Dallara-Hondát zabolázza

 

Dixon idén hármszor látta meg elsőként a kockás zászlót – kétszer utcai pályán /Detroit szombati verseny, Toronto/, egyet pedig oválon /Texas Motor Speedway/.

Bajnoki esélyei azonban az idény utolsó előtti viadalán, a Portland International Racewayen egy pillanatra meginogni látszottak, miután ő is részese volt az első körben történt tömegbalesetnek. Szerencséjére viszont autóján minimális károk keletkeztek és képes volt folytatni a versenyt, amelyen végül az ötödikként intették le.

“Mindig tudja, hogy mit kell tennie és tökéletesen ért a felzárkózás művészetéhez” – nyilatkozta a CGR ügyvezető igazgatója, egyben Dixon stratégája, Mike Hull. “Soha nem adja fel, ahogyan mi sem. Előfordul, amikor úgy hagyjuk el a pályát, hogy tudjuk, jobb munkát is végezhettünk volna, de elfogadjuk ami történt.”

Dixon 2002 óta megszakítás nélkül szolgálja a Chip Ganassi Racinget, aminek révén a sportág egyik leglojálisabb munkavállalójának számít.

A mostani sikerrel a csapat a 12. bajnoki címét ünnepelhette az amerikai open-wheel csúcsán (négyet a CART-ban, nyolcat az IRL/IndyCarban).

“Ha visszatekintek arra, amikor először találkoztam Chippel, majd arra, hogy hol tart most a csapat, mi mindent elért, azt kell mondanom, én csak egy nagyon apró darabkáját képezem annak, ami a Chip Ganassi Racing egészénél történik” – szerénykedett Dixon. “Szerencsés vagyok, hogy ezekkel az emberekkel dolgozhatok. Voltak évek, amikor szenvedtünk és nem azt az eredményt hoztuk, amit addig, de Chipnek hatalmas szíve van. Tud kemény és dühös lenni, de mindig is jó barátom volt.”

crs.JPG

Ganassi 2015 után ismét bevállalta a crowdsurfinget 

 

A gárda másik, mára visszavonult versenyzője, a pályafutása során négy IRL/IndyCar bajnoki címet és három Indianapolis 500 győzelmet – ebből hármat, valamint kettőt Ganassiék színeiben – szerzett Dario Franchitti nem győzte dicsérni Dixont.

“Ő egy kaméleon. Képes alkalmazkodni különböző stílusú autókhoz és abroncsokhoz. Minden csapattársától tanul, minden forrást felhasznál és nem szégyell kérdéseket feltenni. Ennek az eredményét láthatják most.  Óriási tehetség, talán a legnagyobb azok közül, akik ellen valaha versenyeztem. Ez pedig sokatmondó tekintve, hogy kikkel szemben is hajtottam pályára. Folyamatosan dolgozik, ez a szenvedély pedig kivételes.”

Hasonlóan szuperlatívuszokban beszélt az új-zélandi kvalitásairól ellenfele, Hunter-Reay is:

“Mindezt véghez vinni az IndyCar ezen korszakában, ilyen fokú megbízhatóság, a csapatok közötti kiegyensúlyozottság és versenyképesség mellett egyszerűen hihetetlen. Elképzelhetetlen amit elért. Nagyszerű dolog vele osztozni a pályákon és még jobb időnként legyőzni.”

És, hogy miként tekint saját eredményeire a legfőbb érintett?

“Én egyáltalán nem így látom magamat” – válaszolta Dixon az NBC riporterének kérdésére, miszerint mit szól ahhoz, hogy őt tartják az IndyCar történetének egyik legnagyobb versenyzőjének. “Szerencsés vagyok és nagyon áldott is számos szempontból. Mázlistának érzem magam, hogy azt csinálhatom ami szeretek és a legjobbak ellen versenyezhetek. Na, de hogy a valaha volt egyik legjobb lennék? Nem, abszolút nem.”

 

 

képek: IndyCar

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy