Merre tovább, Fernando? -

IndyCar, NASCAR, rallycross? A spanyol fenegyerek ambícióit ismerve semmi sem zárható ki.

Nem volt annyira váratlan, a világ motorsportjának közösségét mégis kisebb fajta sokként érte Fernando Alonso bejelentése, miszerint a Forma-1 2019-es szezonja már nélküle rajtol el.

Ha csak valami csoda nem történik a hátralévő kilenc verseny során, akkor tizenhét évet felölelő pályafutását a száguldó cirkuszban, huszonkét pole-pozícióval, kilencvenhét dobogós helyezéssel, ebből harminckét győzelemmel, valamint két világbajnoki címmel zárja le.

Meggyőző statisztikák, az igazság pedig az, hogy ezen számok jóval magasabbak is lehetnének, ha Alonso csapatválasztásai szerencsésebben alakultak volna és – különösen a kétezres évek második felében – kissé visszább vett volna a hírhedt egójából.

A karrierje 2007-ben, a McLarenhez való átigazolása után vett rossz irányt és mily’ ironikus, hogy pontosan a wokingiakhoz való, 2015-ös visszatérése pecsételte meg a sorsát.

Egy dolgot, pontosabban személyt tekintve viszont mégis szerencsésnek bizonyult; a gárda vezére, Zak Brown ugyanis minden addiginál nagyobb teret adott neki annak érdekében, hogy ha már az F1-ben képtelenek megteremteni az optimális feltételeket, akkor legalább máshol küzdhessen a dobogó legfelső fokáért.

Így történhetett meg, hogy a spanyol 2017-ben a McLaren, a Honda és az Andretti Autosport koprodukciójában bemutatkozhatott az Indianapolis 500-on, amit akár még meg is nyerhetett volna, ha ironikus módon nem füstöl el alatta a motor. Ott is.

Alonso hét hónappal később visszatért az Államokba, hogy Brown csapatával, a United Autosporttal részt vegyen a daytonai 24 óráson, bemelegítésként Le Mans-ra. Daytonán végül csak a tizenharmadikként zártak, a nagy francia viadalt viszont sikerült első nekifutásra behúznia Kazuki Nakajima és Sebastien Buemi oldalán. A diadalnak persze megvolt a maga negatív visszhangja, lévén a Toyotának egyetlen ellenfele volt csak: a másik Toyota.

A győzelem azonban győzelem, Alonso szempontjából nézve pedig Le Mans még ennél is nagyobb jelentőséggel bírt, hiszen új karriercéljának, a motorsport Tripla Koronájának második pillérét képezte. Az ehhez szükséges Monacói Nagydíjat már kétszer is megnyerte (2006, 2007), így már csak egy verseny van hátra ahhoz, hogy a történelem mindössze második pilótájaként behúzza ezt a bűvös hármast: az Indianapolis 500.

2017-ben közel járt hozzá, amivel nem csak az IndyCar rajongók csodálatát vívta ki, de egyúttal konstans figyelmüket is.

A széria szurkolótábora ugyanis tavaly május óta minden egyes mozdulatát árgus szemmel követi és már abban is egy potenciális teljes szezonra szóló átigazolást vizionált, ha egy videófelvételen jobb kéz helyett a ballal vette le a napszemüvegét.

Az őrület pedig idén júniusban újabb fokozatra kapcsolt, miután Brown megerősítette, hogy a McLaren akár már 2019-ben becsatlakozhat az IndyCar mezőnyébe.

A hájpot pedig maga a széria is igyekszik kihasználni a maga, olykor vitatott módján is. Az IndyCar közösségi médiáért felelős emberei előszeretettel csapnak le sejtelmes reakciókkal Alonso bejegyzéseire, amire sokszor maga a versenyző is reflektál gyakran gifek formájában.

Jó példa erre a spanyol azon Twitter-bejegyzése, amiben megszellőztette az augusztus 14-ei bejelentés hírét, amit látva a széria hétfőn, azaz 13-án neki is szegezte a kérdést, mondván „Áll-e még a másnapi ebéd?”. Ha pedig ez nem lett volna elég, az IndyCar hivatalos oldalán egy külön – lényegében semmitmondó – cikk is született a küszöbön álló nagy bejelentés kapcsán.

Mindezt látva a sajtó és a rajongók egyaránt joggal hitték azt, hogy Alonso az amerikai bajnokságba való átigazolását fogja közölni a nagyérdeművel. Az eset remekül rávilágított egyébként a médiában uralkodó gyorsasági verseny hátulütőire, hiszen több, amúgy megbízhatónak tekinthető nemzetközi hírportál is tényként hozta le, hogy az F1-ből távozó, 37 éves pilóta tutibiztoshótzicher az IndyCarban folytatja. Méghozzá McLarenestül.

Az igazság azonban az, hogy ez még koránt sincs lefixálva.

A McLaren korábban már leszögezte, hogy első körben egy már meglévő gárda partnereként lépnének be a szériába, majd ennek eredményétől függően indítanák el később az önálló programjukat.

Bár Brown több csapattal is tárgyalt, a legkézenfekvőbb jelöltnek az Andretti Autosport számít.

Döntés viszont – legalábbis a széria vezérigazgatója, Mark Miles elmondása szerint – még mindig nincs. Sőt, nem, hogy napokon, de hónapokon belül nem is várható.

„A mai bejelentés nyilvánvalóan felkorbácsolta a hangulatot az IndyCar rajongóinak körében, akik abban reménykednek, hogy Alonso 2019-ben a bajnokságban fog versenyezni” – nyilatkozta Miles néhány órával a hír napvilágra kerülése után. „A McLaren azon dolgozik, hogy a projekt minden egyes elemét összerakja és megpróbálja Fernando Alonsót indítani a teljes jövő évi szezonban. Mi támogatjuk az erőfeszítéseiket. Ha tippelnem kellene, akkor azt mondanám, hogy nem fog döntés születni október végéig, vagy november elejéig. Az érdeklődés és a spekulációk határozottan megnövekedtek azt illetően, hogy az IndyCar választja-e, vagy sem.”

Michael Andretti az elmúlt hetekben többször is kijelentette, hogy ha a wokingiak velük akarnak közösködni, akkor arról záros időn belül – végső dátumként az IndyCar poconói futamának hétvégéjét, vagyis augusztus 17-19-ét adta meg – határozzák el magukat.

A new challenge awaits. �

We hope you’ll accept with pleasure, @alo_oficial. pic.twitter.com/oNt7m7uB5J

— NASCAR (@NASCAR) August 14, 2018

Miles azonban mostani nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy egyáltalán nincs semmilyen határidő állítva a McLaren elé.

„Nem hiszem, hogy meg lenne nekik szabva egy konkrét időpont Pocono környékén, vagy bármikor máskor. Ez egy folyamatban lévő munka, mi továbbra is támogatjuk őket, ahol csak lehet és reméljük, hogy működőképes lesz. Michael [Andretti] érintett benne és rendkívül elkötelezett, meglátjuk, hogyan alakul.”

Alonso jövője kapcsán Miles semmi konkrétumot nem tudott – vagy akart – mondani:

„Visszavonulhat, versenyezhet sportautókkal, vagy az IndyCarban. Le lennénk nyűgözve, ha összejönne. Fernando a világ egyik legjobb versenyzője, a motorsport egyik legnagyobb sztárja. Nagyon sok barátot és rajongót szerzett az IndyCarban a 2017-es Indianapolis 500-on. Szenzációs lenne, ha azt választaná, hogy itt versenyez a teljes jövő évi szezonban.”

Itt csak nagyon halkan azért megjegyezném, semmi garancia nincs arra, hogy Alonso 100%-os bizonyossággal csak a McLarennel ruccanhat át az IndyCarba. Részemről teljes mértékben elképzelhetőnek tartanám, ha végül Brownék halasztanák a projektet, a spanyol viszont mégis ott lenne a rajtrácson.

Egy biztos, a bajnok jövője a különféle híradásokkal ellentétben még nagyon is nyitott és az endurance, valamint az open-wheel mellett akár más szakágakban is kiköthet – még ha csak alkalmi jelleggel is.

Alonso mindenféle szériával kacérkodik – beleértve a rallycrosst is, legalábbis ezt állítja a spanyol Movistar csatorna riportere, Albert Fabrega – , a NASCAR pedig máris „ajánlatot tett” számára egy Daytona 500-as invitáció formájában (lásd. fentebb). A Twitteren közzétett kis képecskével persze nagy valószínűséggel csak a bejelentés által gerjesztett hullámokat akarták meglovagolni. Ha viszont hozzávesszük, hogy Alonso nem is olyan régen maga nyilatkozta le, hogy egy napon szívesen kipróbálná magát a stock-car világában is, akkor nem is tűnhet annyira lehetetlennek elképzelni őt egy NASCAR-gép volánja mögött – még ha csak egy-két bevetés erejéig is.

Végül pedig akár az F1-be is visszatérhet, amit ő sem tart kizártnak, ha pl. a McLaren esetleg megtáltosodna.

A kérdés viszont, hogy vajon tárt karokkal fogadnák-e. 2020-ban már 39 éves lesz, ami a világbajnoki sorozatban matuzsálemi kort jelent.

A tengerentúlon viszont gyakran a harmincas éveik végén tudnak igazán topon lenni a versenyzők.

Izgalmas időket élünk manapság.