Alexander Rossi csak a leintés után hibázott Mid-Ohión -

A Honda Indy 200 kapcsán mindössze egyetlen kérdés merült fel bennem: Ennyi akció és side-by-side csata mellett hogyan voltak képesek a teljes távot lefutni egyetlen sárga zászlós szakasz nélkül?

Az IndyCar idei tizenharmadik fordulójára került sor a Mid-Ohio Sports Car Course 2.258 mérföld hosszú, 13 kanyarból álló roadján. A huszonnégy fős, ebből hét újoncot magában foglaló mezőny pedig újból gondoskodott arról, hogy az univerzális aero kittel felvértezett autókkal egy valódi show-t produkáljon a lelkes nézők előtt.

A verseny nem szűkölködött a késhegyre menő csatákban, amit jól példáz, hogy a 80 kör alatt összesen 188 előzésre került sor – ennek láttán pedig szinte hihetetlen, hogy egyetlen-egyszer sem volt szükség a pace car közbelépésére.

Akármennyire is odatették magukat a fiúk, a legvégén a Victory Lane-en most is csak egyvalaki ünnepelhetett.

Ez a pilóta pedig nem más lett, mint Alexander Rossi, aki nem csak IndyCar-pályafutása negyedik – ebből második rajt-cél – győzelmének örülhetett, de egyben az Andretti Autosport 60. sikerét is szállította a szériában, egyben a legelsőt Mid-Ohión.

A pole-ból rajtolt amerikai összesen 66 körön át haladt az élen, beleértve az utolsó 34-et is, a kockás zászló pillanatában pedig közel 13 másodpercet vert a másodikként célba ért Robert Wickensre.

A győzelemnek, valamint annak köszönhetően, hogy legnagyobb ellenfelei – Scott Dixon és Josef Newgarden – nem tudtak dobogóra állni, Rossi az összetett pontverseny második helyére ugrott fel.

A nagy ünneplés közepette azonban sikerült egy kissé kínos eseményt is átélnie a 27 éves kaliforniainak, aki örömében egy diadalittas fánkozást próbált bemutatni, de végül kicsúszott a fűre és nemes egyszerűséggel lefulladt, végül pedig be is kellett vontatni, hogy ott lehessen a díjátadó ceremónián.

Neki azonban legalább lehetősége nyílt erre, a vele idén már többször is a pályán konfrontálódott Robert Wickensnek viszont továbbra sem akar összejönni az áhított győzelem. A Schmidt Peterson Motorsports újonca – akit a szezonnyitó, St. Pete-i viadalon pont Rossi fosztott meg attól, hogy rögtön debütáló futamán nyerni tudjon – amerikai kollégájával ellentétben kettő helyett három kiállásos taktikán volt, a futam első felében pedig határozottan neki állt a zászló.

Wickens a 16. körben látogatott ki először a pitbe, a vezetést pedig a 30.-ban vette át, miután Rossi is megejtette első szervizelését. A kanadai közel 20 másodperc előnyt autózott ki magának, de végül ez nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a második kiállása után is az első helyre térjen vissza, később pedig, ha ez nem lett volna elég, még a lekörözöttekkel is meggyűlt a baja.

A hajrá felé közeledve maga a csapata vitte be az áhított győzelmének az utolsó gyomrost, miután üzemanyag spórolásra szólították fel.

Mindennek következtében Wickens csak a másodikként ért célba, aminek révén immár negyedik alkalommal állhatott fel a dobogóra – de továbbra sem annak legfelső fokára.

A harmadik pozícióban a 102. Indianapolis 500-at két hónappal ezelőtt megnyert, Mid-Ohión karrierje 200. IndyCar-rajtját teljesített Will Power végzett, miután egy remekbe szabott előzéssel maga mögé utasította Team Penske-s csapattársát, Josef Newgardent, akinek így be kellett érnie a negyedik hellyel.

Wickensnek még várnia kell az első IndyCar-győzelemre

Utóbbi regnáló bajnok az összetett harmadik fokára esett vissza, a bajnokságot vezető Scott Dixon azonban mostani ötödik helye ellenére továbbra is meg tudta őrizni vezető pozícióját, előnye azonban 46 pontra apadt a másodiknak feljött Rossival szemben.

A Chip Ganassi Racing klasszisa Powerhez hasonlóan szintén jubilált, hiszen a Honda Indy 200 immár a 300. főkategóriás versenye volt, amiből most kereken a 150. top 5-ös befutóját prezentálta.

A legnagyobb menetelést azonban kétségkívül Sébastien Bourdais hajtotta végre, aki a legutolsó helyről vághatott csak neki a távnak, miután a kvalifikáción fékhiba miatt egyetlen kört sem tudott megtenni. A 38 éves francia több igazán látványos manővert is bemutatva a hatodik helyre vitte be a Dale Coyne Racing 18-as számú Dallara-Hondáját.

A top 10-et Ryan Hunter-Reay (Andretti Autosport), Simon Pagenaud (Team Penske), Graham Rahal (RLL Racing) és az újonc Zach Veach (Andretti Autosport) tette teljessé.

A World Endurance Championship májusi, spái viadalának kvalifikációján történt balesetekor súlyosan megsérült Pietro Fittipaldi itt, Mid-Ohión ejthette meg nagy visszatérését a versenypályára. Karrierje mindössze második IndyCar-futama azonban nem alakult tündérmeseként, lévén két kör mínuszban, csak a huszonharmadikként jegyezték a Dale Coyne Racing 19-es Dallara-Chevyjével.

A Honda Indy 200 „mennyből a pokolba” különdíját (ha létezne ilyen) Max Chilton és a Carlin kapná meg.

A 26 éves brit szombaton még a világ egyik legboldogabb embere volt, hiszen a kvalifikáción nem csak először tudta beverekedni magát a pole-ról döntő Fast 6 szegmensbe, de ezzel együtt csapata, az újonc Carlin legjobb időmérős eredményét is hozta.

A verseny azonban katasztrofálisan alakult. Az első körben rögtön Chilton volt a ludas, miután összeakadt az RLL Racinges Takuma Satóval, aminek láttán a versenybírák rögtön áthajtásos büntetést róttak ki rá. Később, az első kiállásakor pedig az általa vezetett 59-es Dallara-Chevynek sehogyan sem akart lejönni a bal-első kereke, ami miatt újabb értékes időt veszítettek. Innentől fogva pedig Chilton már finoman szólva sem volt a helyzet magaslatán és végül két kör hátrányban a tökutolsó helyen végzett csak.

A futam során ötször változott az élen álló személye három pilóta között; Rossin és Wickensen kívül csak Powernek sikerült még vezető pozícióba kerülnie összesen kilenc kör erejéig.

Az IndyCar idei szezonjából már csak négy verseny van hátra.

A mezőny következő bevetésére a Pocono Raceway trioválján kerül sor augusztus 19-én.