Scott Dixon végképp bejelentkezett az ötödik bajnoki címéért -

A Chip Ganassi Racing klasszisának győzelmét hozta az IndyCar fordulatos, torontói versenye.

A széria naptárának egyetlen, USA-n kívül viadala nem fukarkodott az izgalmas csatákban és a drámai pillanatokban sem.

Az Exhibition Place 1.786 mérföld hosszú, 11 kanyarból álló vonalvezetésén rendezett futam diadalát végül az IndyCar lassan legendastátuszba lépő sztárja, Scott Dixon kaparintotta meg.

Az új-zélandi klasszis a 85 körből 49-et az élen töltve látta meg elsőként a kockás zászlót, aminek révén főkategóriás pályafutása 102. dobogós befutóját, ebből a 44. győzelmét ünnepelhette. Emellett karrierje során immár 149. alkalommal zárt a legjobb öt között, amivel beérte az örökranglista második helyén A.J. Foytot.

Dixon a 33. körben, a verseny első, Ryan Hunter-Reay balesete miatt elrendelt sárga zászlós szakaszát követő restartnál került az élre, miután az akkor vezető pozícióban haladó Josef Newgarden egy óvatlan pillanatban lekoccolta a pálya falát.

A 37 éves veterán innentől már csak a pitkiállásai erejéig engedte ki a kezéből az első helyet, majd húzta be végül karrierje harmadik torontói győzelmét.

„Teljesen kivagyok, ez egy fizikálisan nagyon megterhelő verseny volt” – nyilatkozta a leintés után Dixon, aki 33 pontról 64-re növelte előnyét összetettben Newgardennel szemben. „Az autó tökéletes volt. Nem lehetek eléggé hálás a csapat valamennyi tagjának. Nem magamért csinálom. A csapat fantasztikus munkát végzett. Jelenleg határozottan a bajnokságra összpontosítunk.”

A rajt izgalmai

Dixon mögött a másodikként, 5.2701 másodperces lemaradásban Simon Pagenaud vitte be a Team Penske 22-es számú Dallara-Chevyjét. A francia ezzel nyolc sikertelen próbálkozás után végre felállhatott a torontói dobogóra, az idei szezont tekintve pedig a júniusi, texasi futam után a második „ezüstérmes” befutóját produkálta.

A kanadai közönség nagy örömére a harmadikként az egyik helyi hős, Robert Wickens haladt át a kockás zászló alatt, közvetlenül honfi- és csapattársa, James Hinchcliffe előtt.

„Elképesztő volt” – mondta a Schmidt Peterson Motorsports pilótája, aki idei harmadik top 3-as helyezését szerezte. „Normál esetben nem vagyok egy könnyen elérzékenyülő srác, de ez a mostani igazán rendkívüli volt. Nem tudom eléggé megköszönni a rajongóknak. Az egész hétvégén forgószélként rohantak meg az érzelmek. A dobogón állni az első professzionális, otthoni versenyemen…. nem is kérhetnék ennél többet.”

A legjobb öt sorrendjét Charlie Kimball zárta, aki ezzel csapata, az újonc Carlin eddigi legjobb eredményét is hozta.

Hozzá hasonlóan a hatodik pozícióban végzett Tony Kanaan is gárdája, az A.J. Foyt Racing idei tophelyezezését szállította.

Mint azonban minden versenyen, itt is akadtak olyanok, akik ünneplés helyett inkább gyorsan elfelejtenék az egész vasárnapot.

Ahogyan fentebb már szóba került, Hunter-Reay idézte elő a futam első sárga zászlós szakaszát, miután a 28. körben orral beleállt a 3-as kanyarban lévő gumifalba. Ezzel szinte egyidejűleg csapattársa, Alexander Rossi sorsa is negatív fordulatot vett köszönhetően annak, hogy összeakadt Will Power autójával ennek révén pedig előbbi amerikainak az első szárnya, utóbbi ausztrálnak pedig a hátsó felfüggesztése látta kárát.

A sérülések hosszabb szervizelést vontak maguk után, így mindhárom pilóta számottevő hátrányban térhetett csak vissza a pályára. A vesszőfutásuk azonban hamarosan tovább folytatódott.

A 34. körben elrendelt restart után nem sokáig élvezhette a mezőny a szabad versenyt, hiszen alig pár másodperccel a zöld jelzés után máris egy kisebb tömegkarambol történt az 1-es kanyarban. Az érintett versenyzők között újfent felbukkant Hunter-Reay, Power és Rossi neve, utóbbinak ráadásul sikerült egy pillanatra még a levegőbe is felemelkednie, miután ráfutott Graham Rahal #15 Dallara-Hondájára. Rajtuk kívül még belekeveredett a balesetbe a carlinos Max Chilton és Sébastien Bourdais is. A Dale Coyne Racing francia veteránjának szintén nem ez volt az első meleg pillanata, hiszen hat körrel korábban már sikerült koccolnia a falat, ami miatt egy extra pitlátogatásra szorult sérült hátsó szárnya miatt.

A versenyt Chilton kivételével valamennyien folytatni tudták. Az incidensben résztvevők közül végül Rossi zárt a legmagasabban, miután a nyolcadik helyen kormányozta célba a munkaeszközét.

A futam első felének pozitív meglepetése a Juncos Racing újonca, René Binder volt, aki egy ideig még a top 10 környékén is képes volt autózni. A 44. körben azonban megforgott a 8-as kanyarban. Az IndyCar biztonsági csapatának tagjai rögtön a segítségére siettek és miközben próbálták leterelni a pályáról, az osztráknak nagy igyekezetében még kissé sikerült rá is tolatnia az egyikükre. Szerencsére azonban senkinek nem esett baja.

A Honda Indy Toronto legnagyobb vesztese azonban kétségkívül Marco Andretti volt. Az Andretti-Herta Autosport 98-as Dallara-Hondáját terelgető amerikai az utolsó előtti körbe érve a negyedik helyen haladt és olybá’ tűnt, hogy ha ezt tartani tudja, akkor megismételheti a detroiti duplaforduló első versenyén elért eredményét, ami az egyéni legjobbjának számít az idei szezonban.

A 84. körben azonban Andretti váratlanul a pitbe hajtott egy villámgyors tankolásra. Mint kiderült, a csapat félrekalkulált és az utolsó mérföldekre már nem volt elegendő üzemanyag az autóban.

„Amikor megláttam, hogy kigyullad az üzemanyagszint-jelző lámpa, a szívem összeroppant” – nyilatkozta elkeseredetten a végül tizedikként zárt Marco. „Top 4-es tempónk volt. Nagyon csalódott vagyok. Lehet, hogy még a dobogóra is lett volna sanszom, de a negyedik hely biztosan meglett volna.”

A verseny során kilenc alkalommal változott az élen álló személye nyolc különböző pilóta által.

Az IndyCar mezőnye legközelebb július 29-én, a Mid-Ohio Sports Car Course-ön feszül egymásnak.