Scott Dixon újabb lépést tett a halhatatlanság felé -

Texasi sikerével az új-zélandi klasszis nem csak a bajnoki pontverseny élére állt, de még Michael Andrettit is letaszította az örökranglista képzeletbeli dobogójáról.

A Texas Motor Speedway 1.5 mérföldes oválján rendezett, DXC Technology 600 névre hallgató verseny előtt mindenki csak a sötétben tapogatózott. Tony Kanaan még órákkal a rajt előtt is arról panaszkodott, hogy a viszonylag alacsony leszorítóerő miatt képtelenség lesz előzni, aminek eredményeként egy borzasztóan unalmas, egysoros futamot vizionált.

Vele ellentétben azonban Josef Newgarden már azt sem zárta ki, hogy az esti, hűvösebb körülmények közepette akár még az is előfordulhat, hogy megismétlődik az elmúlt két évben látott, szoros, már-már a pack versenyeket idéző őrület.

A 248 körös viadal végül pontosan a két véglet közé esett: az álmosító vonatozásnál nagyságrendekkel izgalmasabb lett, de azért jócskán elmaradt a 2016-os és 2017-es években látottaktól.

A kockás zászló pillanatában azonban mint mindig, most is csak egy versenyző örülhetett, aki esetünkben nem más lett, mint az IndyCar jelen mezőnyének – sokak által az amerikai open-wheel teljes történetének egyik – legjobbjaként aposztrofált Scott Dixon.

A 37 éves tehetség a futam 130. körében állt az élre, onnantól fogva pedig már nem is engedte ki a kezei közül a vezető helyet.

Ezen siker révén Dixon idei második, teljes IndyCar pályafutását tekintve pedig immár a negyvenharmadik győzelmét ünnepelhette, amivel az örökranglista harmadik helyére jött fel, letaszítva a képzeletbeli pódiumról Michael Andrettit.

Az amerikai open-wheel szakág csúcsbajnokságának valamennyi inkarnációját -AAA, USAC, CART, CCWS, IRL, IndyCar érákat – magában foglaló lista élén AJ Foyt áll 67 megnyert futammal, a másodikként pedig Mario Andrettit jegyzik 52 elősséggel. Utóbbi legenda „befogása” nagyon is reális lehetőség lehet a topformában lévő, visszavonulásra még csak nem is gondoló Dixon számára.

A négyszeres bajnok mindemellett a kereken 100. dobogós helyezését is ünnepelhette – 296 futamból -, amivel az erre vonatkozó lista harmadik helyére jött fel, holtversenyben Michael Andrettivel.

Top 5-ös befutók terén Dixon a 147.-et hozta most és mindössze kettővel van lemaradva a másodikként álló AJ Foyt mögött.

„Amikor ránézek az örökranglistára és olyan neveket látok rajta, mint AJ Foyt, Mario Andretti, Michael Andretti, az Unser család…” – mélázott el az immár háromszoros texasi győztes új-zélandi. „Még mindig nagyon furcsa számomra, hogy ott van mellettük a ‘Dixon’ is.”

A 2008-ban Indianapolis 500-at is nyert versenyző összesen 119 kört töltött a DXC Technology 600 élén, több, mint kétszer annyit, mint a második legtöbb körön át vezető Josef Newgarden (59), a leintéskor pedig 4.2943 másodpercet vert a második helyen befutó Simon Pagenaud-ra.

Dixon a hetedik helyről kezdhette meg a viadalt a Chip Ganassi Racing 9-es Dallara-Hondájával, a csapat remek stratégiájának és a pilóta közismerten fantasztikus üzemanyag spórolási technikájának hála a győzelem mellett a bajnoki ponttáblázat tetejére is felugrott, ahol 23 egységgel vezet a másodikként rangsorolt Alexander Rossi előtt.

„Az autó nagyszerű volt, a stratégiánk tökéletes és még az abroncsokkal sem akadt gondunk” – mondta Dixon, aki a hét nappal korábbi, detroiti győzelme előtt még csak egyetlen élen töltött körrel sem büszkélkedhetett az idei szezonban. „Engem is meglepett, hogy milyen sokáig kint tudtunk maradni az első etapunk során a pályán. A pálya változott az évek alatt, ahogyan a versenyzés is, de én szeretek idejönni.”

A kvalifikáción még minden a Team Penske-ről szólt. A csapat triója megszerezte a rajtrács első három helyét Newgarden-Pagenaud-Will Power sorrendben, rajtuk kívül pedig senki nem is tudott 220 mph feletti kétkörös átlagot produkálni.

A verseny azonban egy teljesen más fejezetet képvisel a hétvége könyvében.

Roger Penske alakulatának legjobb eredményét Pagenaud hozta, aki a második helyre kormányozta be a 22-es számmal jelölt Dallara-Chevyt. A francia érthetően boldog volt, hiszen nem csak először állhatott idén dobogóra, de az ezt megelőző nyolc futamon még csak top 5-ös eredményt sem tudott hozni.

„Szükségünk volt erre, jó autóm volt egész éjjel, annyira viszont nem jó, mint Scotté” – magyarázta a 2016-os bajnok.

A harmadik pozícióban Alexander Rossi végzett, akinek hátránya – mint már fentebb említésre került – 23 pontra nőtt összetettben. Az Andretti Autosport 27-es Dallara-Hondáját vezető amerikai most verheti igazán a fejét a falba a detroiti második futamon elkövetett hibája miatt, amivel egy biztos második helyet, azzal együtt pedig értékes pontokat dobott el.

A negyedik helyen James Hinchcliffe zárt a Schmidt Peterson Motorsports színeiben, az ötödikként pedig az előző vasárnap, Detroitban egy három évet felölelő nyeretlenségi sorozat végére pontot tevő Ryan Hunter-Reay-t érte a kockás zászló.

A verseny leghajmeresztőbb pillanatára rögtön az ötödik körben sor került, amikor az AJ Foyt Racing újonca, Matheus Leist által terelgetett #4 Dallara-Honda egyszer csak lassulni kezdett, majd másodpercekkel később hatalmas lángtengerbe borult.

Szerencsére a 19 éves brazil még időben ki tudott ugrani az égő autóból.

A futam során két komolyabb anyagi kárral járó, de szerencsére személyi sérülés nélküli baleset borzolta a kedélyeket.

A szezon szuperújonca, a Schmidt Peterson Motorsports-os Robert Wickens a negyedik helyről kezdhette meg a távot és összesen harmincegy körön át az élen is autózott, a 173.-ban azonban véget ért számára a nap, miután a 3-as kanyarban összeütközött Ed Carpenterrel.

A balesetért később a saját csapatával versenyző amerikai teljes mértékben magára vállalta a felelősséget.

A második incidens a 205. körben történt, abból a szempontból pedig még a Carpenter-Wickens csattanásnál is jelentősebbnek bizonyult, hogy akár még a bajnokság kimenetelére is hatással lehet.

A pálya 4-es kanyarjából kijövet a Dale Coyne Racing újonca, Zachary Claman De Melo külső íven próbált elmenni Will Power mellett, az ausztrál azonban ezt nem vette észre, kifelé húzódott, az ütközés pedig óhatatlanná vált.

A versenybíróság úgy ítélte meg, hogy a történtekért utóbbi versenyző a hibás, így elkerülhető ütközés miatt büntetést róttak ki rá, aminek mibenlétét a későbbiekben hozzák nyilvánosságra.

A Team Penske tizenhetedik Indy 500 győzelmét május végén leszállított Power kiesését követően úgy nyilatkozott, hogy a baleset előtt az időmérésért felelős személy beszélt éppen a rádióján, ami miatt nem hallotta a saját szpotterét, aki figyelmeztette volna De Melo érkezésére.

Texas előtt Power indianapolisi sikerének révén még vezette az összetettet, most viszont a harmadik helyre esett vissza 36 pont lemaradásban Dixonhoz viszonyítva.

Ha pedig már Team Penske, a regnáló bajnok Josef Newgarden a kvalifikáción még a pole-t ünnepelte, alig huszonnégy órával később azonban minden összeesküdött ellene kezdve a hólyagosodó abroncsoktól, az emiatt kényszerből beiktatott pitkiálláson át egészen a restartnál való kiugrása miatt a futam hajrájában kapott áthajtásos büntetéséig.

Mindennek következtében az amerikai csak a tizenharmadikként zárta a viadalt.

A DXC Technology 600 legjobb újonca az Andretti Autosport #26 Dallara-Hondáját vezető, tizenhatodikként leintett Zach Veach lett.

A verseny során összesen kilenc alkalommal változott az élen álló személye hét pilóta között.

A Verizon IndyCar Series mezőnyének következő bevetésére június 24-én, Road Americán kerül sor.