Aki még tolatva is győzni tudott – Curtis Turner, az amerikai autósport első igazi playboya

Curtis Turner életútját győzelmi trófeák, elképesztő rekordok, valamint leamortizált hotelszobák, kocsmák és összetört női szívek kísérték.

Turner 22 évesen, 1946-ban debütált a versenypályán, karrierje során pedig összesen 360 futamot nyert különböző stock-car bajnokságokban, emellett egyike volt azon személyeknek, akik 1947. december 14-én ott voltak a daytonai Streamline Hotelben rendezett mítingen, amelyen végül hivatalosan megszületett a NASCAR.

Turner már a NASCAR Strictly Stock Series 1949. június 19-én, a Charlotte Speedwayen lebonyolított első futamának mezőnyében is megtalálható volt, amit a kilencedikként zárt, később azonban sikerült neki tizenhét győzelmet is aratni a mai királykategória, a NASCAR Cup ősének számító bajnokságban.

Karrierje folyamán Turner máig egyedülálló fegyvertényeket hajtott végre. Többek között ő az egyetlen olyan versenyző, aki zsinórban két NASCAR futamon is rajt-cél győzelmet aratott úgy, hogy egyetlen kör erejéig sem adta ki a kezéből a vezető pozíciót. Emellett rajta kívül senkinek nem sikerült huszonöt NASCAR által felügyelt -nemzeti és regionális – versenyt nyernie egzakt ugyanazzal az autóval, továbbá szintén Turner volt az, aki elsőként tudott 180 mph-nál (289.6 km/h) nagyobb kvalifikációs tempót futni a Daytona 500-on (1967).

Ez utóbbi előtt tizenegy évvel azonban egy még érdekesebb, mai napig érintetlen rekordot is beállított, miután a NASCAR Convertible Series 1956-os, Asheville-Weaverville-i futamát úgy nyerte meg, hogy egy tömegbaleset miatt rajta kívül már SENKI MÁS nem volt már versenyben.

Történt ugyanis, hogy a szeptember 30-án rendezett futam 181. körében, rögtön azt követően, hogy Turner átvette a vezetést, egy hatalmas tömegbaleset történt, amelybe a második helytől lefelé valamennyi, még a pályán lévő – szám szerint tizenhárom – autó belekeveredett. Az incidens olyan jelentős volt, hogy egyetlen érintett jármű sem volt képes folytatni tovább a küzdelmeket, így egy további kört követően végérvényesen, piros zászlóval leintették a futamot, természetesen Turnert kihirdetve győztesként.

Ennek megfelelően az asheville-i forduló lett az első – és máig egyetlen – NASCAR futam a történelemben, amely azért ért véget idő előtt, mert már mindössze csak egy autó volt a pályán.

 

Turner a NASCAR-versenyeken kívül is letette a névjegyét; többek között ő volt az első, akinek sikerült a Super Stock Car osztályban 15 percen belül teljesítenie a Pikes Peak-i hegyi felfutást, miután 1962-ben 14 perc és 37 másodperc alatt tudta le feladatot egy Ralph Moody Forddal.

A már 9 évesen szeszcsempészként tevékenykedett Turnert a NASCAR első igazi rosszfiújaként tartják számon.

1961-ben például örökre eltiltották a szervezet versenyein való részvételtől, miután többek között Jimmy Hoffa segítségével aktívan támogatta egy, a versenyzőket tömörítő szakszervezet felállítását. Az eltiltást 1965-ben végül semmissé tették, Curtis pedig válaszként rögtön megnyerte a rockinghami visszatérő versenyét

A fafeldolgozó bizniszben is érdekelt Turner a pályán arról volt híres, hogy se Istent, se embert nem tisztelve harcolt meg a pozíciókért. Az Egyesült Államok versenypályáin számos összetört autó, azokon kívül pedig heves tivornyái után rocksztárokat megszégyenítően leamortizált kocsmák és szállodai szobák kísérték útját.

„300 vendég alatt csak egy nyugdíjas összeröffenésről lehet beszélni” – mondta egyszer Curtis, ami hűen megmutatja, hogy ő maga mekkora méretű bulikat is szervezett.

A féktelen dorbézolásban állandó bűntársának számított régi jó cimborája – egyben a pályán ellenfele -, a kétszeres NASCAR Grand National bajnok Joe Weatherly.

A két férfivel szemben egyetlen szálloda, vagy szórakozóhely sem volt biztonságban. Négykeréken száguldó rocksztárokhoz méltóan falták a nőket, nem riadtak vissza a törvényesség határait túllépő balhékon, nem egyszer pedig az is előfordult, hogy vadidegen helyeken tértek magukhoz és fogalmuk sem volt miként kerültek oda.

A páros a versenypályán sem hazudtolta meg önmagát.

1968 februárjában Turner lett az első NASCAR-versenyző, aki szerepelt a patinás Sports Illustrated címlapján.

Az ehhez készült cikkben került említésre az a futam, amelyet Turner és Weatherly úgy dobtak fel, hogy az autóban lévő vízes flaskáikat Mint Julep koktéllal töltötték meg és valahányszor egymás mellé keveredtek egy nagyot kortyoltak belőle.

Minden bizonnyal ez volt az egyetlen alkalom, hogy két pilóta színjózanul kezdte meg a versenyt és részegen fejezte be.

„Tizenöt percen belül kezdődik egy másik” – válaszolta egyszer Turner arra a kérdésre, hogy mit csinál, ha véget ér egy buli.

Az ötvenes években egy regionális dirt futamra Turner egyenesen egy partiról, másnaposan – vagy még aznaposan, ezt maga sem tudta eldönteni – érkezett meg. Nem az elnyűtt ábrázata ragadta azonban meg a helyszínen lévők figyelmét, hanem a ruházata, Curtis ugyanis öltönyben és nyakkendőben készülődött beszállni az autójába.

„Körülbelül félig töltve voltam, amikor rájöttem, hogy el kell indulnom a versenyre, még arra sem volt időm, hogy átöltözzek” – nyilatkozta vigyorogva a szóban forgó futam előtt. „Szóval nem tudok mást tenni, mint ilyen flancosan elrajtolni.”

Negyedik lett.

„Megmondtam a támogatóimnak, ők akarták mindig is azt, hogy úriemberhez méltóan öltözködjek. Tessék, most megkapták.”

Nem kellett azonban ittasnak lennie Curtisnek ahhoz, hogy hajmeresztő dolgokat műveljen a pályán. Sőt, a legelképesztőbb gondolatai pont akkor támadtak, amikor józan volt.

Turner előszeretettel hangoztatta magáról, hogy egyike a világ valaha volt legjobb autóversenyzőinek és gyakorlatilag bárkit, bármilyen körülmények között képes legyőzni a pályán.

Ezt a gondolatmenetet követve az ötvenes évek közepén egy hirtelen ötlettől vezérelve kihívta a Roanoke-ban lévő Mill Mountain dirt ovál egyik helyi hősét egy párbajra, méghozzá úgy, hogy ő -vagyis Curtis – tolatva teljesíti a távot.

A pálya illetékesei eleinte nem akartak belemenni, mondván a dolog túlságosan is veszélyes, Turnernek azonban sikerült meggyőznie őket azzal, hogy teljes mértékben uralni tudja hátramenetben is az autóját, mivel már heteken át gyakorolta a manővereket többek között hidakon és kanyargós mellékutakon is.

A „futam” végül megkapta a zöld jelzést, Curtis pedig rükvercben haladva simán legyőzte a normál módon vezető ellenfelét.

A tolatási mánia közúton is jellemző volt Turnerre, egyszer például azért állították meg a rend éber őrei, mert a megengedett 40 km/h helyett 92 km/h-val száguldozott fel-alá lakott területen – persze hátramenetben.

Turner 1970. október 4-én, 46 évesen vesztette életét, amikor is az általa vezetett Aero Commander 500 kisrepülő a Pennsylvania állambeli Punxsutawney közelében a földbe csapódott.