A hazai pályán pace cart törő GM alelnök vitte a showt az IndyCar detroiti futamán



A szombati, kissé lagymatag verseny után igazán ütős kezdést produkált az IndyCar Belle Isle Parkban rendezett duplafordulójának vasárnapi folytatása. Szó szerint.

Hunter-Reay örömében a Belle Isle Park szökőkútjában is megmártózott 

 

A 70 körös, egyébiránt a Chevrolet által főszponzorált viadal előtt ugyanis az elmúlt évekhez hasonlóan a General Motors alelnökét, Mark Reusst érte a megtiszteltetés, hogy a vállalat otthonában felvezesse a mezőnyt a zöld zászlóig a pace car volánja mögött.

A civilben hatalmas autósport rajongó hírében álló szakember ráfutott a pálya jellegzetességének számító egyik bukkanóra, aminek hatására a 755 lóerővel bíró Corvette ZR1 megpördült, majd nagy erővel a falnak csapódott.

Az eset legalább olyan bizarr volt, mint az 1971-es Indianapolis 500-on történt incidens, amelyen egy helyi Dodge kereskedő vezethette a pace cart, a pitlane-en azonban elvesztette uralmát a jármű felett és a fotósoknak fenntartott standnak csapódott. A negyvenhét évvel ezelőtti eseményekkel – amelyben 29 ember sérült meg – szemben ezúttal senkinek nem esett baja, bár Mr. Reuss egója azért biztosan szenvedett némi csorbát.

Ami azonban a főnök – aki most már elmondhatja magáról, hogy ő lett az első ember, aki nyilvánosan összetörte a 2019-es Corvette ZR1-et – lelki világát nézve cseppet kínos, az a Chevrolet marketingeseinek csak egy újabb lehetőség.

car2.gif

A baleset…

corv.jpg

…és a végeredmény 🙁

 

Néhány órával a baleset után a márka ugyanis kiadott egy hivatalos – némi reklámmal is dúsított – sajtóközleményt:

“Hálásak vagyunk, amiért nem történt súlyos sérülés. A pace car sofőrjét, valamint az IndyCar tisztviselőjét a pálya orvosi központjába szállították, ahol megvizsgálták, egészségesnek nyilvánították, majd útjukra bocsátották őket. Szerencsétlen, hogy ez az incidens megtörtént. Nagyon sok faktor játszott szerepet benne, beleértve az időjárást és a pálya állapotát. Az autó biztonsági rendszerei úgy teljesítettek, ahogyan az várható volt.”

Miközben a rajongók egyik fele csak a fejét csóválta, a másik pedig továbbra is megszakadt a röhögéstől, a pályán lezajlott a romok eltakarítása.

Ezen művelet nagyjából fél órát vett igénybe, majd a mezőny újra felsorakozhatott a tartalék Corvette ZR1 mögé, amelynek volánját ezúttal már a széria hivatalos pace car sofőrje, Oriol Servia vette át.

A stratégia által uralt verseny győzelmét végül a tizedik helyről rajtolt Ryan Hunter-Reay kaparintotta meg.

Az Andretti Autosport 28-as számú Dallara-Hondáját vezető amerikai ezzel egy 42 verseny óta tartó nyeretlenségi sorozatot zárt le, lévén ezt megelőzően utoljára a 2015-ös, Justin Wilson tragikus balesetével beárnyékolt poconói futamon tudott felállni a dobogó tetejére.

Az amerikai mondhatni mindent egy lapra tett fel a vágyott győzelemért.

A pole-ból a szintén andrettis Alexander Rossi rajtolhatott, aki innentől fogva a futam abszolút esélyesévé előlépve a legtöbb élen töltött kört – 46-ot – is magáénak tudhatta, a hajrában pedig közel hét másodpercnyi előnyt autózott ki magának a mögötte lévő Hunter-Reay-jel szemben.

rhr2.JPG

Közel három év kellett ahhoz, hogy a 28-as Dallara-Honda újra diadalmaskodjon 

 

Csapattársa azonban nem adta fel és elképesztő tempót diktálva folyamatosan dolgozta le a hátrányát, aminek köszönhetően alig tíz körrel a vége előtt már szorosan Rossi mögött haladt. A 2016-os Indy 500 győztese a nyomás alatt végül hibázott, egy erőteljes fékezés után blokkoltak a kerekei, aminek következtében a 3-as kanyarnál lévő bukótérben találta magát.

A malőrnek Rossi abroncsai látták kárát, Hunter-Reay-nek – aki a top 5-ben egyedüliként volt három kiállásos taktikán – pedig innentől fogva mondhatni már nyert ügye volt és végül 11 másodpercet adva a másodikként célba ért Will Powernek, magabiztosan húzta be IndyCar karrierje tizenhetedik győzelmét.

“A második garnitúra fekete abroncs feltétele után teljes összhangba kerültem az autóval, azt csinálta, amit kellett” – mondta Hunter-Reay a leintés után, aki az Andretti Autosport harmadik detroiti győzelmét szerezte Tony Kanaan 2007-es és Carlos Munoz 2015-ös sikere óta.

“Az utolsó etapomat úgy kezdtem meg, hogy Rossi egy célegyenesnyi előnyben volt hozzám képest, de az autóm annyira jó volt, hogy már repült. Remek pitkiállásaim voltak, jó stratégiám és mindent beleadva vezettem.”

Rossi érthető módon nem volt túl boldog közvetlenül a futam után és eleinte még nyilatkozni sem nagyon akart.

A harmadikként a Chip Ganassi Racinget szolgáló Ed Jones ért célba, míg a szombati versenyt megnyert Scott Dixonnak be kellett érnie a negyedik pozícióval.

Az első futamon balesetező Graham Rahal huszonnégy órával később egy ötödik hellyel zárta a detroiti duplát.

A legjobb újonc – lassan már mondhatni szokás szerint – Robert Wickens lett, aki a hatodikként látta meg a kockás zászlót Tony Kanaan, Charlie Kimball, Marco Andretti és a top 10-et lezáró Simon Pagenaud előtt.

cv.JPG

A legnagyobb menetelést a futam során Kanaan és Kimball mutatta be. Előbbi a 22. helyről rajtolva a 7., utóbbi pedig a 21. pozícióból indulva a 8.-ként fejezte be a körözést.

A verseny a pace car baki után mondhatni problémamentesen zajlott le. Az egyetlen sárga zászlós szakaszt Spencer Pigot produkálta, aki rögtön az első körben pördült meg az Ed Carpenter Racing 21-es Dallara-Chevyjével.

Az eset kiváltó oka a restart utáni csetepatéban volt keresendő, amelynek során a Dale Coyne Racing ezen a hétvégén debütált újonca, Santino Ferrucci meglökte Pigot gépét. Az ECR-es még vissza tudott térni a pályára, de a 21. körben műszaki hiba miatt végleg kiállni kényszerült.

A DCR másik pilótájának, Sébastien Bourdais-nak sem ez lesz a kedvenc versenye. Az első körben bal-hátsó defektet kapott, a 38.-ban pedig technikai okok miatt egy nagykönyvbe illő megforgást is prezentált, mindennek révén az eredménylistán csak a 21. helyen zárt.

A Chevy hazai pályáján lebonyolított hétvége második futamán valamicskét szépíteni tudott a csokornyakkendős brigád.

Míg szombaton csak három autóval képviselték magukat a top 10-ben – a Honda ráadásul az első hat pozíciót zsinórban behúzta -, addig vasárnap már négy gépet tudtak felmutatni a felősházban, beleértve Power második helyét.

Az imént említett ausztrál egyébként újból átvette a vezetést az összetett pontversenyben.

 

resdual2.JPG

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy